Ahogy a kialakult ellenzéki-,
és kormány-kommunikáció mutatja, Orbán Viktor alapvetően megveregetheti a saját
vállát. Nem csak a társadalmat sikerült atomizálni a „maradj otthon, és ne
foglalkozz az idősekkel sem” kampánnyal. S amely állapotnak jelenleg a törvényi
„konszolidálása” zajlik. Az önkormányzatok piszkálásával
láthatóan kommunikációs kapkodásra sikerült kényszeríteni az ellenzéket is. A
koronát valószínűleg a „Budapest a bűnös” ismételt sulykolásával teszik fel a
vírusra.
A kialakított
helyzettel az ellenzéki kommunikáció, például, jobbára most az önkormányzatok
anyagi helyzetén, kézi-vezérlésén pörög. Olyan képet kialakítva, mintha a
kialakított helyzet csak az ellenzéki önkormányzatok területén élőket érintené.
Holott nem. Egyébként a valós intézkedési logika pont az ellenkezőjét indokolná,
mint ami zajlik. A lakásukba kényszerített embereknek a valós környezetük
értékelődik fel. Ezek pedig a lokális önszerveződések, amelynek a hivatalos
formája nem más, mint az önkormányzat. Így az emberek tényleges érdekeinek a
képviselete az önkormányzatok erősítését, és nem gyengítését indokolná. Mindegyikét.
Válogatás nélkül. Ha a kormány a nem-közösségi gépjárművek használatát akarja
szorgalmazni, akkor azt elősegíthette volna az üzemanyagok adóztatásának a megváltoztatásával
is. Ráadásul úgy, hogy valóban mindenütt segített volna vele. A nehézségekkel
küzdő szállítókon is. Vidéken is. Valójában azonban Orbán az üzemanyagok adóján
továbbra is nyerni akar. Esze ágában sincs abból engedni. Így viszont jobbára
csak a magánhasználatú gépkocsi-használaton, és azon is csak a nagyobb
városokban segít. Sem az időseknek házhoz szállítókon, sem másokon, a vidéken
élőkön, a vállalkozásokon nem.
Jól mutatva azt a
szemforgatást, ami zajlik, és ami alapvetően továbbra is idiótának kezeli a
lakosságot. Általában is. Miközben utal azért arra is, hogy a vezérnek fáj a
városok egy részének elvesztése. Budapest pedig hagyományosan Orbán bűnös
városa. Amelynek a vezetését nyilván érzékenyen fogja érinteni az ingyenesre
ígért parkolás okozta bevétel-kiesés. Miközben a tisztifőorvossal vitetik el a
bejelentés valamennyi „örömét”, hogy amelyben rögzíthették: Budapest nem tartja
be az otthonmaradási kényszert okozó vezéri rendeletet. Azaz, ha tömeges lesz a
járvány, arról nem a korábban kivérzett egészségügy helyzete tehet. De nem is
az, hogy képtelenek voltak megszervezni a tömeges teszteket. Amelyhez Müller
Cecília ugyan gyártott, és kinyilatkoztatott valami ideológiát, de ennek
komolysága hagy némi kívánnivalót maga után. Köztük a tisztifőorvos más
területen való foglalkoztatásának vágyát. Elvégre lehet, hogy igazán profi a
krumplipucolásban. Miközben természetesen tudjuk: a tisztifőorvos jelenleg
pontosan azt a szerepet tölti be, amit korábban Kósa, vagy rezsi-Szilárd. Kommunikációs
pofozóbábú.
Viszont világos:
Budapesttől, illetve a nagyvárosoktól fél a vezér. Így valószínűleg célszerűnek
gondolták előkészíteni a teljes kijárási tilalmat a fővárosban. Egyfajta
példaként is minden más nagyobb város számáéra. Holott az azért világos, hogy
az emberek nem akarnak szándékosan megbetegedni. Ha lazán kezelik a vezéri
elvárásokat, akkor az alapulhat azon, hogy a járvánnyal kapcsolatos hivatalos
kommunikáció olyan szinten nézi hülyének az embereket, ami miatt még a valós,
reális információkban is fékezett habzású a bizalom. A bizalomhiányt csak
fokozza, hogy a vírus-helyzet még most is inkább tűnik kifogásnak a totális
hatalom vágyának kiéléséhez, mint a totális hatalomgyakorlás valós okaként. Lehet,
hogy pont ezért keveregtek az olykor egymással sem teljesen összeilleszthető
kommunikációs morzsák? Egyfajta provokációként? Mert valamivel meg kell majd
indokolni a szelep erőszakos lenyomását az egyre jobban rotyogó társadalmi
kuktán.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése