Kövér és a szellemi öncsonkítás

Forrás: MTI

A járvány keltette politikai lehetőségek kimerülésének egyik biztos barométere az, hogy a kormánypárt szolgálatba, illetve mikrofon-közelbe helyezte a szellemi helikoptereket. Ha másért nem, akkor azért, hogy rágódni valót szolgáltasson a gyűlöletipar termékeire vágyó híveknek. Ahogy például a házelnök is megmondta a magáét. A hithű orbanisták meg csettintgethetnek a gyönyörtől.

Noha Kövér László, talán azért, hogy rálicitáljon a korábbi be-, illetve kiszólásaira, egy kicsit tovább is ment. Annyira, hogy lendületből önmagát is sikerrel tökön markolhatta. Igaz, csak képletesen. Így továbbra is nyitva hagyta a találgatni valót, hogy a vezére miért is tartja oly gyakran a zsebében a kezét. Mármint a valóságban. Mert képletesen elég sokaknak a zsebében tartja, míg mások talán őt tartják zsebükben. Ami Kövérre valószínűleg nem áll, mert a házelnök egykori megszólalásait felidézve valószínűleg bárki más is arra a következtetésre juthat, hogy már korábban is úgy viselkedett, mint egy elszabadult hajóágyú. Akkor is, ha ezzel önmagának, a saját korábbi életének, vagy esetleg az egész eddigi életének a nyilvános szembeköpését valósítja meg. Miközben még a szövegének a részigazságai is öngóllá válhatnak.

Mert itt van például a rendszerváltásnak nevezett izé. Biztos sokan voltak, akik tényleg azt hitték, hogy jön a tiszta lap korszaka. Ami helyett kaptak némi hatalmi mutyit, lezsírozott hatalomváltást, társadalmi katarzis nélküli lerongyolódást. Amely utóbbira a hatalom egykori haszonélvezője, és a pofátlan cinizmus miniszterelnöke azt volt képes mondani, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Holott a hozzá hasonló harmadosztályú politikusok legfeljebb a tisztaságügyi szakmenedzser (számlaképes takarító) szintjét nyerték volna meg. Miközben az elitváltáskor ott pöffeszkedett a mai kormánypárt képviselete is. Igaz, akkor még liberálisnak hazudva önmagukat. Így aztán Kövérnek akár első kézből származó információkon is alapulhat az a mostani kijelentése, hogy ő „inkább tartja nagy átverésnek a 30 évvel ezelőtt történteket, mint forradalomnak”. Amiben lényegileg talán igazat is adhatunk neki. Viszont arra is emlékezhetnek a nem tegnap születettek, hogy Kövér a kezdetektől ott volt a Fidesz vezető soraiban, és az országgyűlésben is.

Így legalább olyan hatékonyan markolt bele a trágyába, mint amikor Az  MSZMP KB Társadalompolitikai Intézet egykori munkatársaként és az egykori állampárt tagjait nem kis részben magába gyűjtő Fidesz egyik vezető figurájaként állt le komcsizni. Talán mert bízott az emberi feledékenységben. Esetleg abban, hogy egykori titokminiszterként mindent látott, ami érdekelte. Csak azok, a ma már egyre kevesebbeket érdeklő, ügynökakták ne lettek volna. De talán szintén a feledékenységben bízik, amikor az első mandátumát az akkori igazán liberális, és inkább baloldali SZDSZ támogatásával megszerző házelnök rendszeresen kitér az aktuális hitéből, ha a baloldali liberalizmust kell szidnia. A környezetében levő tükrökön meg talán ablaktörlő biztosítja köpetmentesítést.

De a legutóbbi mikrofon-megragadása alkalmával tett még egy lépést a szellemi szakadék felé. Nem azzal, hogy a Fidesz egykori múltját is jelentő balliberális ellenzékiséget elmondta mindennek, ami éppen szembe jött a fogalomtárban. Ez amolyan rutingyakorlat az ellenzéktől, a mindenkori ellenzéktől pánikoló vezér körül lebzselőknek. Kövér most sikerrel túlterjeszkedett ezen. Kifejtve, hogy „ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek [egy világ-összeesküvésnek] a világelitnek a komprádor alakulata”.Ezzel lendületből kitagad mindenkit a nemzetből, aki nem szopja fel Orbánt. Az ilyen eszmékért nem kell hosszan keresgélni a neofita decibelkereszténységbe boldogult ifjú-liberálisok környékén. De ugyanezzel a lendülettel gyakorlatilag kitagad mindenki mást is, aki a világban bárhol elismertséget szerzett értelmiségként. Márpedig ilyen nem kevés van. Köztük azok is, akiket származásuk miatt annak idején elüldöztek az országból. Így a házelnök valószínűleg intézett egy kis sorok közti zsidózást is a hívek felé.

Világosan kifejtve, hogy szerinte minimum kétféle értelmiség van. Egy, aki a világ jövőjéért kíván tenni, és egy másik, aki megtagad mindent, ami a vezér ősszájánál szélesebb látókört biztosítana. Ami vészesen emlékeztet arra az ideológiai vonulatra is, ami megkülönböztette a kapitalista, és a bolsevik tudományt, illetve definiálta a szocialista értelmiséget és embertípust. De legalább kétség sem férhet ahhoz, hogy Kövér annak idején figyelt az MSZMP ideológusaira. Elvégre retorikájával másolja azokat az eszméket. Azonban annyi igazság mégis lehet benne, hogy minden egykori liberális kapcsolat dacára a házelnök aligha tekinthető a világ-értelmiség részének. De még az értelmiségi léttel sem igazán gyanúsítható meg. Talán ki is kérné magának.

Andrew_s