2018. február 26., hétfő

Hódmezővásárhely: mennyire cseppje az országnak?

Hódmezővásárhelyen kétségtelenül megtörni látszott a hatalmi jégpáncél. Az is várható, hogy majd megindul a Fidesz kommunikációs offenzívája. Ahogy Bayer Zsoltot már szolgálatba is helyezték, és Lázár János is kiadott egy kissé duzzogó nyilatkozatot a közvilágítás átvilágításával kapcsolatban. Miszerint tőle nyugodtan világítsanak át bármit. A java pedig majd csak jön. Ahogy a tanulságok, elemzések sora is.

Mely tanulságokból az egyik leglényegesebb talán az, hogy a teljes összefogás egy független jelölt mögött, azt megtámogatva volt megvalósítható. Ha ebből országos tendenciára nézve akarna valaki következtetést levonni, akkor valószínűleg némileg tévedne. A legtöbb helyen ugyanis párthoz kötődő jelölt fog indulni. Nem egy esetben olyan pártok jelöltjei is elindulhatnak egymás ellen, amelyek lokálisan, a helyi érdekek mentén össze tudtak fogni Hódmezővásárhelyen. Amíg a pártok nem képesek az ország érdekét, mint egyfajta lokális érdeket kezelni, és egymás szájából szeretnék kiénekelni a képviselői fizetéseket, addig fenntartásokkal kezelném országosnak a hódmezővásárhelyi győzelmet.

Ugyanakkor Márki-Zay Péter győzelmi beszédében több figyelemre méltó gondolat is megfordult. Az egyik az, hogy a munka java másnap kezdődik. Ez az országos választásokra is igaz. Az országnak másnap is ki kell nyitni. A siker kevés. A másnap, a harmadnap munkájának neki kell tudni állni. A győzelem után is odaállva a hétköznapok feladataihoz. De talán még ennél is fontosabb egy másik gondolat a frissen választott polgármestertől. Az, hogy a Fideszt ma kiszolgáló emberek között is sok jó ember, sok jó szakember van. Akik félelemből, pénzért, hatalmi szolgálatból, akármiért a regnáló hatalom szekerét tolják. De velük holnap is együtt kell, együtt érdemes dolgozni. Csak „el kell vágni a damiljaikat”.

Ez utóbbi gondolat azért is figyelemre méltó, mert a hatalmat megragadók hajlamosak lehetnek átesni a ló másik oldalára. Márpedig a hatalom megragadását követő intézményesített, illetve informális tisztogatások már sokszor visszaütöttek. Ezért egy kicsit óvatosabban bánnék az előzetes fenyegetődzésekkel, mint azok, akik a Fideszre hasonlító indulati ellenségképfestéssel kampányolnak. Miközben, ugyanakkor, szükség lenne a tiszta vízre a poharakban. Ami azt jelenti, hogy elég vékonyra csiszolt penge élén egyensúlyozva kell, kellene ráfordulni a kampány véghajrájára. Amihez csak kellő bölcsességet, és kevesebb veszekedést lehetne kívánni az évek óta inkább egymást, mint a Fideszt leváltani akaró pártoknak.

Márcsak azért is, mert Hódmezővásárhelyen nagyságrendben annyian szavaztak a Fidesz jelöltjére, amely aránnyal többséget lehet szerezni az országgyűlésben. Ha a megosztott szavazóbázis tagjai otthon maradnak. Márpedig minden olyan kampányszólam, ami a megosztottságot, az előre eldöntöttséget hangsúlyozza, netán egy passzív bojkottra buzdít, ezt a passzivitást erősíti. Holott a Fidesz éppen az általa hozott választási törvény keretei között verhető meg nagyon. Ha elég magas a részvétel aránya. Aztán persze még mindig jöhet a fekete leves. Ha kiderül, hogy az ellenzék egy része, például szerintem a Jobbik, csak annyiban ellenzék, amennyire Orbán volt Kádár ellenzéke. Amennyiben Orbánnak nem a rendszerrel volt alapvető baja, hanem a hatalom tulajdonosának a személyével.

Márpedig a cezarománia jegyében kialakított, egyszemélyes vezetéshez igazított hatalmi hierarchia túl vonzó lehet, ha egy párt politikusai alapvetően a hierarchikus rendszer dicséretével, embercsoportok bűnössé kiáltásával kommunikál. Ahogy, szerintem, a szinte baloldalról érkezett és szinte a szélsőjobbhoz érkezett Fidesz, illetve a szinte szélsőjobbról érkezett, és a közép felé totyogó Jobbik jelenleg elég közeli pontokon áll a politikai koordinátarendszerben. De ez már nagyon messze van Hódmezővásárhelytől. Ahol szintén a holnapok fogják megmutatni, hogy merre lesz az előre.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése