Ádert nyerve vesztett Majtényi

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Az ország újabb öt évre megnyerte Ádert köztársasági elnöknek. Vagy köztársasági járőrnek? Mert Kósa elhíresült beismerése után az sem kizárt. Noha erre a szerepre Orbán valószínűleg alkalmasabbnak tarja magát. Így aztán az az öt év sem biztosan öt év. Azért persze nem hiszek a kezek erdejében, ha a meglepődést kézfeltartással kellene kinyilvánítani.

Azért persze a jelenlegi helyzet az, ami. Kósa szerint a Fidesz nem annyira alkotmányos és nem is annyira demokratikus párt, hogy hozzájuk képest Áder ne lehetne a demokrácia csúcsa. Ettől persze kár lenne elfeledkezni arról az apró mellékkörülményről, hogy annak idején valószínűleg Áder eldepózása volt a megválasztásának legfontosabb szempontja. Hogy szem előtt legyen. Olyan pártkatonaként, aki az Európai Parlament irányából akár veszélyt is jelenthetett volna Orbánra. Akkor. Ma már aligha. A Fidesz tehát megválasztotta ismét. Mert Áder bizonyított. Azt mindenképpen, hogy tényleg, és igazán egy igazi antimatematikus köztársasági elnökként működik. Se nem oszt, se nem szoroz. Szorgosan erodálva a köztársasági elnök intézményét is. Amely eróziót csak fokozhatja az újraválasztása. Annak ellenére, hogy valószínűleg most sem sokan gondolták komolyan, hogy bármiben érdemi, pontosabban a Fideszt, illetve Orbán Viktort számottevően korlátozó döntésre számíthatunk a jövőben. Miként a múltban sem.

Ami nem zárja ki természetesen, hogy néhány apróságban látszólag be is tartson akár a kormánynak. Jobbára olyasmiben, aminek nincs jelentős negatív következménye. Biztosítva a korruptokleptokrácia virágzását, de kiosztva néhány szépségtapaszt a demokrácia jegyében. Ahogy nem egy tüntetésnek is aligha volt eddig nagyobb szerepe. Beleértve ebbe azokat a tüntetéseket is, amelyek a civil szféra többször is kipróbált, a politikától nem is mindig messzire pottyant szereplőit szólította a színpadra. Nem egy esetben olyan követelésekkel, amelyek szinte a plafonról pottyannak az ember orra elé. Ahogy annak idején Majtényi jelölése is hasonlóképpen merült fel. Egy olyan civil társaság felkérésével, amelyről valószínűleg leginkább a tagok hallottak korábban. Olyan köztársasági elnökjelöltként, aki mondta már azt is, hogy receptre rendelt ellenzéke van a kormánynak. Miközben személyesen szerepelt olyan színpadon is, ahonnan csendben-rendben, csak senki meg ne hallja, hazaküldték a tüntetésen résztvevőket. Akár olyan kérdést is előterjesztve a kisördögnek, hogy most akkor ő, személy szerint mennyiben része a receptre felírt ellenzékiségnek. Már csak azért is, mert a legmarkánsabb kommunikáció a biztos vereség víziója volt.

S tényleg nem lett köztársasági elnök. Amin, a kormánypártok félautomata szavazóinak eddigi ténykedéseit ismerve kár is lenne meglepődni. S kár lenne ezért Majtényit hibáztatni. Elvégre ő elmondta a magáét. Beszélt a demokráciáról. Beszélt népszavazáson megszavazandó új alkotmányról. Alkalmasint nem beszélt népszavazáson megválasztandó köztársasági elnökről. Holott az elnöki legitimációnak csak használna, ha a nép vállán tribünhöz vitt köztársasági elnök hirdetné ki a népszavazással megerősített alkotmányt. Ami azért is ildomos lenne, mert az államfő közvetlen választásának kérdését az alkotmánybíróság söpörte le 2006-ban az asztalról. Egy korábbi, 1999-es, különben vitatható, alkotmányértelmezésre hivatkozva. De egy még korábbi eseményre visszautalva talán arra is érdemes emlékezni, hogy a „rendszerváltásnak” nevezett zártkörű paktum összehozói közül a Fidesz egyike volt azoknak a pártoknak, amelyek elutasították a közvetlen elnökválasztást. Közös platformra kerülve az akkori Szabad Demokraták Szövetségével (SZDSZ). Ezt követően talán az lenne jó, ha értékelhető lenne Majtényi korábbi állásfoglalásainak a sora a kérdésben.

Akinek van kedve, nézzen utána. Jelentősége ugyanis a jelen helyzetben nem sok van. A jelen állapot az, hogy az országgyűlés megszavazza azt, akit akar. Jelenleg azt, akit a vezér akar. A társadalomnak meg semmi köze hozzá. Az alkotmányhoz sem, és a köztársasági elnökhöz sem. Elvégre miért is lenne? „Csak” a mindennapjait befolyásolja és az ország arcát jelenítik meg. Most éppen az alaptörvény nevű, rugalmasan változó tákolmány, és Áder János. Egészségünkre.

Andrew_s