Magyar Péter a szolga-társadalom Potemkin-hercege

A valódi Grigory Potemkin
Forrás: Wikipedia

Közel egy hónapja, hogy nyert a Tisza. Nem kicsit, hanem nagyon. A kampány azonban mintha nem csitult volna a közösségi tereken. Alig győzik utálni a DK-t, és kárörvendeni az MKKP-n azok is, akik talán korábban rájuk szavaztak. De az is lehet, hogy főleg azok. Elvégre a saját döntésüket elsősorban maguknak kellene megmagyarázni. Mind a korábbiakat, mind a jelenlegit. Pedig a képlet szerintem továbbra is egyszerű, mint a faék.

Gondolom sokan találkoztak azzal az érveléssel, hogy azért szavaztak most a Tiszára, mert az ellenzék nem csinált semmit tizenhat évig. Ami valójában azt jelenti, hogy nincs olyan saját társadalmi értékrendjük, ami túlmutat a szájukba csorgatott érvrendszereken. Így a saját értékrendjükben "rugalmas", alapvetően sült galambot várók szavazták meg a Tiszát. Korábban is írtam hasonlót. Fenntartom.

Mert ez a szavazás nem arról szólt, hogy "mi a társadalom akarunk egy konstruktív és velünk konstruktív vezetőt", hanem arról, hogy "mi itt lent egy helyettünk is megoldást kínáló vezért akarunk". Ezek a szavazók megkapták. Egy szavuk sem lehet. Nincs is. Ami van, az a tőlük eltérő véleménnyel bírók legyalulását, és a vezér legnagyobb hazugságainak is a relativizáló kimagyarázását szolgálja.

Mert a "mi királyunk jó király". Ezért is írtam korábban, hogy a sógor kinevezésének az ötlete alapvetően egy teszt volt a tiszásoknak. Akik zömükben átmentek rajta, és folyamatosan magyarázták másoknak is, hogy Magyar Péter nepotizmusa egy másik nepotizmus [Update: A sógornak több esze volt]. Innentől pont úgy le fognak nyelni mindent, mint Orbán hitharcosai. Legfeljebb otthon a fürdőszobába fognak kicsit morogni.

A közösségi médiában azok demonstrálják legjobban a társadalom nem létező demokráciaéhségét, akiknek ugyan nem tetszettek a regnáló ellenzéki pártok, de nem is tettek semmit egy újabb keresésére, szervezésére. Esetleg a meglevők jobbítására (például belépve, és ott pofázva). Ők, és a társadalom velük szellemi rokonságban levő része nem indítottak egy Szolidaritás-szerű társadalmi mozgalmat. Olyat, amelyik kitermelte, kiemelte volna a maga vezetőjét. Ők, és a társadalom velük szellemi rokonságban levő része valójában azt várta, hogy jöjjön egy apuci, anyuci, jó király. Bárki, aki helyettük, és nélkülük, a saját felelősségvállalásuk nélkül, megoldja a világ bajait, illetve vele az ő problémájukat.

Nekik Magyar Péter tökéletes volt, mert az egyéni felelőségre is apelláló megoldások helyett pont ezt kínálta. Egy felülről bejelentkezett vezért, aki mindent is megold. Vagy ígéri. Vagy hagyja, hogy ezt lássák bele. Ők nem demokraták, hanem alattvalók. Az indulási oldaluktól függetlenül. Csak liszt helyett cukrot szeretnének a cári szán alá, miközben felépítik nekik a társadalom Potemkin-falvait.

Andrew_s