Mi tagadás, kisebb szentté avatni Magyar Pétert kényelmes mainstream-állapot. Nem mellesleg sokaktól látom is a közösséginek nevezett, de valójában egyre szűrtebb médiában. Az a legutóbbi vita, hogy megvakarta-e a tökét vagy sem a zsebhoki-bajnokkal való kézfogás előtt vagy sem, az legfeljebb szellemi pótcselekvésnek jó. A különböző fórumokon megjelenő magyarpéterista kisegyház szószólóinál sokkal zavaróbb az a nem egyszer elvtelen lózungköteg amit előadnak. S amiben a vakaródzás kezelése a leginkább huszadrangú tényező. Miközben dúl a deja vu.
Magyar Péter hívei között ugyanis láthatóan megindult az a fajta hitharcosi kiállás, amit korábban a Fidesz, és igen, nem egyszer a DK hívei körében is tapasztaltam. Igaz, más szerveződéseknél is. Talán mert természetes reakció, hogy amikor valakinek komoly kognitív disszonanciát okozna egy tévedés, illetve tökéletesség hiányának a belátása, akkor megindul az a fajta önigazolási mechanizmus, amelyben a tények legfeljebb zavaró mellékzöngék. Esetleg azok sem. Mi akkor tehát a deja vu. Az, ahogy a hívek megnyilvánulnak.
Kezdve a "kékfideszezés" átvételével, melyet Magyar Péter talán blikkfangosnak gondolt, de nem az. Nem azért nem az, mert a DK tökéletes lenne, és ezért Magyar Péternek és hitharcosainak szeretni kellene. Hanem azért, mert alapvetően egy gyűjteményes dehumanizálása a politikai konkurenciának. Akkor is, ha az erősen vesztett a súlyából. Illetve főleg akkor. Mert egy közösség lenézését, egy közösség tagjainak a kirekesztését is üzeni. Miközben árulkodik arról, hogy nincs valós mondanivaló, hiszen akkor hivatkozhatna egy új, a NER-nek nevezett, de valójában inkább szómágiát takaró, hatalmi szövedéket leváltó, társadalmi szerződés programjára. Amelynek a pontjai amúgy a kékfideszezéstől függetlenül sem igazán körvonalazódnak. Ahogy sajnos másnál sem igazán az ellenzék esetében, de Magyar Péternél sem.
Ez azért gond, mert valójában Magyar Péter politikai kínálatát egy vezércserére redukálja. Orbán Viktor lecserélésére Magyar Péterre. Valamint legfeljebb üres ráncfelvarrásokat a hatalom burkának sorjáinál. Alkalmasint ezügyben elég árulkodó egy másik erős vonulat is a magyarpéterista szekértábor-lakók esetében. Csont nélkül benyelték, és és azóta lelkesen lóbálják a gyurcsányozás zászlaját. Ami azt üzeni, üzenheti, hogy Magyar Péter, illetve a hívei valójában Gyurcsány Ferencet akarják leváltani. Egy másik párt vezetőjét, egy másik párt éléről, amely párthoz tagságilag semmi közük. Egy eset kivételével. Ha egykor tagjai voltak, és pálfordulásuk őszinteségét legalább a saját gerincük előtt szeretnék egy intenzív gyurcsányozással megerősíteni. Ebből a szempontból ez a csapat alig különbözik az országos politikában fényesen leszerepel Botkától, akinek szintén Gyurcsány volt a problémák origója az Orbán Viktor pártjával szembeni kiálláskor.
Ebből így egy olyan kép kezdhet kirajzolódni, hogy Magyar Péter, és hívei számára valójában a DK, és annak vezetője az a bizonyos szálka. Amelyre a maguk deszkája mögül kipislogva minden más elhomályosul. A hívek a nagy részénél még annak a lehetőségét, de a lehetőség felvetésének a lehetőségét is kizárva, hogy esetleg egy nagy átverés statisztái. Mert azt nehéz lenne tagadni, hogy Magyar Péter mindaddig nem számított az Orbán-rendszer kárvallottjának, amíg a neje, igazságügy-miniszterként falazni tudhatott neki. Nem állítva, hogy megtette, de személy szerint nem lepne meg, ha majd az unokáim unokái számára kiderülne. Mert ebbe túlságosan is beleillene egy hangfelvétel, amivel az asszony fogható. Amíg az érdekek azt kívánják. Ami túlmutat a feltevéseken az a néhány aláírás némely közbeszerzéseken, és a tesó szereplése némely sajátos fizetési listán.
Erre mi a hívek általános reakciója? Nagyjából a sablonos szövegek. A "parancsra tette", a "mások sem tették máshogy", és persze a neristák általában is. Csakhogy ugyanezek a bevédők, aligha mentenének fel egy betörőt a saját lakásukban azon az alapon, hogy mások is törtek már be, és egyes körök szerint ez normális dolog. Miközben a feltevés szintjén kezelve Magyar Péteren is lehet még fogás ezeken a pontokon kívül. Így az orbánizmus olyan haszonélvezője rajzolódik ki, akinek oka, és lehetősége is lehetett egyfajta alkut kötni a Fidesz királycsinálóival. Miközben valójában a Fidesz korábbi leghatékonyabb ellenfelét, a DK-t tekinti valós, akár dehumanizálható ellenfelének. Nem vitatva, hogy a DK elleni kirajzása hatékonynak tűnik.
Azonban, ha ilyen alapon hatalmat kap, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem több a pók kicserélésénél a már meglevő hatalmi hálóban. Amelyet a Fidesz hatékonyan kiépített, és amelynek a lerombolása nem feltétlen érdeke annak, aki a haló felett hatalmat kap. Különösen akkor, ha tényleg történt, vagy történik néhány háttéralku is a jelen hatalommal.
Van bármilyen garancia az ellenkezőjére? Nem igazán. Vannak bemondások, várakozások, remények, illetve vannak hitek. Ezek azonban azok a tényezők, amelyek pont nulla politikai garanciát nyújtanak. Különösen olyan esetben, amikor a hatalom megragadásakor kiváló kifogásként jelentkezik annak a megtartására az a szólam, hogy a meglevő hatalmi hálót csak a totális hatalom birtokában lehet lebontani. S mire a reménykedők rájönnek, hogy a lebontás csak átépítés, addigra ott ülnek ismét a hálóban. Amire esetleg felkerült pár cicoma, ám attól még háló maradt.
Andrew_s
