Panelválaszok MZP lózung-vitézeinek

Az internetes fórumokat járva bárki térdig járhat az olyan kommunikációs panelekben, amelyek nem szűkölködnek a demagóg elemektől. Gyakorlatilag oldalfüggetlenül. Azonban a kormány-oldali kommunikációban akár párt-szóvivői szinten hozzászokhattak ehhez a jelenséghez sokan. De, noha meg-megjelentek korábban is, a Marki-Zay Péter, továbbiakban MZP, iránt elkötelezett gőzhenger mintha túlsebességre kapcsolt volna. Megunva a panelreakciókra való egyedi reakciókat, pár válaszomat inkább általánosságban is leírom.

Először MZP kommunikációjában jelent meg, de később a híveivé szegődött fórumvitézek is felkapták, hogy aki ellene, de nem Orbánra, illetve a Fideszre szavaz, az áruló.

Ez a szemlélet erősen rokonítható azzal, hogy „az, aki nincs velem, az ellenem van”. De van egy történelmileg közelebbi analógia is. Emlékezhetünk arra, hogy Orbán, és hívei kommunikációjában jelent meg korábban az a vonulat, hogy az ellenzék „idegenszívű”, „áruló”. Akár genetikusan is. Az utóbbiig MZP még nem jutott el, de akkor, ha a Fidesz-közeli retorika szereplőit kicseréljük, akkor nagyon közel jutunk MZP, illetve hívei árulózásához.

Sokszor, sajnos politikai szereplőktől is olvasható az, hogy „aki nem szavaz, az a Fideszt erősíti”.

Ez egyszerűen belátható, hogy féligazságra alapozott demagógia. Ráadásul ostoba demagógia. A féligazsága az, hogy az otthon maradók szavazata kétségtelenül hiányozni fog az ellenzéknek. De itt az igazságtartalomnak vége is, mint a botnak. Mert valójában az, aki nem megy el szavazni, az több okból is kimaradhat a buliból. Leginkább azért, mert az ellenzéki kommunikáció nem szólítja meg, miközben a Fideszé sem. Márpedig az ellenzéki kommunikációért nem a szavazó felelős. MZP ígérete az volt, hogy neki van tömegbázisa. A jelek szerint nincs. Mert akkor, ha a hívei csak egyfajta lelkiismereti zsarolással tudnak kampányolni mellette, akkor baj van. Hatalmas baj.

Az ellenzéknek jól kidolgozott programja van. Aki szerint nincs, az hazudik, lusta elolvasni, meg hasonlók.

A személyeskedő minősítéseket elengedve, készséggel elfogadom, hogy készül, vita alatt van. Ami készül, vita alatt van, az nincs kész. Ahogy az sem egységes, közösen képviselt, szakmaiságtól áthatott program, amire csak az mondható el, hogy az egyes pártoknak van saját programja. Amit szintén nem vitatok. De akkor, ha az egyik cipésznél van csizmára szabott cipőtalp, a másiknál zöld lakcipőre szánt felsőrész, a harmadiknál piros tűsarkú sarka, a negyediknél egy túracipő bélése, akkor aligha állítható, hogy ki tudnak állni egy közösen felmutatott, fekete utcai strapára szánt, és bárkinek jó szívvel ajánlható cipővel. Amivel közösen tud kiállni szerzők köre. Amely helyzet akkor is igaz, ha időközben közlik: a sarki toronyszobában már erősen töprengenek, hogy megrajzoljanak valamit.

Mert rajzaink vannak. Van egy tézisgyűjtemény arról, hogy mit kellene megcsinálni. Arról is, hogy mi lenne jó, ha lenne. Azonban egy kormányprogramhoz ez kevés. Oda szakmai tartalom, szakmai felelős is kellene.

„A Fidesznek sincs konkrétan kommunikálható programja.”

Ezt, a korábbival rokon helyzetet sem vitatom. De akkor, ha az ellenzéki agitátorok csak ezt tudják felmutatni, akkor ezen a ponton mennyiben jelent MZP alternatívát?

Aki MZP-t kritizálja, az az ellenzéket gyengíti, és most ez van, és MZP mögé kell beállni.

Ez a retorikai vonulat kicsit az „áruló mindenki más” szemlélettel rokon. De valójában sokkal súlyosabb. Egy valós, konzisztens, vitákban érvelhető politikai célkitűzés mögé fel lehet sorakozni akkor is, ha nem mindenben ért valaki azzal egyet. Ilyen azonban jelenleg csak töredékesen van jelen MZP környékén. Marad a személyhez hű, esetleg hitelvű zárkózás. Egymást sem kizárva. Ezt azonban úgy hívják, hogy személyi kultusz, illetve vakhit. Olyan vezér azonban jelenleg is van, sajnos kormányfőként, aki körül hitelvek vannak, személyi kultuszosan akár imáákoznak is érte, s kritika nem férhet hozzá közel.

Valójában tehát nem az a „fideszes”, illetve „orbánista”, aki kritikával illeti MZP-t. Csak Orbán helyett MZP-t állítja be fétisei origójaként. Valójában azok, akik ezt az „érvkört” hangoztatják MZP-t előretolva, nem demokráciát, hanem vezérváltást szeretnének, antidemokratikus elveket vallanak, és kiváló kiszolgálói lennének. Mondjuk Rákosinak is akár.

Az ellenzék a kritikusok, a blogok, és vitázók miatt áll rosszul, illetve fog veszíteni.

Nos! A blogok, illetve a véleménypublicisztika bármely más formája reflektív műfajt képviselnek. Egy meglevő állapotról, tendenciáról mondanak véleményt. Amely helyzet, tendencia kialakulása megelőzi a véleményt. Azoknak tehát nem okai, hanem következményei.

Andrew_s