2021. január 15., péntek

Demagógisztáni napló: Közcsalános

A politikusok esetében, a jelek szerint, pontosan ugyanaz az elv kezd érvényesülni, mint az internetes fórumok decibel-vitézei esetében. Az utóbbiakat általában nem a lehurrogás állítja meg, hanem az olyan kérdések, amelyek konkrét válaszok adására szorítanák a válaszadót. Valamint annak a feszegetése, hogy egész pontosan mit akarnak mondani, mi mellett, illetve mi ellen szeretnének érvelni? Szofisztikáltabb megközelítéssel: tárják elénk érveiket. A politika szereplői is egyre távolodnak ezektől a paraméterektől. Nagyjából a populizmus irányába mozdult el már jó régen a kommunikáció. Eétekintve az olyan kérdésekre adandó válaszoktól, hogy konkrétan: "Miből?", "Honnan?", illetve "Hogyan?"...

Ez most annak kapcsán jutott eszembe, hogy a Momentum vezetője kiállt, és azt fejtegette, hogy aki oltást kap, az kapjon százezres jutalmat is mellé. Elfeledkezve arról, hogy a fenti kérdések bármelyikére is választ adjon. Bauer Tamás nagyjából ugyanerre mutat rá Fekete-Győr esetében. Valamint arra, hogy az említett politikus is átment populistába. Nem igazán adva választ arra, hogy ha van rá pénz, akkor miből? Azonban hasonló kérdésekkel nagyon sok politikust lehetne valószínűleg sarokba szorítani. Beleértve azokat is, akik Orbánt szeretnék börtönbe küldeni. Elfeledkezve arról, hogy a "hogyan" kérdésre választ keresnének. Mert a "majd csak megoldjuk" az nem válasz. Nem komolyabb válasz, mint az, amikor Orbán hírdetett ugyanilyen válasszal kampányt az oltás, illetve a gazdasági problémák esetében. Ha viszont az ellenzék sem kínál mást, akkor mitől ellenzék. Populista hülyékkel el vagyunk látva jelenleg is. Terven felül.

A Momentán vezetője tehát valójában nem jelent új politikai minőséget. Ebben a tekintetben sem. Más tekintetben sem. De ezzel kapcsolatban vállalom az erősen szubjektív előítélet vádját is. Egyszerűen azóta, amióta a Momentum egy szerintem ordas hazugsággal párttá hazudta magát, nem tudom kellő bizalommal szemlélni ezt az izét. Mert azért nem árt emlékezni, hogy arra az Olimpia-ellenes aláírásgyűjtésre hivatkozva állította magát támogatott mozgalomnak, amelyet nem egyedül hajtottak végre, és amelyben az emberek nem pártalapításhoz adták az aláírásukat. De ettől még persze ugyanúgy bennük, vagy akár Fekete-Győrben is láthatja bárki a maga személyes politikai messiását, ahogy az az illetőnek szimpatikus. Azonban lehet, hogy érdemes lenne arra is választ keresni, hogy a jelek szerint hitelvi alapon szerveződő orbánizmussal szemben, a kormánypártok felé lejtő terepen, egy hitelvi alternatíva mennyire lehet elég erős egy kormányváltáshoz. Illetve, egy így végrehajtott váltás mennyire lenne valós váltás? Még akkor is, ha senkitől nem vitatom el azt a jogát, hogy megelégedjen az olyan ellenpopulizmusokkal, amelyek szerint előbb váltsanak kormányt, aztán "majd megoldjuk".

Megoldjuk a felelősségrevonásokat. Aha. Egy olyan országban, ahol tradicionálisan előre elboltolt politikai háttéralkukra emlékeztető megúszáspártiság uralkodik. Megoldjuk a "van rá pénz" kérdéskörét. Ühüm. Egy kiégett, és kitett gazdságban, ahol a tartalékok az ellenzék szemszögéből ugyanúgy hipotetikusak, mint ahogy Orbán is csak hazudni tudja a dübörgést. Ilyenkor szoktak jönni az olyan válaszok, hogy majd az unió, a kínaiak, az oroszok, a Mars-lakók, stb. Tehát valójában a "Miből?" kérdésére is olyan erősek a válaszok, hogy "majd megoldja": más. Mi ígérünk, aztán majd csak lesz valami. Félreértések elkerülésére. Személy szerint egy fillért nem adtam volna stadionokra, háztáji kisvasutakra, sosem megvalósult informatikai beruházásokra, viszont sokkal többet adnék az önkormányzatoknak, stb. De nem szívesen szavaznék egy olyan gittegyletre sem, akiknek a gazdasági programja valójában egy hitvilági alternatíva. Amolyan "nézz mélyen a szemembe, és higyjél bennem" megoldásként. Amilyet egyszer egy gázár-emelés kapcsán már láttunk. Meg azt is, hogy mennyit ért.

Tehát: adjunk százezer forintot annak, aki részt vesz az oltásban. Rendben, adjunk. Fekete-Győr személyesen fizetné ki, ha megvalósul? Ha nem, akkor minek a terhére? Alkalmasint semmivel nem értelmesebb ez az ötlet, mint az, amelyikkel a kamara rukkolt elő. Nagyjából arra, hogy kötelezővé is tehető az oltás. Értem. Világos. Kötelezővé tehető. Ellenben a nagyságos kamara elfeledkezett arról, hogy a jelenleg tartamkísérleti eredményekkel nem bíró oltás esetleges kockázatát magára vállalja-e? Mert gyanítom nem a kamara elnöke fogja finanszírozni a resetkeisést, az esetleges mellékhatások jelenleg alig ismert kockázatának következményeit. Esetleg össze is csaphatnák a két javaslatot. Legyen kötelező az oltás, amelyért mindenki kap százezer forintot. De miért nem félmilliót? A csalánosban nem teljesen mindegy? Már akkor, ha nem az érintett vonul be letolt gatyával abba a bizonyos csalánosba.

Amely csalános körül igen komoly a politikai nyüzsgés. Számos politikus állja körül. Viszont a társadalom egyéb szereplőit szeretné mind beküldeni. Gatya nélkül. Mert arra már nincs pénz. Viszont a politika jelenleg csak a csalánost látszik felkínálni. A szabója címét, illetve a szabó által kiállított számlához a saját címüket nem annyira gondolják közreadni. Aztán meg majd lesz össznépi csodálkozás, ha az emberek kijönnek a csalánosból. S bezavarják a politikusokat. Válogatás nélkül.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése