2015. január 4., vasárnap

Tüntetés-kérdések

Takács Bori: Dolgozatom címe
Forrás: Facebook
Az egyik korábbi írásomban reagáltam a kritikák kritikáiként, másutt megjelentek stílusára. Hasonló stílusban, mellyel kapcsolatban rájöttem: nem az én világom. Viszont a hozzászólások egyike kapcsán lehet, hogy érdemes még egyszer rápislantani arra a valamire, amit most éppen civil-tüntetésnek hívnak. Pontosabban arra a tüntetésszálra, melynek legutóbbi gyöngyszemét az Operánál fűzték fel.

Az a korábban emlegetett reakciókból, valamint számos, a témához kapcsolódva, az interneten olvasható hozzászólásból úgy látszott, hogy sokak szemében, illetve a fejében, a tüntetés és a tüntetésen felszólalók összemosódtak. Annyira, hogy amikor az említett legutóbbi tüntetés szervezőit érte kritika, akkor automatikusan a tüntetésre, mint olyanra, a tüntetők ezreire is kivetítették. Ezzel óhatatlanul felmentést adva mindenre. Elfeledkezve arról, hogy ez a gesztus, ennek a kártyának a kijátszása éppen azon a térfélen jellemző, amelynek vezérjátékosát szeretnék az asztal mellől elpenderíteni. A „Fidesz én vagyok” szemlélete, és az egész ország összemosása a kormánnyal, és annak kormányfőjével éppen Orbán Viktor esetében figyelhető meg legerősebben. Ha a tüntetés szervezői elfogadják az említett, a tüntetést és szervezőit érintő, összemosást, akkor a gesztusok szintjén mennyivel jobbak. A személyes céljaiktól is szinte függetlenül. S amennyiben a Fideszt egyfajta orbanista szektaként kezeljük, akkor mi védi meg a most ellene lelkesedőket, hogy egy civilista szektává alakuljanak? Hitalapú egyesületté. Ahelyett, hogy megalapozott célok értelem vezérelte elérésére törekvő közösség, mozgalom legyen. A kritikákat zsigerből harsogóknak talán ezen is érdemes lenne eltöprengeni.

Legalább egy kicsit. Mielőtt az egyik érinthetetlen bozótharcost lecserélné egy tömegmozgalom egy másik érinthetetlen bozótharcosra. Akár Várady Zsoldnak, akár Vágó Gábornak, akár X-nek és Y-nak is hívják az elkövetkezendőben. Nem hagyva figyelmen kívül azt sem, hogy az óvodai mondóka, a „ki játszik ilyet, majd meg mondom milyet” szemlélete pontosan ez előtt nyit széles ösvényt. A megfogalmazott és előremutatóan lefektetett célokat ignoráló szervezés, a „gyertek, és majd csak kiderül, hogy mi lesz a végén” szemlélete pedig erősen az említett mondókát juttathatja az eszünkbe. Márpedig a célok, cselekvési tervek tekintetében igen csak a jobbikos retorikához hasonló megnyilvánulásokban pedig kevésbé szegényes előjáték zajlott az Operaháznál lezajlott tüntetés esetében. Miközben az is figyelemre méltó, hogy a szervezéssel kapcsolatos kérdéseken való puszta elgondolkodást, vagy ezek megemlítését is úgy értékelik néhányan, hogy gyilkolásszák a szervezők, illetve konkrétan Várady Zsolt karakterét. Mely szemlélethez a tüntetés vezérszónokának, első szólójának egy gyakorlatilag feltétlen, és szinte szektavezérnek kijáró, a kritikát nem tűrő elfogadása is kellhet.

Egyébként ez az a „hozzáadott érték”, amivel a korábbi írás egy kommentelője szolgált. Nélküle talán el sem gondolkodok komolyabban a nyitva maradt kérdéseken, illetve a tüntetésen szereplőkön általában. De mielőtt tényleg valaki nagyon karaktergyilkosnak tekintse a jelen sorokat, jöjjenek inkább a kérdések. Még azt is feltételezve, hogy megvannak rá a válaszok, csak elsiklottam felettük:

  • Megtörtént-e a tüntetést szervezők elhatárolódása a Jobbiktól, és minden szélsőséges politikai erőtől egyaránt?
  • Megtörtént-e a tüntetéssel elérendő, az Orbán Viktor lemondatásán túlmutató, politikai cél lefektetése?
  • Megtörtént-e, kapcsolódva az előzőhöz, egy szakértői testület felállításának előkészítése a tüntetés szervezésével egy időben?
  • Mennyiben jelent pártsemlegességet, ha párthoz köthető, vagy egykor pártpolitikát folytató felszólaló jelenik meg a színpadon?
  • Megtörtént-e, kapcsolódva az előzőhöz az elhatárolódás az LMP-től, mint olyan párttól, amely szintén része a jelen parlamenti politikának is?
  • Megtörtént-e az elhatárolódás a korábban jelzett, a tüntetőket és a szervezőket minden felelősségben is egybemosó megnyilvánulásoktól?
  • Történt-e a felszólalók között szövegszintű egyeztetés a felszólalások tekintetében?
  • Az előzőhöz kapcsolódva minden felszólaló maga írta-e a beszédét? Különös tekintettel Takács Borbálára, aki nagyjából úgy olvasta fel a szöveget, mint egy egyetemi házi dolgozatot.
  • Amennyiben történt szöveg-egyeztetés, akkor milyen program, milyen célok mentén?
  • Amennyiben Takács Borbála beszédét nem maga írta, vagy jelentős külső segítséggel íródott, akkor ki volt a mentora?
  • A Facebook-on megadott adománygyűjtő számlaszám Takács Borbála nevére szól. Ez egy, csak a tüntetések számára nyitott számla, illetve alszámla? A választ nem pótolja a máskülönben példamutatónak tűnő elszámolás-közlés.
  • Biztosítható-e, hogy a jelenlegi tüntetések nem egy szociomaniplációs kísérlet részét képezik? 2012-ben Várady Zsolt nyilatkozta: „Van már egy-két ötletem, amely közösségépítő lehet, vagy közösséginek nevezhető, de ezekbe nem kezdtem még komolyan bele”. Nem lenne jó abban a hiszemben lenni, hogy az októberben hirtelen megtalált közéletiség mögött csak egy ilyen ötletkísérlet van.

  • Az utolsó kérdést különösen aktuálissá teszi Várady Zsolt hirtelen kiszállása a történésekből. Ami nem igazán azt jelzi, hogy bármilyen politikai cél komoly megvalósítása sarkalta volna eleddig. Természetesen lehetne nyilván tovább folytatni a kérdések sorát. De gondolom mindazoknak, akik kígyót és békát kívánnak hajigálni, ennyi is elég muníciót szolgáltat. A nagy dobálódzás utáni időre remélem azt, hogy esetleg megpróbálnak utánanézni a válaszoknak. Netán a válaszok megszületnek a későbbiekben. S ebben az esetben sokkal tisztább képek birtokában, körvonalazott célok érdekében, felelősségteljesen lehet megtenni a következő lépéseket. A valós többség valós demokráciája érdekében.

    Andrew_s

    Nincsenek megjegyzések:

    Megjegyzés küldése