 |
| Forrás: ATV |
A nagy várakozással éppen nem vágyott
emlékmű suttyomban való felállítása után érthető várakozással lehetett elé
tekinteni a hivatalos avatásnak. Különösen azok után, hogy áprilisban a
kormányfő azt írta
róla, hogy pontos és makulátlan. Márpedig, miután a felállításáról is ő döntött,
a legkevesebb lett volna, ha személyesen avatja fel. Ez azonban elmaradt.
Orbán Viktor nem avatta fel a
szoborcsoportot a Szabadság téren. Alighanem most, hogy a fodrásza előtt
kínossá vált parkolnia a frizuráját féltette az eseménytől. Félve attól, hogy
az iránta érzett végtelen tisztelet a számára közvetlenül átadott
tojáspakolásban nyilvánul meg. Márpedig igazán kínos lett volna Pannónia
népszerű vezénylő csillaga számára, ha kénytelen a közvetlen kritikával
szembesülni. Orbán Viktor tehát a rá jellemző bátorsággal nem jelent meg
szobrot avatni. Helyette az MTI-hez juttatott el közleményt.
A közmédia-ellátó hírcsatorna nem szól vissza, az olvasók pedig nem dobálnak
tojásokat. A monitorjuk annál többet ér. Így még csak le sem köpik. De ha
mégis! Kit érdekel? Orbán Viktort nyilván nem, mert nem látja. A maga kis belső
világában tehát ő lehet I. Feltsúthy Orbán Viktor, a népszerű. A bátor. A
gerinces. A döntéseinek következményét bármikor nyilvánosan vállalni képes
vezető. Amely utóbbi különben igaz. Akkor, ha a maga kis nyilvánossága
személyre szóló meghívóval verbuválódik, TEK által ellenőrizve. De legalább is
a CÖF-menetelők előszűrésén megméretve.
A Szabadság tér pedig nem ez a nyilvánosság
lett volna. Tehát Orbán Viktor, a bátor, elszelelt. Az elpottyantott
nyilatkozatban pedig olyanokat közölt például, hogy ezzel a mű-nem-alkotással
az „alkotmányos rendnek, az egykori
áldozatoknak és ma élő magyaroknak tartozunk”. Mármint ők. A királyi
többes. Orbán Viktorok. Mind. Meg a neki hajbókolók. Egymásnak. Az alkotmányos
rendnek ott, ahol üzemen kívül helyezték az Alkotmányt, és a Kerényi-bérencek
illusztrálta Alaptörvény az úr. Meg az egykori áldozatoknak. Hogyne. Akiket vágóbaromként
tiszteltet az emlékmű feliratait megalkotó. Alighanem valami tudatalatti
elszólásból támogatva azt a szemléletet, amit a kormányzat által
hallgatólagosan támogatott szélsőjobb képvisel. S amely szemlélettel ugyan nem
tartozik a ma élő magyaroknak. Azoknak, akik jó eséllyel a saját üknagyapjukat
sem ismerik. Nemhogy száz-évekre visszamenőleg a pedigréjüket. Nem mintha
hiányozna bárkinek. Normálisan. Mert a saját kisszerűségüket csak a mások
megtiprásával nagynak látni képesek számára persze kell az ilyesmi, mint egy
falat penészes kenyér.
Orbán Viktor a bátor tehát nem tartott szobor-avatót.
Helyette Lázár János sem tartott. Ellenben megmagyarázta a híveknek, hogy ezt a
kormányzati távolmaradást miért kell erénynek tekinteni. Közölte, hogy: „nem tartanak avatóünnepséget, amit azzal
indokolt, hogy a kormány tiszteletben tartja az elmúlt néhány hét társadalmi
vitáit, megszólalásait, az emlékművet sérelmezők fájdalmát, >>félreértéseit<<”.
Amiből egy szinte biztosan látszik. Az, hogy Miniszterelnökséget vezető
miniszter legfeljebb a rinocéroszoktól tarthat a bőrvastagsági versenyben. Az
állatvilág egyszerűbb tagjait simán veri. Mondhatta volna egyszerűen azt, hogy
nem tartanak avatóünnepséget, mert csak. A vak-híveket az is kielégítette volna.
A többiek meg úgyis tudták volna, hogy Orbán Viktor egyszerűen bepánikolt. De
azt állítani, hogy a kormány tiszteletben tartott volna bármi... S ezzel
magyarázni a pánikot... Na ez az, amihez pofa kell. Nagyon vastag bőrrel. Az
igazi társadalmi vita egy népszavazás lett volna, azonban azt nem tették
lehetővé. Az igazi tisztelet az lett volna, ha legalább a saját kreálmányukért
ott helyben vállalni merik a felelősséget és akár a tojásokat is. De ahhoz
gyávák voltak.
S ebből a szempontból szinte mindegy, hogy
a kormányzat nevében ki nem avatott emlékművet. Legfeljebb csak annyiból nem
mindegy, hogy a bátorság hiányáról már többször tanúbizonyságot tett kormányfő
mellé immár a teljes kabinet felzárkózott. Lázárral, a magyarázkodóval,
Semjénnel az álszenttel, L Simonnal és a többiekkel. De talán még nagyobb baj, hogy az
ország alsó hangon két részre szakadt az emlékmű kapcsán is. Orbánra, akinek
hatalma van, és a népre, akinek
tartása volt. Mert ez csak múlt idő,
amikor szemtől szembe hülyének lehet nézni százezreket, milliókat.
Robin a bátor
elszaladt
Bátran elfutott,
el ő
A vész láttán,
ahogy tudott
Farkát behúzva
elfutott
|
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése