Most már tényleg Orbán-interjú a menekültügyi conteo-ról

Forrás: Slothed

Mindenki, aki azt hitte, hogy az MTI által már múlt héten beharangozott Orbán-conteo a balodali migrációs importról puszta teszt, az megnyugodhat. A Lékó István (Ištván Léko) által jegyzett interjú megjelent a Lidovky honlapján. Aki nem tud csehül, az vagy a fordítórobot, vagy a hivatalos közlemények alapján publikált tudósítások alapján alkothat képet arról a végtelen szellemi magasságról, ahova a magyar miniszterelnök süllyedni volt képes.

S ezt az is csak mélységesen tompítja, hogy Orbán érdemben januárban nyilatkozott először a bevándorlás kapcsán. ami legfeljebb az ő, és veje évi ötven literes pálinkagőzében azonos a menekült-kérdéssel. Január meg valahogy nem egészen egy éve volt. De elfogadjuk, hogy a riporter számára az interjúra való várakozás ideje duplán számít, és így számára már több mint egy éve szólott Orbán a migrációról. Ami szintén nem egészen azonos a meneküléssel. De önmagában még a bevándorláshoz képest is egy árnyaltabb fogalom. Mert migránsok azok is, akik a gazdasági exodus kényszerítő hatására elhagyják Magyarországot. Erről a problémáról azonban Orbán nemhogy nem beszél, hanem inkább hallgat. De az orbáni válaszból legalább azt tudjuk, hogy valahol a feje mellett még olykor megszólal a hang: „nem vagy isten”. S olyankor leszögezi a riporternek: „ember vagyok”. Háromszoros hurrát és vastapsot a pártelnök úrnak!

Az MTI közleménye szerint Orbán véleménye alapján „Élünk a gyanúperrel, hogy egy titkos vagy be nem vallott szavazóimport is történik Európában”. Ahol az ige többes száma vagy a királyi többest, vagy Orbán talpnyalói körét jelentheti. Mert előfordulhat, hogy mások nem élnek ilyen gyanúperrel. Miközben továbbra is élhetnek azzal, hogy a határon kívül élő magyarok körében végzett agitprop-munkának lehetett egy fideszista szavazatszerző célja. Conteo:conteo 1:1. Miközben a szavazóimportot a baloldalhoz kötni annyit tesz, hogy Semjén Zsolt lebukott. Már egy hete. Mégsem kaptak lábra a hírek arról, hogy a klerikális platform vadászszakosztályának védnöke ellen elindulta volna bármilyen eljárás. Pedig egy baloldali, szinte már komcsi szavazó-importőr ellen esetleg illett volna. Vagy Orbán ezzel is úgy van, mint megannyi mással: a Fideszhez importált szavazó nem annyira bűnös szavazó, mint egy másra voksoló szavazó. Holott lényegesen több embernek osztogattak állampolgárságot, mint ahány menekült kapott letelepedési lehetőséget Magyarországon. S bár az előbbiek sem feltétlenül képesek eldönteni egy választást, az utóbbiak nagyságrendekkel kiesebb száma szinte egészen biztosan nem. Ez egy héttel korábban is igaz volt, és azóta sem sokat változott.

Amiért az egész szót érdemel az legfeljebb a csalatkozás. Abba, hogy az idő előtt, a múlt héten kiszivárogtatott szöveg nyomán esetleg megkísérlik a matematika eszköztárát előszedni. Netán módosítva kicsit a szövegen. Netán értelmezésében árnyalni kicsit. Annak érdekében, hogy egy kicsit kevésbé tűnjön populista baromságnak az az értelmezés, amitől már csak egy piciny lépést odáig, hogy az ISIS felemelkedése, és a menekültáradat ennek „köszönhető” megindulása, egy a felcsúti világközpont, a stadionok fővárosa elleni baloldali összeesküvés része. Nem mintha a menekültkérdéssel, vagy akár az ISIS kapcsán ne lehetne conteo-kat gyártani. Lehet. Még csak nagy erőfeszítés sem kell ezekhez. Talán még a féligazságok morzsái is fellelhetők bennük. Azonban egy dolog a publicisztika terén végzett gondolatkísérletek mentén elgondolkodni a vélt, vagy valós okozatokon, és más az, ha egy conteo-hálózatra alapozott paranoia egy ország teljes politikáját rendeli alá egy hasonlóan megalapozott elméletnek. Az utóbbi nem biztos, hogy fényes elmére valló irányzat.

Amitől még lehet látványos. A látványpolitika, a populizmus, azonban a történelemben sokkal inkább a kérészéletű diktatúrák jellemzője volt. Mert történelmileg kérészéletű egy rendszer pár száz éves regnálása is. Nem vitatva, hogy ezalatt generációk nyomorodhatnak bele a permanens belső, illetve olykor külső, csatározásokba. S van példa arra is: az izoláció, a lemaradás olyan mértékűvé nő, hogy az ország gyakorlatilag kiírja magát. Orbán jelenleg ehhez hegyezi az országos ceruzát.

Andrew_s

Ferenc pápa még mindig renitens

S még nem is beszélt a magyar küldötséggel
Foto: Vincenzo Pinto/AFP/Getty Images

Az Ákos-ügy kapcsán két nyilatkozat mindenképpen szóra érdemes. A pápáé és Rétvári Bencéé. Leginkább azért, mert a jelek szerint valamelyikük rosszul ismeri a kereszténység tanításait a jelek szerint. A jelek szerint különben nem először mutatkozik némi rés azon elvek között, amit a Vatikán feje és a magyar kereszténykonzervatívnak ámított politikusok vallanak egy adott kérdésben. Tényleg ideje lenne, hogy küldöttség induljon a Vatikánba.

Tulajdonképpen nem is igazán értem, hogy június óta miért nem kerekedett fel a Semjén-Harrach páros, hogy közöljék az aktuális magyar álláspontot a kereszténységgel kapcsolatban. A legutóbbi megnyilatkozása kapcsán, amelynek témái között a hímsovinizmus elítélése, illetve a női egyenjogúság melletti kiállás is megjelent, akár Ákost is vihetik magukkal. Udvari trubadúrként. Mely kifejezést ugyan a neten olvastam, de nagyjából leírja azt a jelenséget, ahogy a kormányzat kezeli a kiskedvenc ölbéli énekest. Elvitele esetén dalban is elénekelhetné a pápának, hogy a nők dolga a terpeszfekvés. Fakanállal a kezükben. Lehetőleg. Az azonban biztos, hogy valamit tenni kellene ezzel a pápával, mert a menekültügy kezelése kapcsán még a tekintetes Erdő Péterrel is szembe mert nyilatkozni. No meg cselekedni. Ahogy Várszegi Asztrik is szembe ment az esztergomi főpásztorral. Még az is lehet, hogy közel az egyház-szakadás. Nem először a történelemben.

Ezúttal azonban a Magyarország déli határára épített szarvas-csapda lesz a szakadási mezsgye. A Vatikán által képviselt kereszténységgel szemben kialakítva a magyar kereszténységet. Úgyhogy a következő felcsúti épület mégsem egy űrkilövő lesz, hanem egy impozáns bazilika. Onnan fogják hirdetni az aznapra vonatkozó igét. Valamint az aktuális alaptörvényt. Annak alapján, amit éppen az elvárt viselkedés. Talán az aznapra érvényes szótárat is, mint Alphaville-ben. De ennyire ne szaladjunk előre. Illetve vissza. Hiszen az említett város nevét viselő filmet az 1960-as években forgatták. Tiszta időzavar. Amiben a kormányzati szócsövek is érezhetik olykor magukat. Mert nehéz lehet eligazodni, ha olykor a kilencszáz ötvenes, olykor a harmincas-negyvenes éveket kell képviselni, és a kettő közt néha középkori kirándulásra kell indulni. Ókorira csak azért nem, mert ott esetleg Jézus ki kérné magának, amit a nevében mondanak és tesznek. Kicsit régebben Hammurapi meg tényleg kőbe merte vésetni a törvényeit. Melyek néhány szempontból, például a gyermekek jogait tekintve, erősen megelőzték a korukat. A keresztény Európa középkorában hirdetett elvek némelyikét például biztosan.

Rétvári esetében, aki pont a gyermekek kapcsán hirdetett egyfajta árnyékkereszténységet, esetleg őt is. Úgyhogy a nevezett jelenkori politikusnak kifejezetten kínos lenne egy babiloni találkozó a valósággal. Bár, a jelek szerint, Kálmán Olgával is kínos volt találkoznia. Az ATV stúdiójában. Ahol egyrészt kiderült, hogy alighanem egy igazi Ákos-kutató veszett meg az államtitkárban. Másrészt viszont az is, hogy talán fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen mi is a helyzet. Mert egyfelől a pápa szerint a nők egyenjogúságával nincs gond. Másfelől Rétvári csak hadoválni tudott. Amikor „Kálmán Olga visszakérdezett: az a mondat, hogy a nőknek nem az a dolga, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, az melyik keresztény értékrenddel kapcsolható össze?”

A Semjén-Harrach páros, Ákos mellé, Rétvári Bencét is elvihetné magával. Négyen csak meggyőzik majd Ferenc pápát, hogy a Vatikán feje rosszul ismeri a kereszténységet. Addig meg majd csak kiírják valaki nevére a Felcsúti Főtemplom tervezését és kivitelezését. Rogán Antal addig megkeresi, hogy ez az alaptörvénybe hova van bekódolva. Ha pedig nem találja? Majd kodifikálja.

Andrew_s

Vegyük komolyan a neoratkoistákat?

Ratkó Anna, a sorok közti példakép.
Forrás: Sulinet

Miközben megy a szkander a kormányzat, a Magyar Telekom, a Kövér-Ákos duót szeretők és nem szeretők tábora között, a jelek szerint megfeledkezünk a történelemkönyvekből tanultakról. De még a minimális matematikáról is. Egy kicsit magam is. Igyekszem hát pótolni. Rögtön az elején leszögezve, hogy ehhez a legteljesebb mértékben elkezdem komolyan venni azt, amit Kövér László, Kovács Ákos mondott a népszaporulat kérdésében.

Megfeledkezve arról, hogy Ákos mondandója alapvetően elég védhetetlen az emberi értékek tiszteletben tartásával. Ahogy arról is, hogy Kövér Lászlót komolyan véve a lányát dobja oda koncnak a szaporodni vágyó ismerősei elé. Még azt sem kérem számon, hogy a nem tegnap férjhez ment (majdnem azt írtam nősült) Orbán Ráhelről sem kismama-ruhában készült az utolsó publikus kép. Mindezt felejtsük el, és forduljunk az ágy felé. Nem a fal felé kedves ifjúság, hanem az ágy és a partner felé. Ha akarja, ha nem. Tizenhat és negyven év között legyen terhes mindenki. Mert ez a nép vezérének óhaja. Igaz magyar tehát dug, baszik, kefél, hágik, illetve közösül. Izibe! Mert különben jön Kövér házelnök úr, és berajzolja a fekete pontot. Esetleg saját kezébe veszi a gyerek és unokakérdést.

Namármost. Tegyük fel, hogy felhevülten lelkes tömeg teljesíti a vezérkar kérését. Mi következik ebből? Egyelőre semmi. Mikor lenne jó a gyerek? 20 éve. Úgy nagyjából. Mert egyelőre nem gyerekből van kevés, hanem szakorvosból, vízvezeték-szerelőből, mérnökből, és általában szakemberből. Mennyi ezek legyártási ideje? Úgy van! 18-20 év. Mínniimum! Tehát mennyi esély van arra, hogy a gazdasági exodus kormányának kártételét kiegyensúlyozza a most megdöntött sokaság? Semmi. Miért? Mert a biológia mai állása szerint még a születésig is kilenc hónap kell. Ezt ugyan Fideszben már két éve sem értették, de ettől a humán szaporodásbiológia nem sokat változott az elmúlt évezredekben. Az országban jelenleg fellépett akut szakemberbajokon tehát nem segít a nagy büszkén állított magyarság. Izé, …. Na szóval… AZ.

Nagyjából ez volt valószínűleg a probléma Ratkó elvtársnő ötleteivel is. Elfelejtette, hogy a gyerek nem felserdült TSz-tagként születik. Ellenben megszületik, ha egyszer nem hagynak neki más választást. Márpedig öntudatos magyar nem hagy. Elvégre az összes vezető elvtárs kormányhoz közeli emberke azt üzente. Tehát megszületik. Orbán Viktor Ráhel nevű lányának gyermekétől a zalai zsákfaluban nyomorgó gyermekéig mindahány. Na, ekkor kezd történni valami. Leginkább az, hogy kellene a szülészeti, előtte pedig a nőgyógyászati szakrendelés. Ráadásul nem csak a csupasz épület, hanem orvossal, nővérrel, védőnővel. Mindazokkal, akikből lassan több dolgozik a határon kívül, mint a határokon belül. Ámde nincs, mert most születne. De sebaj. A középkorban is születtek gyerekek. Jöhet a kifőzött lepedő, és az ima. Főleg az ima, hogy a gyerek egészséges legyen. Meg azért is, hogy az anyuka túlélje a szülést. Akkor is, ha nem Orbán Ráhelnek, vagy Kovács Ákosnénak hívják.

De Mária országában az ima duplán számít, tehát minden szép, minden jó, és potyognak a gyerekek. Nem az égből, hanem az anyákból. Elvégre ágyba lett vezényelve mindenki, aki nem húzott még el az országból. Kellene a bölcsőde, az óvoda, az óvodapedagógus, dada, és a többi. Fel lehet építeni időben? Fel. Jó példát ismerünk erre. Nem hiába épültek a Ratkó-korszak nyomására azok a lakótelepi nevelőtelepek, amelyek gyermek és pedagógus híján békében rohadoznak szét sokfele az országban. Tehát fel lehet építeni. Épülnek? Nem. Stadionok épülnek. Nagy tisztelettel nem érdeklődné meg valaki a nagy tisztelettel egyre kevésbé rendelkező vezérürüket, hogy mégis: hova tennék a gyerekeket, ha komolyan venné őket a lakósság? Márpedig vegye csak komolyan. Mert akinek bársonyszéket szavaztak, azt ne kergessék ki a hitvesi ágyból se. Miközben lehet, hogy lakáshoz juthatnak Lázár úr ígéretéből, de azért a gyereknek néha ruha, vacsora és egyéb ilyen földi hívság is kellhet. S jobb, ha azonnal felkészülnek a béke gyerekkölcsön-kötvények vásárlására az óvoda, iskola, és hasonlók falainak felhúzására. Tanár nem lesz bennük, de legalább lesz fal, ahova a szép narancsos falújságot kitehetik majd. A szülők. Hálakönnyeket morzsolva.

Úgyhogy tessék csak komolyan venni a Kövér, Kovács Orbán és Lázár urakat. Ágyba parancsolni a nőket. De aztán semmi ökölrázás. Semmi morgás, hogy csak parlagon nőt rabszolgának sikerül az a gyerek. Szó ne essék, hogy nem lesz hol megszületnie sem. Tanulásra ne is gondoljon. Sőt! Ne is gondolkodjon, ha lehet. Tanulnia úgysem lesz hol, és úgysem lesz kitől. Elvégre ez a generáció az, amelyik első körön pótolni hivatott azokat, akik már most is hiányoznak. Köszönhetően a társadalom, évek óta felpörgetett, szociális abortuszának.

Amikor tehát a nagy magyar nemzeti himbatulajdonosok felülnek a poligon ló esedékes túloldalára, előtte számoljanak. Először kilencig. Aztán néhány ezer milliárdig. Először kilencig, mert annyi a terhesség átlagos ideje. Aztán néhány ezer milliárdig, mert annyit kellene előteremteni ahhoz, hogy a megszületendő neoratkó-gyerekek ne a gyermekhalandóság, az analfabetizmus statisztikáját növeljék. Mert a gyermek tényleg érték. Túl nagy érték ahhoz, hogy álkonzervatív, demagóg honfiak kampányeszköze legyen csupán. A stadionokból, felcsúti kisvasútból, és társaiból pedig addig is meg kellene próbálni orvosi rendellőt, bölcsit, ovit, sulit varázsolni. Felkészül: Harry Potter.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Diktatúrabeismerés Ákossal?

A kormányszóvivői közlemény: minden másként volt.
Vagy lesz. Vagy mitt'om'én

A jelek szerint a korábban elindult Ákos-ügy lassan olyan lesz, mint a diktatúra-bevezetés iskolapéldájának demonstrációs anyaga. Lázár János korábban csak duzzogott, és több minden lebegve maradt. Mostanra egyre inkább úgy tűnik leesett. Azzal, hogy a kormány, az éppen aktuálisan ismert hírek szerint, illetve részlegesen, de felmondatja a szerződéseket a Magyar Telekommal. Ezzel Orbánia vezetése tulajdonképpen beismerésbe keveredhet. A diktatúrát illetően.

Egy szponzori szerződés ugyanis, normális körülmények között, két független piaci szereplő között létrejött támogatási megállapodás. Így, kívülről szemlélve mindenképpen. Az egyik fél adja a pénzt, a másik fél pedig az ismertségét, és azt az imázst, ami a fizető fél arculatának megfelelően, erősíti. Így érthető volt a Magyar Telekom lépése, ha úgy ítélte meg, hogy Ákos nyilatkozata nem erősíti, hanem rombolja a cég arculatát. Miközben nem igazán volt érthető Lázár János közbeszólása. Mint egy, a hatalom képviseletében fellépő miniszternek. A jelen kormányzati lépés, ha megvalósul, annyiban tiszta képet fog teremteni, hogy helyére tesz pár mozaikkockát Ákossal, az énekes szellemi önállóságával, és véleményalkotási képességével kapcsolatban is.

Már Lázár korábbi kijelentései kapcsán felmerülhetett ugyanis a gyanú, hogy Ákos véleményszabadsága gyakorlatilag nulla. Nem a Magyar Telekommal szemben, hanem önmagával szemben. Ezt mindenképpen megerősítheti a jelen hatalmi gesztus. Ugyanis csak akkor, és csak abban az esetben értelmezhető a teljes kormányzati kiállás, ha Ákos véleményét a kormányzat berkeiben vetették papírra. Amit a nevezett előadó elő is adott az EchoTV-ben. Szöveghűen. Így a Magyar Telekom valójában nem Ákos véleményével ment szembe, hanem a kormányzat hivatalos véleményével. Ákos szerepe ebben a helyzetben aligha volt több tehát egy szalonna-meghajtású magnónál. Miközben a kormányzat a különben független piaci szereplőktől, jelen esetben a Magyar Telekomtól teljes véleményközösséget vár el. Ebben az esetben nem Ákossal, hanem a magyar kormányzattal. Egy olyan kérdésben, mely normálisan a cég önálló arculatával kapcsolatos marketingvélemény-alkotás körébe tartozik. Márpedig ez az a helyzet, amikor a kormányzat akár erővel, a függetlennek tekinthető piaci folyamatok erőszakos befolyásolásával is kikényszeríti a hatalommal való véleményközösséget. Ezt azonban aligha nevezhetné bárki demokráciának. S ez teljesen független attól, hogy Ákos, pontosabban a kormányzat, mások magánéletét érintő véleményével ki mennyire ért magánemberként egyet.

Az persze megint egy másik kérdés lehet, hogy ebben a helyzetben Ákos napjában hányszor imádkozik az összes szentekhez azért, hogy Orbán, de legalább Lázár hatalomba maradjon. Az ugyanis világos, hogy ilyen mértékű elkötelezettség, az önálló gondolkodás látszatának is a feladása aligha kedvez a hátszél nélküli karrierépítésnek. Az előadott zenétől függetlenül. Ami, magánemberként vagy tetszik valakinek vagy nem. Alkalmasint persze a jelen állapotokban Ákos zenéje egyben a kormányhűség fokmérőjévé is válhat. A legócskább dalát is szeretnie KELL annak, aki hithű orbanista. Ellenkező esetben ugyanis nagyon gyorsan magára süttetheti a bélyeget: bármennyire is Fidesz-szavazó, alapvetően egy sötétben bujkáló Ákos-szabotőr. Persze ez az ellenkező előjellel is igaz lehet. De mindig a hatalomhoz való dörgölődzésre nagyobb a kísértés, és itt a legnagyobb a pixisből való kiesés ára. Ezzel, noha Lázár beszélt véleménydiktatúráról vagy miről, valójában még a zenei ízlést befolyásolni szándékozó kormányzati akaratrendszer kiépülését láthatjuk.

Ezért, noha a közeljövőben szinte biztosan sok rosszat fognak mondani a kormányzatra és Ákosra egyaránt, tulajdonképpen köszönettel tartozunk nekik. Köszönettel azért, mert a jelenlegi magyar hatalomgyakorlási struktúrát ennél tisztábban, őszintébben aligha sikerült volna bárkinek is bemutatnia. Márpedig mindenkinek elemi érdeke, hogy tisztában legyen azzal a közéleti helyzettel, ami körülveszi. S ez akkor is igaz, ha a szerződésbontásokra végül nem, vagy csak korlátosan kerül sor. Pusztán az elárul sok mindent, hogy a kormányzat felhatalmazva érzi magát arra, hogy beleugasson az elvileg független piaci szereplők közt kötendő magánszerződésekbe.

Arra természetesen nem is gondolhatunk egy országban, ahol a miniszterelnök szerint nincs korrupció, hogy Ákos több tízmilliós vesztesége érinti ilyen érzékenyen a hatalomban levő pártot. Mert ebben az esetben azt hihetnénk, hogy Ákos valamilyen formában ebből a Fidesz számára is juttat morzsákat. Márpedig egy országban, ahol nincs korrupció, ilyen elő nem fordulhat. Márpedig akkor nem is fordulhat elő. Az is cudar, aki ennek az ellenkezőjét állítja. S ez azokra is igaz, akik esetleg szándékos tőzsdemanipulációt sejtenének az ügy mögé. Az árfolyam-befolyásoltság pusztán a véletlen műve. Oszt jónapot.

Andrew_s

Szervezzenek gyűjtést Ákosnak - komondorra

Pár nappal ezelőtt Kovács Ákos, vagy csak simán „Ákos”, a dalos kedvű előadóművész látványosan kiállt Kövér László mellett. Felzárkózva Egy EchoTV-beli nyilatkozatban ahhoz a véleménycsokorhoz, amely alapján a nők egyenjogúsága ostobaság, és főzve szüljenek. Mára a Magyar Telekom meghozta a válaszlépést. Felmondta a szponzori szerződést Ákossal. Lázár János meg kiakadt.

Azért persze nincs elfeledve a „T”-nek az a néhány ügyfélelhárító akciója, amiről hosszas magánlevelezést folytattam velük, de azért ez a gesztus egy kicsit elismerésre méltó. Még akkor is, ha emlékszünk arra a furcsa egybeesésre, ami Lázár János szemöldök-összerántása, valamint az Origo főszerkesztőjének kirúgása esetében vált megfigyelhetővé. S még akkor is, ha egy üzleti vállalkozás esetén nehéz elvonatkoztatni az üzlettől. De talán nem is kell. Bizonyos helyzetekben az üzleti érdek, és az elvek menti kiállás összeegyeztethető is lehet. Főleg, ha az üzleti érdek egyfajta szemléletrendszer mellett felépült arculat fenntartásához köthető. Márpedig egy olyan szolgáltató esetében, amely nem lehet diszkriminatív a szolgáltatást igénybevevők faja, neme, foglalkozása alapján, értelemszerűen belül is tükröznie kell hasonló elveket. Az tehát, hogy kiállnak a foglalkoztatási diszkrimináció-ellenesség mellett, gyakorlatilag természetes.

A két hatás eredője lehet természetesen az, hogy a „cég arcai”, az általuk szponzoráltak, csak abból a körből kerülhetnek ki, akik ezt a képet építeni képesek. Aki pedig rombolja, annak marketing okokból is: fel is út, le is út. Ha emellett még botrány-hősködik is, akkor pláne. Üzleti alapon sem engedheti meg magának, hogy a neve negatív képzetekkel társulva rögzüljön a jelenlegi, illetve potenciális üzletfelekben. Valószínű, hogy az Origo-esetet is megbánta az illetékes marketinges. Már akkor, ha esze van. Ákos esetében láthatóan nagyon gyorsan léptek, és alighanem jól tették. Még akkor is, ha Lázár János is beszállt a ringbe. Ami alighanem politikailag öngólgyanús lépés (lenne egy demokráciában). A miniszter beszállása a vitában ugyanis két dolgot egészen biztosan jelez.

Az egyik az, hogy Ákos alighanem a hatalom valamelyik képviselőjével egyeztetve erősített rá Kövér László megnyilatkozására. Ellenkező esetben ugyanis aligha lenne szükség miniszteri szinten kiállni mellette. Ha pedig történt ilyen egyeztetés, akkor Ákos nagyobb talpnyaló, mint amilyennek eddig tűnt. Mert még a nőkkel, netán a párválasztással kapcsolatos véleményét is csak a hatalommal összhangban, valamelyik tótumfaktummal egyeztetve meri kinyilvánítani. Ami, egy színpadon rendszeresen fellépő személytől elég szánalmas szellemi teljesítmény lenne.

A másik miniszteri jelzés ennél kicsit kevesebb feltételezésre ad okot, illetve lehetőséget. Ha egy miniszter, hatalmi pozícióból üzeni meg, hogy szerinte miként kell viselkednie egy piaci szereplőnek egy általa szponzorált másik piaci szereplővel szemben, akkor az, gyakorlatilag, a nyílt piaci cenzúra meghirdetése. Normális körülmények között Lázár Jánosnak ehhez az égvilágon semmi köze. Törvénysértés esetén sem. Mert akkor meg ott van az ügyészség, a nyomozóhatóság és a független bíróság. Lázár János tehát nekifutott, dobbantott, majd egy csukafejessel beleállt a politikai betonba. Mindjárt Ákos mellé.

A hirdetés is a legjobb helyen.
Ezért a diszkriminatív kultúráért sem kár.
Vihetik az ultráké mellé.

Függetlenül attól, hogy természetesen megjelentek a Kovács Ákos nevű szerecsent lelkesen mosdató betű-különítmény tagjai is. A Mandineren Ambrus Balázs például azt írja, hogy: „A Telekom-büntiben meg a mucsai parasztozásban az a fajta korrektségterror köszön vissza, amely bünteti a privát vélemény megfogalmazását”. Ami a féloldalas hírértelmezés szinte tipikus állatorvosi lova. Egy szponzori szerződés megkötése, illetve felmondása ugyanis nem jutalom, vagy büntetés, hanem piaci megfontolás, illetve céges értékítélet kérdése. Egy üzleti aktus. Még akkor is, ha ez az aktus Ákos számára fájdalmas és sokba kerül. Aztán, aki számára a diszkrimináció, az emberek megkülönböztetése elleni fellépés, és nem a diszkrimináció akár egzisztenciális erőszakkal való fenntartása a terror, annak valamit nagyon elfelejtettek megtanítani kiskorában. Legvégül pedig orbitális képzavar azt hinni, hogy egy TV-adásban való fellépés, interjú azonos a fürdőszoba magányában elmondott véleménnyel. Az utóbbi valóban privát, mondhatni intim vélemény. A TV-adás azonban nyilvános. Az ott elhangzottak is a nyilvánossághoz szólnak. A privátságát maga Lázár János látszik megcáfolni. De magánvéleményként is az embert, az arcot jellemzik. Amivel nem köteles egy cég közösséget vállalni. Egy demokráciában. Lásd fentebb.

De elfogadom: a Mandineren megjelentek csak cseppet képeznek a tengerben. Mert már Kocsis Máté is zárkózik. Úgyhogy a jobboldali nőgyűlölőknek máris előttük a dicsben teljes feladat: szervezzenek gyűjtést Ákosnak. Ha elég pénz összejön, vehetnek neki egy komondort is.

Andrew_s

Orbán: A Jobbik a valósabb pánik-ok

MTI Fotó: Kovács Attila

A Jobbik bekanyarodott a célegyenesbe. Ez a cél nem túl szép, nem túl vonzó, de hamarosan a mienk lesz. Mármint azoké, akik akkor még az országban laknak és élnek. Ha pedig valakinek a befordulás kapcsán kétségei lennének, annak elegendő Orbán Viktort meghallgatnia. Akár elfeledkezve arról is, hogy vannak apróbb szakadékok a mondatai, meg a megtapasztalható valóság között.

Így a Hóman-szobor felállításának ténye körül is vélhetünk némi ellentmondást a jelenlegi ellenzés, valamint a korábbi hallgatás, valamint az olykor az antiszemitizmussal rokon megnyilvánulások között. Az el nem határolódásokról már meg sem emlékezve. Például attól a Boross Pétertől, aki most éppen a horthyzmusban találta meg önmegvalósításának kulcsát. De kanyarodjunk vissza a Jobbikhoz. Amely párt ugyan veszíteni látszik a támogatottságból, de a közvélemény olyan, mint tudjuk, mint az asszony. Ingatag. Főleg, ha magának méri, méreti valaki. Mármint nem az asszonyt. Azt a Fidesz környékén szülésre szokták fogni. Ingatatlanul. Szóval! Jobbik. A mostani közvélemény-kutatástól függetlenül, már a választások előtt is érezhető volt, hogy a lólábuk belelóg az ajtórésbe. Még nem a levesbe, de már majdnem. Nem kis részben annak is köszönhetően, hogy bírták a Fidesz hallgatólagos támogatását, és a többi ellenzékinek tekinthető erő tevőleges tétlenségét. A Fidesz hallgatólagos támogatása még hosszan fennállt. A kerítésépítés kapcsán gyakorlatilag ki is egyezve egymással. Illetve olykor egymásra licitálva.

Azonban minden barátságnak vannak árnyékos napjai. Ilyen az is, amikor egy hatalommániás vezető félteni kezdi a hatalmát egy technokrata vezértől. Talán nem is teljesen függetlenül attól, hogy a saját, nem kevésbé technokrata trónkövetelőjét, Lázár Jánost a partvonal mellé küldte. Ami lehet persze egyszerre demonstratív gesztus, de akár egy önveszélyes lépés is. Például akkor, ha van egy háttérközeledés a Fidesz és a Jobbik között. Így akár ennek egyfajta megelőző csapásaként is értékelhető, hogy Orbán nekiment a Jobbiknak a Parlamentben. Függetlenül attól, hogy formálisan a kérdésekre adott válaszok keretében következett be ez az ökölrázás. Előszedve párttámogatást, korrupciót, és minden mást, ami neki, vagy beszédírójának éppen eszébe jutott. Kifejtve például Vona Gábornak, hogy nem hajlandó Romániát csinálni az országból. Ami lehet, hogy igaz a parlamenti igazságszolgáltatás kapcsán, de például Scornicesti-ben is épült stadion. Mely település nem más, mint Nicolae Ceausescu szülőfaluja. Így az összehasonlítás esetén az időtényezőről és a helyekről mindig meg kell emlékezni. Mielőtt valaki azt hinné: a miniszterelnöki tiltakozás a jelen, a korrupciókat kivizsgáló Románia elutasításának szól. Bezzeg az a másik...

Miközben a kimért vezéri indulat is felszínre került. Amely alapján az az orbáni megfogalmazás kezdett keringeni, hogy a kormányfő szerint a „Jobbik tele van bűnözőkkel”. Amely megfogalmazással csak az a gond, hogy a bűnözővé sorolást általában bírósági ítélet szokta megtörténtté tenni. Orbán Viktor kijelentése tehát, nem először, úgy is érthető, mint egyfajta megrendelés az ügyészség, illetve a bíróságok felé. Amely értelmezés szintén „azt” a Romániát idézi. Sőt! Azt az egész korszakot. Meg azt is, ami ellen különben a Jobbik sem szokott nagyon ágálni, de szintén diktatúra volt. S alkalmasint háborúba sodorta az országot, és olyan embereknek adott szabad terepet, mint Hóman. Akinek, ellentétben Orbán Viktor sugalmazásaival, nem sok német bíztatás kellett az antiszemitizmushoz. De maradjunk a Jobbiknál. Mely párt nem okvetlenül a szociálisan érzékeny, rasszizmustól teljesen mentes, és a különböző embereket, köztük a cigányokat is keblére ölelő humanisták gyűjtőhelye. Elég Mirkóczki Ádám, jobbikos képviselő cigányokkal kapcsolatos felszólalására tekintettel lennünk ennek megállapításához. Talán a Jobbik sem a szentek egylete. Mégis, általánosságban, megnyugtatóbb lenne, ha nem Orbán Viktor pillanatnyi elmezöngéitől függne, hogy kit tekintenek bűnözőnek.

Akár a korrupció kapcsán is. Mely Orbán Viktor szerint nincs is. Hofi szerint pedig „az a korrupció, amiből kihagynak”. A magyar korrupciós relativitáselmélet alapján pedig az, amire nem sikerült időben törvényt hozni. A gombnyomogatásban jártas, kétharmadot kitevő droidoknak parancsolva pedig igazán nem lehet ok panaszra. Legfeljebb az ellenzék részéről. Mely a jelenlegi kérdés-futam nagyját láthatóan átengedte a Jobbiknak. Ingyen reklámhoz juttatva a féligazságok populista bajnokait. Ami azért is kellemetlen lehet, mert ismét azt a gyanút táplálja, hogy egyfajta háttér-alku biztosítja a demokratikusabb, vagy legalább kevésbé rendpárti, és baloldalibb ellenzéki erők nagy részéről Orbánt. Néhány bátortalan és tömegeket aligha vonzó megmozdulástól eltekintve. Márpedig előfordulhat, hogy mégis csak az a népszavazás lesz soron, amelynek szavazócéduláit flaszterkövek fogják alkotni. Nem azért, mert egy polgárháborús krízisnek drukkolnék, hanem azért, mert a történelmi példák alapján a nagyon bevédett uralmakat általában az utca ereje söpörte eddig el. Annak idején, Romániában is.

Márpedig egy ilyen esetben nagyon nem mindegy, hogy a féligazságokra alapozott rasszista, homofób, sovén párt-válasz, vagy egy igazi, a teljes lakosságot maga mellé állítani képes alternatív kormányzat ígérete képviseli a mozgósító erőt. Orbán kirohanása alapján, ő jelenleg a Jobbiktól fél látványosabban.

Andrew_s

A klarinétos az égbe ment

Harminc évnél régebben történt, amikor „Benkóék”, azaz a Benkó Dixieland Band fellépett a KEK-en (Kertészeti Egyetem Klubja). Az idő elszaladt azóta, de emlékszem a ráadásszámra. Nem csak azért, mert a Tiger Rag szinte elmaradhatatlan „kelléke” volt a jazz-koncerteknek, és valóban jó. Hanem azért is, mert Benkó Sándor azzal vezette be, hogy ezt kérni egy koncert után olyan, mint a tízedik menetet kérni a nászéjszakán. Majd eljátszották.

Aztán még sokszor, sokfelé a nagyvilágban. Sikert aratva belföldön és külhonban egyaránt. Nem véletlenül. A koncertjeiknek mindig megvolt a maga atmoszférája. Sokat idézve abból a légkörből, amit a régi, karcos, poros filmek őriztek meg a jazz múltjából. Miközben a zenéjük sosem volt „poros”. Akár egyetemi klubban, akár nagy színpadon, akár borfesztiválon volt hallható. Emlékezetessé téve a fellépés estjeit a hallgatóságnak. Mely emlékek mától, pontosabban tegnap estétől, már tényleg csak a felvételekre, és a múló emlékezetre lesznek bízva. Azért, mert életének 76. évében elhunyt Benkó Sándor. A Benkó Dixieland Band alapítója. Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, klarinétos. Valamint egyetemi adjunktus.

Benkó Sándor tehát mostantól az égi nagyzenekarban fújja tovább a hangszert. Alighanem ott is tapsot aratva. Mást talán nem is kívánhatunk. Egy művésznek a közönség a tükör. A klarinétos megtért a már elment pályatársakhoz. Oda szerződve, ahol már nem telik az idő, és nem fullad ki a tüdő.

Nyugodjék Békében!

Andrew_s