Korosztályi gumimócsing

Avagy Lannert találkozója az inkompetenciájával

Magyar Péter éppen aktuális cubákja a jelek szerint a választásokra jogosultak alsó korhatárának lejjebb szállítása. Amely ötlet bedobásával, a miniszterelnök helyébe gondolva magam teljesen egyet tudok érteni. Azzal már kevésbé, hogy Lannert Judit, aki állítólag az ifjúság fejlődéért felelős, egy erre szakosított tárca élén szakosítás helyett a síkosítást választotta. Nyelvvel előre. Sietősen biztosítva egyetértéséről az ő vezérét.

Induljunk ki abból, hogy a választás eredményeként felálló kormány az egész ország politikájáért, politikai, és gazdasági irányáért kell, hogy feleljen. Felelősen. Nem ötletelve. Nem üres, felelősséget elkerülő ígéretekkel. Így elvárható, hogy a választás alapvetően azok válasszanak, akik maguk, a saját életvitelük tekintetében alkalmasak, képesek, és érettek erre. Erre nézve általánosan elfogadott egy életkori cenzus, ami abból indul ki, hogy a nagykorúságot elérő, a saját életét megalapozni képes állampolgárról feltételezi a fentieket.

S akkor itt van egy miniszter, akiről azt hinnénk, hogy oktatáskutatóként legalább halvány, lilán gőzös, fogalma van a fejlődéslélektanról, az emberi személyiség érési, kialakulási, illetve rögzülési folyamatairól. Elvégre a pedagógusképzés során a fejlődéslélektan egy létező tárgy volt, s remélem maradt. Amiből egy leendő pedagógus vizsgázni szokott. Ámde. Lannert Judit nem pedagógus, hanem közgazdász. Szociológusi továbbképződésekkel. Így aztán röviden azt is mondhatnánk: meg is látszik. Azért lett ő oktatáskutató, és az oktatásért is felelős miniszter.

De talán pont ezért is lett miniszter. S legalább nem az atomenergetikáért felel. Ez is valami. Minden esetre a miniszterelnök láthatóan úgy válogatta be a csapatba, hogy elég jó név ahhoz, hogy ne köpjék le, és aligha fog szakmai akadékoskodással szembe menni a parlamenti teljhatalomnak. Hülyeségekben sem. Mert itt van ez a választójogi korhatár. A gyermekek jó része 16 évesen még az iskolapadban ül, és tanul. Majd érettségizik. Két évvel később. Tehát még hivatalosan sem érett, de már dönt az országos politikáról. Úgy, hogy a korosztálya szinte biztosan, de még az évekkel idősebbek nagy része is a mamahotel biztonságából pislogja távolról az önálló felelősséget vállaló életvitelt.

Ugyanakkor az is világos, hogy éppen a saját életviteli felelősség-tapasztalat hiánya okán az üres ígéretekkel, fedezet nélküli lózungokkal könnyebben megvezethetők, mint az majd pár évvel később lehetséges lenne. Amellett a felelősség-hazugságot is jobban tolerálják, mert aligha nem emlékszik arra bárki, hogy középiskolásan könnyebben működik úgy a világ, hogy "majd lesz másnap is valahogy". Tisztelet a kivételeknek, és amnéziásoknak. S ez az, amiért megértem a miniszterelnököt. Amennyiben be akar húzni egy olyan választói réteget, amelynek tagjai számára azt mond amit akar, és ha elég jó fej módon teszi, akkor megnyerhetők választóként.

De abból a szempontból is megértem, hogy ez egy olyan gumicsont bedobását jelenti, amin elrágódhatnak az érintett korosztályok. Mind a középsulisok, mind a szüleik. S addig is kisebb energiabefektetéssel foglalkoznak a napipetis baromságok tárházának egyéb elemeivel.

Mely terelésben szintén érdekelt lehet a minisztere is. Elvégre neki elég egyetértenie. Más dolga nincs. S addig sem a személyes alkalmasságával foglalkoznak. Hogy pont ezzel igazolja a sajáűt alkalmatlanságát? Hát ez van.

Andrew_s