Populismus est circensis

Gránit ingókő
Forrás: Wikimedia

Az utóbbi napokban is pezsgett a belpolitikai élet a közösségi platformokon, noha a választásoknak vége. Eközben Magyar Péter maga tette maga tette zárójelbe azt az íratlan türelmi szabályt, hogy a kormányzás első száz napja egyfajta kritikai szilencium jegyében zajlik. De menjünk egy kicsit sorba.

Kétségtelenül egy inkább paritásos eredményre számítottam, mintsem ekkora aszimmetriára. Amiben nyilván szerepet kap a Tisza, mint brand, sikeres építése is. Ami sosem olcsó. Akkor sem, ha pénzben, akkor sem, ha elvárásokban, és akkor sem, ha ígéretekben, várható haszonban, vagy éppen tisztességtelen mocsokban mérik az árát.

Szívesen mondanám, hinném, hogy az utóbbinak a Mérő Vera jegyezte, az MKKP-t lejárató, a választási kampány véghajrájában közzé tett video volt az alja. De az az érzésem, hogy inkább egy morális kút első ásónyoma volt. De a várható folyamatokról sokat elárult Magyar Péter győzelmi beszéde is. Az, amelyben úgy kezdte követelni a saját mielőbbi kinevezését, illetve a köztársasági elnök lemondását, hogy a választásnak még nem volt hitelesített végeredménye. Nem arról van szó, hogy a tendencia ne a biztos győzelemre mutatott volna. Nem arról van szó, hogy Magyar Péter mit ígért a kampányában, és miről ejtett szót egy-egy gyűlésén. Hanem arról, hogy a jelenleg érvényes közjogi viszonyok között nem a választók győzelmi gyűlésén jelölik ki a miniszterelnököt, és választják meg a köztársasági elnököt. A valószínűleg kisebb-nagyobb pontokon másutt is utolérhető nárcisztikusan követelődző attitűd, az „ide nekem most, és azonnal”, nagyon könnyen lehet kontraproduktív.

Azzal, hogy Magyar Péter a választás éjszakáján már gyakorlatilag kinevezte saját magát, majd elkezdte az orbáni kiszivárogtatós kinevezés-tesztelését a társadalomnak, maga tette zárójelbe azt az íratlan türelmi szabályt, hogy a kormányzás első száz napja egyfajta kritikai szilencium jegyében zajlik. Mert az azonnali követelés fegyvere is olyan, ami mindkét oldal felé elsülhet. Azt eredményezheti, hogy tisztség megkapásának a pillanatában érvényesülnek az elvárások. Amolyan „akartad, követelted, megkaptad, és akkor most lássuk” módon.

Ez elsősorban a rá szavazókat fogja megosztani. A győzteshez húzás elősegítheti azt, hogy sokan úgy érezzék, hogy Jézust kiáltottak akkor is, ha ott se voltak. A győztesben csalódás azonban elindíthat egy olyan folyamatot, aminek az eredményeként a Tiszára „X”-et tevők is szívesebben felejtenék el ezt a tévedésüket. Látszott ez már közvélemény tesztelésére bedobott oktatásügyi miniszter-jelöltség kapcsán is. Noha Magyar Péter még nem funkcionáló miniszterelnök, már lehetett olyan véleményeket olvasni, hogy nem egészen ezt a lovat gondolták választani a választói.

Ami előrevetíti annak a lehetőségét, hogy a támogatói pillérek először gyengén, majd erősebben kezdenek repedezni. Ez nem ismeretlen jelenség egyetlen olyan helyzetben sem, amikor egy győzelem olyan szintű, ami egyeduralmat, és ezzel kizárólagos felelősséget helyez a győztesre. Megfigyelhető volt ez az Orbán-kormányzás során is. Amikor is már 2012-ben megjelentek az első komolyabb repedések. Nem véletlenül került rengeteg energiájába Orbánnak, hogy először a saját helyzetét stabilizálja, akkortájt még leginkább Lázárral szemben, illetve a kormányzat helyzetét a csúcson. Közköltséget, szavahihetőséget, nemzetközi pozíciót nem kímélve. A költségbe beleszámolva a hívek, támogatók, és strómanok egyre magasabb számláit is. Miközben egyre szűkült a mozgástere.

Az említett repedéseknek már a kormányalapítás előtti megjelenése tehát könnyen vezethet egy ilyen folyamat felgyorsulásához. Előre vetítve, hogy a Tisza, mint brand fenntartása nem kevés erőforrást fog felemészteni. Ha az első hajszálrepedést a kiszivárogtatott jelölt visszavonásával orvosolják (mert van ilyen hír is), akkor az sem fogja betömni a rést, mert lesz, akinek ez a gyengeség jele, illetve lesz, akinek pont az a jelölt kellett volna. S közjogilag még nincs is valós pozícióban Magyar Péter. A későbbiekben könnyedén kialakulhat az az ismerős folyamat, hogy pillanatnyi instabilitások kapkodáshoz, a tábor egyben tartásának igénye populista ígéretekhez, illetve fedezetlen gesztusokhoz vezetnek.

Ami ismert folyamat. Cirkuszt és rezsicsökit. Iuvenalis Orbán után szabadon.

Andrew_s