 |
Ukrajnában még zajlanak a harcok. Ugyanakkor a mi lesz utána sem érdektelen. Egy máshonnan indult vitában én is megkaptam a Facebook-on, hogy mit gondolok az azutánról. Vége lesz? Ki mit tudhat, akarhat lépni? A válasz szerteágazóra és hosszúra sikeredett ott a fórumon. S arra gondoltam a lényegibb gondolatokat is közzé teszem. Számolva azzal is, hogy biztos vannak pontatlanságok benne. Mentség lehet rá, hogy egy FB-válasz nem doktori tanulmány. S lehet benne, természetesen, olyan gondolat is, ami nem feltétlen konform mindenki ízlésével. Kedves olvasó...
Belegondoltál már abba, hogy milyen csalóka látszat a "béke" egy olyan sárgolyón, ahol az utóbbi pár ezer év nem telt el úgy, hogy valahol ne lett volna háború? A Római Birodalom megalakulása óta pedig, szinte, nem volt olyan háború, (beleértve a hidegháborút, és a gazdasági neokolonializmust is), amiben valamelyik, vagy akár több, európai ország ne lett volna érdekelt.
A háborúzó feleket, ha erőforrással bírták, a legritkább esetben a győzelem vagy a vereség állította meg. Sokkal inkább egyfajta birodalmi status quo, és ezeknek, egy adott térségben kialakult, kölcsönös egyensúlya.
A CCCP szétrobbantása, nem vitatva az egyéni eufóriákat, annak idején, a megvalósított formában baromság volt ebből a szempontból. Annak idején, középiskolában, az I. világháborút lezáró béke kapcsán sulykolta a töritanár, hogy azért volt a lezárása igazságtalan, mert magában hordozta a következő háború csíráját. Alkalmasint a II. világháborút lezáró akta (ld. az azt követő hidegháborút), és a CCCP szétkapása sem volt sokkal kiegyensúlyozottabb. Ha tetszik, ebből a szempontból ez a háború akkor kezdődött.
A birodalmi egyensúlyt pedig legfeljebb az Európai Egyesült Államok jelenthetné. Ha kell, akkor az ez ellen háborgó periféria leszakításával. Ebből a szempontból Gyurcsány, noha nyilván nem tévedhetetlen, reálpolitikus. Orbán meg ostoba.
Visszakanyarodva a kérdésekre. Belegondoltam. S valószínűleg kénytelen lesz Putyin megállni. Nem szívjóságból, hanem mert pacifikálnia kellene Ukrajnát. Aztán konszolidálni a helyzetet. Ez a rombolás mértéktől függően 10-15 év, és Putyin sem örök életű. Eközben sokan fognak meghalni, eltűnni, illetve földönfutóvá válni. Mint korábban írtam, velük érzek inkább egyet.
A szankciók feloldására meg részben azért fog sor kerülni, mert szerintem nincsenek, és nem is igen lesznek totális, garantáltan megkeülhetetlen szankciók. Részben pedig azért, mert a szankciók nagyobbat rúghatnak Európába, mint Putyinba. A drága amerikai gázra, a minőségi kérdéseket elengedve sem, fognak tartósan átállni. Ha nem erős kényszer hatására teszik. Miközben ez csak egy nyersanyag skálán. Európából szerintem nem tudják tartósan úgy megszorítani Putyin torkát, hogy ne kezdjenek maguk is fuldokolni. S belenyugodhatsz: ezt Putyin is tudja. Mindezt olyan körülmények között, hogy lassan másfél évtizede tart, szerintem, egy globális gazdasági erőforrásválság. Ergo: a "nyugat" néhány látszatintézkedésen túl pont úgy nem fog lépni, ahogy a CCCP korszakában sem. A játéktere Európának nem nagy, és az USA-tól való totális függés semmivel sem lenne jobb. Miközben az is a játéktér szűkítését jelentené.
Ami nem jelenti azt, hogy ne használnák ki a helyzetet. A pacifikáció alatt majd könnyeket morzsolnak szét, miközben megnyugszik a gáz-, és nyersanyagpiac. Egy, a jelenlegi emelt árnál alig alacsonyabb szinten. Aztán a konszolidáció évei alatt, természetesen "humanitárius alapon" beszállnak majd az újjáépítésbe, mert az is jó üzlet. Ha időközben kitör egy polgárháború, akkor még jobb üzlet lehet.
Az egyik olyan tényező, ami ezt keresztbe húzhatja, az egy globális eszkaláció. A NATO ezt nem akarja a nyilatkozatok szerint. Putyin sem igazán szeretné valószínűleg, bár nem látok a fejébe, és remélhetőleg más sem. Ha nem szívjóságból, akkor azért, mert a molekulák, neutronok, és vírusok mellé nem lehet forgalmi rendőrt állítani. Miközben igen. Valószínűleg ennek a háborúnak nem lesz jobban vége, mint eddig bármelyiknek. De remélem, hogy a következő felvonásig nyer az emberiség pár évtizedet. Ami alatt sok minden történhet. Még az esze is megjöhet.
Andrew_s
Borbély Pálné Azt gondolom, hogy Putyin elnök két lehetséges út közül választott - nagyon rosszul. Egyszer már elindult a barátkozás a Nyugat mint olyannal, értve ezalatt a NATO-t és az EU-t. Abban kellett döntenie, hogy visszatér hozzá és felvesz minimum egy NATO partnerségi megállapodást, lassan de biztosan haladva a csatlakozás felé, és köt az EU-val egy szabad kereskedelmi egyezményt, netán tárgyalásokat kezd a csatlakozás lehetőségeit tisztázandó, avagy ragaszkodik a saját önálló birodalmi elképzeléseihez, és - 70 éves férfiként némi Thorschlusspanikba bonyolódva - megteszi a hadüzent néküli háború első lépését. Ez a háború amúgy pl. Kína magatartásától függően is befejeződhet. Ha például történetesen nem Tajvant próbálják visszaszerezni megszállás útján, hanem az Amu-Darja - Szir-Darja vidékét, vagy Kelet-Szibériát en bloc... Különös helyzetbe kerülne az orosz sereg, meg a vezetés is. Már az is megdöbbentő, hogy arról a területről irányított át katonnákat Ukrajnába, szemlátomást hisz a kínaiak Szun-Ce iránti tiszteletében, és arra tett, hogy egyelőre szövetségeseknek tűnnek, Kína meg vérveszteség nélkül is meg tudja szerezni az Északi tengeri szállítási útvonal hasznának minimum a felét egyszerű sajéterős beruházásokkal... persze, ez mind csak konteo, nem látunk bele senkinek a fejébe, ls ezért találkozun olykor meglepően ostoba döntésekkel, mint most is. Egy biztos: az orosz ész ukrajnai piac KELL az EU-nak, sőt, az USA-nak is. A szankciók éppen emiatt NEM TARTHATÓK FENN az idők végezetéig, mint ahogy a háborús költségek is elvezetnek igen gyorsan az államcsődökhöz, és a megnyomorodó- kivéreztetett népek könnyen fordulhatnak saját vezreikkel szembe, ami még nagyobb zűrzavarhoz vezet, ez a háború befejeződésének egy még rondább esélye. Nem vagyok optimista, kicsir sem!
VálaszTörlés