Anti-Karácsony 2020

Forrás: dark.pozadia.org

Négy évvel ezelőtt, egy hasonló írást kezdtem azzal, hogy „a Karácsony nem mindenkinek ugyanazt jelenti”. Idén, azt hiszem ez kifejezetten érezhető lesz. A külső, illetve a társadalom belső körülményei egyaránt speciálissá teszik az idei ünnepnapokat. Lehet, hogy nem utoljára. Talán nem is először. Bár, gyanítom, először.

Ha körülnézünk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a gazdasági világjárvány nagybani játékosai alapvetően egy kommunikációs konvergenciát mutatnak. S mielőtt most jönnének a szájhúzogatások: Igen, van tömeges megbetegedés. Nem kétlem, hogy van. Ahogy vírusok is vannak. Nem azóta, hogy felfedezték ezeket az elszabadult örökítő-anyagokat, hanem valószínűleg az élet hajnala óta. Azóta teszik a dolgukat. Fertőznek, és a túl nagy sikerrel fertőzők kihalnak. A legsikeresebbek pedig beépülnek a gazdaszervezet örökítő anyagába. A kettő között pedig széles a skála. Azt meg majd a jövő fogja eldönteni, hogy a jelenlegi tömeges fertőzést okozó koronavírus-típusnak milyen sors jut. Tekintettel a mortalitási rátára, valószínűbb, hogy betagozódik majd a többi, rokonságába tartozó vírus közé. Kialakul egy immunitási egyensúly, és az eljövendő generációk majd együtt élnek vele.

Ettől persze senkinek nem lesz jobb, aki belehal. Ahogy a családjának sem. Pont olyan szomorú esemény, és pont olyan keserves órák, napok, hónapok követik majd, mint minden más haláleset kapcsán. Amely órákat, napokat, hónapokat a politikusok is igyekeznek keservesebbé tenni. Mert a politikusok is teszik a dolgukat. A hatalmi pozíciójuk mértékében cselekszenek, illetve tépik a szájukat. Olykor cselekvés helyett tépik a szájukat. Vagy cselekszenek a saját érdekükben, és a köz nevében tépik a szájukat. Amit a világszemléletük diktál, és a társadalmuk megenged. Mert azért alapvetően a politikus is a társadalmi hierarchia egy darabkája. Jobbára azt teszi, amit hagynak neki. Hogy mi köze ennek az ünnepekhez? Valószínűleg sok.

Egyszerűen azért, mert a mélyülő válságok terepein a politikusoknak égető szükségük van valamilyen bűnbakra. Lehetőleg olyanra, amit objektív körülményként lehet feltüntetni. Egy biológiai objektum, esetünkben egy koronavírus, igen kiváló erre a célra. Gyenge az egészségügy teljesítőképessége? Ugyan, kérem. Járvány van. Gyenge a gazdasági hatékonság? De, dehogy! Otthon kell maradni, mert járvány van. De azért tisztelettel megkérdeznék egy ebben járatosabbat arról, hogy megpróbálta-e már a gazdasági válság-gócok, illetve a járvány-kommunikáció térképét egymásra fektetni? Mert erősen szubjektav érzésként nagyon úgy tűnik, hogy az utóbbi decibeljei jól összecsengenek azzal, hogy tűnik nagyobbnak a baj.

Hazánkban pedig elég nagy gondok látszanak. Az ugyanis már a tavaszi satufék kapcsán látszani látszott, hogy az ország gazdasági tartalékai gyakorlatilag a helybenjáráshoz is kevesek. A helyzet pedig, félek tőle, azóta sem lett sokkal jobb. Nem a sikerpropaganda ön-vállonveregetésének a szintjén, hanem a mindennapokban. Azokban a mindennapokban, amelyekben a nagy nemzeti karantén tovább atomizálja a lakosságot. Érteni vélem, hogy mekkora nagy engedmény, hogy az éjféli misére bárki elmehet. Ha van olyan templom, ahol megtartják. Azt a hatalmas kegyet is, hogy a szeretet jegyében nagy kegyesen megengedi a hatalom az idősebb szülők meglátogatását is.

Ez azonban valószínűleg alárendelt szereppel bír ahhoz képest, hogy talán okkal, de lakásukba kényszeredetten élnek sokan. Olyanok is, akikre talán eddig sem nyitották rá sokszor az ajtót, de most a hatalom kiváló kifogást is gyárt ehhez. Nem a karácsonyfa ünnepén, hanem általában. Mert az emberek jó része általában is ember, általában is vannak napjai az életének. De kétségtelenül lehet, hogy a nagy népi elszigetelődés Karácsonykor még szembetűnőbb. Így aztán felértékelődhet az a hagyomány, amely szerint a karácsonyi ünnepsor egyike azon jeles napoknak, amikor az öngyilkosok száma megugrik. Vajon mennyire futja ebből a hagyományból azt követően, hogy természetesen „csak az ő érdekükben”, de lényegesen többen érezhetik magukat elhagyatva, út mellé dobva még az átlagos éveknél is.

Ha netán megugrik a halottak száma, akkor azt a járvány, a kormányzati intézkedések mellékhatásaként, egy vállvonogatással fogják elintézni? Mert így jártak?

Andrew_s