SZFE és polhakni

Rendőröktől kísérve a hídon át (2012)
Fotó: Andrew_s

Az SZTE körüli, részleteiben olykor naponta változó helyzetről nyilván mindenkinek meg lehet, és sokaknak nyilván meg is van a véleménye. Nekem is. Akinek meg nincs, az legfeljebb kölcsönveszi valakiét. Ki a diákokét, ki egy tanárét, ki egy államtitkárét, vagy más hatalmi szereplőét. Kinek mi jut. Kinek mihez van gusztusa. Aztán megjelennek a kialakult helyzet ilyen-olyan haszonélvezői. Illetve azok is, akik legalább a maguk pár percét szeretnék megkapni a kialakult helyzetben. Talán nem véletlen, hogy 2012-ben a diákok köszönték, de nem igazán kérték a politikai megmondóemberek megjelenését a terepen. Nem mintha a decemberi hűvösben, illetve addig, amíg jelenthetett némi személyes kockázatot a jelenlét, tolongtak volna.

A politikai megmondók, és pátoszos szó-fogdmegek valószínűleg már csak ilyenek. Jönnek, megmondják, kinyilvánítják, lehurrogják, és helyette is megszakértik. Kinek mihez van gusztusa. kinek mihez van gerince. Azon nyilván lehet vitatkozni, hogy egy felsőoktatási intézmény hallgatóinak mi a felelőssége a társadalommal, netán önmagával szemben. Vannak is ilyen viták szerte mindenfelé a virtuális térben. Mert ott kevésbé fújnak a szelek. Csak a politikaiak. Az SZFE kapcsán is halottam a különböző véleményeket. Nyilván mondhatnám, hogy "bezzeg az én időmben". De ez egy másik idő. Alkalmasint annak idején sem mindenki simult be a rendszerbe. Még azok közül sem, akik teljesítették a felszínen habzó elvárásokban nekik szánt buborékok felfújását. S vannak, akik annak idején úgy maradtak bent egyetemi tanszékeken, hogy lengőbordáig nyaltak, vagy tüdőig szoptak. Hogy aztán most zárkózzanak a nagy megmondókhoz. Vagy csak egyszerűen cserélték a feneket, illetve hímtagot. De ez egy másik idő. Állítólag. Van olyan, aki azt állítja. Csupa "derék, becsületes férfiú". Meg hölgy. Ha nem is Brutus.

Az azonban a vitáktól teljesen független, hogy adott egy egyetem. Adott egy vezetés. S adott egy hatalom. Mely hatalomnak nem tetszik az egyetem, és még kevésbé a vezetés. Ezért, kerülőmegoldásként, átalakítják az egyetem vezetési struktúráját, és ezzel meghekkelik magát az egyetemet. Ez, érthetően nem mindenkinek tetszik, és akinek nem tetszik az tiltakozik. Akinek szintén nem tetszik, az odamehet, és tiltakozhat. Esetleg vihet pokrócot, vagy ami kell. Ha másutt is hasonló helyzet alakul ki, ott is tiltakozhat. Ha más egyetemen szolidarítani szeretnének, akkor az ottani diákok és tanárok előtt is nyitott a lehetőség. Tiltakozzanak. Legfeljebb a kapuk bezáródnak előttük. De ez egy másik történeti, illetve történelmi fejezet. Ráadásul olyan, amilyet már olvastunk ebben az országban. Ha pedig nemzetközileg is szolidarítanak, akkor azt is jól teszi az, aki tényleg egyet ért a diákok, és tanáraik céljaival.

Annak azonban mégiscsak van valami bája, amikor tiltakozás és szolidaritás címén szerveznek egy zenés dzsemborit, és ott kiosztják a mikrofont annak, aki elég serényen nyúl utána. Elfogadom: nekem kicsit más elképzeléseim vannak az érdekvédelemről a szolidaritásról. Olyanok, amelyek alapján inkább kontraproduktívnak tűnik, amikor félig elfeledett, vagy feledhető, vagy jobb-ha-elfelejtjük figurák kezdenek beszélni arról, hogy szerintük milyen rémesen borzasztó dolgok vannak. Illetve arról, hogy szerintük milyen fasza gyerekek ezek a diákok. Akik esetleg még mindig megvívják helyettük is az esedékes politikai széncsatát. Amit egyébként a politikai ellenzéknek, de a színpadokon olykor fel-feltünedezőknek sem igazán akaródzott megvívni.

Nem vitatva, hogy a diákok, és tanáraik által kikapart, netán kirugdalt gesztenyére most sokkal kényelmesebb rárepülni. Bízva az emberi feledékenységben, abban, hogy elfeledik: hol is voltak ezek a most annyira, de annyira szolidáris politikai roncsok akkor, amikor nem egy "pssszt, most fegyelmezetten menjetek haza" végű tüntikét szervezgettek? Vagy még ott sem. Netán pusztán lehaknizták az egész eddigi felelősségüket.

Andrew_s