Orbán
Viktor kiállt az ő minisztere mellett. Alkalmasint olyan indoklással ami felért
volna egy lealázással. Mármint akkor, ha nem tudná az Emmi minisztere éppen
úgy, mint bárki más is, hogy valójában a miniszter egyetlen értékmérője a
parancs iránti lojalitás. Orbán kinevezi, ha akarja, meneszti, ha úgy dönt. A
szakmai indokoktól függetlenül Mondhatni zsigerből, illetve ösztönből. Mely
ösztönélet láthatóan kormányfői dicséretet ér a vezér mellett csak gyalogokkal
rendelkező miniszterelnöki sakktáblán.
Orbán
Viktor egyébként nagyjából ezzel is indokolta azt, hogy kiállt Kásler mellett.
Mondván, hogy a miniszter jó ösztönnel hozott intézkedéseket. Ami egy különben
orvosból lett ember-miniszter esetében nagyjából azt jelenti, hogy nagy
ívben sz@..t a szakmai véleményekre, a járványügyi realitásokra.
Ösztönlényként feltartotta barnás nyállal borított ujját a kormányzati szélbe
és intézkedett. Mely intézkedések legjobb illusztrációi az olyan történések,
amelyek korántsem a siker egyértelmű mérföldkövei. Ahogy Orbán Viktor
megfontoltságát is a legjobban az iskolabezárások körüli határozott
határozatlansága mutatja. Mely iskolabezárás különben korántsem kormányzati
kezdeményezésként, hanem az ellenzék felvetéseként alapozódott meg. Mely
kezdeményezés nyomán megszületett az az iskola-karantén, amelyhez legfeljebb
csak az ösztönnel járult hozzá a miniszterelnök. Azzal az ösztönnel, amellyel
szinte minden esetben kitér a tényleges felelősség elől.
De
emlékezhetünk arra is, hogy miközben a kormány mikrofonközelbe kerülő
szócséplői maszkok, eszközök millióiról beszéltek, addig a miniszterelnök
kórház-látogatása során egy komoly maszkot láthattunk. Orbánon. Nem a
fertőzöttekkel gyakrabban találkozó orvoson. Ezen idő alatt a most éppen
szidott ellenzék polgármesterei nem nepperkedtek a maszkokkal, hanem a
lehetőségekhez képest megoldották a maszk-osztást. A annak alapján, ahogy most a miniszterelnök
megdicsérte a miniszterét, valójában a kormány helyett. Ahogy az utca embere is
jobbára fegyelmezettebben oldották meg a karantén-intézkedéseket, mint a
járvány akkor ismert "őshazájából", Kínából érkező szállítmány
mellett pózoló Orbán Viktor. De persze a kórházakkal kapcsolatban más is
eszünkbe juthat. Mint az ágyfelszabadítási kampány is. Amely lakosságarányosan
olyan szinten vonta el az erőforrásokat, aminek a tényleges hatását akkor
fogjuk ismerni, ha majd egyszer valós adatok lesznek a hazaküldött betegek
valós halálozási rátájáról, az elhalasztott műtétek közvetett hatásairól, a
tényleges fertőzöttségi rátáról. Mely utóbbi esetében azt láthattuk, hogy a
miniszter ösztöne nem terjedt ki rá.
Így
azonban az intézkedések eredményessége, hatásossága valójában bemondásszerű
számokon, adatokon alapul. Mely bemondásokban a miniszterelnök mindig jó volt.
Legalább olyan jó, mint a felelősség-hárításban. Amely keretében most éppen ott
tart, hogy amit a kormány helyett elvégeztek az önkormányzatok, a civilek, a
lakosság, azért őt illeti dicséret, de amit elbénáztak, azért az ellenzék a
hibás. Ami nagyjából az óvodai udvar szocializációs szintje. Igaz, azt a
kommunikációs szakemberek is mondják, hogy az emberek tömegben vesztenek az
intelligenciájukból. A hangadó trollokkal vegyes birkanyáj pedig valószínűleg
azon a szinten indul, ahonnan nem kell sokat veszteni ahhoz, hogy a
miniszterelnök jelzett demagógiája a belső énjüket szólaltassa meg.
Nekik,
a tényrezisztens hithűeknek az is teljesen jó, ha egy szakminiszter ösztönből
cselekszik, ha a hatalom valós munkásságáról nincsenek megbízható adatok, ha
akár óránként fordul az állítólag felelős miniszterelnök. Orbán
valószínűleg nekik dicsérte Káslert. Mert ők megérdemlik.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése