Sztálin ismerte vajon Adyt?

A jelek, és hírek, pontosabban egyes, irodalmárságot nyomokban tartalmazó, írnokok munkássága alapján immár Ady Endrét is utolérte a kultúrharc. Vastag Andrea még szerdán megjelent publikációja alapján, amelynek kritikáját a HVG.hu közölte. Azzal, hogy a Magyar Idők szerzője szerint Ady egy, a baloldal által megvásárolt ember.

A vásárlás a cím sugalmazása alapján kilóra, és készpénzen zajlott volna. Nem voltam ott a tranzakciónál, és gyanítom: Vastag Andrea sem. A hölgy kiakadását azonban lehet, hogy nem is ez okozta, hanem az, hogy egy háború kapcsán olyan embert, jelesül valami Ady Endrét merészeltek emlegetni, aki elítélte az emberirtást. Ellentétben azokkal, akik annyira jó költők voltak, hogy meghaltak a harcok során. Jelesül hivatkozza Gyóni Gézát. Lelke rajta. Mi tagadás: mindeddig lövésem nem volt arról, hogy ilyen nevű költő egyáltalán létezett. De ez nyilván engem (is) minősít. Ahogy az is, hogy személy szerint Ady költészetét sem kedvelem. Ám róla legalább tudok. Ha nem is melegedtem szabadkőműves barátaimmal egy kávéházban. Ahogy azt Vastag Andrea, egy akár szalon-homofóbnak is értékelhető, gyenge oldalvágással Ady esetében megjegyzi: „Van nekünk olyan költőnk [Gyóni] is, aki odaveszett az első világháborúban, miközben Ady szabadkőműves barátaival a kávéházakban melegedett”.

Ráadásul Adyt, mint megtudhatjuk nem csak a baloldal vette meg, hanem a migráncsok is. Amennyiben nem a Magyar Királyság területére bevándoroltak azonnali kiűzését, netán kiirtását, hanem integrálását tekintette célszerűnek. Ami egy igaz magyar keresztény számára igazán elfogadhatatlan álláspont kellett volna, hogy legyen. Elvégre az embertársak kirekesztése sokkal keresztényibb álságpont. De azért megengedő a hölgy. Üsse kavics, nem akarja Adyt kiiktatni a magyar irodalomból. Egyelőre legalábbis nem. De talán csak azért, mert előtte még megvívja a maga kultúrharcát Petrovics Alexanderrel. Akivel kapcsolatban talán külön tanulmánykötetet szentel majd annak, hogy Arany János is gyanús. Mert nem csak barátkozott az említett Petroviccsal, de sosem lehet tudni, hogy a szalontai hajdúk egykori városában miféle idegen gének keverékei születhettek meg. Az olyan firkászok, mint Radnóti, gondolom, szóba sem jöhetnek Vastag Andreánál.

Aki leszögezi: „Az álkeresztény és álnemzeti hazugságokra épülő alapok nem lesznek tarthatók, össze fognak omlani, már csak azért is, mert – mivel nem igazak – építeni nem lehetséges rájuk”. Világosan jelezve, hogy az a keresztény és nemzeti, amit ő, illetve vezére annak tekint. Az a vezér, akinek munkássága, tiszteletbeli turkulógusként, a nyelvi rokonságok tanulmányozására is kiterjed. Igazi vezércsillagként minden, a népirtásokat is idegenrendészeti beavatkozásként értékelni képes igaz magyar kereszténynek. Meg különben is. „A feladatok és problémák egyre sokasodnak”.

„A feladatok és problémák egyre sokasodnak, mióta megjelentek Sztálin elvtárs nyilatkozatai a nyelvtudomány alapkérdéseiről. Mint minden megnyilatkozása, ez sem rövid időre szóló, egyszeri iránymutatás, hanem esztendőkre meg fogja szabni kutató munkánk és tanító tevékenységünk irányát. Hogy ezeket a kérdéseket éppen most vetette fel, hogy ezekkel a feladatokkal éppen most kell foglalkoznunk, hogy éppen most irányítja nyelvtudományunk, irodalomtudományunk és íróink figyelmét kultúránk egyik közösségi, összetartó elemére, anyanyelvünkre, amikor az imperialisták fékevesztett gazsága minden független és szabad nép létére tör, ez igazi Sztálin-i tett. Tudományos munkánk sajátos munkaterén, legbensőbb feladatainkat kijelölve éleszti fel bennünk népünk szeretetét, anyanyelvünk szeretetét, az igazi hazafiasság tüzét s szítja fel gyűlöletünket azok ellen, akik kívül határainkon, vagy köztünk meglapulva törnek a mi szabadságunkra, minden szabad nép független békéjére.

Hála a nagy és szeretett Sztálinnak, hogy ugyanegy fény mutat számunkra utat tudományos munkánk és békeharcunk munkaterén és csataterén.”

(Bóka László [1950]: Sztálin tanítása a nyelvtudományról és irodalomtudományunk feladatai – (http://epa.oszk.hu/)

Andrew_s