Demagógisztáni napló: Borítékolok

Pátoszosan mondhatnám, hogy az utolsó szó jogán. De holnap még csak holnap lesz. Azok az emberek, akik szavazás közeli helyzetbe kerülnek, szavaznak. Utána lesz még egy közvéleménykutatási roham, amikor a kijárati kérdezősködések eredményén lehet vitatkozni. Míg az különböző mérések alapján ki-ki megteheti a tétjeit. Előre örülve a medve bőrének, vagy sopánkodva, vagy mindenki mást lehülyézve. Pártmérséklet szerint. Aki akart, már összeveszett mindenkivel. Családtaggal, baráttal. Nekem nem volt szándékomban. Remélem nekik sem.

De maradjunk az eredmények ösvényén. Szerintem a szélsőjobbot rendszeresen alámérik, ami a támogatottságukat illeti. Érthetően, mert az elvárt válasz nem az, hogy "neofasiszta vagyok". Így a "rejtőzködés" az ő esetükben szerintem akár 5-8% is lehet. Ugyanezért, csak a másik oldalon, a tömeghangulat miatt, a vezetőnek hitt pártot rendszeresen felülmérik. Különösen, ha a válaszadó tart attól, hogy mások, a cserevezér hívei is hallhatják, láthatják.

Így személy szerint a két rivális jobboldali résztvevő között egy közel paritásos eredményre számítok. Akkorra, amikorra az összes meccset lejátsszák. Levélszavazatoktól a jogorvoslatokig. Egy ilyen paritásos helyzetben Orbán Viktor simán kaphat akár kisebbségi felkérést, és akkor Magyar Péterrel felváltva fújhat egy tonna tollat. Szerintem.

Mert akkor, ha a DK nem kerül be az országgyűlésbe, vagy a MHM-nél kisebb frakcióval kerül be, akkor egy Fidesz-MHM koalíció simán erősebb lehet. A tiszások meg lendületből állhatnak a fejükre. abban a biztos tudatban, hogy sikeresen kivégeztek mindenkit a Fidesszel szemközti politikai térfélen. Magyar Péter meg elégedetten kukorékolhat, ebben az esetben, a kisebbik domb tetején.

De az is lehet természetesen, hogy a közel-egyenlő helyzet a Tiszának kedvez. Ha Magyar Péter egy alig-többségi kormányt alakít, akkor azonban elég gyorsan cselekvésképtelen lehet egy olyan, akkor már ellenzéki, Fidesz-frakcióval szemben, ahonnan az összes interpelláció úgy indulhat, hogy "ugye emlékszik miniszterelnök úr, hogy ezt mikor is írta alá, nyilatkozta, dugta meg," stb. Persze megteheti, hogy nem vállalja be a miniszterelnökséget, és akkor szakmányban gyávázhatják.

Magyar Péter valójában lehet, hogy jobban jár, ha veszít. Megmarad a mentelmi jogos, jól fizető állása az EP-ben, és eljátszhatja a mártír-hattyú halálát. S az a gyanúm, hogy eredetileg talán így is tervezte. Csak a populista-fagyi visszanyalt.

Andrew_s

Aki visszalépett az semmibe vesz

Lezárult a visszalépések határideje. Aki akart visszalépett, aki nem akart, de rábeszélték az is. A visszalépést követelők, meg körbepisilik a teret örömükben. Holott valójában annak örülnek, aminek nem feltétlenül kellene. Mert a visszalépések ugyanúgy a választók semmibevételéről szól, mint amikor egy pártszédelgő a már felállt országgyűlés frakcióiból ülnek szerteszét. S némi antidemokráciáról.

A visszalépések követelése pedig nem kevés bizalomhiányról is. A saját preferenciákkal kapcsolatban. Mert miről is szólhatott az, amikor egy párt posztjai alatt ott sorakoznak a párt visszalépését követelő tiszás beírások? Vagy amikor a Tisza lelkes hívei szórják tele a netet arról, hogy ki mindenki vissza? Leginkább arról, hogy nem bíznak abban, hogy a Tisza önerőből képes meggyőzni az embereket. Arról, hogy akárhány jelölt közül is a tiszás jelöltet válasszák. Akármit is mondanak a közvéleményt kutatók.

Alkalmasint persze nem is túl demokratikus, amikor az egyik párt szimpatizánsa egy másik párt jelöltállítását akarja befolyásolni. De a Tiszával szimpatizáló hitharcosok ezen attitűdjét megértem. Elvégre sem a párt vezetőjétől, sem az alelnökétől nem esett túl messze ez a demokráciacsonkító alma.

De ott van persze az is, aki visszalép. Ez, mint írtam fentebb a választóik semmibe vétele. Azoké, akik aláírták az ajánlásukat mindenképpen. Mert a választó annak, illetve azoknak írta alá az ajánlását, akiket, vagy akiknek a pártját bejutásra érdemesnek tartotta. Ha nem így lett volna, akkor másnak írja alá az ajánlását. A nevét és adatait is vállalva. Amikor az, akit képviseletére méltónak tartott visszalép, akkor ez a gesztus neki szól. Az ajánlóinak. >

Azt üzeni, hogy magasról tesz az egészre, nem érdekli valójában az őt ajánló képviselete, és az ajánlóit legfeljebb a bizalommal való visszaélésre méltatja. Ebben az esetben kár lenne azon csodálkozni, ha nem csak arra nem szavazna valaki, esetleg soha, aki visszalép, de arra sem, akit ajánl. Magam például biztosan nem. Akármiért, akármennyiért lépett vissza, és akármilyen ideológiát talál ki hozzá. Mert annak az ajánlása, aki visszaélt a bizalommal ugyanúgy nem érne semmit. Vagy még annál is kevesebbet.

Andrew_s

Megjegyzés - 2026. 04. 03. - Szavazáshoz

Forrás: forgottenrealms.wikia.com/

A közösségi médiában, és általában is sokan sokat foglalkoznak azzal, hogy miként kellene szavaznia. Másnak. Mert az nyilván sokkal érdekesebb, mint az, hogy a másokat a virtuális leüvöltésig győzködők miként akarnak szavazni. Ők maguk.

Holott, szerintem:

1. Saját értékrend alapján szavazni nem szégyen, míg a tömegnyomásnak engedve ezzel akár szembe is szavazni lehet az;
2. Saját értékrend alapján szavazni azt az érett személyiséget jelenti, ami nem szorul rá másokra a saját döntés meghozatalában;
3. Saját értékrend alapján való szavazáskor valójában nincs elveszett szavazat, mert egy párt ugyan veszíthet, de a gerinc megmarad;

Az, aki mindenfélét felemlegetve, homályos ígéretekre, politikai lózungokra hivatkozva akar másokat rábeszélni, hogy feladva a saját értékrendjét szavazzon bárkire, az valószínűleg önmagát akarja felmenteni az értékvesztése alól, és nem másokat meggyőzni.

Andrew_s

Március idusára és a számháborúk ellen: Nemzeti Békemenetet

Forrás: Facebook

Magyar Péter többször is megismételni látszik azt a kirekesztve toborzó szlogent, hogy aki nem rá szavaz, az csak a Fideszt támogathatja. Majd a Tisza sorozatban kezdte, a közzétett elutasításokban olvashatóan, de bizonyítható alap nélkül feljelentgetni az ellenzéki pártok jelöltjeit. Talán Rákosi Mátyás ajánlását érezve maga mögött. Hogy aztán a közelmúltban bemutassák a róla szóló kultuszfilmet.

Mely utóbbival kapcsolatban ostoba húzás volt a jegyfelvásárlással demonstrálni, hogy a félig telt moziban alig érdekel valakit. Hagyni kellett volna megtelni a mozit. Demonstrálandó, hogy a társadalom hangadói alapvetően egy antidemokratikus, önajnározásra hajlamos, üres populizmust szajkózó, és kirekesztő vezérrre vágynak.

Mert a fentiek alapján az ünnepre is ezzel készül a Tisza. Ismét, októberhez hasonlóan, Nemzeti Menetnek titulálva a saját rendezvényét. Mintegy kiemelve, hogy az, aki nem Magyar Péterre szavaz, nem a Tisza-pártban látja minden probléma megoldását, az tulajdonképpen nem a nemzet része. A tiszások, illetve Magyar Péter legalább is nem tekintik annak.

Ehhez hozzávehetjük, hogy a választási jelöltek elleni feljelentési kampányból rendre kimaradni látszottak a célkeresztbe vonszoltak köréből a fideszes, netán mihazánkos jelöltek. Ahogy a Fidesz, mint anyapártja erős megkarcolásától korábban is óvakodott Magyar Péter. Erősen demonstrálva, hogy neki Orbán Viktor, ugyan ellenfele, de ő nem az általa felépített hatalmi rendszer ádáz ellensége.

Tulajdonképpen csak egy kérdést hagyva nyitva. Amelyre igennel válaszolva a számháborúsdit is el lehetne kerülni. A két teljhataléomra törő, egymást érdemben nem is igazán támadó, és önmaga megdicsőülésében mániákusan hívő vezér által vezetett párt vajon miért nem szervez közös menetelést? Lehetne Nemzeti Békement.

Na jó. Orbán Viktor valóban egyre vállalhatatlanabb. Így, talán, nem Orbán Viktorral. De csak találnának a feltörekvő fideszesek közt olyat, aki még nem alapított saját mozgalmat, valamint nem a tiszás kemény mag, illetve holdudvar tagja.

Andrew_s

Veszett torta fejszéje

Lezárult a jelöltállítási listák beadási határideje. A csodavárásban önkimerítők kórusa persze már megszólalt, hogy bezzeg a Fidesz támogatta meg mindazokat, akiket nem akartak a palettán látni. Magánügyük. Az, hogy folytatódik a bűnbakok keresése arra az esetre, ha Magyar Péter kisebbségben maradna, az látszik a közösségi médiában is. Holott Magyar Péter, illetve a Tisza nem a DK, és nem az MKKP szavazói miatt fog bukni, ha bukik. Hanem önerőből. Mert Magyar Péter a kezdetektől inkább erre, mint egy tiszta győzelemre játszott.

Sokan, tiszás vezetők is mondogatják, az esetleges lemaradásról a hatalom felé vezető ámokfutásban mindenki más tehet. Magam úgy látom, hogy Magyar Péter masszív fideszes retorikával, heves gyurcsányozással indult, és hívei a mai napig lelkesen kékfideszeznek. Miközben sem Magyar Péter, sem a hívei nem támadták fele olyan vehemenciával a Fideszt, mint az összes többi pártot. Ennek alapján koránt sem a Fidesz 2+ millió szavazóját akarták, illetve akarják meggyőzni, hanem mindenki mást. Ehhez nem kell látnoknak lenni. Magyar Péter is elengedett pár „aki nincs velünk, az csirkefogó” jellegű vezérszlogent és Radnai is beleállt az MKKP-ba. De elég egy pillantást vetni az MKKP posztjai alá a jelöltállítás korszakából, vagy szinte bárhova.

Holott a szavazást nem ez a két párt és szavazói fogják eldönteni. Hiába döntötték már el előre, hogy ők lesznek a hibásak. Az döntheti el, hogy a Fidesz szavazóiból sikerült-e számottevő réteget átszavazásra bírni. S itt kanyarodhatunk vissza oda, hogy Magyar Péter még véletlenül sem a kormánypárti szavazótábort erodálta korábban, hanem az ellenzéki tortaszeletből akarta magának kiénekelni a hatalmat. Miközben egyedüli üdvözítőnek akarta, illetve akarja láttatni magát. Holott ezzel eleve a bukásra, a hátul-maradásra játszott. Egészen egyszerűen belátható módon.

Az ellenzék azért volt ellenzék, mert az övé volt a kisebbik tortaszelet. Bárki, aki ezt a tortaszeletet morzsálta eleve bukásra volt ítélve, ha ebből a morzsából akart nagyobb tortaszeletet összerakni. Eleve nyerhetetlen a helyzet, ha a nagyobb tortaszeletből nem tud számottevő morzsát szerezni. Nem néhány kádert átcsábítva, hanem legalább a szavazói tizedét meggyőzve. Amire Magyar Péter kísérletet sem igazán tett. Márpedig a „csalódott fideszes” mítosza már korábban is üres halmaznak bizonyult. A hithű orbánisták nem szavaznak át. A centrum-közelieknek korábban is ott volt az LMP, illetve a Momentum alternatívaként. A jobbszélen leválóknak a vonagáboros Jobbik, illetve most az MHM. Az LMP és a Momentum ott van a kisebbik kupac morzsában. Az MHM meg közelebb lehet egy fideszes koalícióhoz, mint egy tiszáshoz.

Ebben a felállásban világosan látszik, hogy Magyar Péter, noha saját magának kiharcolt egy jól fizető EP-állást, valójában a kezdetektől sem a biztos győzelemre játszott. Akkor sem, ha a követői bele akarták látni mindazt, aminek a teljesítésére vágytak. Mert a választást nem a vágyak, hanem a szavazatok döntik el. Márpedig ez akkor is kevés lett volna, ha az említett kisebbik tortadarab minden morzsikája átsöprődik a tiszás tányérra. Amit meggyőzéssel talán, az arrogáns sértegetéssel meg biztosan nem lehet elérni.

Magyar Péter tehát, miközben a kormánypártot alig karcolva morzsálta fel az orbánizmus ellenzékét, tulajdonképpen a kezdetektől sem az egyértelmű győzelemre játszott. Az, hogy a hívei vakon szajkózzák a korábbi ellenzéket csepülő, de alapvetően fideszes szólamait, az csak hab a tortán. Mert az, aki fel akart ülni a tiszás árnyéklóra, az már megtette. Aki eddig nem tette meg, az legfeljebb otthon marad. Tovább hangosítva a Tiszán esetleg elcsattanó pofon csattanását. Mely végképpen kifáraszthatja a békés hatalomátvételben még bízók emberi tartalékait, és tovább stabilizálhatja a NER rendszerét. Vezéráldozattal, vagy anélkül.

Az ország reménye lehetne a

• Teljes tévedés;
• Hatalomba kerülése után Magyar Péter szakítása a fideszes káderekkel. A kooptálásuk, és hatalomba-helyezésük helyett;

Az elsőre kicsi, a másodikra, nem kis részben az eddigi legyőzés-retorika okán, alig van esély.

Andrew_s

Magyar Péter azt üzente, hogy csak ő helikopter

Többen, így a 444 is beszámolt arról, hogy Magyar Péter ismét leporolta a jól ismert szlogent, miszerint az, aki nincs velük az valójában a Fideszre szavaz. Ám valójában ez pont akkora ostobaság, mint amikor annak idején MZP mellett próbáltak hasonló módon kampányolni, ha nem is a nevezett tette. Hogy miért is ostobaság, illetve nem kicsit antidemokratikus?

Először is vegyük azt, hogy a közvélemény-kutatások adatai változóak, de nagyjából a választópolgárok ötöde a LeVaTiSzaP (Le Vagytok Ti Szarva Párt) aktív tagja. Azaz passzív, és magasról tesz a pártokra. Ha ezek közül csak minden negyedik embert meg tudna győzni a Tisza, illetve Magyar Péter, akkor akár kényelmes útja is lehetne a hatalomba. Miért nem teszi? Mert a kulcs a meggyőzés lenne. Nem a legyőzés, nem a bűnbakképzés, hanem az a párbeszédes forma, ami Magyar Pétertől és csapatától láthatóan inkább idegen, mint elfogadott.

De mi is van azzal, aki elmegy szavazni? Azok akiknek kialakult értékrendjük van, és találnak olyan pártot, amelynek programjával, politikai jelenlétével ezen a talajon állva azonosulni tudnak, azok leszavaznak az adott pártra. Bármelyikre. Közülük az, aki nem szavaz a Tiszára, DK-ra, Fideszre, MKKP-ra, bármelyikre, az nem szavazott rájuk és pont. Mondhatnánk azt is, hogy itt a történet vége, és ha ezt követően akár X, akár Y párt alulmarad, az azért lesz, mert nem szavaztak rájuk elegen. Nem tudtak meggyőzni, illetve urnához hívni annyi embert, ami elég a győzelemhez. Miközben az is vitathatatlan, hogy mindig lesznek olyanok, akiket a "tömeghatás" visz el szavazni egy adott pártra.

Ha az ezt követő elszámoláskor a Tisza alulmarad, az sem lesz másért. Nem a marslakókra, pirézekre, DK-ra, MKKP-ra stb. szavazók miatt marad alul, hanem azért, mert a Tiszával annyian vállaltak értékközösséget, illetve még annyi, talán bizonytalan önálló értékrenddel rendelkező, vagy csak a tömeggel együtt zümmögő szavazott rájuk. Az amit Magyar Péter, és a hasonló szólamokat pufogtatók képviselnek az nem más, mint előre bűnbakot találni a párt meggyőzés-képtelenségéhez, illetve alulmaradásához. Vagy akár csak az alulteljesítéshez. Nem feledve, hogy eközben, akár csak közvetve mit is üzen Magyar Péter, valamint híveinek köre?

Nagyjából azt, hogy magasról teszünk a személyes értékrendedre, eszünkben sincs meggyőzni. Akár az a meggyőződésed, hogy ránk szavaz, akár nem. Mert csak. Mert nekünk, kedves választó, csak erre futja. No meg az eleve elzárkózása mindenkitől. Hátha sikerül pont annyira kiegyenlítetté tenni a majdani szavazást, hogy Orbán, akár egy széljobber koalícióval de nyerjen. Akkor Magyar Péter, akár tíz ujjal másra mutogatva visszamehet Brüsszelbe képviselőnek nyomorogni.

Andrew_s

Tiszás alelnök szavaztat az MKKP visszalépéséről

Beindult a kampány. Azt eddig is sejtettük, hogy ennek során nem, vagy nem elsősorban aranyszájjal előadott szentbeszédek fognak elhangzani, illetve feltűnni a világhálón. Azt is tudjuk, hogy létezik a negatív kampány, mint olyan. S persze tudjuk, hogy van akinek a demokráciaképébe nem feltétlenül fér bele a szabad választás, illetve a más pártok ügyeibe való be nem avatkozás. Ugyanakkor a Tisza elmondhatja, hogy szintet lépett. Alelnöki szintet.

Történt ugyanis, hogy Radnai Márk alelnök ura a Tiszának a közösségi médiában jó ötletnek tartotta szavazást indítani a visszalépések ügyében. No persze nem a Tiszának, hanem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) ügyében. Elvégre nyilván tagja az említett pártnak. Ja, nem. Nyilván illetékessége van a másik párt döntéshozatalában. Ja, az sincs. Marad tehát az, hogy a szolgálatba helyezett trolljainak gondolt egy nagyot virítani. Mert egy kis beleugatás más ugatnivalójába mindig jól jöhet. Mond ez valamit a Tisza demokrácia-képéről? Természetesen mond. Pont annyit, mint amikor az MSZP színeiben indult Botka annak idején a DK elnökét akarta inkább leváltani Orbán helyett. Bár Botka legalább nem bújt egy szavazás álcája mögé. Ez is valami.

Radnai Márknak egyébként kijár a gratuláció. az őszinteségéért. Elvégre legalább nem titkolja, hogy a tiszás demokrácia alapvetően ugyanúgy a mások megvetése, a más pártok önálló politikai cselekvésének, a legalább közvetett, korlátozása köré fonódik, mint Orbán Viktor Fidesze esetében. No meg persze nem azzal akar nyerni, hogy igazolja: jobb, okosabb, szebb, praktikusabb, realistább a másiknál, hanem azzal, hogy a másik lépjen vissza.

Azért persze érdekelne a tiszások reakciója arra, ha a Fidesz róluk szervezne visszalépéses szavazást. Érdekelne? Azt hiszem, hogy inkább mégsem érdekelne. Az szerintem pont olyan antidemokratikus lenne, mint Radnai Márk tiszás alelnök akciója.

Andrew_s

Megjegyzés - 2026. 02. 20. - Program és attitűd

Pár hete nagy feneket kerítve a ténynek bejelentették, hogy a Tiszának lett programja. A párt feltétlen híveinek nyilvánvalóan megfelel. Bár a feltétlen híveknek a Tisza valószínűleg anélkül is megfelelt. Állítólag sok-sok szakértő dolgozott rajta, bár ezek közül magában a programban nem sok vette a nevére az emílett szövegyűjteményt. De a szakmai értékelést most engedjük is el. Maradjunk néhány alapattitűdnél, ami a programban leírt vállalások megvalósulásával kapcsolatos.

Az egyik a társadalom bevonása, vagy annak hiánya a megvalósulásba. Egy párt programjában talán nem annyira feltűnő, ha elsősortban önmagára szabja azt.A legtöbb társadalmi kérdés azonabn nem egyszemélyes, de sokszor nem is egy-pártos kérdés. S arra, hogy hova vezet, amikor azzá teszik, arra számos történelmi példa van. A nyílt diktatúráktól az Orbán Viktorig tartó széles skálán. Amikor egy szöveg tele van azzal, hogy mi majd "újratervezzük", "megcsináljuk" és hasonlók, de nincs ott, hogy kivel, akkor az könnyedén azt idézheti, hogy "mi vagyunk az okosok, akik tudják, és mindenki más helikopter". Amihez persze minden hatalmat a szovjeteknek tiszásoknak.

A másik attitűd az évszámokhoz kötődik. A megvalósítás módját illetően nem túl bőbeszédű programban hemzsegnek az olyan "határidők", amelyek egy 2035 és 2050 közé eső időszakaszt jelölnek meg. Ami, tekintettel arra, hogy konszenzusképességre utalás sincs a programban, felveti, hogy Magyar Péternek miniszterelnöki, vagy örökös királyi ambíciói vannak-e inkább. Mert ha tényleg csak legfeljebb két ciklusra szólna a mandátuma az sem 10+ év. Csak 8.

Idén áprilisban meg mégis inkább az országgyűlési választásokról, és nem annyira királyválasztásról kellene szólnia a szavazásnak. Egy örökös vezér leváltása egy másik örökös vezérre az mennyiben váltás? Mármint azon túl, hogy a tiszás hitharcosok, akik talán éppen a fideszes, vagy más szektás énüket cserélték be, a vezér fenekét cserélik a szájuk előtt.

Ami nem azt jelenti, hogy bármit négy év alatt meg lehetne oldani egy olyan problémahalmazban, ahol tényleg akár húsz év kellhet a tényleges eredményekhez. De sokat elárul Magyar Péterék neo-orbanista szemléletéről a programjuk mindenki mást kirekesztő, az együttműködéseket fel sem igazán vető szóhasználata.

Andrew_s

Magyar Péter -- Videó itt. Videó hol?

Magyar Péter bedobta a köztudatba, hogy egy lejárató felvételt készülnek felhasználni ellene. Aztán szép lessan kiszivárgott, hogy intim helyzetről fog szólni. Meg a volt barátnőjével. A témára rácuppantak a hívei, hogy jól kitárgyalják a kormány szemétségét, és az ő első oszlopszentjük meghurcolását. Csak éppen a videó sehol. Ellentétben azzal, hogy Magyar Péter gyakorlatilag feltáró vallomást tett.

Ebből megtudhattuk, hogy a volt barátnő elhívta. Volt ott drog is. De persze ehhez Magyar Péter nem nyúlt a saját bevallása szerint. Majd szobára ment a barátnővel. Ott tették, amit tettek. Kölcsönös beleegyezés esetén pont nem érdekel. Az viszont érdekes, hogy annak ellenére volt, ami lett, hogy Magyar Péter a saját bevallása szerint is látott gyanús dolgokat a lakásban. Amiből az derül ki, hogy elég farokvezérelt állapotban lehetett ahhoz, hogy ne mérlegeljen, hanem dugjon. Lelke rajta. Meg a hívei, akiknek teljesen megfelel a, kiemelendően Magyar Pétertől tudott, körülményeket sem mérlegelő, vagy mérlegelni képes vezér.

Eközben a felvétel sehol. A Fidesz csak nem jön ki vele. Más sem. A témát így egyre nehezebb a felszínen t,artani. Noha küzdenek ezért, mint malac a jégen. Mert elvonja a figyelmet egy kicsit a gödi mérgezéses botrányról, és a Fidesz egyéb kínos ügyeiről. S elvonja a figyelmet nem is annyira kicsit, a Tisza nagy hangon bejelentett programjáról. Mintha Magyar Péter is tudná, sejtené, hinné, hogy az a program nem biztosan állná ki az alaposabb elemzést.

Tegyük fel, hogy a Fideszben nem csak káposztafejek ülnek. Tegyük fel, hogy a felvétel sosem létezett, csak elpöttyintették Magyar Péter valamelyik informátorának. Tegyük fel, hogy létezett, de gondosan eltüntették. Ebben az esetben hagyják Magyar Pétert egyre kínosabban puhulni a saját levében. Nem vitatva, hogy a hitelvű követőit ez éppen annyira nem fogja megérinteni, ahogy a Fideszt hitelvi alapon kővetőket sem. Nekik mindegy. De a választást nem is ők fogják valószínűleg eldönteni, hanem a szektákon kívüliek. Azok, akiket a sokat vitatható közvélemény-kutatások a bizonytalanok táborába sorolnak. Meg azok, akik ilyen-olyan megfontolásból, számításból szavaznának, de meginoghatnak. S akik elkezdhetik, akár kétségekbe keveredve mérlegelni Magyar Péter emberi alkalmasságát egy felelősségteljes, mérlegelésekkel terhes vezetői szerepre. Nem egy hatalomra törő, a kialakított rendszer-székbe ülő vezér, hanem egy mérlegelő, a körülményekre tekintettel levő vezető szerepére.

Tegyük fel, hogy a Fideszben nem csak káposztafejek ülnek. Azzal, hogy a felvétel egyelőre sehol, még a megléte esetén is elérhetik, hogy nagyjából senkit sem érdeklő, túlmagyarázott, lerágott gumicsonttá válik, mire előkerül.

Andrew_s

A Fenyő-buli odafent folytatódik

Meghalt Fenyő Miklós. Most felcsavarta a szőnyeget. Nekünk örökre. Míg ő felment bulizni a többiekkel. Nyugodjon békében.

Sokan fognak hosszabb, rövidebb írásokkal megemlékezni róla. Mert lehetett szeretni, esetleg nem szeretni a zenéjét, de azt aligha vonná bárki kétségbe, hogy a magyar zenei élet ikonja volt. Évtizedeken át. Magam a KEK (Kertészeti Egyetem Klubja) rendezőjeként találkoztam vele személyesen. Ami a zenéjén kívül megmaradt, az a fellépések mögötti ember fellépése. Aki a megkövetelt profizmus elvárásán túl csak kért. Ember maradt a csúcson is.

Akár üdítő kívételként is.

Andrew_s

Magyar Péter összenövéstana

A Tisza leigazolta Kapitány Istvánt. Talán jól tette, talán nem. A neten terjedő hírek között sok a kamu. Sejtjük és tudni is véljük. A Fideszt gyakran vádolják kamuhírek közzétételével. Magyar Péter belekiabálta a Facebook világába, és az X-en, hogy szerinte a DK összenőtt a Fidesszel abban, hogy szintén gyalázza Kapitány Istvánt. Az internetes kereső Kapitány István és a DK közös-címszavas keresésekor egyedül Magyar Péter beírását találja meg. A gyalázkodást nem.

A Fideszt gyakran vádolják kamuhírek közzétételével. Magyar Péternek a fenti keresés alapján egyelőre igazat kell adnunk. Összenő, ami összetartozik.

Andrew_s

Trump Kína elől fogatta el Venezuelát?

Illetve Madurót, és az olajat

2025. január 3. könnyen lehet, hogy tartósan bevonul a történelembe. Azzal a reménnyel, hogy lesz aki majd olvassa is azokat a történelemkönyveket. A Donald Trump vezette USA ekkor hajtott végre katonai akciót Venezuela ellen. Az első hírek alapján általánosabb, bombázásokkal egybekötött akció zajlott. Később precíziós támadást emlegettek, amelynek a célja Nicolas Maduro elnök elfogása volt, akit a feleségével együtt az USA területére szállítottak. Majd Trump bejelentette, hogy átveszik Venezuela irányítását. Az akció kétségtelenül, és az USA technológiai, illetve hadászati fölényének kihasználásával gyorsan zajlott. Az áldozatok számát illetően korántsem biztosak, később akár lefele is korrigálhatók remélhetőleg, a pillanatnyi adatok. A beavatkozás azonban ettől még beavatkozás.

Az USA-nak ugyanis aligha volt korábban fennhatósága Venezuela felett. Így az USA beavatkozása, legyen bár Maduro bármekkora csirkefogó a hazájában, aligha tekinthető másnak, mint az USA fennhatóságának a kiterjesztéseként egy tőle független országra. Ezt, noha a széplelkűeknek valószínűleg nem tetszik, nyugodtan hívhatjuk agressziónak, megszállásnak. Akkor is, ha venezuelai diaszpórák karneváli hangulatát mutató videókkal mentegetik, ahogy az megtörtént az első reakciók között. Már csak azért is tekinteném ezt felmentésnek, mert annak idején a Hamasz vérengzését is számos helyen ünnepelték az arab iszlamistákkal, bocsánat, a hősiesen erőszakoló, embereket elraboló, illetve legyilkoló hős biomorfokkal szimpatizálók. Akikre hivatkozva a hamaszos akciót sem mentegetném.

Ha pedig az USA egy vele barátságos kormányt állít az ország élére, akkor azt a kormányt tekinthetjük bábkormánynak. Az így jellemezhető folyamat nem az első ilyen eset lenne a világtörténelemben, és volt olyan korszaka a történelemben, amikor bevett gyakorlat volt a nyílt gyarmatosítás szalonképtelenebbé válásának korszakában. Az ilyen beavatkozások célja, bármilyen szép, illetve hangzatos címkét ragasztottak rá, valójában a gazdasági hatalom kiterjesztése, rövidebben a pénz volt, és maradt. A jelen esetben az olaj. Azzal a csomagolástechnikával, hogy Trump az olajcégeket bízta meg a gyakorlattal. Mert ahogy régen is tartotta a közmondás, nem árt tudni, hogy kinek is az érdeke a történet ilyetén fordulata.

Az USA-nak nyilvánvalóan. Valószínűleg nem is feltétlenül azért, mert az olajszükségletét ne tudná más módon kielégítené. Azonban van egy világpolitikai konkurense, amelyik előszeretettel szerezne befolyást a globális erőforrás-piacokon. S lehetőleg nem túl drágán. Így Trump gyarmatosítási akcióját talán nem is annyira az olaj mint nyersanyag megszerzése motiválta, mint az, hogy előbb tenyereljen rá, minthogy Kína jelentősen bevásárolná magát a venezuelai olajba. Kuba potenciális megfojtásának a lehetőségét sem veszítve el szem elől.

Mely ok fennállása esetén sem lesz az agresszió kevésbé agresszió. Az erőszakos fennhatóságszerzés sem válik kevésbé annak minősíthetővé attól, hogy kevesebb ártatlan áldozattal járt egyelőre, mint egy, a területet katonailag leuraló totális háború. A hosszútávú mérleg azért lehet kérdéses, mert egy esetleg elinduló polgárháborús eseménysorozat sok embert áldozhat az amerikai befolyásszerzés oltárán. Ez sem lenne új jelenség. Gondolhatunk akár Chilére is, ahol a pletykák szerint az USA-nak szintén lehettek elévülhetetlen érdemei a Pinochet-rezsim hatalomra-kerülésében.

De addig is veszélyes precedens lehet az amerikai akció arra, hogy egy elég gyors akcióval bármelyik szuverén ország vezetésváltását előidézheti egy egresszor. Ha elég erős. A másikhoz képest. Miközben elég erősen csökkenti az USA morális alapját arra, hogy kritizáljon bármilyen befolyásszerző agressziót. S persze azok hasonló morális alapját is eliminálta, akik kiállnak most az USA mellett.

Andrew_s

Hadházy, mint hajóágyú

Az ünnepek körüli politikai pótcselekvések sorában az egyik „nagy dobás” valószínűleg Hadházy Ákos azon bejelentése, ami a Mészáros Lőrinchez kötődő cégeknél kitüntetettek névsorának megszerzését hirdette. Azzal a felütéssel, hogy főszolgákat tüntettek ki. Majd közölte, amikor erre tiltakozás érkezett, hogy a kitüntettek akár szégyellhetnék is. Mely utóbbiba csak fokozta a populizmust. De mi is ezzel a gond? Több minden is.

Az egyik az, hogy valójában a Fideszt segíti, segítheti. Mert az, aki egy ilyen baromság után egyfajta B-listázástól tart, és egzisztenciális kérdés a Mészáros Lőrinchez köthető, vele kapcsolatba hozható munkahelye, annak könnyedén lehet nagyobb személyes érdeke a Fidesz hatalomban tartása, mint menesztése. Így Hadházy akár felkerülhet a Fideszt eredménnyel szolálók dicsőség-táblájára is. Azonban maradjunk egy kicsit a listáknál.

Egy cég, bármelyik, időről időre rendez olyan eseményeket, ahol vendégül látják, esetenként név szerint is kiemelnek munkavállalókat. Ez alapvetően egy cég belügye. Függetlenül attól, hogy a cég, vagy annak tulajdonosa a megbízásokat haveri alapon szerzi, vagy nemzetközi pályázatokon nyeri el. Az, aki munkavállalóként jelen van, az alapvetően a cég alkalmazottjaként, partnereként, összességében meghívottként van jelen. A meghívottak listájának összeállítása legfeljebb akkor lehet téma egy külső szemlélőnek, ha populista pletykát akar indítani, illetve akkor is, ha irigy, amiért ő nem lehetett jelen. Esetleg mindkét eset együttes előfordulásával. Hadházy „nagy dobása” így alapvetően lehet egy irigységen alapuló populista akciózás is. Amit nyilván majd lerendez önmagával.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a cég érdekeinek képviselője kétségtelenül szolgálja a céget, és annak tulajdonosait. Ez nem nagy történet. Legfeljebb Hadházy Ákosnak jelenthet kiemelendő újdonságot, hogy egy szakmában akár évtizedes múlttal rendelkező szakembert, vezetőt megjutalmaznak. Alig hiszem, hogy bárkinek, bármely munkahelyen szégyenkeznie kellene azért, mert eredményesen, szóra érdemesen dolgozott. Az, hogy a több párt támogatását igénybe vevő, majd ejtő, most éppen független képviselő úr miként viszonyul a saját ténykedéséhez, az persze az ő személyes magánügye. Majd lerendezi önmagával.

Hogy odabökte a tiltakozás közzétételekor, hogy „jól fizetett” szolgákról beszél? A populizmusért eddig sem nagyon ment a szomszédba. De ha már populizmus. A képviselői fizetés miként is viszonyul egy pedagógusi bérhez? Esetleg a közmunkás béréhez? Elvégre a képviselő is a közért kellene, hogy munkálkodjon. A köz, az őt megválasztók szolgájaként. Lehetőleg eredményesen. Ami eredmény például lemérhető lenne azon ügyek listájával, amit Hadházy Ákos végig vitt. Alkotmánybíróságig, ha kell. Nemzetközi jogi fórumokig, ha arra van szükség.

Magam, például, szívesebben olvasnám Hadházy Ákostól a fenti, maximális távolságig végig vitt ügyeinek listáját, mint a céges rendezvényről írt populizmusát. Mert nem kell egyet érteni a Mészáros-birodalom létével. S nem kell szeretni a gyarapodás eszközkészletét sem. Azonban ezért nem az ott munkát végzőkbe kellene talán belerúgnia a pártszédelgőnek tűnő, elszabadult hajóágyúnak.

Andrew_s

Magyar Péter bejelentett bátrai

Amióta Magyar Péter bejelentette a jelöltek jelöltjeinek a jelölését, azóta egy dolgot biztosan meg lehetett állapítani, hogy ezzel sikeresen tematizálta az Orbán-ellenes közvéleményt. De az, hogy ezen túlmenően volt-e értelme, az több fórumon vita tárgya. Legutóbb a Klubrádióban is ezzel a kérdéssel tematizáltak egy műsorrészletet. Aki ezt szeretné megismerni, az hallgassa meg ott. Maradok a saját véleményemnél.

Szerintem annyi haszna biztosan volt a nyilvánoságnak, hogy több szempontból tisztázó hatása lehet. Akár még a Tisza tényleges programjának a megismeréséhez is hozzájárulhat. De a párt környékén uralkodó szemlélet megismeréséhez szinte biztosan. Ugyanakkor a szokásosan ismételgetett panelek kritikájához is. Mert egyre inkább lejárathatja, unottá teheti azokat az érveket, amelyek közös refrénke: a többiek se, a többinek sem. Elvégre, ha a Tisza egyetlen érve önmaga mellett ez, akkor valójában semmivel sem indokolja, hogy mennyivel, illetve miben jobb. Azon kívül, hogy a vezetőjét nem Orbán Viktornak hívják. De vissza a képviselőjelöltek jelöltjeihez.

Amit biztosan megtudtunk, hogy hány száztalékuk nő, illetve mi az átlagéletkoruk. Ahogy azt is, hogy diplomások, tanárok, mérnökök, valamint rendvédelmisek, és sokan mások. Egy adat hiányzik a sok között. Az, hogy a NER igazgatósági állását is egykor betöltő Magyar Péter mellett hány egykori fideszes, tag, aktivista, szimpatizáns tarkítja a jelöltek sorát? A hazai közéletet nézve az a gyanúm, hogy talán pont a felülreprezentáltság miatt hiányzik ez az adat.

Ugyanakkor pár dolgot mégis láthatunk. Lássuk csak:

• A politikai rutin: gyakorlatilag semmi. Az érv az, hogy majd megszerzik, és ’990 –ben sem volt más a helyzet. Ez akkor sem volt teljesen igaz, de mára egészen biztosan nem igaz az, hogy csak a nulláról lehetne indulni.
• A parlamenti tapasztalat: gyakorlatilag semmi. Az érv itt is az, hogy majd megszerzik. Azonban ez azt is jelzi, hogy aligha várható szerintem a parlamenti realitásokat figyelembe vevő megnyilvánulás.
• A személyi kitettség, egzisztenciális foghatóság: szerintem magas. Szerintem belátható, hogy a képviselői fizetés némileg magasabb annál, ahonnan a jelöltek többsége indul. Így a jelölteknek személyes érdekük a pozíciónak való megfelelési kényszer, ami a pártelvárásnak való feltétlen megfeleléshez, a pártvezető személyéhez való feltétlen lojalitáshoz vezet.

Az így kialakuló állapot esélyes, hogy alig különbözik esetleg a jelenlegi fideszes „bátrak” képviselte helyzethez.

Ebben a felállásban szerintem nem civilekre, szakpolitikusokra, hanem valójában pártharcosok csapatára számíthatunk. Ráadásul rutintalan, tehát megvezethető pártharcosokéra, vezérközpontú lojalitással. Ami jellegében nem, csak a pántlikákban, a csomagolásban különbözhet a jelenlegi rendszertől. Akár valós, akár hallgatólagos koalíciót is kötve a jelenlegi állampárti csoporttal.

Mert Magyar Péter alapvető innovációja mégis csak az, hogy Orbán személyével ugyan szemben állva, a kormánypártot alig karcolva építette le, szalámizta fel a rendszert is ellenző ellenzékiséget, miközben a támogatói köre a közösségi médiában jobban hasonlít a vezér szólamait visszhangzó hitharcosok szekértáborára, mint bárkit meggyőzni szándékozó, érvelő aktivisták csoportjára.

Andrew_s

Nagy Márton és a magyar sarcológia

Nagy Márton komoly bejelentéseket tett. Nagy Márton komoly bejelentéseit próbáljuk meg komolyan venni, és egy picit elgondolkodni a lehetséges hatásain. Ha a globális hatásait illetően talán nem is annyira globálisan. Nem hagyva figyelmen kívül, hogy egy lendülettel inflálja el a nyugdíjígéreteket, és ismeri be a sorok közt a hazai gazdaság elmerülését a latrinában.

Azzal ugyanis, hogy a gazdaságpolitikai intézkedésekkel, azaz osztogatási ígérgetésekkel, indokolja a hiánycél megemelését, majd ennek fedezet-előteremtésére a bankok és pénzügyi vállalkozások fokozott megsarcolását nem igazán tett mást. Celofánba csomagolva, a sorok között, gyakorlatilag azt üzenete, hogy „bármit megígérünk, a hatalomban maradásunk érdekében, de ebből semmit sem tudunk megfinanszírozni”. Szerintem más sem tudná megfinanszírozni az ígéreti licitet, de maradjunk a jelen bejelentésnél. Illetve a pénzügyi szféránál.

Az elméleti magasságokból szálljunk alá a munkavállalói szintekre. A pénzügyi szektorról sokszor megemlítik, hogy a jövedelmi viszonyok nem rosszak. Ellenben sok szempontból jobbak, mint másutt. A központi területeken szinte biztosan, és a tranzakciók hátterét biztosító rendszerek környékén majdnem egészen biztosan. Ami azt jelenti, hogy a közterheken és az áfán keresztül ez a réteg elég jelentős foglalkoztatotti befizetője a költségvetésvetésbe. Miközben munkavállalóként jelentős szerepe van abban, hogy fizetni lehessen bankkártyával, az átutalások biztonsággal célba érjenek. Akár nemzetközi szinten is. Ez általában akkor is igaz, ha most sokan horkantgatnak némely bosszúság példáján felhorgadva.

A fentiekből több dolog is következhet akkor, ha a pénzügyi szektor elkezdi visszafogni a fejlesztéseket, illetve megválik a dolgozók egy részétől. A fejlesztések visszafogásával csökkenhet a szereplési képesség a tranzakciós piacon. A nemzetközin is. Ez lehet kis bosszúság sokaknak mindaddig, amíg az átutalásai nem kezdenek késni, a külföldön dolgozó családtagnak nem kezd problémát okozni a hazaiak támogatása. Ugyanakkor az is érthető, ha a pénzügy ezen területein dolgozók a nemzetközi munkaerőpiaccal is jelentős mértékben kompatibilisek. Szakmailag, nyelvismeretben egyaránt.

A megszorítások, az elbocsátások ezen a területen így egyrészt közvetlenül csökkentik a költségvetési bevételeket, másrészt könnyedén ad egy újabb lendületet annak a gazdasági exodusnak, amelyben az Orbán-kormány egyébként is igen jól teljesít. Közvetve pedig csökkentheti a szektor nemzetközi versenyképességét, a kapcsolatait a nemzetközi rendszerekhez. S ettől a pontból indul az a gyökérzeti háló, ami befolyással lehet minden vállalkozásra, amelyik nemzetközi tranzakciós forgalmat bonyolít le. Legyen az anyagbeszerzés, eladás, bármi.

Rövidebb távon lehet szimpatikusan populista vezérszólam a vezértől, illetve a sleppjétől a pénzügyi szektor lehúzása. De már a középtáv rövidebbik szakaszán is könnyedén lehet erősen, és negatívan visszaható. Nem feltétlenül csak globálisan, hanem a mindennapokban is.

Az, aki ma drukkol a pénzügyi szektor megsarcolásának, az később se panaszkodjon, ha a nyugdíjaknak nem lesz fedezete, vagy akkor sem jut el hozzá, ha van. Ahogy akkor sem, ha a magasabban képzett szakemberek újabb hulláma távozik az országból.

Andrew_s

Menet-szám-háború

Látom, a felvonulások óta olvasom, a számháborúsdit arról, hogy melyik menetben voltak többek. Természetesen mindenkinek a szíve joga, hogy oda húzza az "X"-et egy esetleges választáson, ahová szeretné.

Ahogy bárkinek lehet véleménye bármelyik szervezetről, felvonulásszervezőről. A magamé az, hogy ha az egyik felvonuláson meg akarják határozni, hogy ki a magyar, míg a másik már nevében (Nemzeti Menet) is sugallta, hogy csak az a nemzet része, aki ott van, akkor nem érzem a komoly retorikai különbséget.

Egykutya-mód kirekesztő, beképzelt, nárcisztikus mindkettő.

Andrew_s

Amikor Trump hátrasorolta Európát

Donald Trump, a jelek szerint, túl van egy tárgyalási körön. Találkozott Alaszkában Vlagyimir Putyin orosz, majd Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel Washingtonban. Az utóbbi találkozón, az európai vezetők közül, ott volt még a brit miniszterelnök, a francia elnök, a német kancellár, az olasz kormányfő és az Európai Bizottság elnöke. Azt, amit ezeken a találkozókon mondtak, illetve ezekről közzétettek azóta sem győzik magyarázni. De még fogják is. Különösen akkor, ha Trump két nap múlva újra csavar egyet a dolgok folytatásán.

Ami egyelőre látszik, hogy Ukrajna valószínűleg elbukja a Krímet. Ebből a szempontból tehát ott fog tartani, ahol 2021 végén tartott. Ha további területek átadására kényszerül, akkor ott sem. Ugyanakkor az sem semmi, ami a sok füstből, kommunikációs szempontból kirajzolódik. Amelynek egyik pontja kétségtelenül a Trump-Putyin találkozó, majd a Trump-Zelenszkij találkozó, és körülményei.

Trump nem Washingtonban fogadta az orosz elnököt, ami azt jelenti, hogy kimozdult a kormányzati központból Putyin kedvéért, és amerikai területen megtartott, de amolyan „féltávolságos” találkozónak is tekinthetjük. Ehhez képest Zelenszkijt gyakorlatilag odarendelte Washingtonba, ahol korábban igencsak lekutyázták az ukrán elnököt. Ezt természetesen pro forma lehet úgy is értékelni, hogy így hivatalosabb találkozó volt, de Trump személyiségéhez inkább passzol szerintem, a sima csicskáztatás. Amit kevéssé cáfol, hogy az európai vezetők amolyan felnőtt kísérettel szolgáltak Zelenszkijnek. Vagy azért mert nem bíztak Trump, illetve Zelenszkij önuralmában, vagy azért, mert nem akartak kimaradni a buliból. No meg, az esetleges üzletből sem. Mert a háborúk mozgatórugója legtöbbször mégis csak a pénz, illetve az ezzel sokszor egyenértékű befolyás megszerzése.

A találkozóról kiszivárgottak alapján, ha vigyáztak is a látszatra, Zelenszkij beleszorult abba helyzetbe, hogy dicsérgesse Trumpot, ha akar bármit is. De még fegyvert is csak akkor kap, ha az európaiak megveszik neki az amerikai szállítóktól. Alighanem olyan hitelként adva Ukrajnának, amiért majd egyszer kérnek valamit. Úgy, hogy mindezen megbeszélések nem megelőzték, hanem követték az egyezkedést az orosz elnökkel. Így aztán lehet azon polemizálni, hogy Orbánt lábtörlőnek sem hívták oda, azoknak sem feltétlenül maga a kommunikációs győzelem etalonja ez a helyzet, akik ott voltak.

Ezzel a tárgyalási sorrenddel Trump az európai vezetők képviselete hatalmi kört, mint hatalmi tényezőt kissé leírta. Szövetségesek ide, vagy oda, Putyin mögé sorolta az öreg kontinens prominenseit. Ukrajnát meg gyakorlatilag Nyugat-Európa provinciájaként sorolta be a hitelgyarmat felé vezető úton.

Amiről azért nem gondolom, hogy heteken belül mást fog Donald Trump mondani, mert az amerikai fegyvergyártók el akarják adni a portékájukat, miközben az európai vállalkozók sem hiszem, hogy elutasítják et üzletet. Ahogy a majdani újjáépítési projekteket sem. Akkor sem, a közeljövőben majd megjelenik a mostani találkozó-hullám értékeléseként minden, és annak az ellenkezője is. De egyelőre nem úgy tűnik, mintha az USA részéről az európai hatalmak felértékelődése, illetve Zelenszkij komolyabban vétele lett volna a vezérmotívum.

Minden esetre kár, hogy nem ismerjük azt a forgatókönyvet, amely alapján Zelenszkij tárgyalási segítséget kér ’21-ben Bidentől a Krím kapcsán. Kevesebb pénzt téve a fegyverszállítók zsebébe, de talán sokkal, milliókban mérhetővel kevesebb ártatlan áldozattal. A „mi lett volna”, mint tudjuk, nem történelmi kategória. A „mi lesz” sem feltétlenül az. Addig meg ezt dobta a gép.

Andrew_s