Konspiratív közröhej

Akar még valaki kuncogni?
(Monty Python: Brian élete)

A hazánkban beiktatott terrorelhárítási nagyfőnök egy igen fontos bejelentést tett a közelmúltban. Eszerint a TEK veszélyes, külföldi kapcsolatokkal is bíró bomba-gyárosokat füleltek le. A még közelebb múltban aztán kiderült: sok jel mutat arra, hogy egy kommunikációs blöff volt a nagy felhajtás. Ha ez igaz, akkor furcsa érzés lehet Hajdu Jánosnak, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatójának lenni.

Még akkor is, ha a tudósítások rezüméje szerint a parlamenti jobboldal kiállt a TEK állítása mellett. Nem győzvén megköszönni a kiváló felderítési munkát, gyors intézkedést és egy hatalmas terrorakció megelőzősét. Mert persze nem kizárt, hogy MTB „Minden Terrorista Bevándorló” Orbán Viktor azon kijelentése után, és a korábbi xenofób megnyilvánulások után egyszerűen „futnak a pénzük után”. Annyira, de annyira szerettek volna egy terroristát látni, hogy megragadták az önkéntes történelembúvárok grabancát. Körbeforgatták szájukban a „bomba” szót, majd rájuk köpték. A TEK vezetőjének már csak azért muszáj lehetett valami igazán nagy összeesküvést leleplezni, mert súlyosan megsérthette orbánia normarendszerét. Miközben a miniszterelnök hatalmas veszélyekről csacsogott, Hajdu képes volt azt nyilatkozni, hogy neki ilyen információi nincsenek. Márpedig az ellenkezőjét nyilatkozni, mint amit egy demagóg vezér elvár, rossz ómen lehet. A nyilatkozatok megjelenési sorrendjétől függetlenül. Mert milyen talpnyaló az, aki nem találja ki ura és parancsolója rejtett gondolatait. A magántörténész fiatalok tehát akár rettegési fokozatra is kapcsolhatnak. Mert lehet ugyan, hogy eddig nem voltak terroristák, és eszük ágában sem volt ilyesmi, azért egy koncepciós eljárásban még azzá válhatnak. A jelentésekben.

Talán még akkor is, ha a bíróság közleménye alapján semmi ok nem volt az előzetes letartóztatásukra. Kiemelve a közleményben, hogy II. világháborús relikviák gyűjtőiről van szó, büntetlen előélettel, és terrorista-kapcsolatok nélkül. A BorsOnline azt is tudni véli, hogy egy Veszprém melletti erdőben, fémkeresővel tettek szert a fiatalok azokra a gyanúsan robbanásveszélyes tárgyakra, ami miatt a TEK különösen veszélyes figuráknak kiáltotta ki őket. Ami részben akár igaz is lehet. Ha ugyanis nem kibelezett, hanem robbanni képes szereket nyomokban még tartalmazó lőszerhagyatékot találtak, akkor elég nagy botorság játékszernek nézni. De a botor felelőtlenség még nem avat valakit bűnös összeesküvővé. Hacsak MTB Viktor nem akarja annak látni. Mert akkor megoldják.

Ugyanakkor, ha igaz a történet, és tényleg egy védett személy védelme során figyeltek fel a fiatalokra, majd csaptak le rájuk, akkor érdekes kérdés lehet, hogy ki lehet az a védett személy. Mert azért ciki lenne, ha kiderülne: a védett személy egy Veszprém melletti erdőben lett elhantolva. Teljes menetfelszereléssel. Még a II. világháború idején. A TEK pedig azért védte, mert már folyamatba helyezték a reanimálását és reaktiválását. De legalább is a rehabilitációját. Már akkor, ha nem a szovjet csapatok tagja volt. A Demokratikus Koalíció (DK) minden esetre kezdeményezte a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának összehívását. Kiderítendő a TEK-akció mibenlétét. Azonban könnyen lehet: az nyer, aki vagy a bizottság összefogásának, vagy a publicitásnak az elmaradására fogad.

Nem feledve azt sem hogy lehet: direkt így tervezte a TEK. Egy fedett akciókat is végrehajtó szervezetnek ugyanis még az jól jöhet, ha nem veszik komolyan. Arra építve, hogy a nevetségesség határán állókkal szemben könnyebben követnek el önleleplező hibát. Ebbe a képbe pedig talán még az is beleférhet, ha maga a vezető áll ki pofozó-bábunak. Úgyhogy tessék csak halkan kuncogni Hajdun. Lehet, hogy ő olyat tud, amit rajta kívül senki. Talán még azt is, hogy hol a csörgős-sipkája a vezérnek. De addig is: lehet, hogy nem közröhejt érdemel, hanem konspiratív vállveregetést.

Andrew_s

Margófirka az Iszlám-pánik mellé

A Magyar Időkre hivatkozva azt a hírt kaptuk a reggeli kávé mellé, hogy egyre több segítőt találhatnak hazánkban az iszlamisták. A HVG interpretálásában. Amivel persze óhatatlanul egyenlőségjelet sugallnak az iszlám hívői, és az IS támogatói közé, de hát erre futja. Mert az iszlámhívők a másik hír-interpreter, az ATV szerint is nő.

Az utóbbi, az ATV, szintén a Magyar Időkre hivatkozik forrásként. Jelezve, hogy immár kétszer annyian vannak Magyarországon az iszlám követői. Alkalmasint nem az utcai felmérések, hanem a népszámlálás adatai szerint. Így az adat jelenlegi közlése inkább hangulatkeltő, mint szükséges. De ettől még lehet fontos köznapi ismeret. Elvégre most mindenkit érdekel, hogy a szomszédja vajon milyen vallású? Anélkül már a munkába menés sem az igazi. Jobbára a közmunkába, mert a magyar-ellenes világ-összeesküvés hatására leginkább azok számának változásában van dinamizmus. Meg a népszámlálási iszlám-hívőkében. Akik száma megduplázódott. A hírek szerint. Amit el is hiszek. Miért is ne? Csak az nem derül ki, hogy tízről húszra, vagy ötmillióról tízmillióra. Holott ugyebár mindkettő duplázás. De azért mégsem egészen ugyanaz a nagyságrend. Fene a matekba!

Alkalmasint a fentebb jelzett sugalom is megérhetne egy külön fejezetet. Annak a hírszerkesztőnek, aki a sorok közt a napi borzongásigény kielégítésére tör. Kétségtelenül kielégítve a szélsőségek felé kacsingatók zsigeri ellenség-szükségletét is. A kávé mellé. Nagyjából pont annyira értelmesen, mint amikor a miniszterelnök szerint minden terrorista bevándorló. Ha meg nem, akkor is. Felcsútról üzenik nekik, hogy bevándorlók. Az ultra-nacionalisták is. Tehát iszlamisták. Amennyiben ez alatt az iszlám hívőit kell érteni, akkor az iszlám hívőinek számával nyilván együtt fog emelkedni az iszlám hívőinek a száma. Talán még az iszlám hívőinek támogatottsága is. Ha feltételezzük, hogy vallási okokból senkit nem fog kitiltani a családja. Pedig kormányzati igény valószínűleg lenne rá. Mármint a kitagadásra. De, sajnos, gyanítom, hogy sokkal inkább az IS támogatóit kell érteni az „iszlamista” alatt. A széljobbon szinte biztos, hogy ez lesz az üzenet értelmezése.

Ahol még véletlenül sem gondolnak bele, hogy ez önmagában baromság. Mármint Mohamed követői és a dzsihadisták, az ISIS közé egyenlőségjelet tenni. Pont akkora baromság, mint Jézus követői és a boszorkány-máglyákat meggyújtók közötti egyenlőség-jel. Még akkor is, ha van az a szellemi sötétség, ami az utóbbit is kívánatosnak tartaná. Mármint a máglyákat. Jézus nevében. Jézus nevében? Aligha. A saját sötétségük nevében. Ami alig csökkent azóta, hogy egyházi átokkal gondoltak védekezni a sáskajárás ellen. Mely történelmi hagyomány mutatja: a vallási idiotizmus nem vallás-függő. Ahogy a szélsőségesség sem. Meg az embertelenség sem. Valószínűleg ezért sikerült, kellő ellenségkép felmutatásával minden rendszernek megtalálni a maga verőembereit. Az államhatalmi kereszténységnek is. Az államhatalmi iszlámnak is. S az államhatalmaknak általában.

Ugyanakkor azt is el lehet hinni, hogy a kereszténységtől elfordulók száma növekszik. A vallásoktól általában is elfordulók számával. Hazánkban. Akármit mutatnak a népszámláláskori adatok. Amelyek mögött igen jelentős elvárás is lehetett. Egy országban ahol a szekularizáció egyre csökken. Ahol államhatalmi tényező egy klerikális törpeplatform. Ahol az oktatásért is felelős miniszter egyházi ember. A külső nyomás hatására közölt elvárt válasz ugyanakkor pont az ellenkezőjét is takarhatja. Ahogy a kötelező olvasmány sem népszerű, a kötelező taps kikényszerítője sem lesz okvetlen népszerű. Ha gyakorlatilag hatalmi elvárás egy vallás-rendszer követése, akkor az a hitvilág veszít a lelki népszerűségből. Ha pedig ugyanazen vallás egyik arcaként az a töppedt szellemiség jelenik meg, amely a gyermekek éhezését életviteli hibaként kommunikálja, akkor különösen csökkenhet a népszerűség.

Ami nem jelenti azt, hogy ne növekedne a szélsőségesek körében a látszólagos támogatottság. Azonban érdemes talán arra is figyelni, hogy aki Mária országára hivatkozva akarja verni a zsidókat, muszlimokat, és mindenki mást, az pont olyan sötét, mint az a dzsihadista, aki Allahra hivatkozva fejez le, éget meg embereket.

Andrew_s

Gallóné szakszervezete már majdnem sztrájkol

Forrás: tozsdeforum.hu

A magyar oktatáspolitika lassan szóra sem érdemes. Nem azért, mert olyan remekmű, amihez nem fér kritika, hanem inkább azért, mert ami lassan romjaiban is elporlad, azt már szinte kár emlegetni. Miközben zajlik a pedagógusok földbe döngölése. Alkalmasint szakszervezeti segédlettel. Mert az, ami szakszervezeti ténykedésként zajlik, lassan az is eléri az alig-alulmúlható kategóriát.

Mert itt van például a Pedagógusok Szakszervezete. Galló Istvánné elnökletével. Aki az ATV műsorában arról nyilatkozott, hogy már majdnem eljutottak ahhoz, hogy fellapozzanak egy évszázados művet arról, aki látott már sztrájkot. S ezt ő komolyan is gondolja. Azt ugyanis elég nehéz lenne másként értelmezni, amit a nevezett elnöklő asszony mondott. Azt kifejtve, hogy írtak egy levelet Orbán Viktor miniszterelnöknek. Aztán, ha a kormányzó főnök nem válaszol valami szépet, akkor aztán mennek, hátrakötik a sarkát, és majd sztrájkolnak. Legkorábban mikor is? 2016. januárjában. Elvégre az oktatáspolitika egy évek óta tartó mélybe süllyesztése, a pedagógusok egyre fokozottabb egzisztenciális zsarolása, és az ezzel növekvő adminisztrációs terhek miatt akár már tavaly, vagy idén januárban is nyugodtan meghirdethető sztrájkot nem szabad elkapkodni. Kedves Gallóné! Nem lesz az a 2016. január kicsit korai? Nem kellene megfontolni? Esetleg elhalasztani szeptemberig? Már rögtön januárban? S mit fog ehhez szólni a vonatkozó miniszter? Orbán Viktorral már megbeszélték? Nem lesz ebből baj? Aggódok kérem! A nagy kapkodás sosem tesz jót.

Tessék csak szépen megfontoltan haladni. Mint az azóta Nemzetivé vált Magyar Pedagógus Kar és kartársaság megalakulásakor. Akkor bezzeg nem kapkodtak. Akkor, a megboldogult ám sosem feledett SzOT-korszakot idézve minden a maga helyén intéződött. A kormány felülről megszervezte az alulról kezdeményezendő szakmai érdekképviseletet. Galló Istvánné pedig reményét fejezte ki. Arra nézve, hogy egy politikai indíttatású szervezet csak a szakmával fog foglalkozni. Mi mással is foglalkozhatna? Szóval! Akkor bezzeg még volt remény, most meg ez a nagy rohanás. Csak úgy, megfontolatlanul a másik nagy gyűjtőszervezet után. Ami nem más, mint a PDSZ, ami majdnem olyan, mint Gallóné szervezete, csak ők demokratikusak is. Talán ezért jutottak már két éve el odáig, hogy már majdnem sztrájkot hirdettek a nagy minisztériumi pávatáncolás lépésszünetében.

Ja, hogy két éve, a szájkaratén kívül nem történt semmi országosan jelentős hírré dagadó esemény? Még ez sem teljesen igaz. A választások előtti télen, 2014-ben igenis tüntetgettek. Amolyan SzoOT-módra. Felvetve már akkor is, hogy Gallóné talán azért is a legmegfelelőbb a jelen helyén, mert a kormányzat számára ott hozza a legtöbb hasznot. De ez nyilván nem igaz. Elvégre most már levelet is jegyzet Orbán Viktor irányában elküldődve. Mármint a levél. Amelyben „azt követelik, hogy tegyen lépéseket a köznevelés jelenlegi helyzetének javítása érdekében”. Így! Kereken. Belefogalmazva a szeme közibe. Mármint Orbán Viktornak. Sanzé. Direktben. Mert ő nem olyan, aki ne merne levelet írni a miniszterelnöknek. Karakánul. Így! Kereken. (Ja, ez már volt, bocs)

Alkalmasint a köznevelés érdekében tényleg kellene lépéseket tenni. Szakmait. Számosat. A szakszervezet önkéntes, vagy önkéntesen kénytelen tagjai (ja, az a kamara) között szinte biztosan akadnak olyanok, akik még meg is tudnák fogalmazni a lépéseket. Netán egy szakszervezet számára is. Netán még az is előfordulhatna, hogy a grafománia nem levelekben, hanem ezer oldalas, konkrét cselekvési tervben, szakmai követelmények rendszerében ölt testet. Aztán már csak egy olyan szakmai érdekképviselet kell, amely nem csak képes, de hajlandó is kiállni ezekért. Mert az elmúlt időszakban nem történtek alapján a PSZ inkább a „Pszt! Ne zavarjuk a vezért” szervezetének tűnik. Kívülről nézve mindenképpen.

De belülről nézve bizonyára nem. Különben lehet, hogy a tagok már más szakszervezet, vagy legalább más vezető után néztek volna. Ha azonban nekik így jó, akkor tényleg nem értem: minek ez a rohanás azzal a sztrájkkal? Nem érne rá még néhány évtizedig? Addigra talán már tanítani sem lenne kit. Hát nem volna egyszerűbb?

Andrew_s

Balog a diktatúra tiszteletét hirdette

Balog Zoltánt már megint mikrofon-közelbe engedték. Az eset szombaton a montreux-i karácsonyi vásár megnyitóján esett meg. Elképzelem, amint az árnyékban settenkedve becserkészi a mikrofont, majd elmondja bele a maga szózatát: „Magyarország egy tiszteletre méltó ország és a tisztelet kultúráját szeretné erősíteni Európában”. Majd dühödt tigrisként, villogó szemekkel védi az említett hangosítási segédeszközt a cáfolatok beolvasása ellen. Nem túl életszerű.

Életszerűbbnek tűnő forgatókönyv, hogy hivatalos kiküldöttként jelent meg. A hazai emberi erőforrások nevében. Miniszterként. Ebben a minőségében már annyi zöldséget, a kormányzat valódi taktikáját, elvárásait önkéntelenül leleplező szöveget nyomott le az évek során, hogy az önkéntelenséget illetően kétségek ébredhetnek. Alighanem Balog az, akit előre megfontolt szándékkal küldenek a kommunikációs frontzónába, Talán éppen azért, mert már annyiszor lejáratta magát, hogy egy újabb esett ide, vagy oda, már szinte nem is számít. Márpedig ez a tisztelettel való operálás nagyjából ilyesmi. Nem is okvetlenül azért, mert a Tisztelet Társaságát nem a Fidesz környékén alapították. Valószínűleg. Azért azonban feltétlenül, mert a tiszteletet nem elvárni, hanem, mint már írtam sok évvel ezelőtt is, kivívni kell. Elvárni lehet, de az alap nélküli elvárás legfeljebb egy félmosolyt ér. Igaz ez országra éppen úgy, ahogy emberekre is. Azzal a megszorítással, hogy egy ország iránti tiszteletet annak vezetői, a vezetők tevékenysége, valamint az ott lakók moralitása, és tevőleges munkája alapozhat meg.

Ennek alapján, egy ország, ahol a korrupció korántsem ismeretlen jelenség, és ennek kapcsán, más országokból tiltanak ki vezető tisztségviselőket, aligha jelenthet morális példaképet, moralitásában tisztelendő entitást. Amelyen aligha lendít az a morális árulással felérő kormányzati politika, amellyel a szövetségesnek ismert EU-ra próbálta tolni Orbán Viktor a saját hatalmi játékainak valamennyi kockázatát. Legutóbb a menekültekkel kapcsolatban. Természetesen ezek olvastán szinte biztos, hogy már készülődnek a trollok. Elvégre az ő egyszerű, egybites világképükben már egyenesen hazaárulás az, ha valaki nem feltétel nélkül, és mindenféle normát feledve nyalja be a vezéri szóhányást. Nekik, csak nekik, hátha egyszer átjut az agyi páncélon: A szülőföld szeretete éppen az a képesség, hogy az országot, mint hazát ne cserélje össze az országgal, mint aktuálpolitikummal. S végképpen ne azonosítsa azzal a politikai vezetővel, aki leginkább csak lejáratja az országot.

S Balog Zoltán nyilatkozata éppen ez utóbbiban rejt egy csapdát, egy alapvető elszólást. Amikor ugyanis a „tisztelet kultúráját” emlegeti, akkor ez, a maga lecsupaszított, szinte ezoterikus magasságba elemelt voltával valójában a feltétlen tisztelet fetisizmusa. Feltétlen tisztelet azonban olyan, erősen hierarchikus, és az önállóságot mélységesen elutasító rendszerekre, szervezetekre igaz, mint a maffia, a diktatúrák, illetve az egyházak is. Balog Zoltánnak, lelkészként ezt pontosan tudnia kell. Viszont valószínűleg azért is alkalmas az ilyen bemondó-szerepre, mert lelkész. Amennyiben korántsem kizárt, hogy nem az önálló gondolkodásra szocializálódott, hanem sokkal inkább valóban a feltétlen hatalomtiszteletre. Ami előny lehet egy lelkésznek az egyházában, de egy miniszternek csak egy diktatúrában.

Amikor Balog Zoltán minden fenntartás nélkül hirdeti a feltétlen tiszteletre való közidomítást, akkor óhatatlanul leleplezi a magyarországi hatalom valós természetét.

Andrew_s