Hadházy, mint hajóágyú

Az ünnepek körüli politikai pótcselekvések sorában az egyik „nagy dobás” valószínűleg Hadházy Ákos azon bejelentése, ami a Mészáros Lőrinchez kötődő cégeknél kitüntetettek névsorának megszerzését hirdette. Azzal a felütéssel, hogy főszolgákat tüntettek ki. Majd közölte, amikor erre tiltakozás érkezett, hogy a kitüntettek akár szégyellhetnék is. Mely utóbbiba csak fokozta a populizmust. De mi is ezzel a gond? Több minden is.

Az egyik az, hogy valójában a Fideszt segíti, segítheti. Mert az, aki egy ilyen baromság után egyfajta B-listázástól tart, és egzisztenciális kérdés a Mészáros Lőrinchez köthető, vele kapcsolatba hozható munkahelye, annak könnyedén lehet nagyobb személyes érdeke a Fidesz hatalomban tartása, mint menesztése. Így Hadházy akár felkerülhet a Fideszt eredménnyel szolálók dicsőség-táblájára is. Azonban maradjunk egy kicsit a listáknál.

Egy cég, bármelyik, időről időre rendez olyan eseményeket, ahol vendégül látják, esetenként név szerint is kiemelnek munkavállalókat. Ez alapvetően egy cég belügye. Függetlenül attól, hogy a cég, vagy annak tulajdonosa a megbízásokat haveri alapon szerzi, vagy nemzetközi pályázatokon nyeri el. Az, aki munkavállalóként jelen van, az alapvetően a cég alkalmazottjaként, partnereként, összességében meghívottként van jelen. A meghívottak listájának összeállítása legfeljebb akkor lehet téma egy külső szemlélőnek, ha populista pletykát akar indítani, illetve akkor is, ha irigy, amiért ő nem lehetett jelen. Esetleg mindkét eset együttes előfordulásával. Hadházy „nagy dobása” így alapvetően lehet egy irigységen alapuló populista akciózás is. Amit nyilván majd lerendez önmagával.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a cég érdekeinek képviselője kétségtelenül szolgálja a céget, és annak tulajdonosait. Ez nem nagy történet. Legfeljebb Hadházy Ákosnak jelenthet kiemelendő újdonságot, hogy egy szakmában akár évtizedes múlttal rendelkező szakembert, vezetőt megjutalmaznak. Alig hiszem, hogy bárkinek, bármely munkahelyen szégyenkeznie kellene azért, mert eredményesen, szóra érdemesen dolgozott. Az, hogy a több párt támogatását igénybe vevő, majd ejtő, most éppen független képviselő úr miként viszonyul a saját ténykedéséhez, az persze az ő személyes magánügye. Majd lerendezi önmagával.

Hogy odabökte a tiltakozás közzétételekor, hogy „jól fizetett” szolgákról beszél? A populizmusért eddig sem nagyon ment a szomszédba. De ha már populizmus. A képviselői fizetés miként is viszonyul egy pedagógusi bérhez? Esetleg a közmunkás béréhez? Elvégre a képviselő is a közért kellene, hogy munkálkodjon. A köz, az őt megválasztók szolgájaként. Lehetőleg eredményesen. Ami eredmény például lemérhető lenne azon ügyek listájával, amit Hadházy Ákos végig vitt. Alkotmánybíróságig, ha kell. Nemzetközi jogi fórumokig, ha arra van szükség.

Magam, például, szívesebben olvasnám Hadházy Ákostól a fenti, maximális távolságig végig vitt ügyeinek listáját, mint a céges rendezvényről írt populizmusát. Mert nem kell egyet érteni a Mészáros-birodalom létével. S nem kell szeretni a gyarapodás eszközkészletét sem. Azonban ezért nem az ott munkát végzőkbe kellene talán belerúgnia a pártszédelgőnek tűnő, elszabadult hajóágyúnak.

Andrew_s

Magyar Péter bejelentett bátrai

Amióta Magyar Péter bejelentette a jelöltek jelöltjeinek a jelölését, azóta egy dolgot biztosan meg lehetett állapítani, hogy ezzel sikeresen tematizálta az Orbán-ellenes közvéleményt. De az, hogy ezen túlmenően volt-e értelme, az több fórumon vita tárgya. Legutóbb a Klubrádióban is ezzel a kérdéssel tematizáltak egy műsorrészletet. Aki ezt szeretné megismerni, az hallgassa meg ott. Maradok a saját véleményemnél.

Szerintem annyi haszna biztosan volt a nyilvánoságnak, hogy több szempontból tisztázó hatása lehet. Akár még a Tisza tényleges programjának a megismeréséhez is hozzájárulhat. De a párt környékén uralkodó szemlélet megismeréséhez szinte biztosan. Ugyanakkor a szokásosan ismételgetett panelek kritikájához is. Mert egyre inkább lejárathatja, unottá teheti azokat az érveket, amelyek közös refrénke: a többiek se, a többinek sem. Elvégre, ha a Tisza egyetlen érve önmaga mellett ez, akkor valójában semmivel sem indokolja, hogy mennyivel, illetve miben jobb. Azon kívül, hogy a vezetőjét nem Orbán Viktornak hívják. De vissza a képviselőjelöltek jelöltjeihez.

Amit biztosan megtudtunk, hogy hány száztalékuk nő, illetve mi az átlagéletkoruk. Ahogy azt is, hogy diplomások, tanárok, mérnökök, valamint rendvédelmisek, és sokan mások. Egy adat hiányzik a sok között. Az, hogy a NER igazgatósági állását is egykor betöltő Magyar Péter mellett hány egykori fideszes, tag, aktivista, szimpatizáns tarkítja a jelöltek sorát? A hazai közéletet nézve az a gyanúm, hogy talán pont a felülreprezentáltság miatt hiányzik ez az adat.

Ugyanakkor pár dolgot mégis láthatunk. Lássuk csak:

• A politikai rutin: gyakorlatilag semmi. Az érv az, hogy majd megszerzik, és ’990 –ben sem volt más a helyzet. Ez akkor sem volt teljesen igaz, de mára egészen biztosan nem igaz az, hogy csak a nulláról lehetne indulni.
• A parlamenti tapasztalat: gyakorlatilag semmi. Az érv itt is az, hogy majd megszerzik. Azonban ez azt is jelzi, hogy aligha várható szerintem a parlamenti realitásokat figyelembe vevő megnyilvánulás.
• A személyi kitettség, egzisztenciális foghatóság: szerintem magas. Szerintem belátható, hogy a képviselői fizetés némileg magasabb annál, ahonnan a jelöltek többsége indul. Így a jelölteknek személyes érdekük a pozíciónak való megfelelési kényszer, ami a pártelvárásnak való feltétlen megfeleléshez, a pártvezető személyéhez való feltétlen lojalitáshoz vezet.

Az így kialakuló állapot esélyes, hogy alig különbözik esetleg a jelenlegi fideszes „bátrak” képviselte helyzethez.

Ebben a felállásban szerintem nem civilekre, szakpolitikusokra, hanem valójában pártharcosok csapatára számíthatunk. Ráadásul rutintalan, tehát megvezethető pártharcosokéra, vezérközpontú lojalitással. Ami jellegében nem, csak a pántlikákban, a csomagolásban különbözhet a jelenlegi rendszertől. Akár valós, akár hallgatólagos koalíciót is kötve a jelenlegi állampárti csoporttal.

Mert Magyar Péter alapvető innovációja mégis csak az, hogy Orbán személyével ugyan szemben állva, a kormánypártot alig karcolva építette le, szalámizta fel a rendszert is ellenző ellenzékiséget, miközben a támogatói köre a közösségi médiában jobban hasonlít a vezér szólamait visszhangzó hitharcosok szekértáborára, mint bárkit meggyőzni szándékozó, érvelő aktivisták csoportjára.

Andrew_s

Nagy Márton és a magyar sarcológia

Nagy Márton komoly bejelentéseket tett. Nagy Márton komoly bejelentéseit próbáljuk meg komolyan venni, és egy picit elgondolkodni a lehetséges hatásain. Ha a globális hatásait illetően talán nem is annyira globálisan. Nem hagyva figyelmen kívül, hogy egy lendülettel inflálja el a nyugdíjígéreteket, és ismeri be a sorok közt a hazai gazdaság elmerülését a latrinában.

Azzal ugyanis, hogy a gazdaságpolitikai intézkedésekkel, azaz osztogatási ígérgetésekkel, indokolja a hiánycél megemelését, majd ennek fedezet-előteremtésére a bankok és pénzügyi vállalkozások fokozott megsarcolását nem igazán tett mást. Celofánba csomagolva, a sorok között, gyakorlatilag azt üzenete, hogy „bármit megígérünk, a hatalomban maradásunk érdekében, de ebből semmit sem tudunk megfinanszírozni”. Szerintem más sem tudná megfinanszírozni az ígéreti licitet, de maradjunk a jelen bejelentésnél. Illetve a pénzügyi szféránál.

Az elméleti magasságokból szálljunk alá a munkavállalói szintekre. A pénzügyi szektorról sokszor megemlítik, hogy a jövedelmi viszonyok nem rosszak. Ellenben sok szempontból jobbak, mint másutt. A központi területeken szinte biztosan, és a tranzakciók hátterét biztosító rendszerek környékén majdnem egészen biztosan. Ami azt jelenti, hogy a közterheken és az áfán keresztül ez a réteg elég jelentős foglalkoztatotti befizetője a költségvetésvetésbe. Miközben munkavállalóként jelentős szerepe van abban, hogy fizetni lehessen bankkártyával, az átutalások biztonsággal célba érjenek. Akár nemzetközi szinten is. Ez általában akkor is igaz, ha most sokan horkantgatnak némely bosszúság példáján felhorgadva.

A fentiekből több dolog is következhet akkor, ha a pénzügyi szektor elkezdi visszafogni a fejlesztéseket, illetve megválik a dolgozók egy részétől. A fejlesztések visszafogásával csökkenhet a szereplési képesség a tranzakciós piacon. A nemzetközin is. Ez lehet kis bosszúság sokaknak mindaddig, amíg az átutalásai nem kezdenek késni, a külföldön dolgozó családtagnak nem kezd problémát okozni a hazaiak támogatása. Ugyanakkor az is érthető, ha a pénzügy ezen területein dolgozók a nemzetközi munkaerőpiaccal is jelentős mértékben kompatibilisek. Szakmailag, nyelvismeretben egyaránt.

A megszorítások, az elbocsátások ezen a területen így egyrészt közvetlenül csökkentik a költségvetési bevételeket, másrészt könnyedén ad egy újabb lendületet annak a gazdasági exodusnak, amelyben az Orbán-kormány egyébként is igen jól teljesít. Közvetve pedig csökkentheti a szektor nemzetközi versenyképességét, a kapcsolatait a nemzetközi rendszerekhez. S ettől a pontból indul az a gyökérzeti háló, ami befolyással lehet minden vállalkozásra, amelyik nemzetközi tranzakciós forgalmat bonyolít le. Legyen az anyagbeszerzés, eladás, bármi.

Rövidebb távon lehet szimpatikusan populista vezérszólam a vezértől, illetve a sleppjétől a pénzügyi szektor lehúzása. De már a középtáv rövidebbik szakaszán is könnyedén lehet erősen, és negatívan visszaható. Nem feltétlenül csak globálisan, hanem a mindennapokban is.

Az, aki ma drukkol a pénzügyi szektor megsarcolásának, az később se panaszkodjon, ha a nyugdíjaknak nem lesz fedezete, vagy akkor sem jut el hozzá, ha van. Ahogy akkor sem, ha a magasabban képzett szakemberek újabb hulláma távozik az országból.

Andrew_s

Menet-szám-háború

Látom, a felvonulások óta olvasom, a számháborúsdit arról, hogy melyik menetben voltak többek. Természetesen mindenkinek a szíve joga, hogy oda húzza az "X"-et egy esetleges választáson, ahová szeretné.

Ahogy bárkinek lehet véleménye bármelyik szervezetről, felvonulásszervezőről. A magamé az, hogy ha az egyik felvonuláson meg akarják határozni, hogy ki a magyar, míg a másik már nevében (Nemzeti Menet) is sugallta, hogy csak az a nemzet része, aki ott van, akkor nem érzem a komoly retorikai különbséget.

Egykutya-mód kirekesztő, beképzelt, nárcisztikus mindkettő.

Andrew_s

Amikor Trump hátrasorolta Európát

Donald Trump, a jelek szerint, túl van egy tárgyalási körön. Találkozott Alaszkában Vlagyimir Putyin orosz, majd Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel Washingtonban. Az utóbbi találkozón, az európai vezetők közül, ott volt még a brit miniszterelnök, a francia elnök, a német kancellár, az olasz kormányfő és az Európai Bizottság elnöke. Azt, amit ezeken a találkozókon mondtak, illetve ezekről közzétettek azóta sem győzik magyarázni. De még fogják is. Különösen akkor, ha Trump két nap múlva újra csavar egyet a dolgok folytatásán.

Ami egyelőre látszik, hogy Ukrajna valószínűleg elbukja a Krímet. Ebből a szempontból tehát ott fog tartani, ahol 2021 végén tartott. Ha további területek átadására kényszerül, akkor ott sem. Ugyanakkor az sem semmi, ami a sok füstből, kommunikációs szempontból kirajzolódik. Amelynek egyik pontja kétségtelenül a Trump-Putyin találkozó, majd a Trump-Zelenszkij találkozó, és körülményei.

Trump nem Washingtonban fogadta az orosz elnököt, ami azt jelenti, hogy kimozdult a kormányzati központból Putyin kedvéért, és amerikai területen megtartott, de amolyan „féltávolságos” találkozónak is tekinthetjük. Ehhez képest Zelenszkijt gyakorlatilag odarendelte Washingtonba, ahol korábban igencsak lekutyázták az ukrán elnököt. Ezt természetesen pro forma lehet úgy is értékelni, hogy így hivatalosabb találkozó volt, de Trump személyiségéhez inkább passzol szerintem, a sima csicskáztatás. Amit kevéssé cáfol, hogy az európai vezetők amolyan felnőtt kísérettel szolgáltak Zelenszkijnek. Vagy azért mert nem bíztak Trump, illetve Zelenszkij önuralmában, vagy azért, mert nem akartak kimaradni a buliból. No meg, az esetleges üzletből sem. Mert a háborúk mozgatórugója legtöbbször mégis csak a pénz, illetve az ezzel sokszor egyenértékű befolyás megszerzése.

A találkozóról kiszivárgottak alapján, ha vigyáztak is a látszatra, Zelenszkij beleszorult abba helyzetbe, hogy dicsérgesse Trumpot, ha akar bármit is. De még fegyvert is csak akkor kap, ha az európaiak megveszik neki az amerikai szállítóktól. Alighanem olyan hitelként adva Ukrajnának, amiért majd egyszer kérnek valamit. Úgy, hogy mindezen megbeszélések nem megelőzték, hanem követték az egyezkedést az orosz elnökkel. Így aztán lehet azon polemizálni, hogy Orbánt lábtörlőnek sem hívták oda, azoknak sem feltétlenül maga a kommunikációs győzelem etalonja ez a helyzet, akik ott voltak.

Ezzel a tárgyalási sorrenddel Trump az európai vezetők képviselete hatalmi kört, mint hatalmi tényezőt kissé leírta. Szövetségesek ide, vagy oda, Putyin mögé sorolta az öreg kontinens prominenseit. Ukrajnát meg gyakorlatilag Nyugat-Európa provinciájaként sorolta be a hitelgyarmat felé vezető úton.

Amiről azért nem gondolom, hogy heteken belül mást fog Donald Trump mondani, mert az amerikai fegyvergyártók el akarják adni a portékájukat, miközben az európai vállalkozók sem hiszem, hogy elutasítják et üzletet. Ahogy a majdani újjáépítési projekteket sem. Akkor sem, a közeljövőben majd megjelenik a mostani találkozó-hullám értékeléseként minden, és annak az ellenkezője is. De egyelőre nem úgy tűnik, mintha az USA részéről az európai hatalmak felértékelődése, illetve Zelenszkij komolyabban vétele lett volna a vezérmotívum.

Minden esetre kár, hogy nem ismerjük azt a forgatókönyvet, amely alapján Zelenszkij tárgyalási segítséget kér ’21-ben Bidentől a Krím kapcsán. Kevesebb pénzt téve a fegyverszállítók zsebébe, de talán sokkal, milliókban mérhetővel kevesebb ártatlan áldozattal. A „mi lett volna”, mint tudjuk, nem történelmi kategória. A „mi lesz” sem feltétlenül az. Addig meg ezt dobta a gép.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 08. 06. - Megszakértett napraforgó

Forrás: WikiKönyvek

Olvastam, hogy azon a videón kacarásznak, vihognak, röhögnek többen, amin Magyar Péter napraforgónak nézi a gyomot. Majd megmagyarázza állítólag, hogy annyira hasonlított a napraforgóhoz, mintha csak egy másik napraforgó lett volna. Inkognitóban. Szerintem meg nem hibáztatni kell ezért Magyar Pétert. Hanem dícséret illeti meg. A nyári pangásban teljesítette azt a fontos küldetést, hogy legyen pár vidám perce az embereknek.

Meg különben is. Magyar Péter, mint azt fejtegette, nem kertész, hanem jogász. Mi sem biztonyítja ezt jobban, mint annak az ismeretnek a hiánya , hogy a napraforgó nem kertészeti kultúra. De legalább ezzel is hozzájárult a közvidámsághoz. Belevaló fiú ez a Magyar Péter. Az iskolapadba. Mert a végén még a saját jelenlegi ismereti szintje fogja meghatározni a szerinte szakértői kormány szakmai szintjét.

Na! Az lesz csak az igazi vidámság. Az igazi közröhej.

Ansrew_s

Megjegyzés - 2025. 07. 20.- Pornó és politika

Pár napja a hazai politika internetes kavalkádja rárepült arra, hogy Tisza párt egyik aktivistája, Róka Réka Renáta, az eltartott kisujjal csak felnőttfilmes műfajnak nevezett, pornó-filmes múlttal rendelkezik. Borzasztó, rémes, rettenetes. Az a sok hülyeség, amit összehordtak. Amiben az internet népe, de Magyar Péter is szorgosan betöltötte az uborkaszezoni légy szerepét. Az utóbbi azzal a magyarázkodással, ami a bűn irányából próbálta megközelíteni a kérdést. Az sugallva, mintha nem az olykor álszent megközelítés, a jobboldali konzervativizmusból érkezés diszkrét hazugságai okoznának disszonanciát.

Holott a pornózás nem bűn. Miért lenne az? Ameddig a résztvevők önkéntesen teszik, amit tesznek, és nem kísérik olyan mellékzöngék, melyek felső rétegét P. Woodman kapirgálta át, addig ez is egy olyan műfaj, amelynek megvan a maga célközönsége, piaca. Amit ugyanúgy ki fognak elégíteni, ha közben, a felszínen glaszékesztyűvel fogják meg egymásét a nászéjszakán. Természetesen ennek a műfajnak is lehetséges a túlfogyasztása. Ismertek, lehetnek addikciós tünetei, és okozhat párkapcsolati problémákat. Olykor, közvetve, a párkapcsolati erőszakkal is lehet kapcsolata. De mindezeket a káros hatásokat a műfajra rávetíteni tudatlanság, illetve mérhetetlen ostobaság. Ennek minősített esete, ha ebből az irányból minősítenek egy politikai szereplőt.

Nem a pártját, hanem a szereplőt. Elég ehhez Elena Anna Staller (született Staller Ilona Anna) politikai pályafutására rápillantanunk. Akinek a pártja vállaltan radikális pártként (Partito Radicale) lépett fel, miközben ő maga következetesen fellépett a politikai, és közéleti, álszent prüdéria ellen. A libertariánus platform tagjaként, többek között, fellépett az emberi jogok biztosításáért és kiterjesztéséért. A párt egy másik kérdés. A Partito Radicale felvállalta a pornó-járta képviselőt, és a pártvezetés megnyilvánulásai sem mentek szembe a képviselőnő ténykedésével. Magyarázkodni meg végképpen nem magyarázkodtak miatta.

Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor bőven lehetne terepe nem csak politikai önkéntesként, hanem akár képviselőként is, egy pornós múlttal is rendelkező hölgynek. Csak nem annak a pártnak a színeiben, amelyiknek a viszonyát a társadalmi prüdériához, illetve a szabadságjogokhoz a legutóbbi Pride mutatta meg legjobban. Az a távolmaradás, amivel valójában mindezt inkább megtagadták, mint erősítették. No meg az a magyarázkodási kísérlet, amelyből nyilvánvaló, hogy Magyar Péter első asszociációs szintje a pornóhoz a "bűn". Ami akkor is nevetséges, ha őszinte, és akkor sem kevésbé, ha a vélt támogatói prüdériához akart vele alkalmazkodni.

Ansrew_s

Lépcsőházi agitprop

Forrás: Facebook

Avagy a „Jámbor András”-jelenség

Az alcím persze annyiban igazságtalan, hogy korántsem Jámbor András az egyetlen érintett, s még csak nem is az első. De most éppen őt kapták fel. Például a HVG is.

Mint az az említett portál felvezetőjében is olvashatjuk, Jámbor András korábban úgy döntött, hogy nem indul a jövő évi választáson. Azaz kiszáll a történetből, és másra bízza az indulás fáradalmainak az elviselését. Nem lépett be másik pártba, nemjelentette be egyéni indulását, hanem kiszállt. Mint amikor a maratoni futó visszavonja a nevezését.

Ahogy az utóbbinak is sok oka lehet, egy politikus visszalépéshez is több ok vezethet. Családi, emberi, bármi. Akára kudarctól való megrettenés, vagy akár egy önáltató mártíromság. Az ő vállalása, az ő döntése. Ha akarja, akkor megindokolja a visszalépéskor. Ha nem akarja, akkor nem. De tételezzük egy politikusról, hogy nagykorú, a döntéseit vállalni képes polgára az országnak. A döntése meghozatalával ennek a történetnek vége, mint a botnak.

Ezt követően elég visszaás, amikor öles szövegeket kezd kiírogatni magából, amiben nem a döntését indokolja, hanem másoknak akarja megmagyarázni, hogy milyen nagyszerű dolog lenne, ha ugyanúgy döntenének, mint ő. Ismert jelenség? Igen. Az utólagos önigazolás keresése egyáltalán nem ritka. Leginkább olyankor, amikor az érintett, a helyzetet végig gondolva nem igazán tud azonosulni a saját döntésével.

Ilyenkor akár természetes is lehet, hogy abban keres feloldozást önmaga számára, hogy többeket próbál meggyőzni. Egyfajta térítői munkát végez. Oldandó a saját kognitív feszültségét, azzal, hogy „mégsem vagyok olyan hülye, ha mások is követnek”. Ezzel több probléma mellett a legzavaróbb talán az, hogy felveti: politikusunk korántsem megfontoltan, a következményeket vállalva döntött. Ezzel alapvetően kiállítva a bizonyítványt a saját alkalmatlanságáról. Mert egy dolog az iskolai igazodás az osztály hangadójához, és más egy kicsit a politikai térítés.

Nem azért, mert nem lehet változás bárki személyes véleményében. Még akkor is, ha ezzel esetleg beszántja a saját korábbi követőinek a szervezetét. Ahogy, például a Momentum vezetése tette. De akkor legalább ezt a változást vállalja fel. Lépjen be abba a politikai mozgalomba, amelynek térít. Ne a pályán kívülről, feloldozást keresve, térítsen másokat, hanem emelje fel az új táblát, és hajrá. Vagy annyira mégsem nagykorú? Vagy csak az utólagos agitprophoz, ha tetszik mások csőbe húzásához, elég bátor? Vagy mégsem tudta már önmagát sem meggyőzni a döntése indokoltságáról? Netán pontosan tudja, hogy olyan könnyű, hogy sehol sem lenne, Jámbor András esetében még a Tisza meg sem nevezett jelöltjeihez képest? Akinek egyelőre a legfőbb ismertetőjegye, hogy meg nem nevezett senkik a politikai futópályán.

Akkor meg különösen gyáva dolog a kívülről folytatott agitáció. Tényleg amolyan lépcsőházi gondolkodás nyomán született egyszemélyes agitprop-irodaként. De ebben az esetben legyen olyan jó, és ne alakítsa a térítő szerzetes decibellovagi szerepét.

Az alcím persze annyiban igazságtalan, hogy korántsem Jámbor András az egyetlen érintett, s még csak nem is az első. A Momentum esetében egy egész politikai gittegylet adta fel indulás előtt a versenyt. Azonban az összes utólagos Tisza-térítő egyetlen mondata sem magyarázza meg, hogy miért nem mernek tiszta vizet önteni a fejükbe, és nyíltan belépni a Tiszába. Nem a folyóba, hanem a pártba. S nem Jámbor Andrástól, de másoktól sem találtam erre érvet. Noha, legalább legközelebb nem egy pártaktívás lózungpufogtatást, hanem a tényleges tagság összejövetelét lehetne eladni pártkongresszusnak.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 07. 12.- A Tisza-kongresszushoz

Mostanság sok reakciót olvasok a Tisza kongresszusáról. Legyen nekik. Az összes tagjuknak. A reakciók között vannak, amelyek a mennybe menesztik, és olvastam olyat is, ami Magyar Péter ígéreteinek a nagy részét egy alapvetően szociáldemokrata programnak tekinti. Ami teljesen érthető reakció. Miközben teljesen érthetetlen a komolyan vétele ebben az esetben. Tekintetbe véve azt, hogy Magyar Péter ön-definíciója az, hogy ő alapvetően jobboldali.

Ami rámutat arra a gyengeségre, hogy valójában a baloldali értékekre fogékonyak szavazatinak megszerzése lehet az elpufogtatott frázisok mögött. Amit már csak azért is könnyedén ignorálhat, mert a jelenlegi támogatóit is ki kell majd fizetnie valamivel. Szerintem az üveggyöngyök felfűzésénél kicsit komolyabb erősebb lehetőségekkel. Magyar Péter ebből a szempontból, nem tett mást a baloldali értékekre vágyóknak, mint előadta az üres lózungok populista fanfár-szólamát.

Ugyanakkor volt a felszólalásában egy érdekes kitétel arra nézve, hogy miből szeretné működtetni a rendszerét. Mert ugye megvan, hogy a törvénytelenül szerzett vagyonok nagy részének a visszaszerzését emlegette? Anélkül, hogy bármit mondott volna arról, hogy ez mit takar, vagy miként képzeli. Ha általános jogelvként elfogadjuk, hogy a vagyon szerzésekor érvényes jogrendszer "játszik", akkor a strómanoknál, beszállítóknál képződött vagyon esetében először az akkor érvényes törvények táján kell keresni egy megoldáscsomagot. Majd, miután ezt pár év alatt körbejárták, akkor még mindig lehet vitatkozni, hogy mekkora a törvénytelenül szerzett rész, és annak mekkora a magy része. Az már csak a bónusz-kérdés, hogy a nevesített vagyonelemek visszaszerzését vajon miként gondolja? Államosítással és elkobzással? Netán már megvannak azok, hogy ezután kinek a nevére fognak kerülni?

Mert a kongresszuson mintha ez nem igazán domborodott volna ki. A tudósítások szerint sem. S akkor még mindig ott van az az "apróság", hogy ha a vagyonszerzés szerződéseken alapult, számlák kifizetésével történt, akkor ki ült a "túloldalon", aki befogadta a számlákat, engedélyezte a kifizetéseket? Mert elég gyenge moralitást jelezne, ha ezeket a Tisza, és a frissen támadt utcai-, és fórumtámogatói támogatói sokasága feltétel nélkül a kebelére ölelné. Ha pedig az akár naponta átírt törvényi környezetről bizonygatják majd a tisztességtelenséget, akkor mi a helyzet Orbán bátraival? Mert el lehet rajtuk verni a port, de attól egy fillérrel sem lesz beljebb a történet.

Márpedig, amíg a sok pelyvából nem kezdik körvonalazni a hogyanokat, a mikénteket, addig legfeljebb a NER rendszerének finomításáról, illetve egy komoly háttérmutyi-rendszer felvillantásáról beszélhetünk a kongresszus kapcsán. Akármennyi mézzel is kenegetik azt a madzagot, amit le akarnak nyomni a potenciális szavazóik torkán.

Ansrew_s

Magyar Péter következő fagyija - Pride 2025

Mintegy három hete nyalt vissza a passzivitási fagylalt Magyar Péternek az ellehetetlenítési törvény kapcsán. Valami ahsonló történt a Pride esetében is. Miközben a számok feletti viaskodás zajlik, abban mindenki egyetért, hogy Orbán Viktornak sikerült elérnie az egyik legnagyobb ellenzéki, illetve politikai ellenállásról szóló összejövetelét. Önmaga ellen. No meg Magyar Péter távolmaradásával. Igazolva azt, hogy az embereknek nem okvetlenül hiányzik egy hatalomra rágörcsölt önjelölt vezér a tömeges jelenléthez.

Budapesten legalább is biztosan nem. Budapesten, ahol a kormány igyekszik a vezetést lehetetlen helyzetbe hozni. Budapesten, ahol a kormánypárt törekvéseinek csendes vagy hangos támogatzói között ott található a működést inkább lehetetlenítő, mint minden esetben támogató Tisza-frakció. Budapesten, amelynek polgármestere meg is üzente a sorok között Magyar Péternek, hogy nyaljon sót, ha politikai teljesítmény nélkül, puszta lózungászattal akar operálni. Azt követően, hogy a tiszás, illetve fideszes frakció együtt bojkottálta a fővárosi közgyűlést.

Azzal, hogy Karácsony Gergely mögé állt az Orbán-döntést ellenző, és annak dacára szervezett rendezvényenk, és meghirdette a távolságtartást az üres populizmustól kétségtelenül kibújt a főpolgármasterből a politikus. A nem is túl rossz politikus. S ezt annakellenére állapíthatjuk meg, hogy a fővárosi teljesítményét továbbra sem tartom sokkal többre, mint egy hete.

Azt elég erős szkepszissel kezelném, hogy ennek a megmozdulásnak lesz-e komolyabb hozadéka. De könnyen lehet, hogy nem csak a Fidesz 1.0, hanem a Fidesz 2.0 is vesztes napnak könyvelheti majd el hosszabb távon a 2025. évi Pride-napot.

Andrew_s

Magyar Péter taktikai visszanyalódása?

Az ellehetetlenítési törvény elnapolódott. Aligha függetlenül attól a visszhangtól, amit keltett és függetlenül attól, amit nem keltett. Az utóbbiak közé tartozik kétségtelenül az, hogy Magyar Péternek, illetve pártjának valahogy megint nehezére esett egy egyértelmű politikai állásfoglalást tenni. Ha mégis, akkor sem igazán az első között. Annyira nem, hogy Dr. Molnár Csaba Facebook-posztban emelte ki, hogy a Tisza együtt nem szavazott az azt elítélő állásfoglalás elfogadására. Ahogy a Hadházy Ákos szervezte tüntetési hullámtól is igyekeztek távolmaradni. Amely jelenségekre nyilvánvalóan nem cáfolat a tiszás hitharcosoktól megszokott DK-zás, vagy Hadházy mérsékelt kedvelése.

A nagy megmondók persze igyekeztek megmagyarázni, hogy a Fidesz csak és kizárólag Magyar Péter kedvéért gondolkodott egy ilyen törvény bevezetéséről, mint azt Török Gábor megelemezte. Dícsérve Magyar Pétert, amiért nem vett részt a törvény kapcsán fellobbant ellenzéki hisztiben. Bolgár Györgytől meg elég rendszeresen meghallgatható a Klubrádióban az, hogy Magyar Pétertől mekkora király dolog nem megnyilatkozni. Így nem lepne meg, ha ezen törvény kapcsán is megtette volna. De most, hogy Orbán Viktor, illetve az ő kormánya most a halasztás mellett döntött könnyen lehet a tiszás vezér az egyik vesztes.

Mert miközben benne látják sokan a magyar politika nagy megváltóját, bár vízen még talán nem jár, az eseméynek ilyetén alakulása egyet biztosan jelez. Magyar Péter jelenléte nélkül, és akár szándékosan "taktikus" távolmaradása dacára is kikényszeríthető volt a törvénytervezet taktikai újragondolása a Fidesztől. S miközben ez lehet, hogy csak részsiker a törvénykapcsán. Az sem kizárt, hogy valami salátában visszakeverednek az egyes elemei. Egyik sem lenne meglepő.

Addig is azonban elég erős jelzés ez a történés, hogy a kétségtelenül jó PR-érzékkel rendelkező Magyar Péter, illetve hitharcosai mozgalmárságán kívül is van politikai élet. Akár eredményes politikai élet is.

Ha ennek következtében megmondók elkezdenek kikukucskálni a korábbi tiszás szemellenzők mögül, akkor már az sem érdekes, ha az egykori NER-katona hívei majd megmagyarázzák: Orbán csak azért döntött a halasztásról, hogy ezzel is az ő vezérüket szívassa.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 06. 02.- Az ötmillióhoz

Pár napja volt hír, hogy Törley Katalinnak és csapatának a másodfokú eljárás egy ötmilliós számlát nyújtott be. Van ilyen. Az utcáról hiányzó százezrek pedig azt mutatják a társadalom hova árazta be a tanártüntetéseket már 2016-ban is a fásultság jegére vivő nyelvtanárnőt, illetve az általa is képviselt szervezetet. Ettől még, természetesen, nem kell egyet érteni a bírói döntéssel. Inkább másról, a politikai fellépésről, a következményvállalásról ejtenék pár szót. Melyekkel szintén nem kell egyet érteni.

A polgári engedetlenség, véleményem szerint, egy olyan demonstrációs forma, melynek az értékét, értelmét, demonstratív hatását éppen az adja, hogy az engedetlen vállalja a következményeit. Az az üzenet, hogy a személyes kockázat vállalásával is, ha kell, de kitartanak az elveik mellett. Ilyen kockázat sokféle lehet. Ahogy a jelen esetben inkább egzisztenciális, illetve anyagi természetű.

Amikor Magyar Péter bejelentette, hogy a százezres tagsággal (nem) rendelkező pártja átvállalja az említett ötmilliós tételt, akkor valójában pont az említett üzenetet tette egy lendülettel zárójelbe. Mert megszüntette, illetve erősen redukálta a polgári engedetlenségi mozgalomnak az egyik lényegét. A személyes kockázatvállalást. De kiderült, hogy Törley Katalinék nem szorulnak rá Magyar Péter ebbéli segítségére, mert önerőből is ki tudják nullázni a saját demonstrációjukat.

Törley Katalin ugyanis kitett a Tanítanék mozgalom alapítójaként, valamint tisztségviselőjeként egy posztot, amiben köszöni a felajánlást, de a mozgalma már összekéregette a kívánt öszseget. Meg egy kicsit. Zárkózva azokhoz a bátor és kockázatvállaló szókimondó megmondókhoz, akik eljátszák a nagyot, majd felkérnek másokat, hogy az anyagi kockázatot azért inkább vigye el más. Mert az mégiscsak takarékosabb.

Azért persze a Tisza felajánlását sem utasítaná el, ha az megérkezne a Tanítanék Mozgalomnak. Elvégre jól jöhet a következő olyan megnyilvánulásnál, amikor a bátor kockázatvállalás következményét ki kell terhelni máshova.

Andrew_s

Az "ó-ellenzék", mint árulkodó szóhasználat

Magyar Péter egyre beképzeltebben hiszi, hogy igen bensőséges viszonyban van a passzát-széllel. Amit a hívei kétségtelenül segítenek felkavarni, és a porfelhőböl lovat is kreálnak a maguk fölé emelt ősszáj alá. Ezen a ponton engedjük el, hogy maga Magyar Péter egy igazi NER-katonához illő gyurcsányozással, kékfideszezéssel coming out-olt a politika színpadán. Maradjunk egy, szintén abból a korból itt maradt fogalmi innovációnál. Ez az "ó-ellenzék", mint fogalom, és amibe a tiszás fórumhősök is beleértenek mindent, ami nem Fidesz, illetve nem Tisza. Ám mi lesz, ha nyer a Tisza?

Ebben az esetben a hatalom a Tiszánál lesz, de hogy fogja hívni a Fideszt? Netán koalíciós partnernek? Vagy szintén ó-ellenzék lesz? Vagy úgyis kooptál onnan mindenkit, aki nem Orbán közvetlen környezetéből boldogul be a Tiszába? De még érdekesebb lehet a viszonya a többi párthoz. Az ó-ellenzék jelenleg szitokszóként működik. Magyar Péter, ebben legalább következetesen, nem is áll velük szóba. Ellenben bízzunk abba, hogy a Dunába-lövés, érdeklődés hiánya miatt elmarad, és akármekkora jelenléttel, de megmaradnak ezek a pártok. Ez esetben lesz egy ó-ellenzék, és a többi néma csend?

Vagy Magyar Péter, az ősdemokrata úgy gondolja, hogy majd ő eldönti, hogy milyen ellenzéke lehet? Megalakítja majd az a bizottságot, ami eldönti, hogy mit tekintsenek ellenzéknek? Ebben az esetben lesznek az ó-ellenzékiek, akikkel nem beszél, mert az ő köztársaság képében csak az van, akit ő bele gondol? Aztán lesznek az új-ellenzékiek, akik elég pihe-puhán képesek nyalni Magyar Péternek ahhoz, hogy a nép demokratikus vezére is partnernek tekintse őket? Ez esetben ők lesznek őfelsége ellenzéke?

Az, hogy Magyar Péter meg sem karcol ilyen kérdéseket, azt még talán meg is értem. Elvégre ő a nagy machinátor, aki ilyen apróságokkal nem igazán ér rá foglalkozni. Azonban az már kicsit kevésbé érthető, hogy a saját híveinek sem add egy kis szellemi municiót arra nézve, hogy milyen demokráciakép az, amiben a hatalom megválogatja az ellenzékét, és töretlen lelkesedéssel címkéz, mint állat.

A történelem azt mutatja, hogy az ilyen demokráciaképet hívják diktatúrának.

Andrew_s

Tisza-Leltár 2025. 04. 26

Forrás: Facebook

Magyar Péter egyik nagy teljesítménye, és ezt kár lenne elvitatni tőle, az ellenzékkel foglalkozó média témaellátása. S természetesen a közösségi média egy részét is nyugodtan ide sorolhatjuk. Azt a médium-típust, ahol továbbra is elsősorban hitharcosok jelentkeznek arra a szerepre, hogy elmagyarázzák, hogy miért kellene mindenképpen és bármi áron Magyar Péterre szavazni.

Nagyjából ugyanazt a szekértábor-logikát, illetve -érvrendszert követve, ami arról is meggyőzhet sokakat, hogy a tiszás gőzhenger valójában egy szektás hozzáállást mutat. Ezen az sem változtat, ha egy internetes rádió betelefonálós műsorának a vezetője tart magyarpetriánus térítést, és biztosítja a rendszeres megszólalást a többi hitbuzgalmárnak. Amiért nem változtat a hitharcos hozzáálláson, az pont az, hogy nem tesz hozzá sokat ahhoz a keretrendszerhez, ami jelszavakkal, lózungokkal, illetve hámozott lufikkal való feltöltöttséggel büszkélkedhet.

De vegyük sorra, részben az ismétlés kedvéért, azokat pontokat, amelyeket előszeretettel ismételgetnek. Az egyik az a rendre felbukkanó kommunikációs húzás, hogy Magyra Péterre kell szavazni. Holott világos, hogy nem kell rá szavazni, és minden ellenkező híresztelés ellenére itt áll meg a történet. Aki nem rá szavaz, az nem rá szavaz, és pont. Ha több szavazatot szeretne, akkor győzze meg az embereket. De ameddig ugyanazt a troll-offenzívát folytatja, szervezi, bátorítja a Tisza, amit a Fidesz is gyakorolt, illetve gyakorol, addig nem meggyőzésről, érvekről szól a történet, hanem legyőzésről, illetve izomszagról.

Az nem érv, hogy már ennyi, vagy annyi támogatója van Magyar Péternek. Már csak azért sem, mert az akárcsak vélt győzteshez húzás önerősítő folyamatként vonzhatja azokat, akik csak segget akarnak cserélni a hatalomhoz közel, vagy vezért a hatalomtól távolabb. Akiknek elég együtt üvölteni a falkával, és annak megkérdőjelezhetetlen vezérével. Amúgy ezek köre jól felmérhető a közösségi médiában, mert számukra mindenki ellenség, aki megkérdőjelezi a falkavezér vezetői, netán morális alkalmasságát. Az, hogy az ellenségképüket ezt követően mivel azonosítják, az már egyéni attitűd kérdése lehet, illetve lehetne.

De még ehhez is kapnak segítséget. Mert legutóbb Bruck Gábor fejtegette ugyan a Facebook-on, majd a Klubrádióban, hogy Magyar Péter gyűlölet helyett közös hitet kínál, ez csak félig igaz. Mert Magyar Péter politikai coming outja, emlékeim szerint felölelt egy markánsan gyurcsányozós, kékfideszezős vonulatot is. Ami kijelölte az utat a hitharcosainak is. Amennyiben az elsődleges célpontot a DK-ban, és nem a Fideszben nevezte meg. Az, hogy a tiszás beszólogatók meg vannak sértődve, amiért Gyurcsány Ferenc nem hagyta magába törölni a NER-csemete lábát, az ebből a szempontból részletkérdés. Ellenben abban igaza van Brucknak is, hogy leginkább hitet kínál egyelőre a Tisza. Mert programot alig. Legfeljebb szabadidőset, ha valakinek jó program, az „összejöttünk öklöt rázni” mottójú dzsembori.

Egyébként, szerintem, pont az ilyen legyőzés-módszertanos szekértábor-harcok miatt veszíthet könnyedén Magyar Péter. Mert mondhatják a hívei, hogy rengeteg követője van. Azt is megértem, hogy a tiszás térítők, akár a saját kognitív megnyugtatásuk érdekében kitartanak azon véleményük mellett, hogy annyi a követőjük, hogy rengeteg.

Ámde! Ha a Tisza követői köre tényleg annyi, hogy elég a sima győzelemhez, akkor miért is kell a legyőzés-módszertanos, sértegetős-címkézősen informális kampány? Miért is kell akár rádióműsorban megmagyarázni, hogy a politikai véleménytelenség Magyar Péter részéről nem más, mint stratégia? Hiszen, ott van a rengeteg követő állítólag. Tehát pipa. Esetleg még sincs ott az a rengeteg követő? Mármint rengeteg, de mégsem elég? Vagy rengeteg, elég is, de lehetőleg senki ne maradjon, aki nem az ő dalukat énekli? Ha ez az utóbbi a helyzet, akkor mennyire is demokratikus a csapat?

Ugyanakkor az világos, hogy azok a fideszesek, akik bizonytalannak érzik a jövőjüket a pártjukban, azok csatlakozhatnak valamelyik tiszás szigethez. Akár a valamikori polgikörös rutin alapján. Az is világos, hogy akik eddig valamelyik ellenzéki pártban látták a saját előre jutásukat a fideszes karrierlehetőséggel szemben, azok szintén átszavazhatnak. Különösen, ha a korábbi szimpátiájuk tényleg a karrierlehetőséggel és nem az értékválasztással motiválódott. Mindezen választók köre azonban egy elég zárt halmaz szerintem. A valójában ellenségképzésen alapuló, mindenki mást kirekesztő kampány aligha a többséghez vezető királyi út.

Az pedig egy külön kérdéskör, hogy mennyiben lehet rendszerszintű változást remélni akkor, ha egy ellenségképző, kirekesztő, mindenki mást lenéző hatalom vált le egy ellenségképző, kirekesztő és mindenki mást lenéző hatalmat. Már akkor, ha leváltja. Mert a pakliban továbbra is benne lehet egy, a Fidesz második-harmadik vonalával kiegyezett egyfajta koalíció. S ebben az esetben csak vezér és zsebcsere fog történni.

Andrew_s

In memoriam lucis

Ferenc pápa elment. Húsvét hétfőn itt hagyta a világot. Azt a világot, mely ezzel egy EMBERT vesztett. Azt a világot, amely ezzel szegényebb, és egy kicsit rosszabb hely lett. Azt a világot, amelyben rengetegen hivatkoznak a Jézusként ismert zsidó tanítóra. Anélkül, hogy tanításait megismernék, betartanák. S nem csak betartanának. Egymásnak, és mindenki másnak.

Ebben a világban Jorge Mario Bergoglio volt a fény, a világítótorony. Nem csak a katolikusoknak mutatva példát, és adva mércét.

Franciscus, aki EMBER volt a hiénák között.

Nyugodjon békében.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 04. 13.- Kollár Kinga öngóljához

Kollár Kinga szövege kétségtelenül kavicsot dobott az amúgy sem túl nyugalmas politikai pocsolyába. S Orbán kommunikációs gépezete kétségtelenül rámozdult. Ez is lehet persze kontraproduktív, ha a tiszás közösség összezárásához vezet. Miközben lehet hatékony abban, hogy gátolhatja a tiszás szimpátiakör jelentősebb bővülését. Azt a jövő fogja megmutatni, hogy melyik, vagy milyen más hatás lesz a jelentősebb.

Eközben két másik megnyilvánulásra kezdtek hivatkozni a különböző oldalak. Melyek ugyanakkor nem igazán összemérhetőek. Az egyik Gyurcsány beszéde a hazugságól. Annak idején Gyurcsány egy zárt, kifejezetten a saját pártjának szervezett rendezvényen mondta azt, amit mondott, és szövegösszefüggéséből kiragadva építettek rá kampányt. Ami ott és akkor nem is volt túl hatásos. A Fidesznek valójában kemény kommunikációs munkájába került, hogy a társadalmat gyurcsányozással impregnálja.

A sokat emlegetett Orbán-szöveg is egy párt, a Néppárt megbeszélésén hangzott el. Miközben nem is közvetlenül a pénzek elzárását kérte a Európai Parlament néppárti frakciójának strasbourgi tanácskozásán. Még akkor sem, ha akár joggal ruházták fel ilyen tartalommal. Ugyanakkor nem emlegette a saját hatalmi igényét. Még akkor sem, ha nyilvánvalóan hazaüzent azzal a beszéddel is.

Ezzel szemben Kollár Kinga egy már megtörtént állapotról beszél, s annak folyamatos fenntartását kéri. Nem egy párt gyakorlatilag üresben futó beszélgetésén, hanem a támogatások kezelésében kicsit fajsúlyosabb EP Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának (CONT) a meghallgatásán. Az kétségtelen, hogy az EU-s pénzek elvonásában Orbán nyakig sáros. Ebben a helyzetben a tiszás képviselő kommunikálhatta volna azt, hogy egy új társadalmi szerződést kötve, az általuk tervezett változtatásokkal módosítani akarják ezt a helyzetet. De Kollár Kinga nem igazán ezt kommunikálta. Joggal és alaposan sorolta fel, hogy milyen károkat okozott a társadalomban a pénzek elvonása. S akkor, ha itt visszaadja a szót, akkor valószínűleg akár jól is kijöhetett volna a történetből.

De ezt követően egyetlen szófűzéssel agyonverte az egészet. Mert leegyszerűsítve azt mondta el, hogy az ellenzék mekkorát kaszált ezen. Tegyük hozzá úgy, hogy a Tisza nyilvánvalóan egyedül önmagát tartja ellenzéknek, ami már önmagában is sokat elárul a totális hatalomvágyról. Azaz Kollár Kinga azt emelte ki, hogy azért tekint pozitívan a 2026-os választások elé, mert ők ekkorát kaszáltak politikailag az emberek nyomorán politikailag.

A három politikai megnyilvánulás között tehát érezhető némi különbség. Akkor is, ha a vérbő tiszás fórumdroidok ezt nem veszik tudomásul. Ahogy azt sem, hogy Kollár Kinga egy alapos politikai öngólt lőtt ezzel az egyetlen mondattal. Ha ugyanis Magyar Péter leveszi a sakktábláról, akkor Orbán győzött, mert a Tisza meghátrált. Ha nem veszi le, akkor összekollározza magát, és a Fideszben van elég gyakorlat erre, illetve ennek a kihasználására. Ezt, mint a NER neveltje, Magyar Péter tudhatja legjobban.

Andrew_s

Állatok, vírusok, válságok, gyilkosok

Valamiért erősen úgy érzem, hogy ha az akár negatív tesztet produkáló, egészséges állatok számolatlan leölése megvalósul bárhol is az országban, annak több köze van, lesz a hazai eladási nehézségekhez, netán az ezt is okozó, akár másutt jelentkező, esetleges túltermeléshez, mint a valós járványügyi helyzethez. Csak most az állatok a gazdasági járvány áldozatai.

Tulajdonképpen meg lehetünk hatódva, hogy a COVID-járvány esetében nem ölték meg a fertőzöttek szomszédainak a szomszédait is.

Az érdekelne, hogy az ilyen gazdaság-motiválta járványveszélyek esetén, hogy a rendeleteket egy steak mellett böfögve meghozók közül hány kelne ki a karosszékből, menne oda a gazdákhoz, és közölné velük: az állatai egészségesek, de mi akkor is leöljük őket. Majd menne ki, és ölné meg saját kezűleg az állatokat. Ismétlem a lassan olvasóknak: EGÉSZSÉGES és negatív tesztet adó, a gazda megélhetését is biztosító, jól gondozott állatokat.

Tudom, hogy vannak akik megtennék. Ahogy fasiszta eutanázia-programot is voltak, akik végrehajtották. De talán nem az szemléleti a norma. Még állatok esetében sem. Még akkor sem, ha azzal is tisztában vagyok, hogy az ember egy vegyes táplálékon élő állat.

Még akkor sem, ha elismerem, hogy a vírusok márpedig léteznek. Meg a gazdasági válságok is. Meg azok a helyzetek, amikor az utóbbi okán, ideológiát találnak a túlzott intézkedésekhez az előbbiekben is.

S még valami. Noha nagyon blikkfangosan hangzik, amikor gyermeki fertőzéseket emlegetnek, de az állatokoat fertőző Aphthovirus és az emberi Enterovirus 71 (EV71) mégsem egészen ugyanaz.

Andrew_s