Lánczisztikus keresztológia gyarmatlakóknak

Lezajlott 2023. augusztus 20.-án a tűzijáték. Biztos volt, akinek tetszett. Szerintem a legkifejezőbb szó az lenne az egészre, hogy bazári. Olyan, mint amikor valakinek hátul kilóg a segge a nadrágból, de elől, bízva az asztal takarásában, egy szmoking felét hordja. Egy drága cirkusz a dráguló kenyérhez. Az atomizált, zaklatott, frusztrált, és a megnyugvástól vezéri szinten megóvott, önmagától is elidegenített országban nem volt több egy üres cicománál. Csilliárdos tollbokrétaként a madárijesztő szakadt kalapján. Avagy csicsaözön a csicskától.

Az utóbbihoz magyarázatként érdemes tudni, hogy augusztus 20.-ához annyi köze van I. István királyunknak, hogy azon a napon avatták szentté. Szimbolikájában, részben erre épülve a magyar államiság emléknapjává vált. 2023-ban ezt két irányból is jelzés értékű behatás érte. Az egyik a sokat vitatott atlétikai VB, ami a maga rendezvényeivel, közéleti hatásaival óhatatlanul csökkentette az ünnepnapra eső figyelmi fókuszt. De ezt még talán ki is lehet magyarázni, mint olyan eseményt, mint analógiát a Római Birodalom jeles napjain rendezett gladiátor-fellépésekkel.

A másik esemény a török államelnök látogatása, illetve baráti fogadása. Egy olyan, korántsem a keresztény szimbolikákról ismert, állam vezetőjeként, melynek jogelődje éppen a magyar államiság megszüntetését tűzte ki, többek között, célként. Erdoğan megvendégelése ezen a napon tehát valójában a magyar államiság alárendelését, egyben de facto a gyarmatiság elfogadását is jelenti Orbán részéről. Akárhogy hányja egyébként magára, vagy pálinkától körbe a keresztet. Amiből azért a tűzijátékra is jutott.

Ami alatt valószínűleg sokan minden észrevétel nélkül elsiklottak volna. De a NER azért NER, hogy kitermelje a maga megfelelési kényszertől hajtott saját csicskáit. Akik mindent is megmagyaráznak. A kereszt ügyében például Lánczi Tamás érezte szükségét annak, hogy blogilag megmagyarázza, hogy az előbbiek dacára miért volt elengedhetetlenül lényeges egy gigakereszt fénylése a Duna felett.

Megjegyzem feleslegesen. Feleslegesen, mert a hit alapvetően magánügy. Annyira, hogy Mátét komolyan véve a templomokat is be lehetne zárni. Miközben a sarkon-hangos hitvallókat ettől függetlenül tekinthetjük a kereszténységre gründolt hatalom prostituáltjainak. Illetve, ahogy az evangelista könyvében van:
„5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.” (Mt. 6)

S akkor jöjjön egy kis lánczizmus. Azt írja, hogy kereszt „egy közösség, jelen esetben a magyar nép reményének és hitének dekrétuma”. Ami, tekintettel a világban szaladgáló milliónyi olyan keresztényre, akik azt sem tudják, hogy Magyarország a világon van, nem több üres lózungnál. Illetve, jobb, ha inkább annak tekintjük, mielőtt eljutna valaki oda, hogy Lánczi mindenkit, aki nem magyar, azt kitagad a kereszténységből. Valamint, ezzel a lendülettel mindenkit kitagad a magyarságból is, akinek a hite nem azonos az övével. A multikultit képviselő I. István szentté avatásának alkalmából, mely napon a miniszterelnök látványosan elfogadta a török-gyarmati létet.

De Lánczi azért tudja ragozni is. Szerinte „egyszerűen szólva: a kereszt reménységet ad az embereknek”. Illetve: „A kereszt itt és most (az, ami eredetileg volt, amivé eredetileg vált) üzenet hívő és hívő között”. Igen ám, de a kereszt eredetileg a kínhalál kivégzőeszköze volt. Eredetileg sem vált többé. Jézus semmilyen különleges elbánást nem élvezett a Római Birodalomban. Az akkori hatalom szemében egy, a birodalom által megszállt területen lázító figura volt, és azt a kivégzést kapta, amit a lázadó rabszolgák százai esetében vált gyakorlattá. Az eredeti üzenettartalma nagyjából annyi volt, hogy „kushadj, vagy így jársz”. Ami pedig a reménységtartalmát illeti, erről valószínűleg a kereszt nevében megkínzottak, elüldözöttek és megöltek véleménye némileg eltér Láncziétól. Százezreknek, millióknak volt a félelem, a gyarmati lét, a puszta létben való fenyegetettség szimbóluma.

Szeretném remélni, hogy Lánczi reménysége nem ennek a korszaknak a visszahozatala. Hanem csupán sikerült túlteljesítenie az abnormát. Neresen.

Andrew_s