A gyáva vezér járványkérdései

Az ember olykor beleéli magát, hogy a gyávaságnak, illetve trógerizmusnak vannak határai, illetve lejjebb már nincs is. Aztán jönnek Orbán Viktor nyilatkozatai. Igazolva, hogy valószínűleg olyan vezéri magasságokban van, ahol mindig van lejjebb. Nem mintha a járvány kapcsán pont egy konzultációra lenne szüksége az országnak. Mert az élet enélkül is elég csikorogva zajlott. Sokaknak annyira, hogy a csikorgás már kisiklás kísérő zenéje volt.

Miközben az utóbbi hónapban sem volt mentes az élet a vakcinák körüli kommunikációs hullámoktól. Voltaképpen jóval több indulati véleményt lehetett olvasni, mint amennyire a szakmai megközelítések kezdtek volna dominálni. Beleértve azt is, hogy akár orvosi diplomával, de politikai szerepkörbe tévedt megmondók mondták meg az éppen aktuális zsigeri tutit. Miközben a közel tízmillió fotelvirológus országa lettünk. Ha ebben bárki bizonytalanná vált volna akkor Orbán Viktor ezt megerősíteni látszik.

Az egyébként már önmagában árulkodó, hogy egyfajta kremlinológiai rutin kell az információk összegyűjtéséhez. Mert aki azt hiszi, hogy Orbán Viktor kiáll, és miniszterelnöki sajtótájékoztatót tart, akkor téved. A pénteki Orbán-félóra, amikor az aktuális vezérgondolatait hinti az általa a cseppet sem nagyérdeműnek tekintett alatvalói kör közé, azt nem igazán lehet sajtótájékoztatónak tekinteni. De a kormányfő már sok-sok éve csak a számára gondosan megszűrt hallgatóság előtt mer nyilvánosan megszólalni. Ahogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitója sem tekinthető olyan eseménynek, ahol komoly ellenzéki kérdésekre lehetett számítania. Nem is okoztak csalódást. Ám nem is ez a lényeg. A lényeg valószínűleg a fél, és egészmondatok távoli szövedékében, illetve az alatt van.

Azt számos helyen látom kiemelve, hogy új nemzeti konzultációt akar indítani. On line formában. Rendben. Ezzel önmagában nem is lenne baj. Illetve, ez sem igaz. A nemzeti konzultációval önmagában az a baj, hogy igencsak árulkodó. Arról, hogy a minisztrelnök milyen mértékben fél egy valós népszavazástól. De ez régen lerágott csont. A hatalom nyilvánvalóan nem kockáztat semmi olyan gesztust, ahol esetleg cselekvési kényszert jelentő, közvetlen felelősséggel járó következmény lehetne a végeredmény. A konzultáció az ugyebár nem ilyen. Az egy olyan műfaj, hogy „mondtok, amit akartok, én meg csinálom azt, amit éppen merek”. Meg ugyebár azt jobbára azok teljesítik, akik hithű orbanisták. A többiek ugyanis pontosan tudják, hogy mennyi értelme van: semmi.

A járvány elleni védekezést konzultációs alapra helyezni azonban mégis egyfajta szintlépés. Valami olyasmit mondott, hogy ha „lebonyolítja a kormány a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozások alóli "nyitásról" a februári nemzeti konzultációt, akkor "döntések születhetnek március 1-jével és április 1-jével, vagy április 3-ával, ami a húsvét". Amiből pár dolog elég nyilvánvaló. Az például, hogy a miniszterelnök egy alapvetően biológiai, immunológiai, orvosi kérdéskört gyakorlatilag kizárólag politikai kérdésként kezel. Ez, túl azon, hogy az említett szakmák művelőinek totális lenézését jelenti, azt is mutatja, hogy a döntéseinek pont semmi köze semmihez, ami nem a hatalmi poziciójának az őrzését szolgálja. Függetlenül attól, hogy az egyes emberek mennyire tekintik az aktuális járványintézkedéseket indokoltnak vagy sem. Társadalmi szinten ugyanis vagy indokoltak orvos-szakmailag, vagy nem. Az egyes emberek szerint, például szerintem, lehetnek indokolatlanok. A társdalmi szolgák elnökének azonban nem a saját ötletrohamai, hanem a társdalom szolgálati szempontjai szerint kellene dönteni. Ha mer.

Orbán nem mer. Ahogy eddig sem, most sem. Az egész konzultációsdi valószínűleg most sem szól másról, mint az eddig elcseszett politikai és gazdasági döntések összes felelősségének a szétporlasztásáról. Mert a gyávaság és trógerizmus valószínűleg mégis csak egy olyan vezéri szintmérő, ahol mindig van lejjebb. Most éppen az emberek életével játszva. Mert vagy eddig is értelmetlen volt az intézkedések jelentős része, vagy a jövőben is indokoltak lehetnek. Amikor Orbán a fotelvirológusok közé dobja a gyeplőt, akkor nem tesz mást, mint kimenekül a döntési felelősségi helyzetből. Még akkor is, ha a felhatalmazási törvénykéje kapcsán ebben partnert talált a nem kevésbé, de jobban se nagyon, felelősségtudatos ellenzékben.

Andrew_s