Gulyástól most fog rettegni a Fidesz. Ja, nem...

Miként a tanártüntetések kapcsán is, most is javasolnám, hogy aki szerint egy blog képes alapjaiban megrázkódtatni az ellenzéket, az ne is olvassa tovább. Mert Gulyás és mozgalma kapcsán aligha lehetne nagy pozitívumot felhozni a legutóbbi szemöldökráncolása kapcsán. Azért meg igazán kár lenne, ha a csodavárókat és a viaszbábuk szurkodásában hívőket kimozdítaná bárki, illetve bármi a kedélyes lavórkájukból.

A legújabb „nagy horderejű” akcióhír egyébként arról szól, hogy a Közös Ország Mozgalom nyilvánosságra hozott egy nyolc párt által aláírt zárónyilatkozatot. A félreértések elkerülésére, magam is az összefogás híve vagyok. Azzal a saját zárónyilatkozattal, hogy egy érdemi program melletti összefogás híve lennék. Valamint egy olyan, ezt megalapozó, dokumentum választási szövetségben való elfogadásának, ami időben is lehetőséget teremt egy program kifejtésére, kommunikációjára. De ezt júliusban is fejtegettem, és legfeljebb annyi változott, hogy Botka már ajánlatokat tesz a még meg sem nyert helyek elosztására. Egyelőre a listán. Ami kétségtelenül kényelmesebb időtöltés, mint egy program pontjainak a valóban nyilvános vitájában porzani. Úgyhogy hagyjuk is magára a helyosztást, és kanyarodjunk vissza a Közös Ország Mozgalom felé.

Olyan nagyon derék, és egyébként ésszerűnek tekinthető javaslatokkal állnak elő, amelynek egyik sarokköve az „arányos választási rendszer”. Jelentsen is ez bármit. Mert gyanítom, hogy Kósa Lajos például a jelenlegi választási rendszerrel teljesen elégedett. Magam pedig leginkább egy pártlista nélküli, közvetlenül választott országgyűlést szeretnék. A saját választókörzetében elszámolásra kötelezhető, és akár visszahívható képviselőkből álló patkót. Még akkor is, ha némelyik képviselőnek bénító sokkot jelentene, hogy először életében felelősségre vonható a döntéseiért, a felszólalásaiért, vagy akár a hallgatásaiért is. Gulyás Márton és mozgalma egyébként nem egy ilyen felelős képviselői körben gondolkodik.

Miközben tényleg borítékolható volt, hogy a kormánypárt nem fogja megváltoztatni a számára kedves, és kényelmes ropirágcsálást biztosító rendszert. Mely ropirágcsálás kényelméről különben jelenleg leginkább az ellenzék látszik gondoskodni. Gulyásék például azzal, hogy jól megfenyegetik a Fideszt egy polgári engedetlenséggel. Amelynek hatásosságához egyébként kevés a meghírdetés. Mert amennyiben az érintettek döntő többsége nem csatlakozik, akkor nagyjából a „jól megmondtuk a kocsmában” szinten lehet hatásos. Mindamellett szeretnék nagyon meglepődni, és azt látni, hogy potenciálisan engedetlenkedők négyötödét valóban sikerül megnyerni az ügynek. Mármint akkor, ha sor kerülne arra a bizonyos meghírdetésre.

Ha ugyanis nem kell meglepődnöm, akkor ez a polgári engedetlenségi felhívás nagyjából annyit ér majd, mint az országos sztrájknak hirdetett, de végül közös cigiszünetté változott pedagógussztrájk. Amely remekül alkalmas volt, a sok kis tüntikével, illetve az akkori mozgalmárok áldástalan tevékenységének is köszönhetően, hogy levezette a feszültséget, de érdemi eredményt csak annyit fialt, hogy a mozgalom mára gyakorlatilag elhalt. Egy nyomokban ellenzéket is tartalmazó Orbán-tagadó mozgalom esetében, amelynek egyik legnagyobb fegyverténye az ellenzéki szalámi továbbszeletelése, nagyjából ugyanerre számítanék. Lenne némi morgás, és semmi több. Leginkább azért, mert valójában ez a jobbára csak a választási rendszert kritizáló cirkusz sem nyújt többet, mint a kenyér, de leginkább, program nélküli felhajtást.

Andrew_s