 |
Aki a kortárs magyar sci-fit szeretné egy
kurtán-furcsán induló regény képében megismerni, annak bátran ajánlható az
„Isten gépei” című könyv. Brandon Hackett, azaz Markovics Botond által írva.
Mintegy öt évvel a megjelenés után valószínűleg nehéz olyat írni, amit más ne
írt volna le a könyvről. Ez ellen a legjobb védekezés az, hogy nem olvastam el
a kritikákat.
Talán önfejűségből. Mert a fenti megjegyzés
egyáltalán nem valami fellengzős kiszólás. A könyv kérem úgy indul, hogy
alapvetően elég rémesnek tűnik. Még az ötvenedik oldal előtt erőssé vált a
kísértés, hogy megnézzem azokat a kritikákat. Hátha segítenek erőt meríteni a
folytatáshoz. Bizodalmat keltve, hogy majd csak lesz valami. Nos. Nem néztem
utána, viszont letettem kicsit a könyvet. S ez igen hasznosnak bizonyult. Már
eltekintve attól, hogy a szerzőnek valami tévképzete lehet a tizenévesek
kényszer-trágár szóhasználatot illetően, Nem azért, mert a rózsás ajkú tinik
tömegeinek létében hinnék. Aztán persze a genetikai eltervezettségek korának
egy alternatív világgá megugrott Földön lehet a szerző világának egyik
mellékhatása is az említett szóhasználat. Mert egyébként a bevezető oldalak
alapján nagyjából ebben maradhattunk. Egy genetikailag átkutyult tini-lány
szemén, keresztül szemlélődő narrátor meséli el a történetet. Azt, hogy mi a
helyzet az időnként gyilkos flerekkel támadó vörös törpe mellé keveredett
Földön. S milyen lehet egy állandó belső megfigyelőeszközzel felszerelt, minden
életpillanatában, és minden érzéseivel, naplózottan megfigyelt GMH
(genetikailag módosított humán) emberpalánta gyermekkora, illetve élete.
A narrátorral, aki szintén nem tűnik hétköznapi
embernek (hogy mennyire nem az, később megtudjuk a könyvben), végső soron az ő, Szófia naplóállományát bújva ismerkedünk meg.
Majdnem olyan szenvtelenül lapozva bele az akkor még diáklány életébe, mint ahogy
egy Megfigyelő tenné Asimov híres regényében, a Halhatatlanság halálában. A
leányzóról kiderül, hogy Budapesten él, és a regény lapjain elkezdenek
visszaköszönni a magyar főváros nevezetesebb pontjai is. Mellesleg leírva az
ázsiai menekültekkel felduzzadó lakosságot, és a technika-ellenesek tüntetését
is. Szeretném itt ismét kiemelni, hogy a könyv nem napjainkban íródott, hanem
öt évvel ezelőtt, 2008-ban jelent meg. Tehát szó nincs arról, hogy a
napjainkban tapasztalható politikai történésekre lenne válasz. Amitől, persze
még bizonyulhatnak az anti-utópisztikus vonások látnokiaknak. Még akkor is, ha
ehhez nem kell a Föld nevű bolygó-klónt áthelyezni a téridőben. Mert azért
persze az is kiderül már a narrátor korai monologizálásai közepette is, hogy
szinte egészen biztosan különböző helyekre keveredett alternatív Földek vannak
a galaxisban. Ráadásul ugyanazokkal a kiindulási szereplőgárdával, de különböző
utakat járva.
 |
| Forrás: tudnodkell.info |
Egyébként ezen a téren a szerző tehetségét
minősíti, és felfele, hogy még a századik oldal előtt „végigszemlélhetünk” egy
értekezletet a Szingularitás Intézetben. Ja, nem ez a tehetség záloga, mert értekezletről
írni az nem kell. De ennek során megismerhetjük mindazokat a technológiai
alapokat, elemi kockákat, amelyek alapjában véve már itt sejthető magyarázattal
szolgálnak. Kulcstechnológiaként megemlítésre kerül ugyanis a programozott
anyag-átalakítás, amikor egy fakocka fémgolyóként végzi, az önfejlesztő
mesterséges intelligenciával rendelkező „szuperlények”, akiket itt omegáknak
hívnak, és a már említett genetikai manipuláció, melynek hatására egyáltalán
esélye lehet az embereknek lépést tartani a világgal. S mégis, alapvetően a
könyv végére kerülnek még ezek a kis kockák is legalább nagyjából a helyükre.
Addig sok ponton az olvasó fantáziájára is van bízva, hogy mit kezd a puzzle
lassan adogatott elemeivel. Valamint azzal a gondolattal is, hogy mi vajon az
emberi „mivoltság”, és lehet-e, érdemes-e azzal szakítani? S itt ismét
szeretném jelezni. Érdemes olykor letenni a könyvet, és egyfajta saját
alternatívákat is végiggondolni. Amíg az omegák, akik talán nem is véletlenül
kapták a terminátor-betűt, hagyják.
Nem, nem megyek végig olvasónapló szerűen a
könyvön. Mindenki küzdjön meg vele maga. Az első harmad után felpörögnek az események, és a szereplők annyira, hogy nem is igazi küzdelem. De azért is kár lenne végigmenni a könyvön itt, mert az a törekvés
csak pártolandó, ami a sorok mögé, a történések közé látni serkent. Vagy a
történések mögé és a sorok közé? Ezt is döntse el mindenki maga. Aztán választ
adhat magának arra is, hogy tetszik-e a könyv? Azért érdemes talán emlékeztetni
arra, hogy valamikor régen a sci-fi egyik fő erényének tartották azt, amire ez
a könyv szinte biztosan serkent. Kinyitni a szellemi ajtókat és kapukat olyan
irányokba is, amelyek felé csak nagyon csikorgósan indulnak el a kerekek.
Isten gépei
Markovics Botond (Brandon Hackett)
Galaktika Fantasztikus Könyvek
ISBN: 9789639828209
Kiadás éve: 2008
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése