A koncepciós emlékezetgenerátor

A nemzetnek már tényleg semmi más nem hiányzik, mint az, hogy előírják az emlékezetét is. Ezt a mérhetetlenül hatalmas igényt fogja kielégíteni a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Létrehozására kormányelőterjesztés született, amelynek alapján az a cél, hogy a „kommunista rezsim hatalmi mechanizmusai, fény derüljön a rendszert működtető pártállami vezetők tevékenységére”. Ami azért világosan jelzi az elvárt emlékezet szelektív voltát. Nemzetileg.

Mert akkor, amikor egyre több jel mutat arra, hogy sokan igencsak szeretnék az éppen aktuális politikai céljuk alapján átértelmezni a múltat, igencsak szükség lehet egy ilyen előre meghatározott tematikával létrejött bizottságra. Miközben természetesen az is szükséges lehet, hogy a kommunista rezsimnek nevezett hatalom mechanizmusait feltárják. Elvégre a jelenlegi hatalomnak igazán érdemes visszanyúlni a tiszta forráshoz. Bár ahhoz alighanem nem kellene külön bizottság. Arról a jelenlegi kormányzat számos tagjának közvetlen, a holdudvarból számosaknak, például Pozsgay Imrének, pedig szervezői tapasztalatai is lehetnek. Talán ennek is köszönhető, hogy a rendszerváltás előtti korszakot feltáró bizottságba csak olyanokat fognak választani, akik 1990. február 14-én, a titkosszolgálatok átszervezésének napján, vagy később töltötték be a 18. életévüket. Szigorúan „politikamentesen”, mivel az öttagú bizottság, elnökét és két tagját az Országgyűlés választaná meg kétharmados többséggel.

Mivel a korábbi vezetés működését, az ügyészséggel együttműködve, a feltárt esetek alapján indított koncepciósbüntetőeljárások előkészítése is a feladatuk lesz. A kommunizmus bűneinek feltárása érdekében. Ellentétben azzal, hogy a magyar történelem számos diktatúrát ismert. Például a Horthy-korszakra sem a túltengő demokrácia volt jellemző. Azonban ezek szerint erre a korszakra nem akar emlékezni a kormányzat. Ahogy a nemzet emlékezete tulajdonképpen még régebbre éppen úgy visszanyúlhatna, ahogy a rendszerváltás utáni történelmi szakasz is. Az tényleg csak a szelektív emlékezetet táplálhatja, ha a folyamatból kiragadnak egy szakaszt. Abból fakadhatnak a történelemhamisítással határos asszimetriák. Ami természetesen nem ment fel senkit a Rákosi- és Kádár-korszakban elkövetet bűnök alól. De feleslegesnek tűnik felmenteni bárkit is, aki a korábbi korszakok diktátora, vagy a korszak diktatúrájának kiszolgálója lett volna. Még akkor sem, ha egyeseknek divattá vált bálványt szentelni a jelen korszakban. Még akkor sem, ha a Horthy-dicsfény még nincs beleékelve a gránitzsírkőbe vésett tákolmányba. Ellentétben a nemzeti emlékezetvesztés bizottságával.

Talán ezért is lehet hátrányos, ha olyan tagjai lehetnek a bizottságoknak, akik az idősebb korosztályt képviselik. Nem vitatva azt sem, hogy a fiatalabb kor egyfajta garancia lehet a személyes érintettség hiányára. Már akkor, ha a családjukat nem számítjuk. A nemzeti emlékezet mellett ugyanis létezhet a családi emlékezet is. Korántsem biztos tehát, hogy a bizottsági tag ne lehetne zsarolható a családtagok esetleges viselt dolgaival. Vagy ne lehetne korrumpálható a jelen kor hatalmával. Ha tehát garantálni szeretnék a befolyásmentességet, akkor csak állami gondozásban felnevelkedett, igazoltan árva tagjai lehetnének. Olyanok, akik jelenleg önerőből milliárdosok, és vagyonuk minden fillérjéről elszámoltathatók. Ellenkező esetben esetleg egzisztenciálisan megszoríthatók. A bizonytalan garanciával szemben egy potenciális politikai előrendelés áll szembe.

Ezenközben természetesen étezik a nemzeti emlékezet. Így, kisbetűvel és bizottság nélkül. Úgy hívják, hogy legendárium, mely felöleli a családi, részben a történelmi emlékezetet. Támaszkodva az írott és mesélt történelemre is természetesen. Ha valaki ezt szeretné felkarolni, akkor ne öttagú bizottságot hozzon létre, hanem adjon több pénzt a könyvtáraknak, a történelemmel is foglalkozó kutatóknak, az iskoláknak. Ha pedig valaki a bűneseteket akar megtorolni, ahhoz ott lenne egy független igazságszolgáltatás. Olyan, amely nem szorul rá egy politikai akaratból létrehozott bizottság eset-előkészítő tevékenységére. Ha pedig egy, a múltból örökölt politikai számlát szeretne az Országgyűlés lerendezni, akkor is felesleges egy ilyen bizottság. Ha pedig mégis kell egy bizottság, akkor létrehozásáról csak azok szavazzanak, akikre igaz a bizottságnál felállított életkori korlát.

A teljesen tiszta kép érdekében tulajdonképpen az Országgyűlés azonnali feloszlatása is számba jöhetne. Azzal, hogy a következőhöz ne is lehessen jelölni olyan képviselőt, aki nem teljesíti az említett életkori kritériumot.

Andrew_s