Visszanyaló kínai fagyi?

Az hogy a társadalmi ciklusok botjának a nem túl jó végén van a világ, az nem egy új történet. Magam már a koronavírusra kent intézkedések során, az első év tapasztalatai és hírei alapján is gazdasági világjárványt emlegettem. Volt a járvány, nem vitás. Valamint elért az emeberiség egy újabb, és globális erőforrás-válsághoz. Nem energia, az is, hanem erőforrás. Miközben az a módszertan, hogy vonjunk be újabb területeket, újabb forrásokat, újabb rabszolgákat, ami annak idején úgy-ahogy működött, egyre inkább kezd bukóra váltani. Ez nem kristálygömb kérdése. Elég szétnézni a világban.

Több szempontból is. Az egyik, hogy a "szerezzünk, vegyünk még többet" az erőforrásból, az addig működik, amíg van, illetve adják. Ahogy a Római Birodalom területszerzésre, illetve rabszolgaságra alapozott technológiája, az erre alapozott társdalaommal nem kicsit került krízishelyzetbe, amikor a rabszolgák utánpótlása akadozni kezdett. Persze, elnagyolt kép, de a helyzetet szerintem leírja. A szemlélet, sajátos módon nem sokat változott. Csak a hódítás technológiája, és a megszerzendő erőforrások köre. A gyarmatosítások során, és az ipari forradalomnak köszönhetően. Mely utóbbi szintén egy korábbi válság egérútjaként indult. Tekintve, hogy a járványok megölték a munkaerőt.

Közben a technológia, és vele a társdalmak is egyre kitettebbé váltak az erőforrások folyamatos pótlásának. Ezt lehet tudomásul venni, és lehet úgy csinálni, mintha csakmással, máshol történhetne meg. Ha pedig valakinek kétségei lennének, akkor a legutóbbi csengő, amit most Kína rázott meg, akár ébresztő is lehetne. Abból a szempontból is, hogy ez a Kína nem az a Kína, ami az egykori, mindenki mást lenéző nyugati sztereotípiák Kínája. A másik szempont viszont az, hogy lehet nem számolni a saját technológia kitettségével, csak mégis érdemesebb számolni vele.

Kína ugyanis pár napja úgy döntött, hogy szívességet tesz a Nyugatnak. Segít neki a fentiek felismerésében. Meg különben is. Ha annyira szertne Európa, nem kicsit az USA nyomására, elszakadni a keleti forrásoktól, akkor voilá: Kína bejelentte a félvezetőipar kulcs-alapnyagainak exportkorlátozását. Mind az USA, mind az EU felé. Erre mondják azt egyszerűbb körökben, hogy szívás. Illetve ilyen az, amikor a fagyi visszanyal.

Persze. Kínára sok mindent lehet mondani. Sok mindent joggal is. De hol is van az a felhős mélabúval, és olykor aránytalanul nagy arccal, megénekelt fölény? Lehet, hogy mégis megérné tudomásul venni, hogy a sztereotípiák, valamint az ebből fakadó előítéletek világa helyett mégis inkább a realitások fele kellene fordulni? Nem csak Kína esetében, hanem általában is?

Andrew_s