A Momentum gerillázott egyet. Lehet, hogy a kiesen őszies napon a grillázs jobb lett volna, de nekik az nem felelt meg. Így aztán elmentek a Szabadság térre emlékművet takarni. Mert arra viszont futotta. Talán azért, mert a pártelnök korábbi szimpátiájának centruma felzabálta a szotyit a grillázs elől. De mindegy is. Szóval elmentek és betakarták a Szabadság téren a szovjet emlékművet. Mert olyan élénken él az ifjú Gelencsér Ferenc Momentum-elnök emlékeimben a II. világháború személyes tapasztalata, mintha csak tegnap álmodta volna.
Mindegy is lenne, elvégre Gelencsér Ferenc Momentum-elnököt is megilleti a szabad véleményalkotás joga. Így kifejtette azt a véleményét, hogy az ország tele van a háborús szankciókat kifogásoló kormánypárti plakátokkal. Ebben egyet is érthetünk vele. Tényleg tele van. Azt kicsit kevésbé emelik ki a tudósítások, hogy Gelencsér Ferenc Momentum-elnök szerint azoknak a plakátoknak mi közük van a II. világháborúhoz, de talán a tudósítások hiányosak. Meg aztán. Egy olyan hatalmas, az ország nagyságát képviselő, az egykori Olimpia-ellenes népszavazás aláírásaira összehazudozott pártnak az elnökeként mégsem világíthat rá mindenre. Amikkor ott vannak az olyan jó tagtársai, akik megteszik a rávilágítást bármire is. A HVG tudósításából idézve: "Bedő Dávid és Lőcsei Lajos országgyűlési képviselők arról beszéltek, hogy az emlékmű azért hazug, mert felszabadítóként állítja be a megszálló szovjet csapatokat, holott pontosan tudjuk, az elnyomás volt a céljuk". Úgyhogy a grillázspótló gerillázás nem is Gelencsér Ferenc Momentum-elnök személyes emlékeire támaszkodik hanem az országos melegedő másik két szereplőjének az emlékeire.
Mert a történelemkönyvek a II. világháború kapcsán olyasmit emlegetnek, hogy volt egyszer egy ember, akinek a szakálla nem volt ugyan kender, de azért Kenderesre vitték a hamvait. Erről az emberről azt tartják még a mérv adó történészek is, hogy kormányzóként nem sokat tett a fasizmus terjedése ellen, és emlegetnek valami csapattestet, amely elfelejtett hazajönni a Don mellől. Hogy az olyasmiket ne is említsük, hogy saját kicsi kezével bírta leírni önjellemzésként, hogy antiszemita volt. Ezt a figurát közös autókázáson is lencsevégre kapták egy Hitler nevű Adolffal, akinek elévülhetetlen népirtásai vannak. S akinek a csapatai nem kicsit megszállták Magyarországot is. Így aztán, amikor a szövetséges erők, hazánkba a szovjetek megérkeztek, akkor itten kérem megszállás volt. Meg népirtás. Meg egy olyan államvezetés, ami készséggel kiszolgálta a német megszállók minden, a népirtással kapcsolatos igényét is.
Jut eszembe leszögezni, hogy magam sem éltem akkor. De ha szubjektíven döntenem kell, akkor legalább azt a történelmi állapotot, ami körül nagyjából konszenzus van, inkább hajlamos vagyok elfogadni, mint néhány momentumos ólomkatonáét. Az pedig elő szokott fordulni, hogy egy, az utolsó pillanatig ellenük háborúzó országot a bevonuló csapatok megszállnak. Magyarország pedig akkortájt, jó magyar szokás szerint szerint a vesztes oldalán gondolta utolsónak leoltani a saját lámpását is. Ettől nem kell szeretni a szovjeteket, és adtak is erre később okot. Ott és akkor azonban elég kétállású kapcsolóról beszélhetünk. Ha a Momentum problémázik a szovjet bevonuláson, akkor óhatatlanul visszasírja a német megszállást, az azt kiszolgáló magyar csirkefogókkal, az emberek Dunába-lövésével, és minden mással együtt.
Amivel persze nincsenek egyedül. Azzal sem, hogy pár apróságról ugyanúgy elfeledkeznek, mint neohorthysta haverjaik ott a Fideszben, illetve annak holdudvarában. Egyáltalán nem biztos, hogy élnének, ha a szövetséges csapatok, és köztük itt az szovjetek meghagyják a korábbi helyzetet. Ha pedig véletlenül élnének, akkor sem biztos, hogy nem a Dunában végeznék. Ahogy még a népvezéri komplexusok kisgazdája, Orbán Viktor is esélyesen lenne olyan helyzetben, hogy az intéző lovának is hangosan előreköszön. Egyébként az az érdekes, hogy ez utóbbi, nem is olyan régen, a Horthy-fétis avatásakor még megvolt Gelencsérnek.
Úhygogy lehet, hogy mégis inkább a grill-partinál, vagy a grillázsnál kellett volna maradnia. Az talán még sikeresebb is lett volna. Meg, talán, bölcsebb is maradhatott volna. Talán.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése