A végén még észre venné valaki |
Azt írják, hogy az
ellenzék mondott valamit. Állítólag
tiltakoztak is. A Kövér-féle házszabály-módosítás ellen. Biztos látta is
valaki ezt a tiltakozást. Abban is bízom, hogy a tiltakozást előzőleg
egyeztették is. Akár Kövér Lászlóval is. Nehogy álmatlan éjszakái legyenek
szegénykének. Ezt azért gondolom, mert alig hűlt ki a mikrofon azóta, hogy
valami Kövér-védelmi platformot is meghirdettek.
Másként nem igazán
lehet értelmezni azt a lassan két napos álláspontot, hogy az üléspontjuk
védelmében az „ellenzéki
pártok nem akarnak több üléstermi rendbontást”. Indoklásuk szerint
azért, mert „azt akarják sugallni a
választók felé: alkalmasak a kormányzásra”. Ami így konkrétan, ebben az
összefüggésben hülyeség. Annyira hülyeség, hogy szinte már kár is kifejteni,
hogy miért. De leginkább azért, mert a választók egy része hitelvi alapon
szavaz. Akármelyik oldalon. Ha ugyanis pragmatikusan, kormányképesség alapján
szavaztak volna, akkor már az Antall-kormány sem alakul meg. Illetve de.
Egészen egyszerűen azért, mert a választók nem a kormányra szavaznak. Ellenben
ez még mindig nem von le semmit a hitelvi szavazások erejéből. Ami azt is
jelenti, hogy hitükért tűzbe mennek ezek a szavazók. Ha kedvenc vezérük
aranyszobrot állíttatna magának, akkor az utolsó karikagyűrűjük utáni éhenhalás
nemes pillanatában is csak egy „éljen Orbánt” rebegnének. Aki nem hiszi,
olvassa csak nyugodtan a fórumok trolljait.
Egyrészt azért, mert
világos: ingyen olyan hülye nem sok lehet, amilyen beírások éltetik a gazdasági
exodus kormányát. Másrészt azért, mert nem egy olyan szintet elérő beírás van,
hogy annyira még pénzért sem lehet ostoba valaki. Az azonban biztos, hogy a
hitbéli szavazókat és a rendszerszintű haszonélvezőket senki nem fogja
meggyőzni semmiről. Legfeljebb az utóbbiakat jobban megfizetni. Az viszont nem
kormányképesség, hanem kormányból elkövetett hatalmi visszaélés, az államkassza
sérelmére elkövetett hazaárulás. Amiben Orbán garnitúrója annyira jó, hogy
alulsavanyítva túlszárnyalni nem kellene.
Aki nem érzelmi alapon
szavaz, azt ettől még meg lehet győzni arról, hogy a kormány képtelen és
alkalmatlan. Netán még arról is, hogy az ellenzék képes és alkalmas. Azonban
erre már korábban is remek alkalom lett volna. Akár már a 2014-es választások
előtt is. Ha az nem egy polceleb önmegvalósításával, és egy műbalhészakos
gittegylett által frontvonalba tolt közgazdászról szól, hanem közérthető, bárki
felé egyszerűen kommunikálható, közös kompromisszumok között kiérlelt, közösen
képviselhető, illetve képviselt programokról. Ez utóbbi, az ellenzéki trollok
és hitelvesek minden cáfolati kísérlete dacára elmaradt. Valószínűleg nem a
választók érdeklődésének hiányában. Egyébként az említett verítékszagú
igazoláskísérlet pillanatok alatt lebuktatható a fórumokon azzal, hogy „kérem a
kompromisszumos közös program elérhetőségét”. Melyre leggyakrabban az egyes
pártok, nem egyszer egymásnak, illetve önmaguknak is ellentmondó, atomizált
frázisgyűjteményeire való hivatkozás a válasz. Ha van.
Az parlamenti
komolyságprogramnak eladott Kövér-védelmi gesztus tehát aligha arról szól, amit
állítanak róla. Már csak azért sem, mert ezzel az ellenzék gyakorlatilag lemond
egy olyan eszközről, ami legalább pár percre rájuk irányítaná a figyelmet, és a
királyi médiában is észrevehető lenne a jelenlétük. Amely észrevehetőség
körmondatok halmozásával tett nyilatkozatoktól nem lesz jelentősebb. A
besimulás a szürke parlamenti masszába azonban pompásan megfelel Orbánnak és a
kleptoligarchikus sleppnek egyaránt. Sok vizet nem fognak zavarni, túlságosan láthatóak
sem lesznek, de a csendes jelenlét legitimálja a rendszert, és persze
biztosítja a megélhetési képviselők kenyerét. Mert hiba lenne, azt hiszem, s
pláne ezek után, azt hinni, hogy a megélhetési képviselők csak a kormánypár
padsoraiban fordulnak elő.
Egyébként még azt
vitatom, hogy vannak páran, akik ezt a koncepciót beveszik. Talán még
képviselők is. Arra azonban akár ők is elkezdhetik keresni a választ, hogy eddig
mi gátolta meg a tisztelt egybesülteket, hogy árnyékkormányt alakítsanak? Akár
a választási kampányban? Akár az előző kormányzati ciklusban? Mondjuk, ahelyett,
hogy az MSZP esedékes üdvöskéje szinte egy kampány-nyarat áldozott annak, hogy
a DK vezetőjét igyekezzen leváltani Orbán helyett. Amely igyekezett az LMP-nél gyakorlatilag
a választás napjáig kitartott. Mely igyekezet nélkül esetleg még megszorították
volna Orbánt. De legalább demonstrálták: az igazi ellenzéki mindennek az
ellenzéke. A józan belátásoké is. Ha az a kormányvezér hatalomban tartásához
elengedhetetlen.
De legalább
elmondhatjuk, hogy van egy remekbeszabott, szinte fajsúlytalan parlamenti
ellenzék, amit kívülről olyan gerincbántalmakban szenvedő izék támogatnak, mint
a Momentum Mozgalom, akik már a pártalapítást is csúsztatással és
megtévesztéssel indokolták. Tekintve, hogy az Olimpia-ellenes aláírásokat nem
pártalapításhoz gyűjtötték annak idején.
Úgyhogy lehet, hogy ki
kellene tenni egy táblát a határra: Ellenzék kerestetik.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése