Miről is vitázunk az ellenzékről?

Mostanában a politikai viták mintha önmagukat kergető kígyókká váltak volna. Néhány témát illetően mindenképpen. Nem egyszer a véleményekre adott reakciók tekintetében is az az érzése az embernek, hogy elakadt lemezjátszók vitáját olvassa. Többek között az ellenzéki megnyilatkozások tekintetében.

Ebben csak az a kínos, hogy nem egyszer olyan, legalább hallgatólagos, elvárások tünedeznek elő, amelyek alanyi vélemények létjogosultságát tételezik fel. Nem a véleményalkotó alanyi jogát a véleményhez, hanem azt, hogy az ellenzékinek tartott politikusnak, tüntetésszervezőnek alanyi jogon csak igaza lehet. Illetve csak tévedhet. Attól függően, hogy honnan nézzük. Példaként számos esetet lehetne felhozni, de most Föld S. Péter egyik jegyzetére, illetve a reakciókra térnék ki. Éppen azért, mert olyan eseményre hivatkozva mérlegeli a hazai közállapotok demokráciatartalmát, amely elég régen történt ahhoz, hogy mindenkinek kialakulhasson az azzal kapcsolatos véleménye. Az ellenzéki képviselők TV-székházi szereplése kapcsán. Amelyben többek között olyan kitételt fogalmaz meg a szerző, mint például „martalócok által megvert Varju László”. Noha vannak olyan sejtéseim, hogy amennyiben nem csak mozgásában akarnak korlátozni, további intézkedésig visszatartani, hanem tényleg verik, az nem igazán telefonálgat közben.

Azonban nem is ez a lényeg talán, hanem a reakciók. Amelyek között megint felbukkant az „ellenzéki, tehát igaza van” motívum. Holott a képviselők elleni jogtalan fellépés akkor is megállt volna vádként, ha kisebb a mártíromsági faktor. Akár a biztonsági erők által biztosított, akár egy színielőadás része az utóbbi. Amely utóbbiak szerintem igencsak alkalmasak a kommunikációs bicikli túltolására. Ezen persze lehet vitatkozni, de nem is ez a lényeg talán, hanem a reakciók. Különösen az olyan elvárásokat illető reakciók, amelyek némelyikét makacsul ismételgetem az ellenzéki fellépéseket látva. Leginkább azt viselik rosszul sokan, ha az ember azt kérdést feszegeti, hogy az indulatok levezetését követően mi az a pozitív, az „orbántakarogy”-on túlmutató részletes, szakpolitikai program, amit nem a tüntetések alatt, és nem is utána kellene kommunikálni, hanem előtte. Egy olyan ellenzéki olajfa-programot, ami kompromisszumokban kiérlelt, minden érdkelt fél által támogatható, és világosan jelzi: kormányváltást és nem ellenzék-oldali egymásleváltást szeretnének a pártvezetők, képviselők.

Holott az ilyen program az EP-s és majd az önkormányzati választások során igencsak komoly hiánycikk lehet. Már csak azért is, mert alapja lehetne egy olyan ellenzéki összefogásnak, ami a közös ökölrázás perceinél hosszabb élettartammal bír. Természetesen ennek a programnak a hiányolása is lehetne egyéni szociális problémám. Lehetne. Például abban az esetben, ha már áprilisban nem derült volna ki, hogy a hiánya megbosszulja magát. Ahogy az is, hogy az ellenzéki önjelöltek még a szavazás előestéjén is gyakorlatilag egymást, de leginkább Gyurcsányt akarták leváltani. Most, gondolom, majd a DK által is támogatott Karácsony Gergely kerül majd a satuba. Ami azért sem lesz nehéz, mert a rádióban hallott nyilatkozattöredékeit akár egy bullshit-generátor is kiköphette volna.

De sejtem, most majd megint azt gondolják sokan, hogy „már megint csak kritizál a fickó, és nem tesz le alternatív programot”. Igazuk is lesz. Nem lévén politikus, nem is érzem tisztemnek a politikai programalkotást. Ugyanakkor azoknak, akik az ellenzéket kritikával illetőkön szeretnék számon kérni a politikai munkát szeretném megfontolásra ajánlani az alábbi gondolatot a buggyant tojásokat hozva példaként.

Ha a pénzemért büdös tojást adnak a boltban, akkor jogom van reklamációra akkor is, ha nem tudok jobb tojást tojni. Ha azonban az általam etetett és fizetett baromfiak összevesznek a tyúkólban azon, hogy az egyikük szerint a másik tojása nem szép, akkor más a helyzet. Ekkor bizony elvárható, hogy a politikus ne csak mutogasson a szomszédjára, hanem alkosson másikat. Amiről vásárlóként majd eldöntöm, hogy pont arra a tojásra vágyok-e? Ja, és azon sem kell meghatódni, ha az ellenzéknek véletlenül, nyomokban, ellenzéki gesztusai is vannak. Ez lehet, hogy Magyarországon kuriózum, de azért alapvetően ezért vannak.

Andrew_s