Adóval a köztompításért

Forrás: The Midnite Marketer

Az internetadó, ha eltekintünk a figyelemelterelésben betöltött igen komoly szerepétől, akkor igen figyelemre méltó lépés. Nem azért, mert progresszív lenne, hanem éppen azért, mert érdemessé tesz némi visszaemlékezést. Alig több mint évtizedest. Megemlékezhetünk szlogenekre, cikkekre, kormányokra is akár.

Talán még emlékeznek páran arra a korszakra, amikor a hagyományos, betárcsázós modemek korában egy ISDN-kapcsolat boldog tulajdonosa akár király is lehetett a betárcsázós, akár már 56K-s modemek világában. Annyira, hogy az akkor még szinte monopol szolgáltatónál belefért az akár egy éves várakoztatás is egy ISDN-előfizetés élesítésére. Emlékeztetve arra a helyzetre, ami ott alakul ki, ahol csak egy vonalas szolgáltató van. S ahol a D-csoportnak most is belefér olyan indoklást nyújtani az internet-kapcsolat megtagadására, ami enyhén szólva is felveti a hazugság vagy megtévesztés gyanúját. Amúgy az említett ISDN-re várakozás kora nem is volt olyan nagyon régen. Alig több mint egy évtizede, az ezredforduló környékén.

Abban a korszakban, amikor a telefon-előfizetések egy részénél létezett az éjszakai kedvezmény. Amit az internetes forgalomra hivatkozva a szolgáltató el kívánt vonni, illetve meg kívánt szüntetni. Tömeges tiltakozást kiváltva, amelynek hatására a MATÁV bevezetett egy kedvezményes díjcsomagot. Jól időzítve a MATÁV-székháznál tervezett tiltakozáshoz szinkronizálva. Ezzel kapcsolatban most tekintsünk el attól, hogy az akkori Bodoky Tamás inkább gúnyolódni tűnt a civil kezdeményezésből tiltakozókon. Elvégre akkor még nem volt alanyi jogú átlátszó civil. Csak egy szimpla publicista a még indultak kategóriájából. Szóval ne tiltakozók minősítésére, hanem az akkori MATÁV-ra érdemes figyelni. Monopolhelyzetében úgy döntött, hogy eltépi az éjszakai tarifás cukros-madzagot. Cseppet sem hasonló módon, ahogy a Fidesz-indoklás hangzik most az internetadóval kapcsolatban. Nagyjából azt emlegetve, hogy mert az emberek rászoktak a netre, hát most lehet extra pénzt kérni érte.

Mert érdemes a Fidesz-környéki hírekben is visszaturkálni az időben. Most jócskán felemlegetik azt a nyilatkozatukat, amelyben korábban elutasították az internet-adót. Azonban érdemes még mélyebben merítkezni az időben ez esetben is. Akkor ugyanis ilyeneket is olvashatunk: „...az állam és a versenyszféra összefogásával elindult a családi netprogram, amely iránt a vártnál sokkal nagyobb az érdeklődés. A kancelláriaminiszter azért is fontosnak nevezte az információs, illetve a tudásalapú társadalom kialakítását...”, A nyilatkozó nem más volt, mint Stumpf István. 2000. novemberében. Amikor még nem alkotmánybíraként, hanem a Fidesz-kormány minisztereként ismerhette a világ. S amikor a széleskörű netelérés biztosításában látta a Fidesz-kormány a tudásalapú társadalmat. Amikor a társadalom felemelkedésében még a tudást, a képzést gondolták meglovagolni. Azóta ez is változott. Mára a rabszolgamunka-alapú közmunkatársadalmat építi Orbán Viktor. Amihez nem csak nem kell, de egyenesen káros a tudás, az emberi kapcsolatrendszer. Az akkori Fides-szel ma szembemenő Fidesz képe egyenes következménye az orbáni doktrinaváltásnak. Amihez csak bevezető volt talán 2008-ban Zsigó Róbert felszólamlása, amelyben a tanerők számítógépes ismereteinek elvárását kifogásolta.

Amely kollektív agyzsugorítást, mint burkolt célt, az interneten alapuló modern kultúra teljes elutasítását jól mutatja, hogy az adó alapja a megkezdett gigabájtok száma. Ami, ismerve a jelen technológiákat gyakorlatilag pont azoknak a forrásoknak a kiszárítására alkalmas, amely például az interaktív csatornákat táplálja. Amibe például a távoktatást, a digitalizált demonstrációkat is sorolhatjuk. Nem az utcait, hanem a tanulmányit. Igaz, a gyors információcserét, a kormányzati, hatósági ténykedéseket hamarjában lebuktató „streaming”-et is besorolhatjuk a sávszélesség-igényes ineternethasználat keretei közé. Ami a kollektív retardálás mellett szintén komoly súlyt képviselhet, egy szemléletében paranoid, ténykedésében idióta országvezetés esetében. Nem feledve a régi jó kádárista receptet sem. Orbán lesz a megértő vezér, ha a most belengetett idioitisztikus adómértéket, a gigabájtonként százötven forintot leviszik százra, vagy akár tizenötre. De végül is, miért pont ezzel az ócska trükkel ne élne kormányzat. Az első jelek már láthatóak az eredetileg globálisan belengetett, majd hirtelen korlátossá módosuló adóval.

Andrew_s