2026. január 19., hétfő

Magyar Péter összenövéstana

A Tisza leigazolta Kapitány Istvánt. Talán jól tette, talán nem. A neten terjedő hírek között sok a kamu. Sejtjük és tudni is véljük. A Fideszt gyakran vádolják kamuhírek közzétételével. Magyar Péter belekiabálta a Facebook világába, és az X-en, hogy szerinte a DK összenőtt a Fidesszel abban, hogy szintén gyalázza Kapitány Istvánt. Az internetes kereső Kapitány István és a DK közös-címszavas keresésekor egyedül Magyar Péter beírását találja meg. A gyalázkodást nem.

A Fideszt gyakran vádolják kamuhírek közzétételével. Magyar Péternek a fenti keresés alapján egyelőre igazat kell adnunk. Összenő, ami összetartozik.

Andrew_s

2026. január 4., vasárnap

Trump Kína elől fogatta el Venezuelát?


Illetve Madurót, és az olajat

2025. január 3. könnyen lehet, hogy tartósan bevonul a történelembe. Azzal a reménnyel, hogy lesz aki majd olvassa is azokat a történelemkönyveket. A Donald Trump vezette USA ekkor hajtott végre katonai akciót Venezuela ellen. Az első hírek alapján általánosabb, bombázásokkal egybekötött akció zajlott. Később precíziós támadást emlegettek, amelynek a célja Nicolas Maduro elnök elfogása volt, akit a feleségével együtt az USA területére szállítottak. Majd Trump bejelentette, hogy átveszik Venezuela irányítását. Az akció kétségtelenül, és az USA technológiai, illetve hadászati fölényének kihasználásával gyorsan zajlott. Az áldozatok számát illetően korántsem biztosak, később akár lefele is korrigálhatók remélhetőleg, a pillanatnyi adatok. A beavatkozás azonban ettől még beavatkozás.

Az USA-nak ugyanis aligha volt korábban fennhatósága Venezuela felett. Így az USA beavatkozása, legyen bár Maduro bármekkora csirkefogó a hazájában, aligha tekinthető másnak, mint az USA fennhatóságának a kiterjesztéseként egy tőle független országra. Ezt, noha a széplelkűeknek valószínűleg nem tetszik, nyugodtan hívhatjuk agressziónak, megszállásnak. Akkor is, ha venezuelai diaszpórák karneváli hangulatát mutató videókkal mentegetik, ahogy az megtörtént az első reakciók között. Már csak azért is tekinteném ezt felmentésnek, mert annak idején a Hamasz vérengzését is számos helyen ünnepelték az arab iszlamistákkal, bocsánat, a hősiesen erőszakoló, embereket elraboló, illetve legyilkoló hős biomorfokkal szimpatizálók. Akikre hivatkozva a hamaszos akciót sem mentegetném.

Ha pedig az USA egy vele barátságos kormányt állít az ország élére, akkor azt a kormányt tekinthetjük bábkormánynak. Az így jellemezhető folyamat nem az első ilyen eset lenne a világtörténelemben, és volt olyan korszaka a történelemben, amikor bevett gyakorlat volt a nyílt gyarmatosítás szalonképtelenebbé válásának korszakában. Az ilyen beavatkozások célja, bármilyen szép, illetve hangzatos címkét ragasztottak rá, valójában a gazdasági hatalom kiterjesztése, rövidebben a pénz volt, és maradt. A jelen esetben az olaj. Azzal a csomagolástechnikával, hogy Trump az olajcégeket bízta meg a gyakorlattal. Mert ahogy régen is tartotta a közmondás, nem árt tudni, hogy kinek is az érdeke a történet ilyetén fordulata.

Az USA-nak nyilvánvalóan. Valószínűleg nem is feltétlenül azért, mert az olajszükségletét ne tudná más módon kielégítené. Azonban van egy világpolitikai konkurense, amelyik előszeretettel szerezne befolyást a globális erőforrás-piacokon. S lehetőleg nem túl drágán. Így Trump gyarmatosítási akcióját talán nem is annyira az olaj mint nyersanyag megszerzése motiválta, mint az, hogy előbb tenyereljen rá, minthogy Kína jelentősen bevásárolná magát a venezuelai olajba. Kuba potenciális megfojtásának a lehetőségét sem veszítve el szem elől.

Mely ok fennállása esetén sem lesz az agresszió kevésbé agresszió. Az erőszakos fennhatóságszerzés sem válik kevésbé annak minősíthetővé attól, hogy kevesebb ártatlan áldozattal járt egyelőre, mint egy, a területet katonailag leuraló totális háború. A hosszútávú mérleg azért lehet kérdéses, mert egy esetleg elinduló polgárháborús eseménysorozat sok embert áldozhat az amerikai befolyásszerzés oltárán. Ez sem lenne új jelenség. Gondolhatunk akár Chilére is, ahol a pletykák szerint az USA-nak szintén lehettek elévülhetetlen érdemei a Pinochet-rezsim hatalomra-kerülésében.

De addig is veszélyes precedens lehet az amerikai akció arra, hogy egy elég gyors akcióval bármelyik szuverén ország vezetésváltását előidézheti egy egresszor. Ha elég erős. A másikhoz képest. Miközben elég erősen csökkenti az USA morális alapját arra, hogy kritizáljon bármilyen befolyásszerző agressziót. S persze azok hasonló morális alapját is eliminálta, akik kiállnak most az USA mellett.

Andrew_s

2025. december 28., vasárnap

Hadházy, mint hajóágyú

Az ünnepek körüli politikai pótcselekvések sorában az egyik „nagy dobás” valószínűleg Hadházy Ákos azon bejelentése, ami a Mészáros Lőrinchez kötődő cégeknél kitüntetettek névsorának megszerzését hirdette. Azzal a felütéssel, hogy főszolgákat tüntettek ki. Majd közölte, amikor erre tiltakozás érkezett, hogy a kitüntettek akár szégyellhetnék is. Mely utóbbiba csak fokozta a populizmust. De mi is ezzel a gond? Több minden is.

Az egyik az, hogy valójában a Fideszt segíti, segítheti. Mert az, aki egy ilyen baromság után egyfajta B-listázástól tart, és egzisztenciális kérdés a Mészáros Lőrinchez köthető, vele kapcsolatba hozható munkahelye, annak könnyedén lehet nagyobb személyes érdeke a Fidesz hatalomban tartása, mint menesztése. Így Hadházy akár felkerülhet a Fideszt eredménnyel szolálók dicsőség-táblájára is. Azonban maradjunk egy kicsit a listáknál.

Egy cég, bármelyik, időről időre rendez olyan eseményeket, ahol vendégül látják, esetenként név szerint is kiemelnek munkavállalókat. Ez alapvetően egy cég belügye. Függetlenül attól, hogy a cég, vagy annak tulajdonosa a megbízásokat haveri alapon szerzi, vagy nemzetközi pályázatokon nyeri el. Az, aki munkavállalóként jelen van, az alapvetően a cég alkalmazottjaként, partnereként, összességében meghívottként van jelen. A meghívottak listájának összeállítása legfeljebb akkor lehet téma egy külső szemlélőnek, ha populista pletykát akar indítani, illetve akkor is, ha irigy, amiért ő nem lehetett jelen. Esetleg mindkét eset együttes előfordulásával. Hadházy „nagy dobása” így alapvetően lehet egy irigységen alapuló populista akciózás is. Amit nyilván majd lerendez önmagával.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a cég érdekeinek képviselője kétségtelenül szolgálja a céget, és annak tulajdonosait. Ez nem nagy történet. Legfeljebb Hadházy Ákosnak jelenthet kiemelendő újdonságot, hogy egy szakmában akár évtizedes múlttal rendelkező szakembert, vezetőt megjutalmaznak. Alig hiszem, hogy bárkinek, bármely munkahelyen szégyenkeznie kellene azért, mert eredményesen, szóra érdemesen dolgozott. Az, hogy a több párt támogatását igénybe vevő, majd ejtő, most éppen független képviselő úr miként viszonyul a saját ténykedéséhez, az persze az ő személyes magánügye. Majd lerendezi önmagával.

Hogy odabökte a tiltakozás közzétételekor, hogy „jól fizetett” szolgákról beszél? A populizmusért eddig sem nagyon ment a szomszédba. De ha már populizmus. A képviselői fizetés miként is viszonyul egy pedagógusi bérhez? Esetleg a közmunkás béréhez? Elvégre a képviselő is a közért kellene, hogy munkálkodjon. A köz, az őt megválasztók szolgájaként. Lehetőleg eredményesen. Ami eredmény például lemérhető lenne azon ügyek listájával, amit Hadházy Ákos végig vitt. Alkotmánybíróságig, ha kell. Nemzetközi jogi fórumokig, ha arra van szükség.

Magam, például, szívesebben olvasnám Hadházy Ákostól a fenti, maximális távolságig végig vitt ügyeinek listáját, mint a céges rendezvényről írt populizmusát. Mert nem kell egyet érteni a Mészáros-birodalom létével. S nem kell szeretni a gyarapodás eszközkészletét sem. Azonban ezért nem az ott munkát végzőkbe kellene talán belerúgnia a pártszédelgőnek tűnő, elszabadult hajóágyúnak.

Andrew_s