Tanárodat márpedig nyald körbe

Megjelent egy olyan összeállítás a 444.hu oldalán, ami szinte cseppben mutatja meg a hazai oktatás alkalmatlansági tengerét. Annak a folyamatnak a kapcsán, amelynek során egy iskolai diákcsínyből sikerült gyakorlatilag büntetőeljárásig eszkalálni a problémát. Addig, hogy már-már azt hihetnénk: az e-napló meghamisításáig süllyedt az annak kezelésére jogosult tanerők egyike.

Az egyik szál nyilvánvalóan a diák gerincéről szól. Egyrészt az elkészült videók egyikét minden további nélkül bevállalta, míg a másikért úgy sértődött meg a jelek szerint rá a tanári gittegylet, hogy ehhez nem igényel túl sok bizonyítékot. Mármint a szerzőség igazolását. Másrészt a tanárokat kifigurázó képeket a csemete a saját Facebook-oldalán tette közzé. Nem hozott ehhez létre egy kamu-profilt, álnevet, és nem is igazán korlátozhatta a láthatóságot. Az első kritikákat követően pedig le is szedte az összeállítás alapján. Ha a saját profilon való közzétételt, a videó rendőrség által jegyzőkönyvezett, önkéntes bevállalását összehasonlítom azokkal a trollokkal, akik álneveken, ál-oldalak nevében rombolnak mindent, akkor a diák egy igazi gerinc-király. Amitől még bőven lehetett oktalan gyermek, amikor a tanárok, az önjelölt szentek egyletének a kritikájára vetemedett.

Mely egylet szinte teljes alkalmatlanságát mutatja, hogy képesek voltak ebből rendőrségi ügyet kreálni. Amelynek alapján azt is feltételezem, hogy diákként egytől-egyig olyan mintadiákok voltak, akiknek az egész iskolájában senki nem aggatott gúnynevet egyik tanárra. Amit nem tartok valószínűnek. Azt azonban igen, hogy talán a most ennyire felháborodott tanárok voltak diákkorukban azok, akik a tanáraikat gúnynéven illetőket feljelentgették annak idején. Ha másért nem, akkor azért, hogy ezzel is demonstrálják a hatalom feltétlen kiszolgálásának szándékát. Van ilyen diák. Régen is volt. Magam is ismertem ilyeneket. Olyanokat is, akikből később pártfeladatból lett KISZ-titkár. Egy egészséges diákközösség általában ki is dobja magából ezeket a jellemgyenge figurákat. Akikben ettől csak erősödik a portás-hatalmi attitűd. Bármilyen hatalom feltétlen kiszolgálóivá képesek válni, és bármilyen kicsi, megkapott hatalmat maximálisan demonstrálnak.

Tanárból is van ilyen. Régen is volt. Rendszerint később pont ezek kapnak elsőként mindenféle gúnynevekeket. Régen sem volt másként. Emlékeim szerint már általános iskola vége fele sem. Középiskolában annyira, hogy némely tanárról ma is először a diákság által ráakasztott név jut először az eszembe. Sajátos módon azok esetében is, akiket tudása, emberi hozzáállása miatt akkor is nagyra becsült a diákság, és ma is csak a tisztelet hangján tudnék szólni róluk. Amiről eszembe jut persze az is, hogy a diákság által adott nevek is beszédesek. Vannak kedveskedők, és vannak olyanok, amelyek nagyon nem kedvesek. De a különbségnek oka van. Nem egy esetben a tanárokban keresendő oka. Ha tehát egy tanár, egy tanári kar vezetője megsértődik, akkor lehet, hogy először a tükörrel kellene közelebbi viszonyt létesíteni. S nem kalapáccsal.

A régmúlt emlékeit pedig azért poroltam le, mert akkor is előfordult, hogy egy-egy tanár egy életre megsértődött némelyik diákra. Az akkori, diktatórikusnak említett rendszer pedig széles palettát biztosított arra, hogy pokollá tegyék a diák életét. Minden rendőri segítség nélkül is. Egyébként a rendszer valószínűleg ma is lehetővé teszi. Anélkül, hogy ehhez módosítani kellene egy e-napló tartalmát, vagy rendőrséget kellene bevonni az ügybe. Mindaddig, amíg nem kifejezett bűnügyről, ezzel fenyegető jogsértésről van szó. A tanárok kigúnyolása pedig talán nem ilyen, alanyi jogon üldözendő, a leánykereskedelemmel, iskolai pedofíliával egy szintre hozható eset. Habár ez az ügy sem a rendőrségen indult. Az igazgatónő elpróbálta a személyes nyomásgyakorlást, a személyi szabadsággal való zsarolást. Annak érdekében, hogy letudja a szülők tudta nélküli kihallgatást, majd annak jegyzőkönyvezését. Az összeállítás alapján: „... a diák elsírta magát, kérte, engedjék el, és hagy telefonáljon a szüleinek. Heilmann Józsefné erre végül csak úgy volt hajlandó, ha Ákos aláírja a meghallgatásról készült jegyzőkönyvet”. Önmagában ezért a gesztusért kellene az igazgatónőt úgy kivágni a tanári pályáról, hogy a Nap-rendszeren kívül találja magát. Aztán, valamiért mégis bírósági ügy lett az egészből. Ami azt jelenti esetleg, hogy a hatóság szerint is olyan eszközökhöz nyúltak az iskolában, ami felveti a törvénysértések gyanúját?

Miközben a 444.hu összeállítása alapján nem tűnik ki, hogy a kritika túlterjedt volna azon, hogy a diákok pár órát, elfoglaltságot utálnak, illetve némely tanárt alkalmatlannak tartanak a pályára. Emiatt az sértődjön meg, aki szerint a tanárképzésben komoly és rendszeres pályaalkalmassági felméréseket tartanak. Esetleg az, aki szerint ezeket a felméréseket rendszeresen elvégzik a tanárok között is. Netán az is megsértődhet, aki a saját iskolaéveinek minden tanárát, minden tantárgyát, és minden kötelezően szabadon választott elfoglaltságát imádta. Mindenki más nyugodtan tegye le a köveket. Óvatosan. Nehogy a lábára ejtse. Esetleg a KLIK lábára. Akik szerint „az igazgatói irodában elvégzett meghallgatás során Ákos emberi méltóságának és személyiségi jogainak sérülése nem állapítható meg”. Ami azt is megmagyarázza, hogy az igazgatónő miért van ott, ahol van. A gyermek megfélemlítése, a jogi képviselőtől való elzárása, a nyomásgyakorlás tehát teljesen rendben van a hatalmi ágens szerint. Amit alátámaszt az is, hogy a „minisztérium úgy döntött, hogy még öt évre meghosszabbítja Heilmann Józsefné igazgatói megbízását”. Amihez csak gratulálni lehet.

De talán nem is annyira véletlen, hogy a tanárok, esetleg személyiségi, alkalmasságának kérdése nem kérdés. Hivatalosan sem. A tanártüntetéseken elhangzottak alapján nem hivatalosan sem. Mert az iskolák környékén minden rendben van. Nincs ott kérem semmi látnivaló. Lassan igazi tanáregyéniségek sem. A rendszert pedig a jelenlegi kör működteti, kontraszelektálja, illetve fényesíti.

Andrew_s

Rétvári Kánaán-üzenete külföldre

Az kérem úgy volt...
Forrás: Fidesz

A kormánypropaganda terjesztésében Rétvárit is elérte a forró krumpli. Amennyiben őt érte a kétes megtiszteltetés, hogy pedálozzon kicsit. Azt hirdetve, hogy a rendszerváltás legsikeresebb nemzetpolitikája zajlik. Amit már önmagában a letelepedési kötvényekkel való kormányközeli seftelés is megkérdőjelezhetne. De a hatalmi kommunikáció hagyományosan tényrezisztens. Rétvári sem kivétel.

Kicsit árnyalni látszik a megszólalás súlyát, hogy az Emmi parlamenti államtitkára tanároknak nyilatkozta el magát. Többek között azért is, mert szerinte ma igazán könnyű a magyarság részét alkotni. Szerinte azért, mert „egy gazdaságilag, kulturálisan és politikailag is egyre erősebb Magyarországhoz tartozhatnak a határon túli és a diaszpórában élő magyarok is”. Amely kijelentés végéről az „is” szinte egészen biztosan nem igaz. Tekintettel arra, hogy a határokon belül születettek között egy, talán a nagy világválság óta nem tapasztalt kivándorlási hullám csap éppen magasra. Ami nagyjából azt jelenti, hogy miközben nagyüzemi az állampolgársággal való kötvény-mutyizás, és több jel szerint számolatlanul öntik a pénzt a határon kívül, de ahhoz közel élők szavazatainak a megvásárlására, a határokon belül nem túl meggyőző az a könnyed idetartozás. Miközben nehéz elszakadni attól a gondolattól, hogy amennyiben a Magyarországon talán sosem járt, de levélben ide szavazóknak itt kellene élniük, akkor hamarosan Londonból, Berlinből, vagy bárhonnan máshonnan üdvözölnék az itten maradókat.

Ahogy azt is nehéz elfeledni, hogy a hatalom képviselői gyakorlatilag maguknak tartják fenn a jogot a magyarság meghatározására. Összekeverve a magyarságot a kormányhűséggel. Holott a haza fejlődését, de nem egy esetben akár a puszta fennmaradását is sokszor szolgálták jobban azok, akiket a hatalom kirekesztésre ítélt. Nem ideológiai okokból, hanem azért, mert egy olyan hatalom, ami csak a saját tömjénezésére gondol, illetve mindenki mást ellenségnek tekint, az elszigetelődik. A lakosságtól éppen úgy, mint a realitásoktól. Márpedig úgy Orbán, mint a Fidesz általában, a legjobb úton halad a csak befele tömjént füstölő, elszigetelődő személyi diktatúra rendszere felé. A ház végében épült stadiontól, a minden ellenzéki hazaáruló szemléletének kialakítását jelző mérföldkőnél toporogva. Mely mérföldkőnél éppen a napokban jelzett inflációnövekedés jellemzi a Rétvári szerint kiváló gazdaságot. Arról a kultúráról már szót sem ejtve, amelynek legutóbbi vívmánya az óvodások agymosása, és az a keresztény kultúra, ami egy értékrendszert kifejezett undorral utasít el. A keresztényit. De az utóbbiban Rétvárinak kifejezett rutinja lehet. Már évekkel ezelőtt egy sajátosan árnyékkeresztényi szemléletet képviselt. Az államtitkár tehát ebből a szempontból önazonos.

A mostani megszólalásában legfeljebb egy megnyugtató tény lehet. Az, hogy még nem a tanároknak általában üzent. „Csak” a Kárpát-medencei vezetőtanároknak rendezett táborban beszélt. Ahova vélhetőleg a szervező Rákóczi Szövetség csak azokat hívta meg, akiket alkalmasnak találtak a lózungok kritikátlan továbbvitelére. Határtalanul. Határtalan kritikátlansággal. Amellett a valós magyar viszonyok igencsak átszűrt, és a mindennapokban igen korlátosan megtapasztalt valóságával. Ami nem jelenti természetesen azt, hogy a hazai oktatásban ne lennének elegen, akik feltétel nélkül kiszolgálják a mindenkori hatalmat. Akik pozícióba emelésével a hatalom mindig képes sakkban tartani a beosztott tanárokat, és bármikor képes konzerválni egy elmaradott színvonalat. Mert a diktatúra oktatáspolitikája hagyományosan centralizált, hagyományosan gyűlöl minden önálló gondolatot.

De ez utóbbi gondolatfűzér már nem Rétvári éppen aktuális fellépésével függ össze. Az államtitkár csak ellátogatott a Bakonyba, és ott talán nem is volt annyira meleg. Miket, és főleg kinek, fog mondani majd akkor, ha a hőség minden erejével hatni kezd? Aztán majd érdekes lesz hallgatni egy hatalomváltás után azt a magyarázkodást, amit a mostani főszervilisták fognak csapni arról, hogy ők belülről bomlasztottak.

Andrew_s

Az agymosást sem lehet elég korán kezdeni

NER-Elvtársi látogatás.
Forrás: Zoom.hu

Ha egy óvodában mosoda működik, azt teljesen megértem. A kisebb gyermekeknél előfordul, hogy leeszik magukat. A munkahelyi éttermek tapasztalatai alapján a nagyobbakkal is. A kisebb gyermekekkel előfordul, hogy akkor indul el a végtermék, amikor nem kellene. A nagyobbakkal is. Bár, az utóbbi időben inkább azt tapasztalom, hogy a nagyobbak egy részének a száján ömlik ki a szellemi latrinatöltelék. Az azonban már kevésbé világos, ha az utóbbi előkészítése érdekében már az óvoda is beáll a sorva. A szellemi agymosás rendszerébe.

Márpedig azzal, hogy egészen kis gyermekkorban elkezdenék a orbanista embertípus előállítását, aligha lehet másról szól. Ugyanakkor teljesen megérthető. Ha nem is feltétlenül az ovisok körében, de nem sokkal később, korábban is nagy hagyománya volt ennek. Abból az ötletből kiindulva, hogy óvodások körében kezdenék meg a NER-kompatibilis idomítást, azt a véleményt is levonhatnánk, hogy Orbán Viktorra igen nagy hatást gyakorolt az egykori kisdobos-mozgalomban való részvétele. De szertenézve azt is tapasztalhatta, hogy a kortársai között is számosak vannak, akiknek a személyisége továbbfejlődött azóta. Így alighanem levonták azt a következtetést, hogy az általános iskola már kései kezdés lehet. Szívük szerint talán már a bölcsődében elkezdenék az agymosást. Vagy talán már az anyaméhben. Esetleg megszületni sem engedve azt, aki nem az „Éljen a Párt!” felkiáltással köszön be a világba. Amelyet kiválthatna több tanú egybehangzó igazolása arról, hogy az anyuka a terhessége alatt a hasára szorította azt a fejhallgatót, amelyben Orbán Viktor beszéde sugározta be a magzatot.

Az éppen aktuális beszéde. Az éppen aktuális szólamokkal, illetve ellenségekkel. Mert azért Orbán Viktor is definiálta, illetve színlelte már magát szinte mindennek, ami a politikai palettán előfordul. A korai beszédei alapján például liberális képzést kaphatna a gyermek. A kicsit későbbi alapján már-már kisgazdás középpolgárit. Most éppen a kereszténytelenített kereszténydemokráciánál tart. A félútnál kicsit messzebb a bolsevik diktatúra felé vezető úton. Mellyel aztán majd elmondhatja: visszatért a gyökerekhez. A hívei, illetve a párttársai közt már amúgy is túlsúlyban vannak. A gyökerek. Elég az ötös párttagkönyv tulajának munkásságára tekinteni. Meg arra, hogy a pártja nem vágta ki, nem határolódott el. Ahogy Orbán szalon-antiszemitizmusától sem. Amiből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy az óvodások nemzeti identitástudatának a növelése alapvetően a kiskorú rasszisták esztergálásának fedőszólama.

Egyébként külön vicces a történetben, hogy számos olyan szólamot említenek meg az ezzel kapcsolatos tudósításokban, amelyekkel kapcsolatban a kormánypárt tagjainak bővebb magyarázata sem lenne érdektelen. Mert hétköznapi értelemben a nemzeti identitástudat aligha azonos a kormányhűséggel, ahogy a keresztény kultúra sem azonos azzal, amit akár a KDNP hirdet kereszténység címen. Az is érdekes lenne, hogy egy óvodás mit ért hazaszeretet alatt. Ahogy az is, hogy mit ért mondjuk a Fidesz vezérkara ezalatt. Valószínűleg szintén a kormányhűséget, és a feltétlen lojalitást a vezérhez. Akármelyikhez. Most éppen Orbánhoz. Cseréje esetén bárki máshoz. Ahogy annak idején az ÁVH is otthont adott a korábbi rendszerek verőlegényeinek.

Azzal, hogy a meséket ennek szellemében gondolnák átszervezni már elengedik a fantáziát. Bárki képzelje el a rettenthetetlen ólomkatonát a magyar történelem gyakorlatilag indifferens székely himnuszt énekelve, és a nemzeti lobogót lóbálva. Esetleg széttáncolt cipellők után nyomozó katonát, amint versenybe száll a legkisebb Orbán-lány kezéért. A legnagyobbért azért nem, mert akkor meg kéne vívnia a Turul-háton érkező Orbán-vővel. Egy olyan téren, amit a Tiborcz-féle közvilágítás lát el fénnyel. Márpedig annyira gonosz egy meseátfabrikáló sem lehet, aki sötétben tapogatódzó viadalt mesélne a kicsiknek. Akkor sem, ha valamelyest felkészítené az ovisokat arra a szellemi sötétségre, ami az orbanista embertípusnak kijár. Akiknek nem gondolkodni kell, hanem tapsolni. Valamint éljenezni. Miközben esetleg verik a tőlük kicsit eltérő csoporttársukat. Mert nem elég magyarok. Esetleg azért, mert a stüleik szerint a társuk szülei nem elég magyarok.

Nem mintha a szüleik ismernék a felmenőiket. De ez nem is kell. Elég ha Orbánt ismerik. Képről. A családi ima oltárképe gyanánt. Ami elé oda lehet az óvodást is térdeltetni. Miközben a NER-vezetők gyermekeinek, ahogy már hat éve is, külön óvoda jár. Valószínűleg külön elnyomástani képzéssel és lelkiismeretkiölő gyakorlatokkal. Annak érdekében, hogy az oligarchák csemetéi is kellően NER-kompatibilis idomítást kapjanak. Hatalmit.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindez a mérlegnek csak az egyik serpenyője. A másikban azt tehetjük, hogy a szülők, akár csak szavazópolgárként, nem hajtják el a gyermekeik lelkéért is kufármentalitással kuncsorgó hatalmi tébolyodottakat.

Andrew_s

Sajtó és Simicska: üzlet a hatalommal?

Az internet terjedésével sokszor megtapasztalt jelenség, hogy a gondolatok jönnek, majd mennek. Az általam leírtak is nem egyszer máshol köszöntek vissza. „Természetesen” forráshivatkozás nélkül. Nem akarván elkövetni ugyanezt, mindenképpen elolvasásra ajánlom Földes András írását az Index.hu oldalán. Ráadásul a legtöbb gondolatban igaza is van. Kínos.

Kínos, de nem neki, hanem az államilag megtámasztott propaganda szempontjából. Mármint akkor, ha elolvassa arrafelé valaki. Talán elolvassa. Mármint akkor, ha a hatalom propagandafelelőseinek van annyi esze, hogy olykor a saját termékein kívül mást is olvas. Az is igaz persze, hogy egy írás elolvasása nem jelenti annak megértését. De még a megértés esetén sem biztos, hogy nem indul be az a mechanizmus, ami a saját döntések felmentését szolgálja. Akár a valóság, a realitás, az ésszerűség ellenében is. Ez utóbbi nem a média specialitása, hanem az emberi viszonyulások általános jellemzője. Alkalmasint Orbán csapata is ismeri, mert manipulálja. Elég belegondolni abba, hogy hány alkalommal használta a propagandában céltáblának mindazokat, akik lövöldözése felmentést ígért a személyes hülyeség alól. Alkalmasint a hatalmi baromságok leplezésére is. Mint az első békemenet környékén. Amikor kirohanásokat rendeztek a bankok ellen a devizahitelek miatt. Holott előtte a Szijjártó-Kósa páros segített bedönteni a forintot.

Földes írására visszatérve, azért is érdemes elolvasni, mert világosan levezeti, hogy miért van a valós sajtóban ellenzéki, ha tetszik ballib, túlsúly. Véleménye szerint azért, mert a sajtóval kapcsolatos elvárásoknak a hatalom által támogatott szócsövek nem igazán felelnek meg. Márpedig akkor, ha a hatalom csak propagandacsatornákat működtet, akkor a valós média valóban csak „túloldalon” fog előfordulni. Az pedig külön érdekesség, hogy az az Index.hu adott helyet az írásnak, amelynek az egyik nagy dobása annak idején a teljes fórumrendszer Orbán-hitet sugalló felforgatása volt. Olyan megoldásokkal, amely számos, Orbánt bíráló topik törlését, illetve több felhasználó tiltását is magukba foglalták. Az Index ellenzékisége, amely olykor nem is tűnik annyira ellenzékinek, hajaz arra, hogy megpróbáltak gesztust gyakorolni a hatalom felé. Csak aztán valamiért ez nem jól sült el. Illetve nem úgy, ahogy a tulajdonos gondolta.

Ami erős párhuzamot jelenthetne a hírTV sorsvonalával. Mert a múltba tekintve még bőven emlékezhetnek arra, hogy korántsem volt annyira ellenzéki, de még csak objektív sem, amíg Simicska látványosan jóban volt Orbánnal. 2006-ban még szinte örömkönnyek között vergődve tudósított lelkesen a hírTV tudósítója a TV-székház felgyújtásáról. Aztán Orbán az első jelek szerint egy saját oligarchia kialakítása mellett döntött, és a TV-csatorna megtalálta az újságírást. A mostani átrendeződés tehát alig több, mint egy drasztikus visszarendeződés. Az alapvető üzenet nem is annyira tartalmi, mint szemléleti. Kőkemény, háttéralkuktól sem garantáltan mentes tisztogatást üzen. Valójában nem is azoknak, akik nem egyeznek ki Orbánnal, hanem éppen azoknak, akik kiegyeznek. Nem kellene ugyanis elfogadni, hogy a TV-csatorna munkatársai között éppen akkor indult el tisztogatás, amikor az visszakerült a Fidesz hatókörébe. Így sokkal inkább azoknak üzen, akik a szakmaiságot akarják előtérbe helyezni. Akár szimpatizálnak a hatalommal, akár nem.

Mert az elsődleges szelekciós szempont a párthűség lett. Idősebbeknek akár ismerős is lehet a recept. Volt már olyan a magyar sajtó történetében, amikor a párthűség mindent vitt. Valójában az elhíresült G-napig Simicska birodalmában is ismerős lehetett ez a szempontrendszer. Miközben talán érdemes arra is emlékezni, hogy Simicska távozása is lehetett egy előre lefektetett forgatókönyv része. Még akkor is, ha azt a forgatókönyvet esetleg nem Orbán írta. De az sem kizárt, hogy a régi harcostársak üzletet kötöttek. Simicska egy kisebb vagyonnal, de tulajdonképpen mentességet kap. Arra az időszakra, amelyről az üzlet keretében hallgatni fog. Arra az időszakra, amikor Simicska a Fidesz érdekében, azt hatalomba segítve ténykedett. Mert azt ugyebár tudjuk, hogy volt egy sejtetés egy videóról, amit már majdnem látott valaki. De amely mégsem igazán forog közkézen. Holott a köz informálása talán mégsem lenne érdektelen. Mármint akkor, ha Simicska valóban leváltva szeretné Orbánt látni.

De valahogy ebben sem vagyok teljesen biztos. Ahogy abban sem, hogy nem az említett üzlet része volt a Jobbik-Fidesz vadházasság. Amennyiben a Fidesz elindult a szélsőségek, a Jobbik pedig a centrum felé. Valójában egy hatalmi monolitot alkotva. Kisebb dudorokkal. Melyek egyike lehet az LMP is. Ha sok vizet nem is zavarnak.

Andrew_s

Parragh most a tudományt szakértette meg

A formálódó, személyi kultuszos, kontraszelektált hatalomgyakorlás egyik legbiztosabb jele, ha olyanok kezdenek bátorságot meríteni az előttük tornyosuló fenékből, akiknek csak az említett műtárgy körbe és kinyalása a szinte egyetlen érdemük. Nem szakmailag, mert szakmailag akár jó iparosok is lehetnek. Ahogy a Fidesz ötös számú tagságijának a tulajdonosáról sem mondanám, hogy rossz publicista. Akkor sem, ha egy morális nulla. De most ne is róla szóljunk.

Már csak azért sem, mert Bayerről más ír eleget. Meg aztán belőle csak egy van. Goebbels magasságába meg, talán még, nem emelkedett. Amellett, hogy minden „okosságának” kielemzése érdemtelen népszerűséget is eredményezhetne. Igaz, ebből a szempontból Parragh legutóbbi alakítása is kérdésesen megemlítendő. De annyiban talán mégis érdemes az említésre, mert igazi állatorvosi lónak tűnik az, ahogy beszó’t az MTA-t érintő kérdések kapcsán. Amellett, hogy a korábbi megnyilvánulások alapján jó szakembernek is nehéz lehet tartani. Eltartania a vállalkozóknak meg mégis csak kötelessége a jelek szerint. Elvégre ő a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Ha valaki nem tudná abból, hogy hol az oktatáspolitikába, hol bármi másba ugat bele. Legutóbb például az alap-, és alkalmazott kutatás témakörében mondta meg a frankót. Frankón.

Egyben kijelentve azt is, hogy legfőbb ideje van annak, hogy Palkovics, mint miniszter, átalakítsa a rendszert. Amit ők, gondolom az iparkamaránál és szatócssegédéknél már régóta tudnak. Mármint azt, hogy át kell alakítani. Az MTA rendszerét. Azért érdekelne a véleménye arról, ha valaki egy kutatóintézetből kiszólva állapítaná meg, hogy ott, az iparkamrában is nagyon át kellene alakítani a rendszert. Többek között villanykörtékkel. Hátha kisebb lenne a sötétség. Már csak azért is mert Parragh, a nép hű rabszolga-képzési szakembere, azt hozta fel a leirat szerint példaként. Valahogy imigyen:

„Ha tudom azt, hogy ha egy drótba áramot vezetek, az fölizzik és világítani fog. A fejlesztés az, ha ebből létrehozok egy működő eszközt, az innováció, ha csinálok belőle egy villanykörtét, szabványosítom, ekkor belecsavarható a lámpába”.

Amely alapján az biztosan megállapítható, hogy a villanykörték, illetve elektromos világítótestek világát illetően nagy a sötétség. Ezzel az erővel azt is mondhatta volna, hogy a villanykörtéhez kell villany, meg körte. Azokat egymásba helyezve már meg is oldotta a problémát. Noha még akkor sem lett volna igaza. Az elektromosság kutatása hosszú ideig volt alapkutatás. Az is lehet, hogy Volta körbemosolyogja azt, aki a kíváncsisága kielégítését szolgáló kísérletezgetéseinek világváros-világítási jövőt ígért volna. De talán nem. Azért Volta oszlopától, Hérón labdájától eltelt némi, alapkutatásoktól sem mentes évszázad. Amelyeket Parragh szerint át is ugorhatott volna a tudomány. Esetleg ki is hagyhatott volna. Mely utóbbi esetben Parragh úr békésen rágódhatna a maga ejtette őz inas lábán. Miközben a barlangban leugatja azt, aki kőből pattintott kést használna a feldarabolására.

A villanykörtéről meg nem árt tudni, hogy az elsőkben nem drót izzott, és nem is messzire vezethető váltakozó áram izzította a szén-szálakat bennük. A szabványosítás sem túl régi keletű, és a szabványok nemzetközi nyilvántartása mögötti informatikai háttér megteremtése sem mentes az egykori alapkutatásoktól. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökétől talán várhatunk a nyújtott szellemi teljesítményhez képest. De Parraghtól várhatunk mást? Azok után, hogy szerinte a hazai képzést a félintelligens rabszolgák gyártósorává kellene alakítani. A hatalomtól várhatunk mást azt követően, hogy még meg is hallgatja? Aligha. Legfeljebb azoktól akik még meghallják ezeket a sületlenségeket. Villámgyors iszkolást. Mielőtt Parragh ki nem fejti, hogy szerinte milyen kutatás fog elvezetni az örökmozgóhoz. Amit a kamarája nagy erőkkel szeretne kutatni, majd innoválni és becsavarni. Vizes pokrócba, ha lehet.

Még akkor is, ha személy szerint, mint kontraszelektált hiper-hiearchiáról, nincs nagy véleményem a tudományos közélet vízfejéről. De azt hiszem, inkább vízcsapolásra és a kontraszelekciós spirálok megtörésére lenne szükség. Nem miniszteri, iparkamarai, illetve általában, a kontraszelekciót növelő, hatalmi beleugatásra. Akkor, talán, pár évtized múlva ismét elismerően csettintenének a nagyvilágban a magyar oktatásról és tudományos életről hallva. Nem úgy, hogy legfeljebb csak a katasztrófaturisták csettintenek az országról hallván. Mint bakancslistás helyre.

Andrew_s

Orbán császári szék(let)foglalója

Orbán az erdélyiek előtt elhintette a demagógia morzsáit. Sok üres mondatot bírt kiejteni a száján. Az üzenete azonban több szinten is világos:

Orbán továbbra is csak az ellenállások szításában látja a hatalma zálogát;

Orbán gyakorlatilag Európa vezetőjeként vizonálta magát, bár orvosai véleményét erről nem tudjuk. Azért még lehet világszinten jelentős politikus. Elvégre Hitler is senkiházi majdnem-tizedesként (Gefreiter) kezdte;

Orbán meghirdette a határrevízió programját. Azzal, hogy visszahonosításról beszélt olyanok esetében, akik többségében talán legfeljebb a szomszéd házig csak mentek el. Nem ők jöttek Magyaroirszágra, hanem helyben vágtak hozzájuk egy állampolgárságot, és ezzel a jogot a mások életébe való beleugatásra, illetve a mások választásával való csalánverés jogát. Még jó, hogy nem üzent hadat Romániának, ha már arra járt;

Azért nincsenek kétségeim, hogy a híveinek tetszett Orbán beszéde. A neki dedikált, és fia által gründolt egyház is talán sok hívőt toborzott. Elvégre bőven lehetnek olyanok, akik most Orbánban és dinasztiájában láthatják azoknak a fenekeknek a tulajdonosait, amelyeket fényesre kell nyalni.

Andrew_s

Arccal a bér-Gulág felé

Orbán erdélyi vendégszereplése valamiért kerülni akarja a nyilvánosságot. Nem a résztvevők előtt, hanem mindenhol másutt. Mert alig valószínű, hogy az olyan hírek, mint a budapesti komisszárkijelölés, vagy legújabban a Jobbikból kivált mégjobbik mozgalom bejelentésének közdobra verése más vélt szolgálna. Illetve de. Egyfajta kommunikációs főpróba is lehet.

Ebből a szempontból nézve nem is annyira vices az az ötlet, ami a halálbüntetés részleges visszaállítását, illetve a rabok exportját dobta be a köztudatba. Alkalmasint valószínűleg számítva arra, hogy például a gyermekek sérelmére elkövetett bűntények elég felkavarók ahhoz, hogy bármi mást is „elvigyenek a hátukon”. Az indulatokat egyébként joggal felkorbácsoló hírek nem egyszer váltanak ki „dögöljön meg” mottójú kifakadásokat. Az is kétségtelen, hogy egy pedofil sorozatgyilkos jogai mellett kiállni elég nehéz érzelmi mutatvány lehet. Valószínűleg nem is lennék rá alkalmas. Igaz, a kötél meghúzására sem. De biztos lenne rá alkalmas jelöltje Toroczkai Lászlónak. Feltéve, ha nem valami olyasmibe gondolkodna a kivitelezésnél, mint például a megkövezés. Amikor a személytelenség burkában, a kollektív elkövetés leple alatt valószínűleg sokan dobnának köveket. Ahogy az internetes nicknevek „védelme” alatt is sok olyan bátor figura akad, akik szemtől szembe elnézést kérnének, hogy a világon vannak.

Ettől függetlenül megértem azt is, ha egyes esetekben a népharag az egekbe csap. Nem egyszer a sajátom is. Ezért szinte biztosan számíthat a mégjobbik Mi Hazánknak nevezett mozgalom arra, hogy ez a részleges halálbüntatősdi mindent visz. Beleértve az általuk bér-rabtartásnak nevezett, de valójában rab-exportot jelentő ötletet is. Ami a konkrét esetben azt jelenti, hogy Oroszországba küldenék a túlzsúfolt fegyintézetek lakóinak egy részét. Valószínűleg abból is kiindulva, hogy a radikális, és személytelenül, tömegben nagyon bátor pártolóknak átmegy a tudatába az árúkapcsolt ötlet. Ami alapja lehet annak is, hogy a hatalommal, a szélsőjobbal nem szimpatizálókat elküldjék egy kis „malenkij robotra”. Amiért még fizetnének is. Mármint az állam az oroszoknak. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy Orbánnak a péntek reggeli népi beszédében nem kapott helyet az ötlet elutasítása. Miközben azért egy kis migránsozás, civilezés csak belefért. De érthető a reakció hiánya a hatalom részéről.

Orbán számára az EU-ba irányuló kivándorlás lehetőségének a fenntartása kifejezett érdek. Az elégedetlenek egyszerűen fizikailag távoznak az országból. Egy másik tendencia is elég régóta megjelenik a hatalmi kommunikációban. Az, hogy a nemzeten, az állampolgárokon, illetve tágabban a magyarokon kívüli halmazba helyezzen mindenkit, aki nem ért feltétlenül egyet a kormánypárt vezérével. Márpedig ez utóbbi alapja lehet egy olyan jogfosztási folyamatnak, ami a történelemben korántsem lenne új. Ehhez szolgálhat átmeneti állapotként a rabok külföldre szállítása. Ott valószínűleg lényegesen elszigeteltebbek, kiszolgáltatottabbak, és minden jogorvoslati lehetőségtől elzártabbak lennének. Lényegi különbségként a Toroczkai által hozott belga-holland, alapvetően egy szövetségi, illetve jogharmonizációs rendszerbe tartozó országok között megkötött megállapodáshoz képest.

Az érdekhasonlóság okán azt is gondolhatnánk, hogy a Jobbikból lehasadt mozgalom megpróbálja azt a kapcsolattartási űrt betölteni a szélsőjobb, illetve a Fidesz között, ami a Jobbik középre tartásával esetleg keletkezett. Egyelőre csak kommunikációs gesztust gyakorolva. Ha feltételezzük azt, hogy az űr valós, és nem a többször emlegetett LMP-Fidesz-Jobbik tengely országgyűlésbe-betonozásáról szól. Mely utóbbi estben is simán belefér, hogy a Fidesz bedarálja az LMP-t, illetve a Jobbikból megmaradt parlamenti csoportot. Akkor azonban csak szüksége lesz egy kapocsra a szélsőségesek felé. Még akkor is, ha a Fidesz retorikájába a felbukkannak a szélsőségeseknek gesztust gyakorló fordulatok. Miközben kár lenne elfeledkezni arról, hogy Toroczkai polgármesteri tevékenységének sikere függhet a kormánytól. Márpedig egy biztos polgármesteri szék biztosabb jövedelem, mint egy bizonytalan politikai mozgalom. Amelynek már a neve is kirekesztő. Azt sugallva, hogy az ország csak azoknak a hazája, akik kellő önfeledtséggel tapsolnak.

Andrew_s

Legyen Budapest városállam

Fotó: EISimay

Aktuálisan gumicsontnak tűnik. De Orbán esetében már számos látszólagos gumicsontról derült ki, hogy valójában nem az. Amúgy Budapest helytartósággá változtatásáról van szó. Mert a kormány által kinevezett polgármester Orbán személyes helytartója lenne. Akárhogy nevezze is meg a félintelligens banda által nyomogatott gombok nyomán a nyomtatvány.

A kétévente tervezett helytartóváltás ötlete szinte biztosan annak az orbáni komplexusnak a következménye ami büntetni akar mindent és mindenkit, ami nem őt szolgálja, illetve azt, aki nem nyal elég mélyen. Márpedig Budapest, a valóban polgári főváros, elutasította, és akár csendes rezisztenciával, esetleg tüntetésekkel, de elutasítja azt a feudáloligarchikus hűbéri rendszert, ami Orbán Viktor kedvence. Talán még abból az időből, amikor az MSZMP pártirodáin döntöttek szinte mindenről. Arról is, hogy a kádercsemeték körül ki kerülhet be vidéki lótifutiként, pártkedvezményezettként egy egyetemre. De az okok tekintetében foglalkozzanak ezzel azok a klinikusok, akik az ilyesmire szakosodtak. A végeredmény mégiscsak az, hogy van egy főváros, amelynek lakosai valóban a polgári értékeket tekintik elsődlegesnek, és ez rohadtul nem tetszik annak, akit zavarnak az olyan sallangok, mint emberség, demokrácia, bagy akár az egyéni szabadságjogok.

Tarlós erre mit is mond? Valami olyasmit, hogy ő akkor vállal jelöltséget, ha nem a kormány jelöli ki a főpolgármetert. Amiért azt hihetnénk, hogy ő azt hiszi, hogy ragaszkodik hozzá bárki is. Holott Tarlós gyakorlatilag szintén politikai komisszárként került a főváros élére, és igazán nem rajta múlik, hogy nem tudott mindenben Orbán feneke alá bújni. Nyitott, felfele tartott szájjal. A város egyszerűen nem tudott volna még annyira sem működni az orbáni keretek között, hogy Tarlósból ne karácsonyfadíszt csináljanak. Ha nem is szó szerint, de átvitt értelemben. Ahogy nincs az a parlamenti szavazás, amitől a derékmagasságban elengedett alma nem a tömegközéppont felé fog száguldani, hanem felfele fog esni. Így azonban Tarlóst aligha fogják kinevezni főpolgármesternek. Ugyanakkor ügyes húzásnak is gondolhatjuk a bejelentését. Egyfajta zsarolásként. Miszerint vagy megválasztotok, és akkor rajtam keresztül kussoltat meg benneteket a kormány, vagy nem, és akkor közvetlenül kaptok egy politikai kinevezettet. Tényleg ügyes.

Ahogy Orbán ötlete is. Különösen most, hogy az agyposvány indul Erdélyben. A Fidesz házi közönségválogatóján. Amennyiben válogatott közönség előtt léphet fel a Kárpátok éppen aktuális géniusza. Akinek azért van pár olyan, mostanság kibuggyant szólama, amiről nem okvetlenül káros elterelni a közfigyelmet. Legalább Budapesten és környékén. Nem feledve persze, hogy amennyiben a megyeszékhelyek, vidéki városok, vagy akár a kerületek vezetői nem elég hangosak, nem állnak ki Budapest önállósága mellett, akkor órák, napok kérdése lehet a lecserélésük. Akár egy üveg vodkára, akár a komisszár lovára. Amúgy a kerületek, városok vezetői között többségben levő kormánypárti jelöltseregre Orbán valószínűleg támaszkodhat. A budapesti kerületekére azért is, mert a tervezett ötlet szerint közülük kerülne ki a két évre megbízott szabadrablásügyi janicsár-pasa.

Miközben az orbáni ötletről inkább az az ellenötlet jut az eszembe, ami nem egyszer bukkant már fel korábban is az interneten. Budapestből önálló városállamot kellene szervezni. Nehéz lenne, de annyi értelme biztosan lenne, mint Orbán Viktor nem egy szemétdombra érdemesült ötletének. Lehetőleg árumegállítási és kitoloncolási joggal. Legfeljebb a kormány tagjai sem kapnának bebocsátást. Legfeljebb Felcsút lessz az új főváros. Annak idején, még Egyiptomban próbálkozott már valaki ilyesmivel. IV. Amenhotep idejében nyomorgók hátán épült a kevés kiválasztott gazdagsága. Ma mégsem Amarna a főváros. Ahogy egy újabb kori példakép szülőfalújában is ott rohad az akkor épült, stadionként épített, diktátori ritustemplom.

Budapest pedig megnyerné az itt termelt adókat, a kormány által használt, és a miniszterelnök által elbitorolni vágyott műemlékeket, amelyeket az itt termet adóból fenn is lehetne tartani. Orbán pedig megnyerhetne egy mikrofont a fia szektájában. Pénzt nem biztos, mert a vagyon papír szerint a nemzeti gázszerelőé. Márpedig nyilván van az a pénz, amiért inkább megtartaná, ha Orbán kiesik a hatalomból.

Andrew_s

MSZP go Tusványos

Valahol az orrom elé keveredett egy hír, ami arról szólt, hogy az MSZP szeretne elmenni a fideszes agymosásra. Aztán azt is láttam, hogy a hír közel egy hetes. Nem nagyon dobogtatott meg semmit. Még az asztallapot sem. Egyszerűen azért, mert kiválóan belesimul abba a kirakósba, ami Botkától Szélig bontakozik ki. Szegélymintaként a képviselői fizetésemelés megemelésével. Amit azért csak sikerült a magát ellenzéknek emlegető politikai alakulatok jó részének is megszavazni.

Tudom, tudom. Az ezt érintő hírek többsége sem friss. Tényleg nem az. Ahogy az amerikai rabszolgatartás sem lenne mai történet. A következményei azonban máig hatnak. A hazai politika azért nem olyan nagy ívű. Inkább földhözragadt. A posványba tapadva ott vannak a sokak által megtiport, lenyomott korábbi gondolatok is. Arról, hogy a Fidesznek nem előnyös egy összefogó ellenzék. Így pénzt, paripát, illetve szólamokat nem kímélve próbálta megosztani az ellene indulókat. Valószínűleg a vártnál nagyobb sikerrel. Az LMP belső cirkusza a legékesebb példa erre. Azzal, hogy jószerével mindenkit bűnösnek kiáltottak ki, aki szóba mert állni bárki mással. De azért tényleg nincsenek egyedül.

Ugye még emlékszünk az ellenzék soraiból felhangzó, programhelyettesítő gyurcsányozásokra. Tudomásul véve azt, hogy Orbán Viktor, okkal, vagy ok nélkül, de Gyurcsányt tekinti valós kihívójának. Így évek óta próbálja a DK-elnök vélt vagy valós erejét annullálni. Látható módon, szinte bármi áron. Amikor az MSZP jelöltje, miután Szegeden beszélt a vezérrel, teli tüdőből akarta leváltani a DK elnökét, azért egy kicsit gyanússá vált a háttér-egyeztetések lehetősége. Ahogy az LMP prominensei úgy mentek el tárgyalni a DK-hoz, hogy valószínűleg előre eldöntötték: nem tárgyalnak. Az csak hab volt a tortán, hogy utána elmentek egy benzinkúthoz, hogy megpróbálják a lehetetlent. Szalonképesnek eladni, amint felszopják a Jobbikot. Összességében azért szépen rakosgatták a kirakós darabjait az asztalra. Azt a kirakóst, ami az egykori NDK többpárt-rendszerére emlékeztető parlamenti párt-színkőrt ábrázolja. Amiről lehet azt mondani, hogy nem olyan. Mondani lehet. De attól még az.

Masninak pedig, mint emlegettem, ott, illetve itt, van a képviselői fizetésemelések kérdése. Őfelsége fizetést megszavazó ellenzéke, a szavazás után nem arról nyilatkozott először, hogy az emelést jótékony célra fogják használni. Ó nem. Az első megszavazói reakciók azok voltak, hogy: „a cúna fidessz zsarolt”. Amire már akkor az volt az első gondolatom, hogy: a kedves felmenők hogy vannak? A tollas hátukkal, ami miatt mindenkit madárnak tetszenek nézni. Egyszerűen azért, mert a kormánypártoknak, hála őfelsége ellenzékének, kétharmados többsége van a parlamentben. Így azt szavaznak meg, amit akarnak. Helyre, tétre, befutóra. A frakciófegyelemben nyugodtan lehet bízni, mert egyik hülye sem lesz olyan ostoba, hogy a munkát válassza a képviselőség helyett. Pláne, annyi pénzért.

Ezért aztán enyhén nevetséges azt feltételezni, hogy beveszi bárki, hogy nem azt szavazták meg, amit akartak. Teljesen felesleges arra hivatkozni, hogy ellenkező esetben a frakciónak kevesebb pénze lett volna. Ugyanis a Fidesz-frakcióra is igaz. Annyira meg ők sem a zsebük ellenségei, hogy bukni akarjanak a szavazáson. Valószínűbb tehát, hogy senki nem zsarolt senki. Volt egy „A” verzió, ami helyett elővettek egy „B” verziót. Az sem kizárt, hogy eleve azt is akarták. Ezért aztán az az érzésem, hogy amelyik képviselő azt mondja, hogy csak az erőszaknak engedve tesz zsebre több pénzt, az vagy hülye, vagy a választókat nézi hülyének. Ahogy a Fidesz kommunikációja is az utóbbit teszi. Nagyüzemesítve.

Most hogy indul a tusványosi izé, az MSZP öndelegálása a látszatkifogásoktól függetlenül is furcsa. Azért persze nem árt tudni, hogy legutóbb az LMP képviseltette magát a vezéri tapsolók csapatában. Az eredményt ismerjük.

Andrew_s

Demagógisztáni napló: Ki kit zsarol játék?

Reggel a rádióban hallottam, hogy Mészáros Lőrinc, vagy egy hozzá köthető cég már megint nyert valamit. A finanszírozó jórészt az Európai Unió. Talán jobban kellett volna figyelni, hogy ma éppen mit kapott a felcsúti gázdémon ajándékba. Esetleg letétbe. De valószínűleg máson lenne érdemes az ilyen hírek kapcsán elgondolkodni.

Leginkább talán Orbán feltétlen híveinek. De a vakhit egyik jellemzője, hogy a gondolkodástól, netán az adatoktól nem igen hagyja magát zavartatni. Annyira sem, hogy megpróbáljon meggyőződni róla. Talán éppen azért, mert akkor esélyt adna a vakhit eróziójának. Így az, aki szerint Orbán és csapata egyenesen Isten küldött-légiója, és az országgal jobb nem is történhetett volna, az ne is olvassa tovább. Kár lenne az idejüket pocsékolni, amikor olyan fontos dolgokkal is foglalkozhatnak, mint esetleg egy újabb imalánc szervezése a vezér üdvére, vagy a szomszéd feljelentése a nemzeti besúgás rendszerében, illetve felvenni azt a segélyt, amire talán rá sem szorulnának, ha valóban az állampolgárok és nem egy szűk oligarchia érdekeit szolgálná a kormányzás.

Amelyre, Mészáros Lőrinc, és birodalma esetén, az is jellemző a korábbi adatok alapján, hogy az anyagi források gyakorlatilag az uniós alapokból származnak. Ennek köszönhetően úgy képes egy szűk kör a politikai hatalmat gazdasági erővé konvertálni, hogy ehhez szerény saját tudás, és még szerényebb saját tőke kellett a kezdetekben. Ahogy a folytatáshoz sem sok kell. Az Átlátszó is rámutat a finanszírozás elemzésekor arra, hogy eközben Orbán Viktor folyamatosan azt emlegeti, hogy a magyar gazdaságot nem az uniós pénzek pörgetik. Amiből két irányba is elgondolkodhatunk. Az egyik az egyszerűbb, mert a válasz röviden összefoglalható lenne azzal, hogy a miniszterelnök nem mond igazat.

Azonban az sem sokkal jobb, ha feltételezzük: nem hazudik. Ebben az esetben azt kellene ugyanis feltételezni, hogy a Mészáros-birodalomba ömlő milliárdoknak semmi közük a magyar gazdaság növekedéséhez. Ez azonban azt is jelenti, hogy valójában csak egyfajta pénznyelői funkciót töltenek be. Valós gazdasági teljesítmény nélkül tüntetve el az uniós milliárdokat éppen úgy, mint a költségvetésből kiutalt további forrásokat. Ha tehát Orbán nem hazudik, és az uniós pénzeknek semmi közük a magyar gazdaság teljesítményéhez, akkor felmerülhet az a kérdés, hogy Mészáros és cégei hova teszik a pénzt. Illetve, ha maradéktalanul felélik a vállalkozások, akkor egy valójában veszteséget termelő, csak külső támogatásokkal fenntartható cégbirodalomnak mi értelme van. Valamint mi értelme van a vezetőjének. Valójában. Mert saját beképzelései szerint lehet akár Isten után a legokosabb. De akár Isten előtt is. Részletkérdés. Legfeljebb rá és az elmeorvosára tartozik.

Ugyanakkor érdemes azon is elgondolkodni talán, hogy a teljes jogi környezet ahhoz látszik igazodni, hogy ezek a pénzek a pillanatnyi törvények alapján kerüljenek be a pénznyelő garatjába. Amiből az is következik, hogy akár egy holnapi kormányváltás esetén sem lehetne egyszerűen, a jog eszközeivel visszagyűjteni. Ahogy a felelősségre vonás is pont olyan kérdéses lenne, mint az aranyláz során meggazdagodottak esetében firtatni az első milliókat. Azt pedig ostobaság lenne feltételezni, hogy ezzel az Orbán-csapat ne lenne tisztában. Azonban a valós hatékonyságot nélkülöző pénzköltésnek van egy olyan következménye is, hogy a semmibe foszló, a valós gazdasági hatékonyságot nélkülöző pénzszórás más elől veszi el a pénzt.

Többek között az egészségügy és az oktatás elől is. De alkalmasint azon befektetések elől is amelyek az ország gazdasági fejlődését szolgálnák. Továbbra is abból kiindulva, hogy Orbán Viktor igazat mond, marad a kérdés: milyen lenne az ország gazdasági növekedése, ha az uniós alapokból kivett milliárdok is ezt szolgálnák. Mármint azt is feltételezve, hogy a kimutatott gazdasági növekedés nem csak bűvészkedés a számokkal. Könnyedén előfordulhat, hogy a növekedési ráta akár másfélszerese is lehetne. Ami alapot teremthetne nem csak a további növekedéseknek, hanem az olyan szolidaritáson alapuló befektetéseknek is, mint a sokat emlegetett oktatás.

Ha tehát feltételezzük, hogy a miniszterelnök nem hazudik, akkor a Mészáros-birodalomhoz kerülő, illetve tágabban, az oligarchiához ömlő pénzek hol vannak valójában? Netán az egész kommunikációs unió-ellenesség sem szól másról, mint egy fedő-sztoriról. Elvégre a haverok hallgatását a későbbiekben is meg kell fizetni. Különben az egymás torkán tartott kés könnyedén megszaladhat. Egy meddő, fejlődésképtelen pénztemető élén állva Mészáros teljes birodalma egy fabatkát sem ér attól a pillanattól, hogy Orbán Viktor nem miniszterelnök. Hacsak nem kezd sürgősen keresni egy másik pártfogót. Ha pedig Orbán kikerül a hatalomból, akkor egy fabatkát sem fog látni a most a Mészáros-körbe hullajtott pénzből. Mert nem lesz olyan helyzetben, hogy bevasaljon egy fillért is. Tekintve, hogy az elszámoltathatatlanság érdekében a személyes vagyona szinte szánalomra méltónak van feltüntetve. Kivétel lehet, ha kölcsönösen zsarolni tudják egymást valamivel. Valamivel, ami milliárdokat ér. Akár Orbánnak, akár Mészárosnak.

Továbbra is feltéve, hogy Orbán nem hazudik az uniós pénzek, illetve a magyar gazdasági fejlődés viszonyáról. Ami akár elő is fordulhat.

Andrew_s

Szijjártó ENSZ-telensége

Fotó: MTI / Szigetvary Zsolt

A magyar kormány fejéről Hofi Géza egykori mondása juthat az eszünkbe a helyi kiskirályokról: „Korona van, fej nincs”. Az állandó ellenségkeresés, migránsozás, sorosozás, és gyűlölködés olyan zsákutcába kényszerítette, amelynek falai mentén képzelt ellenségek sorakoznak. A végén meg egy baromi nagy fal, ami könnyedén a másikat adhatja. A képzelt ellenségek közül most éppen az ENSZ-nek üzentek hadat.

Kicsiben. Amennyiben Orbán egykori személyi csicskása, immár külügyminiszterként bejelentette az ország kilépését az ENSZ globális migrációs csomagjának tárgyalásából. Szijjártó szerint azért, mert a beterjesztett dokumentum ellentétes az ország biztonsági érdekeivel. Alig egy hete azt nyilatkozta, hogy az ENSZ-csomag egyetlen intézkedését, illetve iránymutatását sem tekinti hazánkra nézve irányadónak. Ugyanakkor azt jó lenne tudni, a letelepedési kötvény-üzletet illetően, hogy vajon az ENSZ azon okmányából mit tart irányadónak, amit szintén közeljövőben tárgyaltak a nemzetközi mozgásokkal kapcsolatban. Igaz, az a nemzetközi szervezett bűnözéssel volt kapcsolatos. Valamint elérhető az ENSZ honlapján. Ugyanakkor némileg furcsa, hogy a kilépéssel kapcsolatban maga a kormányzati portál is az MTI-re hivatkozik.

Bár ennek lehet az az oka, hogy így takarítottak meg pár percet, és néhány forintot. Elvégre a kilépést megüzenő megnyilatkozás színjátékát így csak egyszer kellett Szijjártó Péternek eljátszani. A szerdai kormányülés után. Azonban a jelek szerint van egy nyilatkozatunk a külügy miniszterétől, ami alapján a „kormány álláspontja szerint az ENSZ globális migrációs csomagja ellentétes a józan ésszel és az európai biztonság helyreállításának szándékával is”. Attól most tekintsünk el, hogy amennyiben, egészen véletlenül, de bűnt elkövetettek is kaptak letelepedési kötvényt, akkor az mennyiben szolgálja vajon az európai biztonságot. Inkább próbáljuk meg megtudni, hogy mi az a borzalmas csomag, ami a kormány álláspontja szerint ennyire elfogadhatatlan. Ebből a szempontból el tudtam volna képzelni, hogy a kormányzati portál, a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében közread egy hiteles példányt ebből a csomagból. A vélemény alátámasztására. Elvégre, ha vannak valós érvei, akkor aligha kell tartania bármelyik kormánytagnak egy vitától ezzel kapcsolatban.

Ezzel szemben: amikor ezt írom, akkor az említett közlemény nem tartalmaz egy olyan internetes linket, ahonnan az ENSZ dokumentuma elolvasható lenne. Így vagy elhisszük feltétel nélkül Szijjártó Péter kijelentéseit, vagy nem. Ez legyen mindenkinek a magánügye. A közügy legfeljebb az, hogy a közpénzből finanszírozott portál szerkesztésekor láthatóan nem volt szempont az a régi elv, hogy „hallgattassék meg a másik fél is”. De legalább legyen elolvasható. Addig, amíg a kormány ezt nem teszi lehetővé, addig javasolható lenne más olvasgatása. Az országgyűlés gombnyomogatóinak is. Ha nem is feltétlenül a kormány portálján. De az ENSZ honlapjain talán igen. Így azt a 2016-os dokumentumot, amelyik világosan leírja, hogy ki tekinthető menekültnek, és ki bevándorlónak. Még akkor is, ha a hazai vezetés, a pillanatnyi polizikai haszonszerzés érdekében összemossa a fogalmakat. Rögtön utána lehetne böngészni a többi kapcsolódó dokumetum között.

Már csak azért is, mert világos ENSZ-iránymutatás létezik a menekültekkel, illetve bevándorlókkal kapcsolatos eljárásra. Ahogy a menekültekkel érkező nők és gyermekek védelmére is. Igaz, a hazai vezetést az ilyen apróságok, illetve maguk az apróságok nem nagyon szokták érdekelni. De az oktatás, a gyermekvédelem ügyét elnézve ez nem korlátozódik a menekültekre. Ellenben, ahogy egy tavalyi beszámoló érzékeltette, legalább érthetővé válik a hatóságoktól idegenek, illetve a sajtó eltiltása a dokumentációs lehetőségektől. A hazai viszonyokra nézve pedig az, hogy az egyesek szerint nem is létező gyermekéhezést már többször is megszüntették. Mint az augusztusi hóhelyzetet. Ami helyett kaptuk most, Szijjártótól, a júliusi hóhányást, és országelszigetelődést.

Andrew_s

Siklósi Beatrix? Ugyan!

Siklósi Beatrix kinevezésén most kicsit pörög a kommunikáció. Lehet, hogy antiszemita, lehet, hogy buzizik, lehet, hogy cigányozik, és ezek egyike sem erény. Azonban a kinevezése legfeljebb tünet. Olyan, mint a szepszis a sérülést követően. Az ok a seb, az élősködők csak utána kezdik zabálni az elhaló szöveteket. Feltünő, fájdalmas, de az ok mélyebben van.

Hazánkban is. Az egyik ilyen ok, hogy a hiányos ismeretek, az évtozedekre kuktába zárt indulatok elegye kiutat keres. Ahogy a tehetségtelenség szülte, rosszabb esetben mesterségesen is előidézett tehetetlenség is. Azt pedig már Salvor Hardintól tudjuk, hogy: „az erőszak a gyengék végső menedéke”. Kicsit sánta, de ismert fordításban. A fordítás annyiban sántít, hogy az eredeti angol szövegből („violence is the last refuge of the incompetent”) tudjuk, alapvetően az inkompetens, a feladatra alkalmatlan emberek azok, akik erőszakhoz, demonstratív erőgyakorláshoz folyamodnak. De legalább felfújják magukat, hogy nagyobbnak tűnjenek. Netán csontig benyalnak egy nagyobb hatalomnak, és ezzel gyakorolják a sérült egójuk kompenzációs tornamutatványait. A hatalmat kiszolgáló, harsogva erősítő, illetve csendben, besúgói pozícióban leledző szocio-paraziták előretörési vágyáról aligha lehet valami különleges hatásként beszélni.

Azt pedig Emil Gustav Friedrich Martin Niemöller tanításából tudjuk, hogy amikor a cinkosok közt felszaporodnak a hallgatók, akkor előbb utóbb elfogynak azok, akik szólhatnának. Amely tanítás azért érdemes az ismételt emlegetésre, mert Orbán ideológiai terepgyakorlata pontosan ezért működik úgy, ahogy működik. A békák alatt lassan forralva a vizet, és folyamatosan felszalámizva a társadalmat. Beleértve az egyházakat is. Az, hogy most az egyházak közösen látszanak tiltakozni Siklósi Beatrix kinevezése miatt, az lehet ugyan futólag érdekes, de valójában erősen kérdéses. Ugyanezek az egyházak ugyanis változó hangerővel, de nem egyszer hangosan csattogó nyelvvel közelítettek a hatalomhoz a korábbiakban. Esetleg „csak” kussban voltak. Orbán antiszemitizmusa nem új. Szalonzsidózása többször megjelent a beszédírói leleményekben. Holdudvarában olyanok fordulnak elő, mint a Fidesz ötös tagsági könyvének tulajdonosa, vagy Boross Péter, aki most éppen Horthyt fetisizálja. Mert a pillanatnyilag kinyalandó fenékben ezt véli trendinek.

Ám hol voltak ugyanezek az egyházak, amikor a református egyház jeltelen tagja Horthy-fétist avatott? A püspöki kar hány tagja vonult ki tiltakozása jeleként az eseményre? Nem rémlik, hogy a környék hangos lett volna a klérus tiltakozásától. Ahogy igen elszigetelt reakciókat váltott ki az is, amikor Orbán már 2012-ben elkezdte a lakosság megosztását „magyarokra” és „zsidókra”. Amely gesztussal kapcsolatban talán érdemes megemlíteni, hogy az azóta eltelt időszakban is volt olyan rabbi, aki nem egy esetben játszotta el az udvari zsidó szerepét. Amikor tehát most az egyházak tiltakoznak, akkor nem igazán megkerülhető a kérdés, hogy hol voltak mindezek a nagyszerű és tanult emberfők? Netán a kormánytól kapott pénzt számolgatták? Ahogy az is kérdés lehet, hogy milyen tömegbázisra tudnak támaszkodni? Egy olyan társadalomban, amelynek alfelében elég régóta forgatják a trágyába mártott karót.

A megosztottság gyakorlatilag tradícióvá vált. Az árkok mélyítését olyan politikai fegyverként kezeli a hatalom, amelynek forgatásakor csak az árokba betemetve képes elképzelni mindenkit, aki nem hódol be feltétel nélkül. A belső félelemkeltés, a nemzeti besúgás rendszerével való fenyegetés pedig hatalmat, pozíciót ígér azoknak, akik hajlandók előrántani a kiélezett gyalogsági ásót. Nekik nem kell, és nem is szabad gondolkodni. Akkor kerülnek előnybe, ha nem gondolkodnak. Enyhébb esetben gondolkodhatnak, de hallgatniuk kötelesség. A rendszer ismerős lehet azoknak, akik ismerték a ’990-es gengszterváltás előtti kontraszelekciós rendszereket. De miért is ne lehetne? A hatalmat jelenleg gyakorlók nagyobb része, és maga Orbán Viktor is pontosan abban a rendszerben szocializálódott. Abban ismeri ki magát, abban érzi jól magát. Vezetőként.

Az, hogy közben kereszténységről, vagy bármi másról beszél? Na és. Ha az aranycsinálás trükkjének emlegetése, vagy az örökmozgót megígérő kommunikáció hozna számára politikai hasznot, akkor a bölcsek kövének lenne nemzeti kutatóintézete. Siklósi Beatrix? Ugyan már! Szinte szóra sem érdemes tünetecske.

Andrew_s

A megszakértett kiberharctér

A hírekben sokfelé kanyarognak az információk. Van akit a labda ide-oda rugdalása érdekel jobban, míg mások az Orbán-Putyin találkozó képein, illetve a miniszterelnök fél számmal kisebb zakóján, mosolyog. Az MTI ezek mellé a képek mellé egy sor más hírt is csomagolt. Ezek egyike szerint, állítólag, nő a „kibertér veszélyeivel kapcsolatos tudatosság”. Jelentsen is ez bármit.

Mert korántsem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt jelenti. Alig valószínű, hogy túl sokan lennének azok, akik azzal a felkiáltással jelentkeznek be a levelezőprogramjukba, illetve a Facebook-profiljukhoz, hogy: „megyek a kibertérbe”. Ezzel szemben alig van hét, hogy ne hallanánk internetes zaklatásokról, gyermekek megalázásáról, illetve adatbiztonsági problémákról. Amelyek alapján akár olyan véleményekkel is élhetnénk, hogy a veszélyekkel szembeni tudatosság lehet, hogy növekszik, de az emberek alapvetően tesznek rá. Ameddig nem a gyermeküket, esetleg őket magukat zaklatják. Holott a mindennapok veszélyesség-érzete nagyjából ilyeneken múlik. Az emberek többsége ugyanis nem az amerikai elnökválasztásra gyakorolt esetleges orosz befolyás felett polemizálva töltik a napjaikat.

Akkor sem, ha az MTI az informatikai biztonsággal kapcsolatos hírt egy olyan TV-műsorra (M1) hivatkozva közli, amelyben az EU és a NATO csúcstalálkozóján érintett kiberbiztonsági együttműködés kapcsán szólaltattak meg egy szakértőt. Krasznay Csaba kiberbiztonsági szakértő pedig azt mondta, hogy nő a tudatosság. Szakértő, tehát higgyük el. Azért persze inkább meséljük el a tanároknak, hogy a NATO messzebb van, mint amilyen közel a tanítványokhoz a zaklató iskolatárs előfordulhat. Legalább ettől is nő egy kicsit a tudatosság. Reménykedjünk. Abban is, hogy egyik ifjú sem veszi túl komolyan a hétköznapokban azt, amit a NATO szempontjából még csak-csak megérthetnénk. Azt, hogy a “NATO terminológiájában a negyedik "hadszíntér" a kibertér”. Az USA esetében az ötödik.

Pontosabban: ezeket a besorolásokat nyugodtan komolyan veheti bárki. Legfeljebb azon vitázva, hogy talán nem kellene ennyire hátra sorolni az informatikai hadviselést. Tekintve az informatika fokozott bevonulását az élet különböző területeire. Miközben egy TV-műsorban talán kicsit fékezett habzással illene talán kezelni a kérdést. Nem elszaladva odáig, hogy a „kibertér egy olyan műveleti tér, ahol katonai cselekményeket kell végrehajtani”. Nem azért, mert nincs katonai jelentősége, hanem azért, mert az emberek hétköznapjaiban a levelezőjük, a Facebook, és a hasonló szociális terek szemszögéből élik meg a virtuális tereket. Márpedig ezeket a területeket inkább ne kezeljük hadműveleti térként. Mert úgy viszonyulnak ahhoz, mint a házikert a lőterekhez. Amelyek között talán még az is érez némi különbséget, aki szerint minden iskolába lőtér kell. Esetleg kettő is.

Azért persze nem sajnálom a diplomát attól néhány tíz embertől, akiknek azt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Kiberbiztonsági Akadémiáján nyomták a kezébe. Legfeljebb egy kicsit bízok azért benne, hogy nem a lakosság által használt virtuális terek fő-cenzorai lesznek. A permanens háborúsdi jegyében. De talán szerepet kaphatnak az olyan orcára-pottyanások elkerülésében, mint az egy évvel ezelőtt BKK-botrány is jelenthetett. Amelyet részben leállítottak, részben kompromittáltak. Az informatikai biztonság, illetve a fejlesztést végző cég minőségbiztosításának a nagyobb dicsőségére is.

Andrew_s