Személyhívók szinkron-bumja Libanonban

Egy, technológiailag sem érdektelen hírt fújt be a Közel-Keletről az internet szele a reá nyitott ablakon. Nyilván jönnek majd idővel az interpretációk, magyarázatok. De az szinte biztos, hogy komoly szervezésre utal, ha egy zárt csoportban használt személyhívók gyakorlatilag egy időben elpukkannak, felrobbannak, önmegsemmisülnek. Márpedig a Hezbollah háza táján pont ez történt.

A hírt egyébként a Közel-Kelet Izrael-barátnak egy cseppet sem nevezhető forrása is közli. Először nyolc, majd legalább kilenc halottról számolva be az AlJazeera oldalain. A libanoni egészségügyi miniszterre hivatkozva. S külön kiemelik, hogy egy lány is az áldozatok között van. Akihez nyilván egész véletlenül került egy olyan eszköz, amit különben a terrorszervezet tagjai használtak. Miközben felrémlik, hogy az ominózus, október 7-i támadás izraeli áldozatai között is voltak lányok, nők, hölgyek. Olyanok is, akiket megcsonkítottak, megerőszakoltak, megöltek, illetve megkínoztak, megaláztak, majd eléggé ripityára vertek ahhoz, hogy a koponyacsont szilánkjaiból vett DNS-mintával lehessen biztosan azonosítani.

De erre a kis kitérőre csak azért tértem ki, mert az AlJazeera is emlegeti a gázai háborút a libanoni hír kapcsán is. Melyet a Hezbollah illetékese az izraeli akciók közül a legnagyobb biztonság-sértésnek titulált. Ami több szempontból is igaz lehet. Azzal ugyanis, hogy kapásból Izraelt vádolja meg a személyhívó-akcióért, hallgatólagosan elismeri, hogy az izraeli szolgálatok ezt végre is tudhatták hajtani. S ezzel kapcsolatban ismét kiemelném, hogy egy zárt terrorszervezet tagjai esetében. Ráadásul elég tömegesen, ha a miniszter, Firass Abiad, 2750 sérültet emleget.

A személyi sérüléseken túl természetesen az akció pszichológiai hatása sem lebecsülendő. Mert ezeket a robbanó-hívókat elő kellett állítani, oda kellett juttatni, a terrorszervezet tagjaihoz is. Ami óhatatlanul azt is üzeni, hogy a szolgálatok ott vannak a szervezetben. Látnak, hallanak, és tevékenykednek. Így érthető, ha biztonsági problémákat emleget a szervezet.

Miközben technikailag sem lehetett minden kihívástól mentes a megoldás. Mert a kapcsolási rajzok ismerete nélkül is el tudom képzelni, hogy az akkumulátor töltöttségét figyelő komponenst szoftveresen ki lehet iktatni. De ebben az esetben az akkumulátor valószínűleg változó időkben, és nem használat közben durran el. Márpedig ezek a kütyük valószínűleg a használó zsebében, kezében szálltak el. Ami kicsi, de hatékony töltetett, és igen komoly időzítést tételez fel.

S igen. Továbbra is együtt tudok érezni az esetleg ártatlan, a terrorszervezettel semmilyen kapcsolatban nem álló, egyik szervezetet sem, és hallgatólagosan sem támogató áldozatokkal, illetve családjukkal. De továbbra sem gondolom, hogy a terrorizmus, az emberek elrablása, megkínzása, illetve az ezek mögött álló szervezetek támogatása olyan attitűd lenne, amivel együtt kellene éreznem. Akkor sem, ha az akárcsak közvetett, információs, illetve informális támogatást adók egyikét ENSZ-nek hívják. Az adott helyzetben pedig inkább arra hajlok, hogy elismerjem az izraeli szolgálatok teljesítményét. Amivel üzent a Hezbollahnak, de a többi hasonló társaságnak is, hogy azok is érezzék a törődést.

Andrew_s

Igazgató és kommunikáció

Az utóbbi napok attól is hangosak, hogy felmentettek egy iskolaigazgatót azért, mert közleményben jelezte kitérését egy különben agyzakkant rendelettel kapcsolatban. Az ördög a részletekben van. Mert menet közben azért kiderült pár apróság is az ügyben. Túl azon is, hogy az igazgató a médiára mutogat. Miszerint az tehet az egészről, mert megírta az akcióját.

Ez utóbbi azt a fajta felelősségét is jelzi a médiának, az abban dolgozóknak, hogy lehetőség szerint ne ártson azoknak, akik erre nem szolgáltak rá. Mert a blikkfang, a politikai nézetek okozta megmondás-kényszer elé is lehet olykor "STOP"-táblát tenni. Aztán lehet elmeditálni azon, hogy a vezetési modell mennyire diktatórikus, a társadalom mennyire szolidáris. Azon is, hogy az előbbire a "meglehetősen", az utóbbira a "nem igazán" a jó válasz jelenleg.

Nem mellesleg kiderült közben, hogy az igazgató előtte jelezte az illetékes államtitkárnak. Figyelembe véve az előző válaszokat, úgy gondolom, hogy a közlemény elejére érdemes lett volna odaírni, hogy "az államtitkárral egyeztetett módon..." döntöttek, ahogy döntöttek. Ez a hatalom részéről kevésbé tehette volna támadhatóvá a közleményt, és a sajtóban dolgozó akárkik számára is kevésbé tette volna vonzóvá. Viszont a rendelet mellé odateszi a megszokott kiskaput, és így puhítja magát a rendeletet is. Szemben azzal, hogy esélyesen nem puhítja a rendeletet, de legalább a végrehajtás ellenőrzését is keményebbé teszi.

Az igazgató tehát valójában arról adott bizonyítványt, hogy a helyzetfelismerő képessége közel nulla. A helyzethez illesztett kommunikációs készsége így szintén közel nulla. Mert egy iskola igazgatójának, szerintem az adott helyzetből kell kihoznia azt a maximumot, amit ki lehet hozni úgy, hogy az intézményt használó diákoknak, és az ott dolgozóknak se ártson. Ez a jelen ismeretek szerint, az igazgató kommunikációs alkalmatlansága miatt, nem teljesült. Márpedig egy vezetőnek a kommunikációs készség is alkalmassági feltétel kell legyen.

Ettől a rendelet még hülyeség, a vezetés diktatórikus, az oktatáspolitika alkalmatlan marad. De amíg a társadalom cselekvő többségének ez a választása, addig ezek a körülmények képezik a létező társadalmi valóságot. Azt pedig csak erősen zárójelben jegyezném meg, hogy a pedagógusoknak, szervezetileg egyértelműen, de személyesen is sokaknak, nem kis szerepe volt a Fidesz melletti agitációban 2010 előtt.

Andrew_s