Magyar Péter bejelentett bátrai

Amióta Magyar Péter bekelentette a jelöltek jelöltjeinek a jelölését, azóta egy dolgot biztosan meg lehetett állapítani, hogy ezzel sikeresen tematizálta az Orbán-ellenes közvéleményt. De az, hogy ezen túlmenően volt-e értelme, az több fórumon vita tárgya. Legutóbb a Klubrádióban is ezzel a kérdéssel tematizáltak egy műsorrészletet. Aki ezt szeretné megismerni, az hallgassa meg ott. Maradok a saját véleményemnél.

Szerintem annyi haszna biztosan volt a nyilvánoságnak, hogy több szempontból tisztázó hatása lehet. Akár még a Tisza tényleges programjának a megismeréséhez is hozzájárulhat. De a párt környékén uralkodó szemlélet megismeréséhez szinte biztosan. Ugyanakkor a szokásosan ismételgetett panelek kritikájához is. Mert egyre inkább lejárathatja, unottá teheti azokat az érveket, amelyek közös refrénke: a többiek se, a többinek sem. Elvégre, ha a Tisza egyetlen érve önmaga mellett ez, akkor valójában semmivel sem indokolja, hogy mennyivel, illetve miben jobb. Azon kívül, hogy a vezetőjét nem Orbán Viktornak hívják. De vissza a képviselőjelöltek jelöltjeihez.

Amit biztosan megtudtunk, hogy hány száztalékuk nő, illetve mi az átlagéletkoruk. Ahogy azt is, hogy diplomások, tanárok, mérnökök, valamint rendvédelmisek, és sokan mások. Egy adat hiányzik a sok között. Az, hogy a NER igazgatósági állását is egykor betöltő Magyar Péter mellett hány egykori fideszes, tag, aktivista, szimpatizáns tarkítja a jelöltek sorát? A hazai közéletet nézve az a gyanúm, hogy talán pont a felülreprezentáltság miatt hiányzik ez az adat.

Ugyanakkor pár dolgot mégis láthatunk. Lássuk csak:

• A politikai rutin: gyakorlatilag semmi. Az érv az, hogy majd megszerzik, és ’990 –ben sem volt más a helyzet. Ez akkor sem volt teljesen igaz, de mára egészen biztosan nem igaz az, hogy csak a nulláról lehetne indulni.
• A parlamenti tapasztalat: gyakorlatilag semmi. Az érv itt is az, hogy majd megszerzik. Azonban ez azt is jelzi, hogy aligha várható szerintem a parlamenti realitásokat figyelembe vevő megnyilvánulás.
• A személyi kitettség, egzisztenciális foghatóság: szerintem magas. Szerintem belátható, hogy a képviselői fizetés némileg magasabb annál, ahonnan a jelöltek többsége indul. Így a jelölteknek személyes érdekük a pozíciónak való megfelelési kényszer, ami a pártelvárásnak való feltétlen megfeleléshez, a pártvezető személyéhez való feltétlen lojalitáshoz vezet.

Az így kialakuló állapot esélyes, hogy alig különbözik esetleg a jelenlegi fideszes „bátrak” képviselte helyzethez.

Ebben a felállásban szerintem nem civilekre, szakpolitikusokra, hanem valójában pártharcosok csapatára számíthatunk. Ráadásul rutintalan, tehát megvezethető pártharcosokéra, vezérközpontú lojalitással. Ami jellegében nem, csak a pántlikákban, a csomagolásban különbözhet a jelenlegi rendszertől. Akár valós, akár hallgatólagos koalíciót is kötve a jelenlegi állampárti csoporttal.

Mert Magyar Péter alapvető innovációja mégis csak az, hogy Orbán személyével ugyan szemben állva, a kormánypártot alig karcolva építette le, szalámizta fel a rendszert is ellenző ellenzékiséget, miközben a támogatói köre a közösségi médiában jobban hasonlít a vezér szólamait visszhangzó hitharcosok szekértáborára, mint bárkit meggyőzni szándékozó, érvelő aktivisták csoportjára.

Andrew_s

Nagy Márton és a magyar sarcológia

Nagy Márton komoly bejelentéseket tett. Nagy Márton komoly bejelentéseit próbáljuk meg komolyan venni, és egy picit elgondolkodni a lehetséges hatásain. Ha a globális hatásait illetően talán nem is annyira globálisan. Nem hagyva figyelmen kívül, hogy egy lendülettel inflálja el a nyugdíjígéreteket, és ismeri be a sorok közt a hazai gazdaság elmerülését a latrinában.

Azzal ugyanis, hogy a gazdaságpolitikai intézkedésekkel, azaz osztogatási ígérgetésekkel, indokolja a hiánycél megemelését, majd ennek fedezet-előteremtésére a bankok és pénzügyi vállalkozások fokozott megsarcolását nem igazán tett mást. Celofánba csomagolva, a sorok között, gyakorlatilag azt üzenete, hogy „bármit megígérünk, a hatalomban maradásunk érdekében, de ebből semmit sem tudunk megfinanszírozni”. Szerintem más sem tudná megfinanszírozni az ígéreti licitet, de maradjunk a jelen bejelentésnél. Illetve a pénzügyi szféránál.

Az elméleti magasságokból szálljunk alá a munkavállalói szintekre. A pénzügyi szektorról sokszor megemlítik, hogy a jövedelmi viszonyok nem rosszak. Ellenben sok szempontból jobbak, mint másutt. A központi területeken szinte biztosan, és a tranzakciók hátterét biztosító rendszerek környékén majdnem egészen biztosan. Ami azt jelenti, hogy a közterheken és az áfán keresztül ez a réteg elég jelentős foglalkoztatotti befizetője a költségvetésvetésbe. Miközben munkavállalóként jelentős szerepe van abban, hogy fizetni lehessen bankkártyával, az átutalások biztonsággal célba érjenek. Akár nemzetközi szinten is. Ez általában akkor is igaz, ha most sokan horkantgatnak némely bosszúság példáján felhorgadva.

A fentiekből több dolog is következhet akkor, ha a pénzügyi szektor elkezdi visszafogni a fejlesztéseket, illetve megválik a dolgozók egy részétől. A fejlesztések visszafogásával csökkenhet a szereplési képesség a tranzakciós piacon. A nemzetközin is. Ez lehet kis bosszúság sokaknak mindaddig, amíg az átutalásai nem kezdenek késni, a külföldön dolgozó családtagnak nem kezd problémát okozni a hazaiak támogatása. Ugyanakkor az is érthető, ha a pénzügy ezen területein dolgozók a nemzetközi munkaerőpiaccal is jelentős mértékben kompatibilisek. Szakmailag, nyelvismeretben egyaránt.

A megszorítások, az elbocsátások ezen a területen így egyrészt közvetlenül csökkentik a költségvetési bevételeket, másrészt könnyedén ad egy újabb lendületet annak a gazdasági exodusnak, amelyben az Orbán-kormány egyébként is igen jól teljesít. Közvetve pedig csökkentheti a szektor nemzetközi versenyképességét, a kapcsolatait a nemzetközi rendszerekhez. S ettől a pontból indul az a gyökérzeti háló, ami befolyással lehet minden vállalkozásra, amelyik nemzetközi tranzakciós forgalmat bonyolít le. Legyen az anyagbeszerzés, eladás, bármi.

Rövidebb távon lehet szimpatikusan populista vezérszólam a vezértől, illetve a sleppjétől a pénzügyi szektor lehúzása. De már a középtáv rövidebbik szakaszán is könnyedén lehet erősen, és negatívan visszaható. Nem feltétlenül csak globálisan, hanem a mindennapokban is.

Az, aki ma drukkol a pénzügyi szektor megsarcolásának, az később se panaszkodjon, ha a nyugdíjaknak nem lesz fedezete, vagy akkor sem jut el hozzá, ha van. Ahogy akkor sem, ha a magasabban képzett szakemberek újabb hulláma távozik az országból.

Andrew_s