Politikafűtötte diplomalicit.

Az egyes iskolákban, így a felsőoktatásban szerzett végzettségek jelentősége változó. Akkor is, ha ebbe a politika nem avatkozik be közvetlenül. Az utóbbi időkben azonban egy sajátos folyamat tanúi lehettünk, mely folyamat egyik kiváltója kétségtelenül az a botrány, mely végső soron a köztársasági elnök lemondásához vezetett. Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy meglepő módon alakultak így az események, de ismerve a hazai közélet szertemutogatós valóját, végső soron nagy meglepetéseket nem tartogattak a hírek. Már csak azért is, mert például a tudományos fokozatok átértékelődése, és nem pozitív átértékelődése már Schmitt Pál plágiumgyanújának felbukkanásakor sejthető volt.

Ez már csak azért is sejthető volt, mert egy tudományos fokozat odaítéléséről nem a jelölt dönt egyedül. Tehát a szégyenpadra akár joggal felkerülhet nem csak az aki kapta, de az is, aki adta. Az azonban kétségtelen, hogy olyanesetben, amikor nem a tudományos minőségről, hanem plágiumról esik szó, az elkövetőé a nagyobb, és szétkenhetetlen felelősség. Ezért furcsa volt, hogy a plágiumot vizsgáló bizottság egy eléggé felelősségszétkenő, de politikailag korrekten megfogalmazott jelentés-összefoglalóval jelentkezett a médiapiacon. Felvetve ugyan a politikai nyomásgyakorlás lehetőségét, de sokkal inkább valószínűsítve az öncenzúra, a bizottsági bátortalanság belépését a folyamatba. Amikor ennek ellenére, talán a politika részéről érkezett felhatalmazás hatására, de a címet Schmitt Pálnak odaítélő egyetem visszavonta az egyetemi doktori címet, majd a köztársasági elnök némi huzavona után lemondott, akár megnyugodhatott volna a felsőoktatás körüli örvény is. Függetlenül a köztársasági elnök címe körüli történésektől. 

Különösen, mert a romok egyébként is sok mindent maguk alá temettek. Azonban már a lemondás környékén látszott, hogy ez a történet korántsem lesz ilyen egyszerű. Mert szinte a plágiumgyanúról való megbizonyosodással egy időben megindult valami szétpacsmagolása a felelősségnek, a személyes hiba súlyának. Az olyan kijelentések, melyek általánosnak tételezik fel a saját erőt nélkülöző fokozat, vagy akár diplomaszerzést, egyáltalán nem használtak a megnyugvásnak. Bár kétségtelenül kísérletet jelent arra, hogy Schmitt Pál kinevezésének és pozícióban tartásának, elsősorban politikai, felelősségét is csökkentse. Amikor pedig megjelenik a vezető kormánypárt frakcióvezetőjének az a nyilatkozata, ami minden korábbi fokozatot felül szeretne vizsgálni, már előrevetítette, hogy a politika fegyvertárába kezd besorakozni a korábban megszerzett eredményekkel kapcsolatos fenyegetésekkel való nyomásgyakorlás.

Mert nem abból indul ki, hogy mindenki jogosan szerzett akár diplomát is, hanem abból, hogy mindenki csalt, aki egy adott kornál idősebb. Aminek a nyomásgyakorlási része nem is az, hogy az adott esetben jogtalanul megszerzett papírok visszavonásával fenyeget. Sokkal inkább az az emberi hatás, hogy az akár joggal diplomát kapók jó része sem szereti a felülvizsgálatokkal járó macerát. Különösen, mert egy adott diplomadolgozat megléte néhány évtized távolából eléggé kétséges lehet. Így végső soron a FIDESZ frakcióvezetője egy olyan világképet alapozott meg, ami a diplomások felé egyfajta fortélyos félelemkeltéssel operál. Nem először a történelemben, és korántsem előnyös történelmi párhuzamokat villantva fel. Miközben végső soron akár egy vállrándítással is elintézhető lenne, ha nem indult volna szinte azonnal politikai támadás egyes politikai „nevek” ellen. Mintegy azt vélelmezve, hogy van akinek „alanyi jogon” kétségbe vonható a teljesítménye, míg mások „alanyi jogon” felül állnak a kétségeken.

Jól mutatja ezt, hogy meglehetősen gyorsan elkezdték keresni Gyurcsány Ferenc szakdolgozatát és diplomadolgozatát. Amire szinte azonnali válaszként ugyan megjelent egyfajta prevenció gyanánt maguknak a bizonyítványoknak a képe a neten, ezt valahogy nem akaródzott senkinek elfogadniuk az ellenfeleknek. Viszont arról csak futó hírek jelentek meg, hogy a miniszterelnök részéről sem lehetett egyszerű a diploma meglétének igazolása. Személyesen úgy tűnik nem is sikerült neki, mivel Szijjártó Péternek jutott a megtiszteltetés, hogy az olyan személyes eredmény, mint egy diplomamunka, ügyében intézkedjen. Ami sajnos ismét egy hibás ötlet lehet, mert akkor is felveti a FIDESZ, illetve a miniszterelnöki csapat részéről a nyomásgyakorlás gyanúját, ah erről talán szó sincs különben. Egyfajta kényszeredett kapkodás érzését kölcsönözve a politika részéről az ügyben. Kiterjesztve egyben a politikai fenyegetettség érzését immár a felsőoktatási intézményekre. Mely utóbbi szempontból kifejezetten szerencsétlen húzásnak bizonyulhat az, hogy a SOTE, Schmitt Pál doktoriját visszavonó, ülésének jegyzőkönyvét bekérte a minisztérium. 

A diplomadolgozatokra visszatérve, kétségtelen, hogy Orbán Viktor diplomadolgozata valóban elolvashatóvá vált az http://orbanviktor.hu webhelyen. Pontosabban láthatóan egy másolatról készült anyag került fel, mivel a jól látható, hogy rajta van a másolatiságot igazoló pecsét. Ez természetes, ha azt tekintjük, hogy az eredeti aligha napi olvasmánya a miniszterelnöknek, vagy akár el is keveredhetett a saját példánya az évtizedek alatt. Nyilvánvaló, hogy az egyetem készséggel állt a politikai vezetés rendelkezésére, és gyorsított eljárásban feloldva a titkosítást, megkereste az egykor beadott példányt. Ez csak annak a fényében értékelődik másként, hogy a politika riválissal kapcsolatban szinte elindult egy hecckampány, amikor kijelentette, hogy a saját példánya nincs gyorsan elérhető állapotban. Azon az alapon, hogy biztos nem is írt szakdolgozatot, ha az egyetem „nem találja”. Tehát az egyik esetben készséggel elfogadásra került az, hogy az egyetem keresse meg, míg a másik esetben ez a szempont mintha feledésre került volna. Ez kétségtelenül furcsa képet fest a falra az ördög mellé. Elvégre jelenleg nem Gyurcsány Ferenc van hatalmi pozícióban, és a fórumokon fel is bukkantak azok a vélemények, hogy a hatalomnak érdekében állhatott „elvesztetni” az eredeti dolgozatokat. Abból kiindulva, hogy amennyiben megvannak, akkor semmi hatásuk. De, ha hiányoznak, akkor viszont lehet rá lejárató kampányt alapozni. 

Ez természetesen lehet megalapozott, de megalapozatlan fórumvélemény is. A korrektség jegyében ugyanis hozzá kell tenni, hogy legalább az egyik dolgozatról már tudható, hogy évekkel ezelőtt az egyetem küldte a „kerek irattárba”. Azt azonban jelzi, hogy a több évtizedes végzettségekkel való nyomásgyakorlás kezd beépülni a közvilágunkba. Márpedig ez nagyon káros lehet. Egész generációkat hozhat bizonytalan helyzetbe. Miközben azt a célt nem is éri el, amiért talán bevetésre került. A köztársasági elnököt ugyanis nem is elsősorban a plágium buktatta talán meg. Vagy igen, de a botrányt valószínűleg az korbácsolta fel viharosabbra, hogy Schmitt Pál belekeveredett egy olyan hazugságspirálba a plagizálással kapcsolatban, amiből tényleg nem volt más kivezető út. Ha ezt az, aki végső soron a posztra jelölte nem érti, akkor sem számára, sem a szakértői stábra nem túl hízelgő. Mivel elegendő lenne ehhez az internetes fórumvélemények olvasgatása. Ugyanakkor a diplomákkal való politikai licitálás, és az egyetemek minősítési, adminisztrációs rendszerébe való politikai beavatkozás látszata gyorsabb inflációt jelenthet. Inflációt a diplomák értékében, rontva a munkaerőpiaci helyzetüket a diplomásoknak. De inflációt okozva a teljes felsőoktatásban is. Abban a felsőoktatásban, melyet az új oktatáspolitikai irányvonalak már amúgy is meglehetősen megtépáztak. Az ország helyzetét azonban egyik sem felétlenül előnyösen befolyásolja.

Simay Endre István