A nap oktatáspolitikai híre volt, hogy
valami kiszivárgás nyomán, egy koncepciótközöltek valami kompetenciamérésről. Olyanról, ami az általános képzés
utolsó előtti évében végeznének, és egy életre beskatulyázná a gyermeket. Mert
félreértés ne essék, a középiskola megválaszthatósága egy életre
befolyásolhatja a hátra levő évtizedeket.
Az említett megállapítás általánosságban
akkor is igaz, hogy nyilván számos ellenpéldát lehet sorolni. De éppen azért
lehet rámutogatni az egyes kivételekre, mert kivételek. Miközben az
oktatáspolitika kapcsán vigyázni kell a koncepciókkal. Annak idején például a
„A Nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepciója” kapcsán az előzetesében még hivatkoztak a görög kultúra
hagyományaira. Csak azt felejtették el közölni, hogy a filozófiára,m a
pederasztiára vagy esetleg a pornai-rétegre gondoltak-e? Azóta a szöveg
megváltozott, ha igaz, és Hoffmann Rózsa is messze jár talán az oktatástól. Ami
az oktatásnak kétségtelenül csak hasznára lehet. Még akkor is, ha esetleg bebizonyosodik,
hogy az szakmai idiótákból elég komoly a túlkínálat a kormányzati holdudvarban.
S ez adott esetben szinte független attól, hogy a korai kompetenciamérés
ötletét abszolútnak, vagy úgymond „orientálónak” hazudják- e a mindennapi
kommunikációban. Az „orientáló” is lehet ugyanis abszolút, ha a gyermekkel
utazó jellemzések, dokumentációk, igazolások tömegében a majdani
fogadó-intézménynek kínál elutasítási okot. S alapvetően ez lehet az egyik
probléma az említett felméréssel.
Nem feledve persze két fontos dolgot. Az
egyik az, hogy értő értékelésben jártas értő kezek által végezve a kompetenciák
körének felmérése lehet nagyon pozitív segítség is. Mert megvédhet sok felesleges
családi csalódástól. A másik az, hogy a kompetencia-felmérés mint olyan,
különösen fiatal gyermekeknél: hablaty. Fel lehet mérni az adott gyermek
közismereti szintjét, matematikai tudását, és készségtárgyaknál, már akár jóval
korábban, az alapvető affinitást. Például a rajzkészséget illetve a rajzolási
kedvet. De lehet, hogy valaki remek térlátással nem lesz építőmérnök, és kiváló
matematikai készséggel nem lesz matematikus, mert az adott feladatlap
kitöltésének pillanatában nagyobb hatással van rá a gyermekkor hagyatéka, mint
a szellem lehetősége. Nem véletlen, hogy megannyi támadás éri még az egyetemi
felvételiket is. Okkal, és joggal. Ezt leszállítani a fiatal tinik életkorára
ostobaság lenne.
S miközben az előző mondatokba is bele
lehet természetesen kötni, és felemlegetni a tíz év alatti matematikai
zseniket, a gyermekkoruktól megfosztott tini-sztárokat és kvíz-reklámokat,
érdemes lehet egy másik szempontot is figyelembe venni. A
kompetencia-felmérések alapvetően sablon-teljesítésre orientálnak. Nem rosszindulatból,
hanem a rendszerbe kódoltan. Ahogy az interneten is arra a kérdésre kapunk
választ, amit felteszünk, a kompetenciamérésnél is ez a helyzet. A gyermektől
is azokra a kérdésekre kapunk válaszokat, amiket fel tudunk tenni. S azokat a
készségeket lehet felmérni, amikről a felmérőnek van valami halvány
segédfogalma. Egy kétszáz évvel ezelőtti tetszőleges felmérés sem tudta volna
megmondani, hogy kiből lesz lehetséges kvantumfizikus, vagy vírus-genetikus. A
nagy felmérősdi tehát alapvetően megnyírja a tehetségeket. Pont a
legtehetségesebbek kerülnek egy kalapba az igazán tehetségtelenekkel. Mert szabálykerülők,
mert nem a sablonokban gondolkodnak, mert olyan tudományterületek csíráját
hordozzák a tarsolyukban, amiről a jelen oktatói nem is hallottak.
Igaz, pont ezek a gyermekek a tanárok rémei
is. Az ostoba, de lojális, a szabálytisztelő de nulla kreativitással bíró
tanároké. Akik személyes sértésnek kezelik, ha a diák kérdez, ha olvas, ha
többet olvas, ha a sablonból kilógó válaszokat keres. Nekik a sablonkövető
gyermek, a hatalomnak a sablonkövető ember az ideális. Az sem baj, a ha sík
hülye. Csak ne zavarja képet. A korai kompetencia-felmérés tehát adott esetben
egy hatalmi önvallomással is felér. Ha bevezetik.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése