Bunkókkal a külügyi hírhitel-piacon

Forrás: Kanadai Magyar Hírlap

A magyar külpolitika egyik legújabb sikertörténete, hogy egy Kanadában szervezett egyetemi rendezvény meghekkelésére tettek kísérletet. Ezúttal a Magyarország ottawai Nagykövetségén szolgáló Oláh Lajos kapta azt a számára talán hálás feladatot, hogy bepróbálkozzon a közröhej-okozással. S a próbát, a beszámoló szerint, sikerrel teljesítette.

Az eseményről olvasható beszámoló szerint utolsó kérdezőként egy nyilatkozat felolvasását gondolta végrehajtani. Egy akadémiai rendezvényen, ahol a politikusok csak vendégnek voltak a meghívottak között. Valamint megpróbálva kioktatni az egyetem egyik professzorát a saját egyetemének működési szabályzatáról. Alighanem sikerrel elérve azt, hogy újabb strigula kerüljön ahhoz a tudattársításhoz, ami a magyar külügyi munkatársak ténykedéséhez a „bunkó” feliratú címkét rendeli. Ezen különben az sem segít, ha Oláh Lajost sebtében hazarendelik, és kinevezik tűzőrnek az Antarktiszra. Mely hazarendelésről és kinevezésről különben nincsenek információk. Talán nem is annyira véletlenül. A kormányzat számára ugyanis lehet olyan forgatókönyv, amelyben pozitív előjellel szerepelnek ezek a fellépések. Nem csak Kanadában, hanem az Európai Unió rendezvényein, vagy akárhol a nagyvilágban.

Tegyük fel ugyanis egy pillanatra, hogy a nemzetközi rendezvényeken Magyarország nem minden szempontból a sikertörténetek listáját gyarapítja. Az is nyilvánvaló, hogy ennek megítélése erős szubjektív véleményeket hordozhat. Jól látszik ez a gazdasági exodus kapcsán. Az ország számára ennek folyamatában egyre nehezebben pótolható, a társadalom szempontjából egy nemzedékeket érintő szociális abortusz figyelhető meg. Már akkor, ha valaki a nem itthon születő nemzedékekre gondol. Ha valaki arra gondol, hogy a kiköltözők nem feltétlenül a legostobábbak közül kerülnek ki. De rögtön más a helyzet, ha a hatalom oldaláról nézzük a helyzetet, kommunikációt. Elég, például, a szinte hurráoptimista kommenteket hallgatmi, olvasni arról, hogy milyen remek: a kivándorlók milliárdokat utalnak haza, és majd csak haza eszi őket a Túró-rudi utáni csillapíthatatlan vágy. Akkor pedig hozzák a tejet, mézet és Kánaánt. Addig sem utolsó szempont, hogy az elégedetlenek távozása csökkenti a belső feszültséget. Kis szépséghibája az ügynek, hogy esetleg nem tartják a pofájukat, és mesélnek arról, hogy miért is távoztak.

Ahogy a különböző rendezvényeken az ellenzéki politikusok is megszólalnak. Az említett kanadai kerek-asztalnál ugyan nem, mert ők sem kaptak külön meghívást, de másutt olykor igen. Ezt különben a Fidesz kommunikációjából tudhatjuk. Mert egy-egy megnyilatkozás után megy a hazaárulózás ezerrel. Követve különben az unalomig ismert receptet. A hülyeség nem bűn, de beszélni róla az. Mint amikor a postás tehet az általa kézbesített korrupciós végzés okán a korrupcióról. De ismerünk olyan korszakot is, amikor az ellenkező előjellel próbálkoztak a szellemi gőzhengerrel. Amikor is, akár tudományos tények is bekerültek a tagadott kategóriába. Mint amikor a gének léte is az imperialista árulás felforgató eszméjének a szimbóluma volt. Aztán a gének nagyjából mégis győzelemre állnak Trofim Gyenyiszovics Liszenko tanításaihoz képest. De kanyarodjunk vissza biológia irányából, és maradjunk a hatalom ambicionálta önégetés gondolatkísérleténél. Annál a bizonyos forgatókönyvnél.

Az átlag hírolvasó ott a nagyvilágban ugyanis nem okvetlenül tesz különbséget a politikusok alsónadrágjának színe szerint a felszólalók között. Számára, akár egyetemi szinten is, az egyik politikus pont olyan, mint a másik. Annál inkább, minél kevésbé van a gatyamadzag-figyelésre szocializálva. Mert elképzelhető a demokrácia olyan foka, amikor megpróbálnak arra figyelni, amiről szó van, és nem csak az eközben lengetett zászlókra. Ez szokatlan és veszélyes terep annak, aki nem ehhez van szokva. Mert esetleg a szemére vetik, hogy pár éve nem ugyanezt mondta, mert szóba hoznak mérhető statisztikai adatokat, mert még egy galád ellenzékit is meghallgatnak. Holott tudhatnák: Orbániában az alanyi jogon hülye. Ha nem hülye, akkor genetikusan hazudik. Ha tényeket sorol, akkor azok nincsenek is. Mert nem beszélünk róla. A szokatlanság okozta sokkon lehet úrrá lenni akkor, ha olyan külpolitikai kamikáze-akciók sorozatát hajtják végre, ami nyilvánvalóan kontra-produktív, ostoba és hiteltelen.

A magyar politikusok kormányzati önégetése ugyanis óhatatlanul füstöt fúj minden magyar politikus felszólalása köré. Ha nem túl jelentős politikai szereplők kellő számban képesek füstöt fújni, akkor előbb-utóbb pusztán a tényre elkezdhetnek legyinteni, hogy egy magyar politikus felszólal. Az ellenzéki, vagy pusztán tényszerű kritika megítélését illetően ez a hiteltelenedési láncreakció lehet kormányzati érdek. Az Oláh Lajosok pedig legfeljebb majd kapnak valami nyugis aktatologatói beosztást a külügy környékén.

Andrew_s