Rostoványi Corvinus-siratója

Forrás: Corvinus-online

Az úr 2012. és Orbán Viktor országlásának 6. évében, április havában már egészen úgy látszott, hogy a Corvinus Egyetemet, melyen már korábban is számos kísérletet hajtottak végre, utoléri a vég. Az akkori fűnyíró-mélyrepülés sajnos úgy tűnik nem szűnt meg, csak a berregését tompították olykos-olykor. De a politikai ókor képviselői nem tántorultak meg.

Elvégre miért is kellene egy olyan felsőoktatási intézmény, amelynek valamikor Marx adta a nevét. Illetve mások adták az intézménynek ezt a nevet, de ez kit érdekel, amikor a nyomokat kell eltüntetni. Azokat a nyomokat, melyek esetleg a jelenlegi kormányzathoz vezetnek. Nem a szó bűnügyi, hanem sokkal inkább képzési értelmében. Az unortodoxan pirospettyes tündérgazdasági ötletek szülőatyja ugyanis ott végzett. Azon a bizonyos közgazdasági egyetemen, mely az ország gazdasági állapotát tekintve eléggé piros pettyes lehetne. A szégyenpírtól. Jobb is talán, ha megszüntetik az egyetemet. Mondjuk mielőtt valaki el kezdi feszegetni Matolcsy György ott szerzett végzettségét. Bár, ezen az alapon több más felsőoktatási intézmény is felsorakozhat a vágóhídra vezető úton. Nem vitatva azt, hogy a felsőoktatás rendszere rászorulhatna némi módosításra. Különös tekintettel a nem egyszer tapasztalható kontraszelekcióra, és az adminisztratív szekciók, tanulmányi osztályok túlhatalmaskodására.

A klinghammeri megoldás erre azonban láthatóan nem az, hogy a kontraszelekciós köröket megtörjék. Már csak azért sem, mert akkor talán a felsőoktatásért felelős csúcsállamtitkár is elmehetne borsót válogatni. A centrális hatalmi momentum válasza a problémákra az, ami egy diktatúrában elvárható. Nem más, mint a saját, nem kevésbé kontraszelektált rendszeréből, politikai biztosok kinevezése az egyetemre. S azért, hogy ezekből se legyen annyi, amennyi esetleg egyfajta kritikus, illetve kritikát megfogalmazó tömeg lehet, az egyetemeket legjobb szétszabdalni és újracsoportosítani. Ezek az ötletelések szinte mind végigvonultak a felsőoktatáson, és szinte kivétel nélkül érintették a Corvinus-t, mely egyike azoknak az egyetemeknek, melyek képzései nem állnak rosszul a nemzetközi megmérettetésben. Ez egyébként lehet, hogy nem pozitívum, mivel az az egyetem, amelyet a nemzetközi mércén jól jegyeznek, nyilvánvalóan nem lehet elég nemzeti. A politikai komisszárok különben ezen is segíthetnek adott esetben. Jól emlékezhetnek erre azok, akik annak idején a különböző egyetemeken a „Marxizmus-Leninizmus Tanszékek” munkásságával szembesültek.

De természetesen nem szükséges a színvonalrontáshoz, a működési obstrukcióhoz külön tanszékbe szervezni az említett elvtársakat, elvtársnőket. Már csak azért sem, mert esetleg, a rendszer réseit kihasználva, még valaki olyan furakszik be a zárt sorok közé, aki még képes gondolkodni. Netán akar is. Fúj! Amellett nem is elég hatékony megoldás, mivel nagyon közvetetten hat csak a működésre. Az Orbán Viktor által fémjelzett kormány oktatáspolitikája amúgy sem ér rá a lassú, ideológiai megfojtásra. A gazdasági ügyeken keresztül sokkal hatékonyabban lehet tönkretenni egy oktatási intézményt. Ezt a gyakorlatot látszanak folytatni a Corvinus-szal kapcsolatban is. A rektor nyílt levele legalább is ezt sejteti. Melyre azért az első reakció mégis csak az lehetne, hogy „Üdvözlet a való világban”. Már csak azért is, mivel Rostoványi Zsolt kinevezése már a jelen kormányzat idején történt, és akár a politikai felhangokat is sejteni engedhette volna.

Ez azonban mit sem von le annak a közlésnek az erejéből, melyet egyfajta válaszként tettek közzé az egyetemi blogon. Ami különben azt a siralmas helyzetet is jelzi, hogy a vélemény-publicisztika valamint a kormányzati (ön)cenzúrát megkerülő hírközlés elsődleges forrás lassan már csak a blogszféra lesz. A rektori közlés is kiemeli, hogy „az elmúlt időszakban sajnálatos módon számos egyetemi és médiahír utalt arra, hogy Egyetemünk gazdasági működésében egyre jelentősebb zavarok mutatkoznak”. Ami sajnos valóban nem újdonság. Rostoványi Zsolt ezt követően hosszabban taglalja azokat a tüneteket, melyek nyomán a jelenlegi helyzet kialakult, illetve amelyek közepette a jelenlegi helyzet aligha orvosolható. Világossá téve, hogy a gazdasági főigazgató valóban egyfajta komiszárszerepet tölt be. Melyet a rektor azzal összegez, hogy „a gazdasági főigazgató a törvény által számára biztosított ellenjegyzési jog visszaélésszerű gyakorlásával (a pénzügyi ellenjegyzés megtagadásával) ellehetetleníti a szervezeti-oktatói-kutatói tevékenységet”. Ami nyilvánvalóan akár egy szubjektív állásfoglalás is lehetne.

Elvégre az, aki két kézzel akarja szórni a pénzt, az nyilván rossz néven fogja venni, ha valaki ehhez nem fog hozzájárulni. Így az ebbe az irányba ható kormányzati demagógiára akár előre fogadást lehetne kötni. Azonban lehetnek olyan mérőszámok, melyek alapján ez kicsit jobban konkretizálható. Nem is csak a stadionépítések, és a „vasúttal Orbán-falvára” –mozgalom irányából megközelítve a kérdést. A doktori iskolákból végleges státuszt kapó utánpótlás-réteg létszámát, és a tanszékek, tanszéki intézetek kutatói, illetve oktatói létszámának alakulását, az infrastruktúra állapotát is számba lehet venni a gazdasági intézkedések kalibrálásához. Miközben persze érdemes lehet az egyetem épületei által elfoglalt telek értékével is súlyozni a helyzetet. Mert a stadionok szelleme sem alszik.

S persze azt a mániát sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindennek nemzetinek kell lenni. Mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem esetében, melyet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendészeti Főiskola és a Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Karának összevonásával alapítottak meg. Így lehet, hogy a Duna-parti patinás épületek is egy új egyetem részét fogják szolgálni. Melyre csak félve lehet olyanokkal tippelni, mint Nemzeti Unortodoxiai Főképzölde, vagy Orbánia Nemzeti Egyeteme. Mert a végén még megvalósul.

Andrew_s