Forrás: Corvinus-online |
Az úr 2012. és Orbán Viktor országlásának
6. évében, április havában már egészen úgy látszott, hogy a Corvinus Egyetemet,
melyen már korábban is számos kísérletet hajtottak végre, utoléri a vég. Az
akkori fűnyíró-mélyrepülés sajnos úgy tűnik nem szűnt meg, csak a berregését
tompították olykos-olykor. De a politikai ókor képviselői nem tántorultak meg.
Elvégre miért is kellene egy olyan
felsőoktatási intézmény, amelynek valamikor Marx adta a nevét. Illetve mások
adták az intézménynek ezt a nevet, de ez kit érdekel, amikor a nyomokat kell
eltüntetni. Azokat a nyomokat, melyek esetleg a jelenlegi kormányzathoz
vezetnek. Nem a szó bűnügyi, hanem sokkal inkább képzési értelmében. Az
unortodoxan pirospettyes tündérgazdasági ötletek szülőatyja ugyanis ott
végzett. Azon a bizonyos közgazdasági egyetemen, mely az ország gazdasági
állapotát tekintve eléggé piros pettyes lehetne. A szégyenpírtól. Jobb is talán,
ha megszüntetik az egyetemet. Mondjuk mielőtt valaki el kezdi feszegetni
Matolcsy György ott szerzett végzettségét. Bár, ezen az alapon több más
felsőoktatási intézmény is felsorakozhat a vágóhídra vezető úton. Nem vitatva
azt, hogy a felsőoktatás rendszere rászorulhatna némi módosításra. Különös
tekintettel a nem egyszer tapasztalható kontraszelekcióra, és az adminisztratív
szekciók, tanulmányi osztályok túlhatalmaskodására.
A klinghammeri megoldás erre azonban
láthatóan nem az, hogy a kontraszelekciós köröket megtörjék. Már csak azért
sem, mert akkor talán a felsőoktatásért felelős csúcsállamtitkár is elmehetne
borsót válogatni. A centrális hatalmi momentum válasza a problémákra az, ami
egy diktatúrában elvárható. Nem más, mint a saját, nem kevésbé kontraszelektált
rendszeréből, politikai biztosok kinevezése az egyetemre. S azért, hogy ezekből
se legyen annyi, amennyi esetleg egyfajta kritikus, illetve kritikát
megfogalmazó tömeg lehet, az egyetemeket legjobb szétszabdalni
és újracsoportosítani. Ezek az ötletelések szinte mind végigvonultak a felsőoktatáson,
és szinte kivétel nélkül érintették a Corvinus-t, mely egyike azoknak az
egyetemeknek, melyek képzései nem állnak rosszul a nemzetközi megmérettetésben.
Ez egyébként lehet, hogy nem pozitívum, mivel az az egyetem, amelyet a
nemzetközi mércén jól jegyeznek, nyilvánvalóan nem lehet elég nemzeti. A
politikai komisszárok különben ezen is segíthetnek adott esetben. Jól
emlékezhetnek erre azok, akik annak idején a különböző egyetemeken a „Marxizmus-Leninizmus
Tanszékek” munkásságával szembesültek.
De természetesen nem szükséges a színvonalrontáshoz,
a működési obstrukcióhoz külön tanszékbe szervezni az említett elvtársakat,
elvtársnőket. Már csak azért sem, mert esetleg, a rendszer réseit kihasználva,
még valaki olyan furakszik be a zárt sorok közé, aki még képes gondolkodni.
Netán akar is. Fúj! Amellett nem is elég hatékony megoldás, mivel nagyon
közvetetten hat csak a működésre. Az Orbán Viktor által fémjelzett kormány oktatáspolitikája
amúgy sem ér rá a lassú, ideológiai megfojtásra. A gazdasági ügyeken keresztül
sokkal hatékonyabban lehet tönkretenni egy oktatási intézményt. Ezt a
gyakorlatot látszanak folytatni a Corvinus-szal kapcsolatban is. A rektor nyílt
levele legalább is ezt sejteti. Melyre azért az első reakció mégis csak az
lehetne, hogy „Üdvözlet a való világban”. Már csak azért is, mivel Rostoványi
Zsolt kinevezése már a jelen kormányzat idején történt, és akár a politikai
felhangokat is sejteni engedhette volna.
Ez azonban mit sem von le annak a közlésnek
az erejéből, melyet egyfajta válaszként tettek közzé az egyetemi
blogon. Ami különben azt a siralmas helyzetet is jelzi, hogy a
vélemény-publicisztika valamint a kormányzati (ön)cenzúrát megkerülő hírközlés
elsődleges forrás lassan már csak a blogszféra lesz. A rektori közlés is
kiemeli, hogy „az elmúlt időszakban
sajnálatos módon számos egyetemi és médiahír utalt arra, hogy Egyetemünk
gazdasági működésében egyre jelentősebb zavarok mutatkoznak”. Ami sajnos
valóban nem újdonság.
Rostoványi Zsolt ezt követően hosszabban taglalja azokat a tüneteket, melyek
nyomán a jelenlegi helyzet kialakult, illetve amelyek közepette a jelenlegi
helyzet aligha orvosolható. Világossá téve, hogy a gazdasági főigazgató valóban
egyfajta komiszárszerepet tölt be. Melyet a rektor azzal összegez, hogy „a gazdasági főigazgató a törvény által
számára biztosított ellenjegyzési jog visszaélésszerű gyakorlásával (a pénzügyi
ellenjegyzés megtagadásával) ellehetetleníti a szervezeti-oktatói-kutatói tevékenységet”.
Ami nyilvánvalóan akár egy szubjektív állásfoglalás is lehetne.
Elvégre az, aki két kézzel akarja szórni a
pénzt, az nyilván rossz néven fogja venni, ha valaki ehhez nem fog
hozzájárulni. Így az ebbe az irányba ható kormányzati demagógiára akár előre
fogadást lehetne kötni. Azonban lehetnek olyan mérőszámok, melyek alapján ez
kicsit jobban konkretizálható. Nem is csak a stadionépítések, és a „vasúttal Orbán-falvára” –mozgalom irányából
megközelítve a kérdést. A doktori iskolákból végleges státuszt kapó
utánpótlás-réteg létszámát, és a tanszékek, tanszéki intézetek kutatói, illetve
oktatói létszámának alakulását, az infrastruktúra állapotát is számba lehet
venni a gazdasági intézkedések kalibrálásához. Miközben persze érdemes lehet az
egyetem épületei által elfoglalt telek értékével is súlyozni a helyzetet. Mert
a stadionok szelleme sem alszik.
S persze azt a mániát sem szabad figyelmen
kívül hagyni, hogy mindennek nemzetinek kell lenni. Mint a Nemzeti
Közszolgálati Egyetem esetében, melyet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a
Rendészeti Főiskola és a Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Karának
összevonásával alapítottak meg. Így lehet, hogy a Duna-parti patinás épületek
is egy új egyetem részét fogják szolgálni. Melyre csak félve lehet olyanokkal
tippelni, mint Nemzeti Unortodoxiai Főképzölde, vagy Orbánia Nemzeti Egyeteme.
Mert a végén még megvalósul.
Andrew_s
Lehet, hogy máshol kellene előbb kezdeni:
VálaszTörléshttp://corvinull.blog.hu/2011/03/31/vege_2537
Anno a Corvinus-on szereztem mérnöktanárit. Emlékszem, amikor azzal mentem be az oktatásért felelős vezetőhöz, hogy szerintem szociológiai kísérletet végeznek. Tesztelik azt a határt, hogy meddig hagyjuk, hogy a saját pénzünkkért hülyének nézzenek minket.
TörlésDE! A jelen felállás, beleértve a politikai komiszárt is, nem a szakmai színvonalról szól. Nem arról szól, hogy szakmailag felülvizsgálják X, vagy Y részleg, tanár képességeit és készségeit, majd aszerint kirakják az alkalmatlan negyven százalékot.