2013. január 19., szombat

Tüntetési utóélet-kérdések.

A diákok megmozdulásai sokakban kavarták fel a kedélyeket, és akár a hatalommal szembeni csinovnyik-reflexeket is. Ennek egyik korai példája volt a rádiónál véget ért tüntetés során az MTVA dolgozóinak a diákokhoz való etikailag megkérdőjelezhető azon hozzáállása, melyről a MÚOSZ mintha azóta is mély hallgatásban lenne. Az diákoknak azonban kétségtelenül az iskola az a terep, ahol elsődlegesen szembesülhetnek a megmozdulások fogadtatásával. Ebből a szempontból még a minapi, a diákokat a főiskolára zavaró konferencia-reakciók is érthetőek. Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy a felhívás nem valami fenyegetésre vonatkozott.

Például arra, hogy menj csak vissza a főiskoládra, és majd ott számolunk és megnézheted magad. Elvégre a HaHa aktivistáit ezennel megismerte ország-világ. Ebben talán bíztató, és kétségtelenül a demokráciát demonstráló lépésnek tekinthető, hogy a diákokat korábban kihallgató iskolát megbírságolták. Ugyanakkor iskola több van, és kérdés az egyes kirívó esetek melletti csendes betartások kivédhetősége. Talán a nyilvánosság az, ami segíthet, hiszen az említett kihallgató iskola is alapvetően ennek köszönhetően bukott meg. Így érthető, hogy a sajtóetikai problémát is az elsők között felkaroló Átátszó.hu külön írásban emlékezik meg a retorziós lehetőségekről. Egyben felhívást is közzé téve annak érdekében az esetleges retorziók lefülelésére. Az pedig külön erény, hogy itt az iskola képviselői szintén elmondhatják a véleményüket, ami kétségtelenül kicsit kiegyensúlyozottabb képe kialakítására ad lehetőséget.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egy honlap sem csinál nyarat. Legfeljebb egy meteorológiai tárgyú honlap, de annak taglalása most messze lenne a jelen témától. Így sajnos számolni kell azzal, hogy a háttérben megmozdulnak azok az erők, melyek leghangosabbjai a diákaktivisták elhajtásakor is decibelben mérték a szervilizmust. Márpedig egy diákkal szemben számos lehetőség van, mint azt a tanárok legtöbbje pontosan tudja. Az, hogy az önkormányzatok és az iskolákat felügyelő állami intézmény felől milyen sugalmazások érik az iskolát, az a találgatások tárgyát képezheti. Bár személyes véleményként azt hiszem többekben megfogalmazódik ezek iránya. Ugyanakkor sokszor alakulhat ki olyan helyzet, amikor nehéz lehet határt vonni. Aközött, hogy a diák a személyes gyenge teljesítményét akarja átmenteni egy mozgálmárság-hivatkozással, vagy tényleg retorzióról van szó. Természetesen akkor, ha nem nyilvánvaló, hogy a tüntetések szervezéséért, az azon való részvételekért jár igazolatlan óra, illetve kirúgással való közvetlen fenyegetés.

A diákság vezetőire tehát, miközben a kormányzati prés kétségtelenül fokozódni fog feléjük, társaik felé is fokozott felelősség hárul. Akarva, akaratlanul kialakulhat ugyanis olyan helyzet, amikor rájuk sütik, hogy csak az alkalmatlan diákok átmentésének ügye az, ami fontos. Elsősorban talán nem is az országos megmozdulásoknál, hanem a helyi akciók során. Elvégre egy olyan iskolában, ahol szinte mindenki személyes ismerős, nehéz lehet azt mondani valakinek, hogy „ezt a karót azért megérdemelted”. Miközben a túlteljesítő számon-kérők talán akaratlanul is erősebben tartják azokat a bizonyos léceket a megmozdulásokról ismert arcokkal szemben.

A megoldás természetesen a kölcsönös önmérséklet lehet, lehetne. Ebből eddig a diákság egész jól vizsgázott. Azonban a helyzet fokozódni látszik. Már csak azért is, mert az érettségi közeledtével a középiskolások kitettsége mindenképpen növekszik a csendes retorziókkal szemben. Ebben az Átlátszó máshova is átvett írása éppen úgy segíthet, mint a tanárok emlékezete. Emlékeztetve a tanárokat arra, hogy ők sem az alanyi presztízst elváró hangoskodó decibelharcosként látták meg a napvilágot.

Andrew_s


6 megjegyzés:

  1. Tudod, eszembe jut a rendszerváltást közvetlenül megelőző főiskolai élet. A rendszer szétkorhadt magától (már nem kellett ellenállónak lenni, mint ahogyan én sem voltam hős). Hős volt egyébként a politikai gazdaságtan nevű tantárgyat oktató tanár, aki ezen a jogcímen egész más órákat tartott, s megismertetett bennünket egy másik világgal, amitől el voltunk zárva, sosem láthattuk, csak egyesektől hallottunk róla.
    Szigorlati tárgy volt, s a szigorlatkor azzal szembesültünk, hogy az oktatónk kórházba került.
    Az első vizsgán ketten mentek át 2-sel. A másodikon talán további ketten. Ott álltam, s nem tudtam hazudozni a vizsgáztatóknak, s kivágtak. A harmadik vizsgára bejelentettem az elfogultságot, s legalább egy kettessel szabadultam. Mi akkor már ott tartottunk, hogy még egy kis harc, s nyerhetünk. Ezek a gyerekek pedig még ott tartanak, hogy egy kis harccal nyerhetnek. Most kell harcolniuk.

    Csendes

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A végén a lényeg. Nem véletlen, hogy gőzerővel pró álják megosztani, apátiába lökni a srácokat.

      Törlés
    2. Varánusz is ezzel foglalkozik. Kiütötték a liberális mércét:-)))
      Pedig tegnap a saját fiammal mentem késhegyre, aki 24 éves.:-((
      Tiszteletlennek találta az ifjakat. Én meg az öregeket! Hol élünk???

      Törlés
    3. Szerintem itt nem az ifjak voltak A bunkóbbak

      Törlés
  2. Lassan eljön az idő,amikor a huszonéveseket már nem lehet leszerelni azzal a "komoly" érvvel,kommunista vagy,ha nem tetszik amit a fidesz csinál.A rendszerváltás után születetteket már nem fogja érdekelni ez a vissza a múltba f@szság,nekik már a mában kell megélni és a jövőben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy a jövő kilátástalanságai miatt a jelentben máshova menni is egyszerűbb lehet.

      Törlés