A diákok megmozdulásai sokakban kavarták fel a kedélyeket,
és akár a hatalommal szembeni csinovnyik-reflexeket is. Ennek egyik korai
példája volt a rádiónál véget ért tüntetés során az MTVA dolgozóinak a
diákokhoz való etikailag
megkérdőjelezhető azon hozzáállása, melyről a MÚOSZ mintha azóta is mély
hallgatásban lenne. Az diákoknak azonban kétségtelenül az iskola az a terep,
ahol elsődlegesen szembesülhetnek a megmozdulások fogadtatásával. Ebből a
szempontból még a minapi, a diákokat a főiskolára zavaró konferencia-reakciók is
érthetőek. Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy a felhívás nem valami
fenyegetésre vonatkozott.
Például arra, hogy menj csak vissza a főiskoládra, és majd
ott számolunk és megnézheted magad. Elvégre a HaHa aktivistáit ezennel
megismerte ország-világ. Ebben talán bíztató, és kétségtelenül a demokráciát
demonstráló lépésnek tekinthető, hogy a diákokat korábban kihallgató iskolát megbírságolták.
Ugyanakkor iskola több van, és kérdés az egyes kirívó esetek melletti csendes
betartások kivédhetősége. Talán a nyilvánosság az, ami segíthet, hiszen az
említett kihallgató iskola is alapvetően ennek köszönhetően bukott meg. Így
érthető, hogy a sajtóetikai problémát is az elsők között felkaroló Átátszó.hu külön írásban
emlékezik meg a retorziós lehetőségekről. Egyben felhívást is közzé téve annak
érdekében az esetleges retorziók lefülelésére. Az pedig külön erény, hogy itt
az iskola képviselői szintén elmondhatják a véleményüket, ami kétségtelenül
kicsit kiegyensúlyozottabb képe kialakítására ad lehetőséget.
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egy honlap sem csinál nyarat.
Legfeljebb egy meteorológiai tárgyú honlap, de annak taglalása most messze
lenne a jelen témától. Így sajnos számolni kell azzal, hogy a háttérben megmozdulnak
azok az erők, melyek leghangosabbjai a diákaktivisták elhajtásakor is
decibelben mérték a szervilizmust. Márpedig egy diákkal szemben számos
lehetőség van, mint azt a tanárok legtöbbje pontosan tudja. Az, hogy az
önkormányzatok és az iskolákat felügyelő állami intézmény felől milyen sugalmazások
érik az iskolát, az a találgatások tárgyát képezheti. Bár személyes véleményként
azt hiszem többekben megfogalmazódik ezek iránya. Ugyanakkor sokszor alakulhat
ki olyan helyzet, amikor nehéz lehet határt vonni. Aközött, hogy a diák a
személyes gyenge teljesítményét akarja átmenteni egy
mozgálmárság-hivatkozással, vagy tényleg retorzióról van szó. Természetesen akkor,
ha nem nyilvánvaló, hogy a tüntetések szervezéséért, az azon való
részvételekért jár igazolatlan óra, illetve kirúgással való közvetlen
fenyegetés.
A diákság vezetőire tehát, miközben a kormányzati prés
kétségtelenül fokozódni fog feléjük, társaik felé is fokozott felelősség hárul.
Akarva, akaratlanul kialakulhat ugyanis olyan helyzet, amikor rájuk sütik, hogy
csak az alkalmatlan diákok átmentésének ügye az, ami fontos. Elsősorban talán
nem is az országos megmozdulásoknál, hanem a helyi akciók során. Elvégre egy
olyan iskolában, ahol szinte mindenki személyes ismerős, nehéz lehet azt
mondani valakinek, hogy „ezt a karót
azért megérdemelted”. Miközben a túlteljesítő számon-kérők talán
akaratlanul is erősebben tartják azokat a bizonyos léceket a megmozdulásokról
ismert arcokkal szemben.
A megoldás természetesen a kölcsönös önmérséklet lehet,
lehetne. Ebből eddig a diákság egész jól vizsgázott. Azonban a helyzet
fokozódni látszik. Már csak azért is, mert az érettségi közeledtével a
középiskolások kitettsége mindenképpen növekszik a csendes retorziókkal
szemben. Ebben az Átlátszó máshova
is átvett írása éppen úgy segíthet, mint a tanárok emlékezete. Emlékeztetve a
tanárokat arra, hogy ők sem az alanyi presztízst elváró hangoskodó
decibelharcosként látták meg a napvilágot.
Andrew_s
Tudod, eszembe jut a rendszerváltást közvetlenül megelőző főiskolai élet. A rendszer szétkorhadt magától (már nem kellett ellenállónak lenni, mint ahogyan én sem voltam hős). Hős volt egyébként a politikai gazdaságtan nevű tantárgyat oktató tanár, aki ezen a jogcímen egész más órákat tartott, s megismertetett bennünket egy másik világgal, amitől el voltunk zárva, sosem láthattuk, csak egyesektől hallottunk róla.
VálaszTörlésSzigorlati tárgy volt, s a szigorlatkor azzal szembesültünk, hogy az oktatónk kórházba került.
Az első vizsgán ketten mentek át 2-sel. A másodikon talán további ketten. Ott álltam, s nem tudtam hazudozni a vizsgáztatóknak, s kivágtak. A harmadik vizsgára bejelentettem az elfogultságot, s legalább egy kettessel szabadultam. Mi akkor már ott tartottunk, hogy még egy kis harc, s nyerhetünk. Ezek a gyerekek pedig még ott tartanak, hogy egy kis harccal nyerhetnek. Most kell harcolniuk.
Csendes
A végén a lényeg. Nem véletlen, hogy gőzerővel pró álják megosztani, apátiába lökni a srácokat.
TörlésVaránusz is ezzel foglalkozik. Kiütötték a liberális mércét:-)))
TörlésPedig tegnap a saját fiammal mentem késhegyre, aki 24 éves.:-((
Tiszteletlennek találta az ifjakat. Én meg az öregeket! Hol élünk???
Szerintem itt nem az ifjak voltak A bunkóbbak
TörlésLassan eljön az idő,amikor a huszonéveseket már nem lehet leszerelni azzal a "komoly" érvvel,kommunista vagy,ha nem tetszik amit a fidesz csinál.A rendszerváltás után születetteket már nem fogja érdekelni ez a vissza a múltba f@szság,nekik már a mában kell megélni és a jövőben.
VálaszTörlésAz a baj, hogy a jövő kilátástalanságai miatt a jelentben máshova menni is egyszerűbb lehet.
Törlés