Úton a köztársasági királyság kancellárja felé?

Előttem az utódom?
forrás: index.hu

Pár napja Schmitt Pálnak még az a sajátos médiaszereplése volt a hír, melyben nagyban bizonygatta, hogy nem mond le. A rákövetkező napok végső soron egyfajta politikai térnyerést szolgáltak. A kormány, ellenzéke érthetően, megpróbálta minél jobban kihasználni a helyzetet. Nyilatkozatok, megmozdulásra szólító felhívások születtek. Majd a végjáték előzeteseként a nagyobbik kormánypárt rendkívüli frakcióülést tartott. Ami felvette azt, hogy a kormányzati erők a köztársasági elnök mögüli legkevésbé fájdalmas kihátrálást latolgatják. Melyet csak alig árnyalt, hogy korábban kormányzat kisebbik pártja éppen a plágium eltusolását elítélő tagoktól igyekezett megszabadulni. Óhatatlanul rámosva Schmitt Pált a kormányzó erőkre.

Ezt követően már ment minden, mint a karikacsapás. Kicsit tüzes karikaként, melyben van pár nyolcas is, de azért haladt. Schmitt Pált a miniszterelnök végső soron lemondatta. A látszat minden esetre ezt sugallta, mivel a korábban deklaráltan érinthetetlennek tartott köztársasági elnök azt követően jelentette be lemondását, hogy Orbán Viktor tiszteletét tette nála. Schmitt Pál lemondása, amióta az egyetem is semmisnek nyilvánította az egyetemi doktori címét, kétségtelenül sokak által elvárt pontja volt a belpolitikának. Az is kétségtelen, hogy a bekiabálásoktól sem mentes parlamenti bejelentés, az éppen távozó köztársasági elnök perrel való fenyegetődzése nem tette éppen méltóságteljessé Schmitt Pál távozását. Már csak azért sem, mert korábban éppen azt hangoztatta, hogy nem kíván pereskedni. Kicsit ismét olyan hangulatot varázsolva, mintha a lemondani kényszerült elnököt a kedvenc játékától fosztották volna meg. Természetesen Schmitt Pál még perelheti az egyetemet, megpróbálhat önerőből egy valós tudományos fokozatért megküzdeni. Az azonban szinte biztosan kudarcra van ítélve. Politikailag, morálisan mindenképpen, mert még egy most megvédendő, a mostani játékszabályokat betartó ph.d. -fokozat megszerzését is hiteltelenné tenné a korábban betöltött tisztség, a kormánypártok korábbi támogatása. Aligha felejtené el a közvélemény az előzményeket, és aligha ülnének el azok a hangok, melyek az erőből megszerzett fokozat lehetőségeként tekintenének Schmitt Pál kapkodó erőlködésére. Ahogy a tudományos köz, az egyetem szenátusa által megalapozottan kimondott plágiumváddal szemben is csak politikai erő-hátszéllel tekintenék sokan megvívhatónak a bírósági széncsatát. Így ezek a durcás-morgós kirohanásai az előző köztársasági elnöknek már alighanem csak a pillanatnyi feszültség lecsengései, melyek lassan, de elülnek a viharban.

Miközben korántsem feltétlenül ő a legnagyobb vesztese a történteknek. Még akkor sem, ha az elnöki plágiummal a saját lemondását az ezzel kapcsolatos minisztériumi reakciókkal megindokló, és számos kollegája támogatását élvező, SOTE-rektor lemondását végül a minisztere nem fogadta el. Így aztán a történések úgy hozták, hogy a lemondás után a kedélyek nem hogy nem csillapodtak, hanem mintha felkorbácsoltabbakká váltak volna. S ezen az sem sokat javított, hogy Kövér László elnézést kért a lemondáskor házelnökként elkövetett diszkriminatív megszólalásáért. Nem kis részben az csigázta fel a kedélyeket, hogy szinte azonnal megindult a találgatás, hogy ki lesz a plágiumbotrányba bukott elnök utóda. Különösen, mivel a választás rendszerének átalakítása nélkül ugyanaz jelölhet új elnököt, aki a korábbit is jelölte. Cseppet sem oszlatva el a kételyeket a jelölés alkalmassági kritériumaival szemben. Már csak azért sem, mert a találgatások központjába olyan nevek kerültek, melyek tulajdonosai a jelenlegi nagyobbik kormánypárthoz köthetőek egyértelműen. A párthoz köthetőség akkor is fennáll, ha a egy nappal később, 2012. március 3.-án délután már csak Áder János tűnt esélyesnek. 

Áder János vakondokot keres

Az a FIDESZ-tag, aki annak idején a „vakondos szavazásról” híresült el, amikor a titkosnak hirdetetett szavazáskor a hivatalos elvárásokkal szemben szavazókat kereste az akkori holdudvarban. Miközben ennek fényében sajnos fennáll a veszélye annak, hogy a következő köztársasági elnök már személyében, a megválasztás és jelölés módjában szinte automatikusan a megosztottság szimbólumává válik. Ezen segíthetne vagy egy nagykoalíciós jelölés, vagy egy közvetlen választás, mely megoldások egyikét vagy másikát az ellenzéki pártok is fel-fel vetik. Az persze még ebben az esetben is kérdéses, hogy adott esetben egy köztársasági elnök megválasztására irányuló kampány milyen eszközök megnyilatkozásához vezetne. A jelen állapotban ugyanis úgy tűnik, hogy a Schmitt-botrány még javában gyűrűzik tovább. Olyan vádaskodások, támadások előszelét vetve előre, ami szinte bárkinek a tetszőleges időpontban való megtámadását jelenti. Alappal vagy alap nélkül. Melyek közül a kabátlopási ügybe keverő hatása miatt az utóbbi sem feltétlenül hatástalan.

Gyurcsányi prevenció
forrás: FaceBook

Nem véletlen, hogy erőteljesen alkalmas lehet a Schmitt Pál által elkövetett plágium relativizálására is. Ha ugyanis sikerül valószínűsíttetni azt, hogy a tudományos fokozatok többsége plágiumon, de legalább is a saját erőfeszítés elkerülésével készült, akkor a kormányfő kiállása Schmitt Pál mellett tulajdonképpen nem egy nagyon rossz és romboló döntést jelent. Sokkal inkább egy megengedő, kicsit vállveregetően kezelhető pillanatnyi zavarral is magyarázható a hatalmi gépezetben. Ha meg sikerül kétséget ébreszteni a potenciális riválisokkal szemben, akkor meg akár hasznosnak is bizonyulhat az akció. Érthető tehát, hogy Gyurcsány Ferenc az első, még csak gyengécske, fogáskeresési kísérletek hatására közkinccsé tette bizonyítványának fényképét a FaceBook-on. Az, hogy ezek a kísérletek egyben tovább rombolják a tudományos közéletet, a fokozatokat, talán említeni sem kell. Ugyanakkor mégis talán lenne esélye, hogy a végeredmény tényleg egy, inkább az egységet ígérő elnöke lenne Magyarországnak. A hírek között felbukkant ugyanakkor egy olyan is, mely a kormányzati befolyás esetleges erősítésének szándékát is jelentheti.

Ez nem más, mint annak a prezidenciális rendszernek a felelevenítése, mely időről időre felbukkan ötletként. Olyan megoldásként, melyet végső soron a közvetlen elnökválasztás is segíthetne. Az említett rendszerről a miniszterelnök, Orbán Viktor beszélt. Mint olyanról, amit csak hagyománytiszteletből nem vezettek be már a választási győzelem után a parlamenti alkotmányozó többségen keresztülkergetve. Ugyanakkor az Origo emlékeztet arra is, hogy Orbán Viktor ugyanebben az évben az új Alaptörvényről éppen ennek a rendszernek az elkerülése okán nem tartotta időszerűnek a népszavazást. De mint tudjuk, saját bevallása szerint sem kell feltétlenül komolyan venni azt, amit mond. Így végső soron akár királyválasztást is lehetne tartani, ha a parlamenti többség esetleg egy egyéni képviselői indítvánnyal azt terjesztené be. Elvégre az ország elnevezését, a határtáblákat ettől sem nagyon kellene ismét csereberélni. Vagy, ha királyt nem, akkor kancellárt. Az, hogy lehetőségek tárházából melyik kártyalapot húzza le legközelebb a kormányzat, azt nem lehet még tudni. Az azonban biztos, hogy továbbra is gladiátorküzdelmek vitafátyla mögé kívánják temetni az egyéb közéleti híreket.

Simay Endre István