Megjegyzés - 2025. 07. 20.- Pornó és politika

Pár napja a hazai politika internetes kavalkádja rárepült arra, hogy Tisza párt egyik aktivistája, az eltartott kisujjal csak felnőttfilmes műfajnak nevezett, pornó-filmes múlttal rendelkezik. Borzasztó, rémes, rettenetes. Az a sok hülyeség, amit összehordtak. Amiben az internet népe, de Magyar Péter is szorgosan betöltötte az uborkaszezoni légy szerepét. Az utóbbi azzal a magyarázkodással, ami a bűn irányából próbálta megközelíteni a kérdést. Az sugallva, mintha nem az olykor álszent megközelítés, a jobboldali konzervativizmusból érkezés diszkrét hazugságai okoznának disszonanciát.

Holott a pornózás nem bűn. Miért lenne az? Ameddig a résztvevők önkéntesen teszik, amit tesznek, és nem kísérik olyan mellékzöngék, melyek felső rétegét P. Woodman kapirgálta át, addig ez is egy olyan műfaj, amelynek megvan a maga célközönsége, piaca. Amit ugyanúgy ki fognak elégíteni, ha közben, a felszínen glaszékesztyűvel fogják meg egymásét a nászéjszakán. Természetesen ennek a műfajnak is lehetséges a túlfogyasztása. Ismertek, lehetnek addikciós tünetei, és okozhat párkapcsolati problémákat. Olykor, közvetve, a párkapcsolati erőszakkal is lehet kapcsolata. De mindezeket a káros hatásokat a műfajra rávetíteni tudatlanság, illetve mérhetetlen ostobaság. Ennek minősített esete, ha ebből az irányból minősítenek egy politikai szereplőt.

Nem a pártját, hanem a szereplőt. Elég ehhez Elena Anna Staller (született Staller Ilona Anna) politikai pályafutására rápillantanunk. Akinek a pártja vállaltan radikális pártként (Partito Radicale) lépett fel, miközben ő maga következetesen fellépett a politikai, és közéleti, álszent prüdéria ellen. A libertariánus platform tagjaként, többek között, fellépett az emberi jogok biztosításáért és kiterjesztéséért. A párt egy másik kérdés. A Partito Radicale felvállalta a pornó-járta képviselőt, és a pártvezetés megnyilvánulásai sem mentek szembe a képviselőnő ténykedésével. Magyarázkodni meg végképpen nem magyarázkodtak miatta.

Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor bőven lehetne terepe nem csak politikai önkéntesként, hanem akár képviselőként is, egy pornós múlttal is rendelkező hölgynek. Csak nem annak a pártnak a színeiben, amelyiknek a viszonyát a társadalmi prüdériához, illetve a szabadságjogokhoz a legutóbbi Pride mutatta meg legjobban. Az a távolmaradás, amivel valójában mindezt inkább megtagadták, mint erősítették. No meg az a magyarázkodási kísérlet, amelyből nyilvánvaló, hogy Magyar Péter első asszociációs szintje a pornóhoz a "bűn". Ami akkor is nevetséges, ha őszinte, és akkor sem kevésbé, ha a vélt támogatói prüdériához akart vele alkalmazkodni.

Ansrew_s

Lépcsőházi agitprop

Forrás: Facebook

Avagy a „Jámbor András”-jelenség

Az alcím persze annyiban igazságtalan, hogy korántsem Jámbor András az egyetlen érintett, s még csak nem is az első. De most éppen őt kapták fel. Például a HVG is.

Mint az az említett portál felvezetőjében is olvashatjuk, Jámbor András korábban úgy döntött, hogy nem indul a jövő évi választáson. Azaz kiszáll a történetből, és másra bízza az indulás fáradalmainak az elviselését. Nem lépett be másik pártba, nemjelentette be egyéni indulását, hanem kiszállt. Mint amikor a maratoni futó visszavonja a nevezését.

Ahogy az utóbbinak is sok oka lehet, egy politikus visszalépéshez is több ok vezethet. Családi, emberi, bármi. Akára kudarctól való megrettenés, vagy akár egy önáltató mártíromság. Az ő vállalása, az ő döntése. Ha akarja, akkor megindokolja a visszalépéskor. Ha nem akarja, akkor nem. De tételezzük egy politikusról, hogy nagykorú, a döntéseit vállalni képes polgára az országnak. A döntése meghozatalával ennek a történetnek vége, mint a botnak.

Ezt követően elég visszaás, amikor öles szövegeket kezd kiírogatni magából, amiben nem a döntését indokolja, hanem másoknak akarja megmagyarázni, hogy milyen nagyszerű dolog lenne, ha ugyanúgy döntenének, mint ő. Ismert jelenség? Igen. Az utólagos önigazolás keresése egyáltalán nem ritka. Leginkább olyankor, amikor az érintett, a helyzetet végig gondolva nem igazán tud azonosulni a saját döntésével.

Ilyenkor akár természetes is lehet, hogy abban keres feloldozást önmaga számára, hogy többeket próbál meggyőzni. Egyfajta térítői munkát végez. Oldandó a saját kognitív feszültségét, azzal, hogy „mégsem vagyok olyan hülye, ha mások is követnek”. Ezzel több probléma mellett a legzavaróbb talán az, hogy felveti: politikusunk korántsem megfontoltan, a következményeket vállalva döntött. Ezzel alapvetően kiállítva a bizonyítványt a saját alkalmatlanságáról. Mert egy dolog az iskolai igazodás az osztály hangadójához, és más egy kicsit a politikai térítés.

Nem azért, mert nem lehet változás bárki személyes véleményében. Még akkor is, ha ezzel esetleg beszántja a saját korábbi követőinek a szervezetét. Ahogy, például a Momentum vezetése tette. De akkor legalább ezt a változást vállalja fel. Lépjen be abba a politikai mozgalomba, amelynek térít. Ne a pályán kívülről, feloldozást keresve, térítsen másokat, hanem emelje fel az új táblát, és hajrá. Vagy annyira mégsem nagykorú? Vagy csak az utólagos agitprophoz, ha tetszik mások csőbe húzásához, elég bátor? Vagy mégsem tudta már önmagát sem meggyőzni a döntése indokoltságáról? Netán pontosan tudja, hogy olyan könnyű, hogy sehol sem lenne, Jámbor András esetében még a Tisza meg sem nevezett jelöltjeihez képest? Akinek egyelőre a legfőbb ismertetőjegye, hogy meg nem nevezett senkik a politikai futópályán.

Akkor meg különösen gyáva dolog a kívülről folytatott agitáció. Tényleg amolyan lépcsőházi gondolkodás nyomán született egyszemélyes agitprop-irodaként. De ebben az esetben legyen olyan jó, és ne alakítsa a térítő szerzetes decibellovagi szerepét.

Az alcím persze annyiban igazságtalan, hogy korántsem Jámbor András az egyetlen érintett, s még csak nem is az első. A Momentum esetében egy egész politikai gittegylet adta fel indulás előtt a versenyt. Azonban az összes utólagos Tisza-térítő egyetlen mondata sem magyarázza meg, hogy miért nem mernek tiszta vizet önteni a fejükbe, és nyíltan belépni a Tiszába. Nem a folyóba, hanem a pártba. S nem Jámbor Andrástól, de másoktól sem találtam erre érvet. Noha, legalább legközelebb nem egy pártaktívás lózungpufogtatást, hanem a tényleges tagság összejövetelét lehetne eladni pártkongresszusnak.

Andrew_s

Megjegyzés - 2025. 07. 12.- A Tisza-kongresszushoz

Mostanság sok reakciót olvasok a Tisza kongresszusáról. Legyen nekik. Az összes tagjuknak. A reakciók között vannak, amelyek a mennybe menesztik, és olvastam olyat is, ami Magyar Péter ígéreteinek a nagy részét egy alapvetően szociáldemokrata programnak tekinti. Ami teljesen érthető reakció. Miközben teljesen érthetetlen a komolyan vétele ebben az esetben. Tekintetbe véve azt, hogy Magyar Péter ön-definíciója az, hogy ő alapvetően jobboldali.

Ami rámutat arra a gyengeségre, hogy valójában a baloldali értékekre fogékonyak szavazatinak megszerzése lehet az elpufogtatott frázisok mögött. Amit már csak azért is könnyedén ignorálhat, mert a jelenlegi támogatóit is ki kell majd fizetnie valamivel. Szerintem az üveggyöngyök felfűzésénél kicsit komolyabb erősebb lehetőségekkel. Magyar Péter ebből a szempontból, nem tett mást a baloldali értékekre vágyóknak, mint előadta az üres lózungok populista fanfár-szólamát.

Ugyanakkor volt a felszólalásában egy érdekes kitétel arra nézve, hogy miből szeretné működtetni a rendszerét. Mert ugye megvan, hogy a törvénytelenül szerzett vagyonok nagy részének a visszaszerzését emlegette? Anélkül, hogy bármit mondott volna arról, hogy ez mit takar, vagy miként képzeli. Ha általános jogelvként elfogadjuk, hogy a vagyon szerzésekor érvényes jogrendszer "játszik", akkor a strómanoknál, beszállítóknál képződött vagyon esetében először az akkor érvényes törvények táján kell keresni egy megoldáscsomagot. Majd, miután ezt pár év alatt körbejárták, akkor még mindig lehet vitatkozni, hogy mekkora a törvénytelenül szerzett rész, és annak mekkora a magy része. Az már csak a bónusz-kérdés, hogy a nevesített vagyonelemek visszaszerzését vajon miként gondolja? Államosítással és elkobzással? Netán már megvannak azok, hogy ezután kinek a nevére fognak kerülni?

Mert a kongresszuson mintha ez nem igazán domborodott volna ki. A tudósítások szerint sem. S akkor még mindig ott van az az "apróság", hogy ha a vagyonszerzés szerződéseken alapult, számlák kifizetésével történt, akkor ki ült a "túloldalon", aki befogadta a számlákat, engedélyezte a kifizetéseket? Mert elég gyenge moralitást jelezne, ha ezeket a Tisza, és a frissen támadt utcai-, és fórumtámogatói támogatói sokasága feltétel nélkül a kebelére ölelné. Ha pedig az akár naponta átírt törvényi környezetről bizonygatják majd a tisztességtelenséget, akkor mi a helyzet Orbán bátraival? Mert el lehet rajtuk verni a port, de attól egy fillérrel sem lesz beljebb a történet.

Márpedig, amíg a sok pelyvából nem kezdik körvonalazni a hogyanokat, a mikénteket, addig legfeljebb a NER rendszerének finomításáról, illetve egy komoly háttérmutyi-rendszer felvillantásáról beszélhetünk a kongresszus kapcsán. Akármennyi mézzel is kenegetik azt a madzagot, amit le akarnak nyomni a potenciális szavazóik torkán.

Ansrew_s