Bayer ismét a show-tolvaj szerepében

Forrás: Thisiswhyimbroke.com

Önismétlésként: Bayer Zsolt kitüntetése nem nyugszik. S ezzel alighanem pontosan betölti azt a szerepét, amire szánták. Alighanem B. Zsolt tudtával és büszkeségére. Büszkeségére, mert elvitte a show-t, és a szerepek között ez is bőven benne lehet. Ehhez elegendő felütni az internet „lapjait”. A nyilatkozatok, elemzések, visszaemlékezések sorát látjuk.

Mintha a nemzet nagy hősi halottjáról, és nem egy erkölcsi hulláról lenne szó. Függetlenül az íráskészségétől, és függetlenül attól, hogy eonokkal ezelőtt milyen ember, milyen író volt. Mármint Bayer Zsolt. Egyszer talán ő is ember volt a szó morális értelmében is. De ez mára eléggé elmúlóban lehet. Nem azért, mert jobboldali, hanem mert gyűlöletet kelt. Ha erre a jobboldali kommentátorok, és kommentelők azt érzik, hogy helyettük is kimondja a tutit, annál rosszabb. Mert szociológiai lázmérőként mutatja a rasszizmus, ad abszurdum a fasizálódás előretörését a társadalomban. Mert Bayernek lenni egyedül nem menne. De ezt is írtam már. Hogy akkor mi újat lehetne még elősorolni? Tulajdonképpen semmit.

S akkor, ha belegondolunk a jelen helyzetbe, akkor tényleg semmit. Áder hozzájárult, Bayerből legfeljebb mártírt faraghat a visszavonás. Az egész szöveges eredménye az indulatok ismételt felkorbácsolása volt. „A hatalom kezdte”, mondhatják sokan. Igen, persze. Mert mindig úgy indul, hogy a másik visszaütött. Bayer kitüntetését valóban a hatalom kezdeményezhette. A jelen kormányt azonban nem egy Földön kívüli entitás szavazta a hatalomba. Kétszer is. Majd hagyta, hagyja ott bomolni azóta is. Ja, igen, ezt is írtam. Mások is írták. Akkor? Akkor érdemes lenne talán elkezdeni a rágódások helyett a jelennel, és esetleg a jövővel foglalkozni. Igaz, ehhez programok kellenének. Mert egyébként az, aki minden előremutató ötlet nélkül lecsirkefogózza a kormányt, a miniszterelnököt, akkor mennyivel jobb recepttel rendelkezik a problémák kezelésére, mint a mindenkit ócsárló, az ellenfeleket ellenségként kezelni akaró hatalom? Nem kérem. Az erkölcsi magasság nem az, hogy akit én lehülyézek, az idióta, de az, aki az ismerősömet lehülyézi, az egy szemét alak.

Tehát, miután már mindenki elmondta, leírta azt, amit Bayerről, a vezéréről, az őt megvédő Schmidt Máriáról, Lázárról gondolt, akkor olyan kérdések lennének érdekesek, amelyek nem a tegnapelőttről szólnak. S mert magam is elmondtam az említettekről a magamét, legalább azzal a töredelmes vallomással tartozom, hogy nem szándékozok egy újabb ellenzéki pártot alapítani. Leginkább azt tudom tenni, amit százezrek az országban. Szétnézek, és szavazok, amíg lesznek választások. Szavazok arra az ellenzékre, amelyik képes kommunikálható programot adni. Ellentétben azzal, hogy csak újabb ellenségképeket keressen. Ez a jelen ellenzéknek 3 éve nem ment. A mostani kínálat sem nagyságrendekkel jobb. A civil pályán sem. Az „Orbántakaroggy” lehet hangos, de nem old meg semmit. Alternatíva nélkül jön majd új Orbán, és új Bayer. Ez persze nem azt jelenti, hogy Bayer ügyében hallgatni kellene. Bár pont abban elég sokan hallgattak. Azok közül is, akik szólhattak volna.

De miután már mindenki elmondta a magáét, merre van az ellenzéki előre? Hol van a fasizálódást megállító, vagy akár csak fékező szociológiai, ha tetszik társadalmi program? A sopánkodás ehhez kevés. Az pedig aligha megoldás, ha az ellenzék szerint a mostani jobboldalnak kellene elköltöznie az országból. Mert az nem lenne értelmes alternatívája annak, hogy a jelen jobboldali főpublicisták szerint mindenki idegen, aki nem nyalja fel Orbán köpetét. Rendben van. Fanyalgok és buta vagyok. Ahogy százezrek az országban. Nos! Kedves ellenzék, kedves antibayeristák, kedves visszaemlékezők, mit tudtok mondani? Azt, amit eddig? Az kevés. Az egyvalamire jó csak.

Arra az egyre, hogy igazolja: Bayer ismét elvitte a show-t. Kitüntetésével pedig olyan gumicsont került az asztal alá, ami elvonja a figyelmet arról, ami a hatalom asztalánál zajlik. Mert a kitüntetésnek lehetett egy ilyen, szinte kiszámíthatóan manipulatív célja is. Az erőfitogtatás mellett.

Andrew_s

Bayertől, Bayerről röviden

Bayer Zsolt megszólalt:

„Bayer Zsoltnak nem áll szándékában, hogy visszaadja a kitüntetését, de a korábbi díjazottak személye miatt felmerült benne, hogy nem kellett volna átvennie a lovagkeresztet.”

B. Zs. tehát elkezdett nyilatkozni. S simán kijátssza a mártír-kártyát, amit emlegettem. Provokatív kontrát indítva. Mondván. azért nem kellett volna átvennie, hogy ne kelljen vegyülnie az eddig kitüntetett társasággal.

Igen. Bayer Elkezdte használni az erőt. Azt, amit Szele Tamás említett.

S nem a publicisták ellen, hanem az ebben védtelenebb vegyészek, matematikusok, művészek ellen. Elsősorban. Emlegetve egyben Kun Bélát, Orgoványt. Jelezve a híveknek a sorok közt, hogy lehet antiszemita ballibsizni a korábbi kitüntetést visszaadókat. Zöld az út. Sheev Palpatine, illetve J. Goebbels ajánlásával, az ő első szócsöve által kimondva.

Andrew_s

Bayer vs. kussvilág

Bayer Zsolt kitüntetése nem nyugszik. S ezzel alighanem pontosan betölti azt a szerepét, amire szánták. Alighanem B. Zsolt tudtával és büszkeségére. Társadalmi demonstráció. S ebből a szempontból szinte teljesen mindegy, hogy ki ad vissza, mit ad vissza, miért ad vissza. Illetve mit, ki, és miért nem. Pedig élelmes webmesterek segítségével már számláló is van hozzá.

Eközben persze elfeledkeződik egy nem is kis apróság. Amire különben a mély-nyelvcsapási különdíjban részesíthető Bencsik András is felhívja a figyelmet. Abban a nyílt levelében, amelyben kiáll, és kiállásra szólít fel Bayer csillaga mellett. Az a bizonyos „apróság” pedig nem más, mint az, hogy az említett kitüntetést Áder János köztársasági elnök jóváhagyásával osztották ki. Alig kétségesen Orbán Viktor tudtával és „beletörődésével”. Annak az Ádernek a jóváhagyásával, akihez most a pártok apellálnak, hogy vonja már vissza. S akinek rendre küldözgetik vissza a korábbi kitüntetettek a magukét. Lassan egyfajta visszaküldési mozgalmat generálva. Amire persze lehet, és joggal lehet mondani, hogy egy civil demokrata mozgalomnak is tekinthető. S még azt sem mondanám, hogy nem próbáltam pár nevet fellelni a kitüntetéseket visszaküldők névsorában. Mert például Tausz Katalin esetében kifejezetten barométer-jellege lehetett volna. Akiről, úgy mellékesen megemlékezhetünk úgy is, mint Semjén doktori-ügyének egyik nagy bevédőjéről. Még 2012-ből.

De őszintén, tegye fel a kezét az, aki komolyan gondolja, hogy ettől Áder meggondolja magát. Illetve, ha meg is gondolja magát, akkor bármit is fog az számítani. Bayer Zsolt ugyanis már megkapta a kitüntetést. Az alapvető probléma pedig nem az, hogy Áder visszavonja, vagy nem vonja, hanem az, hogy megkapta. Ha visszavonják, akkor a szélsőjobb mártírját kreálják belőle. Ha nem, akkor sem lesz több információértéke az ügynek, mint eddig: az államhatalom kiállt az uszítás, a rasszista gyűlöletkeltés mellett. S ez akkora újdonság? Nem tűnt fel egész eddig? Akkor sem, amikor a gárda-utódok belügyi segédlettel esküdöztek a Hősök terén? Tényleg? Az ellenzéknek sem? Bayer kitüntetésben egyáltalán nem az az kuriózum, hogy megkapta. Hanem az, hogy megkaphatta.

A kialakult helyzetből pedig mára is csak azt állapíthatjuk meg, amit korábban is érintettem. A kormányzat, az államhatalom jól számított. A bárányok hallgatnak. Ahogy a civilnek kikiáltott szervezetek is. Előidézve azt a helyzetet, amit említettem pár mondattal korábban. Az államhatalom kiosztotta a keresztet, mert megtehette. Áder pedig a legnagyobb szolgálatot tenné a szélsőjobbnak, ha hallgatna a visszavonást követelő pártokra. Patthelyzet? Az bizony! Az ellenzék számára ez a hajó elment. Nem most, hanem akkor, amikor a Gyöngyösi-felszólalást követő, akkor még ugyebár megrendezett antifasiszta nagygyűlést követően, széles ívű vállvonogatással kísérve visszavonult. Az említett nagygyűlés megismétlődésére nem emlékszem Bayer Zsolt egyetlen cikke nyomán sem. Arra sem, hogy Orbánt, a rasszizmussal kapcsolatban nem egyszer kétfedelű nyilatkozatokat tevő miniszterelnököt egyértelmű állásfoglalásra kényszerítették volna. Ahogy Balog Zoltán lelkészt sem. Holott a következetes ellenzéki fellépés talán többet használt volna a szabadság-téri torzó és Bayer kitüntetése kapcsán is, mint az utólagos demonstráció.

Amelyekkel kapcsolatban szintén szeretnek az emberek, illetve szeretünk globálisan megfeledkezni. Az állam nem azonos a társadalommal. Az államhatalomnak lehet egyfajta értékítélete. Egy személyi kultuszos, diktatórikus államhatalomnak akár erővel alátámasztva is. De a társadalom az emberekből áll. Az államhatalomban részt vevők ugyan részei a társadalomnak, de nem azonos azzal. A társadalom azoknak az összessége, akik itt élnek, és akik többségének láthatóan teljesen megfelel Orbánia. Ellenségkép-kereső központi ideológiával, a rasszizmussal és gyűlöletkeltéssel, mint vezérlő erővel. Mert mi lenne akkor, ha nem így lenne? Az ellenzék nem tartotta volna hatásos marketingfogásnak, ha hallgatólagosan hallgat az antifasiszta nagygyűlések szervezése helyett. A civil mozgalmak, például a pedagógusoké, nem tartották volna kellemetlennek elhatárolódni a rasszizmustól, s B. Zs. bármilyen aranyba mártott tollal rajzolhatta volna meg a szemétkupacot.

Mert lehet persze Bayert a sötét erő tehetséges képviselőjének tartani. Kár lenne elfeledkezni arról, hogy Anakin Skywalker sem lett volna egyedül az, aki lett. Senki nem, vagy egészen más lett volna, ha Sheev Palpatine nem áll mögötte. De még neki is igencsak össze kellett szednie magát, hogy kellően manipulált, és manipuláltan kellően kitartó tömeget tudhasson maga mögött. Darth Bayer (©Szele Tamás) sem lenne sokkal több egy köztudatból kiszürkülő, fröcsögve elszabadult hajóágyúnál, ha nincs mögötte hatalmi tűrés, és társadalmi hallgatás.

Andrew_s