A pedagógusmozgalom kifáradásának képzete ellen is
felszólalt Törley Katalin. A Nol.hu tudósításában a Tanítanék mozgalom és a
Civil Közoktatási Platform szóvivőjeként szereplő Törley annak kapcsán szólalt
meg, hogy bejelentette
a következő demonstrációt. Ami szinte egy pillanat múlva ott lesz a kormányzat
nyakán. Alig június 11-ig, közel egy hónapig kell még nap-nap után aludni
addig.
Amelyhez azért érdemes azt is figyelembe venni, hogy az
előző, országos sztrájkként meghirdetett akció sem ma, hanem április 20-án
volt. Ami azért elég szélesre nyitott idő-ablakot jelent ahhoz, hogy korántse
lehessen folyamatosnak tekinteni a megmozdulásokat. Amely sorozat már csak
azért sem teljesen tekinthető hézagmentesnek, mert az időközben bejelentett
államosításra igen szerény vállvonogatás volt a pedagógusok vállára emelkedett
vezetők reakciója. Tüntetés
pedig nem volt. A hiány okaként valószínűleg a „csak” a leginkább
körvonalazható válasz. Mert ha valami, akkor ez az államosítás, valamint
Palkovics tárgyösszevonós
lázálma akár okkal verhette volna ki az azonnali tüntetésre beállított
biztosítékokat. De nem. Törley, illetve a Tanítanék, és a Civil Közoktatási
Platform (CKP) talán valami gyűjteményes kiadásban szeretnék elrendezni ezeket.
Ami nem is lenne annyira nagy gond, ha valóban százezrek
sietnének a pedagógusvezetők egyetlen hívó szavának a hatására az utcára. De az
elég jól láthatóan nem így történt az eddigi megmozdulások, tüntetések során.
Mely jelenséggel kapcsolatban korábban azt vélelmeztem, hogy leginkább a társadalom
megszólításának igénye hiányozhat. Mert lehet természetesen azt mondani, hogy
minden kritika káros. azt is lehet mondani, hogy aki kritikát fogalmaz meg, az
elárulja a tanárokat. Valamint azt is, hogy aki nem tapsol Puklival egyszerre,
az egyenesen belerúg a tanárokba. Mind a százezernyibe. Akik különben szintén
nem egy emberként vonultak az utcára. Így a pedagógusokat szervezők a jelek
szerint még a pályatársakat sem tudták tömegesen megszólítani. Gondolom, hogy a
tanárokba rúgást emlegetők ezt az említett távolmaradók önkínzó önrugdalásaként
értékelik. Mert a szervezők a tükörben a tökéletes mozgalom-mag tökéletes
hajtásait látják.
Az, hogy továbbra sincs a társadalom széles köreinek
kommunikálható alternatív oktatáspolitika? Hát istenkém. Minden nem lehet.
Ahogy mit kell folyton a tanárképzéssel és a tanárok alkalmasságával is
előjönni? Nem igaz? A tanárok alanyi jogon szépek, okosak, alkalmasak,
kompetensek és szakmailag szeplőtelenek. Ahogy a vezetők is hitelesek, még
szebbek, még okosabbak, és még kompetensebbek. Aki meg ezt nem hiszi, az
pukkadjon meg. Egyébként pedig ott van, kérem, az internetes sufniban a
gondosan összerakott szakmai anyag. Különben tényleg ott van. Álljon itt a
teljes cím: http://hivatlanul.com/oktatasi-civil-szervezetek-szakanyagai/.
Nem is fűznék hozzá, pillanatnyilag, semmit. Inkább azt javaslom, hogy aki
teheti, olvassa el.
Ha pedig valaki úgy értékeli, hogy ez valóban tekinthető
annak az alternatív oktatáspolitikai szakanyagnak, amely alkalmas a falusi
szántó-vetőtől az akadémikusig minden szülőt, és nagyszülőt megszólítani, akkor
az ő számukra legyen az. Ám ebben az esetben próbáljanak választ adni arra a
kérdésre is, hogy amennyiben ez valóban egy, a társadalom széles rétegeit
megszólítani képes oktatáspolitikai üzenet, akkor a pedagógusokat szervezők
miért nem ezt kommunikálva hívták utcára még a pályatársaikat sem? S szülők
százezreit? Az ugyanis világos, hogy a tömegek jelenléte nélkül kevés az esély
a változásra. Tehát, vagy a szervezők sem hittek abban, hogy az említett
szakanyagok széles tömegeket képesek megszólítani, vagy szándékosan nem ezzel
szólították meg az embereket. Az első esetben továbbra is hiányzik a társadalmat
megszólító program, míg az utóbbiban csak nő a vezetők hitelességi deficitje.
A Nol.hu tudósításában az említett megszólítási kérdésre
nem kapunk választ. Igaz, ezt a kérdést fel sem tették Törley Katalinnak. Aki
azt üzenné a lap szerint a kormánynak, hogy ne számítson nyugodt nyári
szünetre. Elvileg megelőzendő a nyári szünetre időzített kormányzati lépéseket.
Miközben azt is olvassuk ugyanabban a szövegben, hogy a június 11-ére
megszervezett „tömegtüntetéssel zárnák le
a tanévet”. Ami azt is jelentheti, hogy aztán szépen nyugodtan elvonulnak,
és augusztusig elteszik magukat a kompótos tálba. Ahonnan őszre mennek szépen a
levesbe. Így lehet, hogy sebtében közölni kellene a nyári megmozdulási
naptárat. A félreértések elkerülése érdekében.
Mielőtt még azt hinné valaki, hogy június után mégis csak
ott hagynák a lehetőséget a kormánynak a szabad, és tüntetésektől mentes nyár kihasználására.
Csak aztán nehogy valaki azt higgye, hogy a végén még kormányt akarna dönteni a
pedagógustársadalom. Ami, a társadalom valós megszólításával akár be is
következhetne. De az talán nagyon nem tetszene a mozgalom olyan arcának, mint a
kormányt megdönteni nem akaró Pilz Olivérnek. Amellett, hogy Orbán után esetleg
egy demokratikus vezetés kerülne a hatalomba. S akkor Pukli úr illiberális
álmainak is lőnének. Aki talán most építi ki saját autoriter légvárainak
katakombáit. Némi jobbikos segédlettel.
Melynek akár abban is lehetett némi hatása, hogy az
említett szakmai anyagokból még a leginkább összefogott gyűjteménnyel sem állt
ki egy mozgalom-szervező sem. Mert az nem lett volna más, mint a Haza és
Haladás Közpolitikai Alapítvány, még 2013-ban összeállított munkája. A „Fehér
könyv az oktatásról”. Amely talán nem elégíti ki a széles körben
közérthetően kommunikálhatóság kritériumát, de a semminél határozottan több.
Viszont egy olyan munka, amellyel kapcsolatban felmerülhet akár Bajnai Gordon
neve is. Márpedig ez a kormánypárti és Jobbik-szimpatizáns vezetők számára, a
szakmai vitathatóságtól is függetlenül, nagyjából a pokolba vitt tömjénnel
lenne egyenrangú. Nem hogy még elő is vegyék.
Azért persze jó lenne, ha június 11-én, minden
szkepticizmus cáfolataként ott lennének a tanárok százezrei a tüntetésen. Akkor,
talán, Patyomkin Várkert-bazárjánál még hiteles vezetőket is választhatnának
maguknak. De még az is lehet, hogy a CKP ott fogja bemutatni az orbanizmussal
szembeni oktatáspolitikai programját. Amelyik, például, nem tűri meg a
származás-alapú diszkriminációt. Még burkoltan sem. Kizárja a diktatórikus
elemeket az oktatásból, a szakmaiságot a hatalomtechnika elé helyezi. Hajlandó a
kontraszelekciós örvények megtörésére, és nem utolsó sorban partnernek tekinti
a szülőket is. Nem csak a jelen vezéreknek tapsolókat, hanem az eddig meg nem
szólított, gyakorlatilag levegőnek nézett tömegeket is.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése