Demagógisztáni napló: Kvótaszavazással a posványba

Magyarország nagy csinnadrattával belépett annak idején az Európai Unióba. Akkor gyakorlatilag nagykoalíciós elhatározással tették taccsra a szkeptikusokat. Nem kis kommunikációs manipulációt sejtetve a népszavazás kapcsán. Most, az akkori pártolók egyike nem kisebb kommunikációs manipulációval gondolja kivezetni az országot az unióból.

Talán azért, mert nem Orbán írhatta alá annak idején a csatlakozási szerződést, és ez a sértődés úgy égett bele a kis komplexusos lelkébe, mint egy izzó vassal ütött billog. Talán azért, mert az unió számos országában nem voltak vevők az unortodox baromságaira. Talán azért, mert az unió országai ugyanakkor otthont adnak azoknak a ténylegesen gazdasági menekülteknek, akiknek az orbanizmusban honos unortodox workfare csak a lassított éhenhalást biztosítaná különben. A valós indokokhoz alighanem akkor jutnánk közelebb, ha az ellenzék feladná a hallgatólagos kérdezési moratóriumot a miniszterelnök munkaköri alkalmasságát illetően. S nem a politikai alkalmasságát illetően. Mert ahhoz kétség nem fér. Kétségtelenül alkalmatlan egy demokratikus jogállam vezetésére. Ellenben kiválóan alkalmas egy diktátorként előretolt bábuként szerepelni.

Mely szerepnek különben kétségtelenül lehet a gátja az Európai Unió. annyiban, hogy a pénzcsapokon keresztül villámgyorsan verheti bele Orbán orrát a saját mocskába. Ahogy korántsem véletlen a berzenkedés turbóba kapcsolása arra a hírre, hogy a kvóta alapján be nem fogadott menekültekért pénzbírság jár. Már hogy a fenébe ne berzenkednének? Elvégre annyival is kevesebb jut a haveri körnek, illetve nemközszereplő T. Pityukának. Aki ugyebár O. Ráhel hites párjaként birtokolhatja a vezér jóindulatát. S annak jeleit. Ha már nem kaphat, a régi szép francia hagyományoknak megfelelően, vadászkastélyt. Alkalmasint persze a kvótás népszavazás kommunikációja kapcsán szinte természetesen felejtődik el, hogy másfél ezernél kevesebb menekültet kellene elhelyeznie Magyarországnak. Akik elhelyezésének költségei szinte biztosan csak a töredékét képezik annak, amennyiért I. Feltsuthy Orbán Viktor a Várba költözik.

Amellett a másfél ezer azért is egy igen jól megjegyzésre ajánlott szám, mert eddig nem másfél ezren, hanem másfél százezernél is többen hagyták el eddig az országot a gazdasági exodus kormányának áldatlan ténykedésének hatásaként. Ők persze éppen úgy nem hiányoznak Orbánnak, ahogy a háborús övezetekből érkező menekültek. Mert amennyiben az érintett családtagokkal együtt háromnegyed milliónyi magyar hazajönnek a nagyvilágból, akkor azok igencsak furcsára varázsolnák az így is csak közmunkásokkal kozmetikázott foglalkoztatási statisztikát. A kvóta ügyében tartandó népszavazás érintettjeinek száma tehát alighanem töredékét képezik azoknak, akiket Orbán kiutált az országból, és menekültet faragott belőlük. Ugyanakkor persze az egész népszavazás, ettől függetlenül is, álságos.

Az unió ugyanis nem számolatlanul kíván tömegeket letelepíteni az országba. A letelepítős duma legfeljebb egyfajta lelki elszólása a Fidesz vezérkarának. akik talán le nem, de ki annál szívesebben telepítenének sokakat. A lakásukból, vagy akár az országból is, ha tehetnék. S alighanem erőszakkal is, ha úgy adódik. Ellentétben az uniós elvárásokkal, amelyek alapja éppen az a csatlakozási szerződés, amelynek előkészítésében az első Orbán kormány is részt vett. Csak hát nem Orbán Viktor írta alá. S ez azóta is ott vibrál a sértett indulatok között. De nem csak a hazug kommunikáció miatt álságos ez az egész. 2015-ben még azzal az indoklással utasították el a halálbüntetésről szóló népszavazást, hogy az, többek között, az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel ütközne. Aztán olyanok is olvashatók az említett indoklásban, hogy: „Az Alaptörvény egyes alapvető jogokat tartalmazó Szabadság és Felelősség című részének idézett rendelkezése elvi jelleggel rögzíti minden embernek az élethez és az emberi méltósághoz való jogának elismerését”.

Amely passzus tehát úgy értelmezendő, hogy azoknak az emberi méltósághoz és élethez való jogát ismeri el a kormányzat, akiét akarja. Illetve, a kormányzat szemében a háború elöl menekülő ember nem ember, és így emberi béltósága sincs. A népszavazás tehát közvetve erről is szól. Az, aki hozzájárul az orbáni retorika győzelméhez, az gyakorlatilag elismeri a kormány jogát azok kijelölésére, akiket megillet, illetve akiket nem illet meg az emberi méltóság. lett légyen az menekült, majd ellenzéki, majd bárki más. Ahogy Hitler táborainak első lakói is az ellenzék köréből kerültek ki.

Orbán tehát a maga idegengyűlölő retorikájával, másfél ezernél kevesebb emberen akarja megvenni a maga tábor-alapítási engedélyét. Eközben olyan húrokat penget, mintha nem 1294 menekültről lenne szó, hanem 1294-et írnánk. Amikor már javában működött az abban az évszázadban megerősödött inkvizíció. Amiért II: János Pálnak volt ereje elnézést kérni. Minket ilyen veszély azonban nem fenyeget. Orbán nem egy bocsánatkérős személyiség. Nem ezért, semmiért nem kér bocsánatot. S akkor, ha egy érvényes népszavazás akárhogy elért eredménye megerősíti a komplexusait, nem is lesz miért. Talán a szavazóknak. Az unokáktól is. Ha még az országban lesznek. Az unokák.

Andrew_s