Orbán Hungaro-Skanzenje

Forrás: Savvytokyo.com

A bevándorlókkal, illetve a gazdaságinak kinevezett menekültekkel kapcsolatos miniszterelnöki megnyilatkozás meglehetősen felkavarta a kedélyeket. A nyilvánvaló képmutatás és szinte szemet kiverő ostobaság láttán még olyan véleményekkel is lehetett találkozni, hogy az egész csupán egy újabb elterelő hadművelet. Amiben akkor is lehet némi igazság, ha nem okvetlenül ez lehet az egyetlen magyarázata a bevándorláspolitika megszigorítását emlegető szövegnek.

Amely kérdéskörben immár a kormányszóvivő is megerősítette: komolyan gondolják. Korábban Rogán Antal is felzárkózott a frakció nevében a Vezér mellé. Tehát tulajdonképpen egységfront kialakulása figyelhető meg. Ismét. S alighanem pont ez volt az egyik célja Orbán Viktornak. Azt követően, hogy a pozíciója gyengülni látszott, szüksége volt a hűségeskükre maga körül. Márpedig ehhez olyan tematizált megnyilatkozásra volt szüksége, amelynek kapcsán világosan megjelennek a határvonalak. Kik azok, akik akár elvtelenül, és a józan ésszel szembe menve is kiállnak a hatalom birtokosa mellett. Akár számításból, akár fantáziahiányból. Vagy azért, mert nincs más választásuk. Ahogy Rogán Antalnak sem igazán van más választása. Olyan helyzetbe került, hogy a korrupciós gyanúk záporában egyedül a hatalom nyújthat számára biztos ernyőt. Ugyanakkor kellően hatalomvágyó ahhoz, hogy zárkózzon a hatalomhoz, és elég esze van ahhoz, hogy tudja: önállóan túl fantáziaszegény egy önálló hatalmi bázis kialakításához. Ő az igazi ideális jelölt. Sakkban tartható, de motiváltan is szolga. Ahogy annak idején segített Pokorni félreállításában, és haszonélvezője lett végül a frakció-harcoknak is. Könnyű szívvel tette le tehát a hűségesküt a további előnyök és védelem reményében.

S valószínűleg még fogják néhányan követni. Orbán valószínű reményei szerint elegen ahhoz, hogy a saját pozícióját bevédjék az immár a mellette való feltétlen kiállásban levizsgáztatott vazallusok. Az, hogy a vizsgafeladat a bevándorlók torkának feszített kés megrántása, az ebben az olvasatban szinte részletkérdésnek látszik. Amiért nem az, hogy egyben kiváló lehetőséget ad kínálhat a bűnbakkeresésben mindig serény szélsőségek felé kacsingatók szemtengelyének Fidesz-re irányítására. Márpedig a csökkenő népszerűség okán erre majdnem olyan szüksége lehet a kormányfőnek, mint a hűséges szolgákra. De még az is lehet, hogy nagyobb. A külső népszerűség nyomása ugyanis az ingadozókat is sikeresen cementálhatja hozzá a kormánypárthoz. Ezt követően már elég, ha egyszer kompromittálódnak a Fidesz valamely, különben vállalhatatlan kezdeményezésének felvállalásával, és többet alig van visszaút. Legfeljebb lefele a lejtőn. A szélsőségek irányába.

Ugyanakkor a bevándorlási politika sarkítása egy további, nem igazán tárgyalt előnnyel is járhat. Amikor ugyanis Magyarország komoly szigorításokat vezet be, akkor joggal vélhetünk válaszlépéseket is az ügyben. Az EU provokálásának egyik mellékhatása lehet például a magyar kivándorlókkal szembeni csökkenő tolerancia a fogadóképes országokban. Márpedig a jelenlegi gazdasági exodus megfékezése elemi érdeke lehet Orbán Viktornak. Miközben az ország gazdasági kilátásai, a közmunkásokkal ráncfelvarrott munkanélküliségi adatok az itthon maradási szándék önkéntes növelését kevéssé alapozzák meg. A külső szigorítás kiprovokálása tehát jelentős segítséget nyújthat. Ráadásul olyan indirekt segítséget, amihez nem szükséges szögesdrótkerítés kihúzása, és ezzel a személyes döntés felelősségének felvállalása. Ezen közben lehet majd ismét az EU-ra mutogatni, hogy azok a szemetek nem engedik be a magyarokat.

Ez az utóbbi lépés tulajdonképpen a legvidámabb barakk mintájára a legláthatatlanabb vasfüggöny felhúzását jelenthetné, ha sikerül. Amit csak tovább segíthetné annak kiprovokálása, hogy a határok látszólag szabad átjárhatóságát is megszüntessék. Természetesen „odakintről”. Elérve ezzel az ország teljes bezáródását itt, Európa közepén. Aztán lehetne pattogtatni a karikás ostort, és fanyalogni a több száz éves múlt felett. Miközben a világ elcammog az ország mellett, és Magyarország egyfajta skanzenné válik. Egy egész országnyi skanzenné, ahova majd betérnek a világ más tájáról a borzongani vágyók. Majd miután megették a gulash-t, megnézték az elposványosodott Balatont, az éhséglázadások és leverésük nyomait, valamint a közmunkára hajtottak sorait, továbbállnak. Azzal a megnyugtató tudattal, ahogy a védett buszból a célnál kiszállnak a szafari-turisták. Megnyugodva, hogy mindez nem az ő mindennapjaik része.

Ugyanakkor Orbán Viktort elkapta az őszinte elszólások újabb hulláma. Azt állította ugyanis, hogy ő csak kimondja azt, amit Európa szégyell. Ami abban az értelemben biztos igaz, hogy sok európai politikus szégyellné, ha olyanokat mondana, úgy viselkedne, mint a magyar miniszterelnök. Amely mondandó, tekintve az ország leszakítását a fejlődés fonaláról, az elszigetelődés kiprovokálását, a diktatúrához való visszakanyarodást, és a lakosság jelentős részének ellehetetlenítését, sok szempontból inkább a haza elárulására hajaz.

Andrew_s