Még mindig Párizs

Mondhatnám, hogy a téma, a gondolkoznivaló az internetes fórumokon hever. A korábbi írások nyomán merült fel az a Varánusz-blogon, hogy vajon „a nincs karikatúra, nincs gyilkosság” állítás igaz-e? Azzal a kiegészítéssel, hogy vajon „egy karikatúrára (bármilyen is az) mi az adekvát válasz, és az milyen”?. Már csak azért is elgondolkodásra érdemes a kérdés, mert az utóbbi időben többen is igyekeztek választ adni rá.

Előre bocsátom, nincs nálam a Bölcsek Köve, és legfeljebb egy kis hangos töprengésre futotta. Amit akkor is lejegyzek ide, ha sokak szemében nem hogy nem bölcs de akár egyenesen megbotránkoztató is.

Korábban is olyasmit fejtegettem, hogy egy rosszul működő rendszer kigúnyolása és egy, a rendszernek csak alapjául szolgáló vallás kigúnyolása közt van némi különbség. Ahogy Jézus gúnyrajzba foglalása rossz válasz lett volna az inkvizíció működési szélsőségeinek bemutatására, kivédésére, kigúnyolására. Ezt a véleményemet fenntartom. A dzsihadista erőszak-kommandók működése nagyjából olyan viszonyban van a koránnal, mint Tomás de Torquemada Jézus tanízásaival és a Bibliával. Lobogtatják, és legfeljebb fejbe verésre használják. Ennek megfelelően Mohamed, mint vallásalapító kigúnyolása nem a terroristákon, hanem az iszlám-vallásúakon élcelődik. Kivétel nélkül. Ami rohadt nagy különbség. Amit a Charlie Hebdo, rajzolói ezügyben tettek, az szimplán taplóság.

Egy karikatúrára mi lenne az adekvát válasz? Az ötlet szintén a hozzászólók egyikétől származik, de ha valamelyikünk kedves mamáját ábrázolnák nagy példányszámba repedtsarkú bárcás prostiként, és kifejtenék mellé, hogy a szakállas vicc szereplőihez hasonlóan örülj, hogy nem ugatsz, mi lenne a válaszreakció? Nem hiszek a köszönő levelekben. Az ezekben kifejezett nagyrabecsülésben sem. S mit szólna valaki a tizedik rajz után, amikor nyilvánvaló, hogy kifejezetten a türelme határait feszegetik. S minél inkább türelmes az érintett, annál durvább rajzokat szórnak a nép közé. Már a szomszéd kutyájával is meghágatva a kedves mamát. Nem, nem tudom, mi lenne az adekvát reakció. A géppuska nem. Még akkor sem, ha emberileg megértem azt az iszlámhívőt, aki a küszöböt is gyűlöli egy idő után, amin a rajzolók átléptek. S gyanítom, hogy nem csak az iszlám fanatikusok nem morzsoltak szét krokodilkönnyeket, hanem egyik megsértett vallás követői sem.

S miközben megértem a halmozódó gyűlöletet, még mindig igyekszem megpróbálni a fizikai kiiktatáson kívüli adekvát válaszokat kitalálni. Habitusomnál fogva, azt hiszem a jogi útra terelés mellett döntöttem volna. A vallási értékek kigúnyolása és lejáratása alapján. Pont azt hozva fel példaként, hogy mit szólnának fordítva. Erre az rossz válasz, hogy miért nem rajzoltak hasonlókat Jézusról. A taplóságra nem okvetlenül a taplóság a legjobb válasz. Bár egy hasonló rajzsorozat hatását a Reims-i katedrális kapujában kiállítva érdekes lett volna lemérni. Vajon hányan rántottak volna kést? S kire? Néhányan biztos akadtak volna. Közben továbbra is töprengek az adekvát válasz kérdésén. Lehet, hogy van egy olyan szintje a tehetetlen gyűlöletnek és az azt kiváltó lenéző bunkóságnak, amikor valójában nem lehet emberi keretek közt választ adni? Szeretném remélni, hogy mindig adható emberi válasz.

Még akkor is, ha tudom: a szentek története tele van asszisztált öngyilkosságot elkövető mártírokkal. Holott ők nem is készítettek gúnyrajzot Jupiterről. Tehát történelmileg ismert az a fajta viselkedés, ami egyirányú utca a gyakorlatban. Nem, azt hiszem, nem tudok valós választ. Félek, valahol kilógna valami a humánum takarója alól. Az is, ha elrabolják őket, és a Korán megtanulására kényszerítik a társaságot. Ami ott is sántított volna, hogy fenntartom: a rá hivatkozók sem ismerik a Koránt. Legfeljebb tudják kívülről. Főleg a kiragadott részeit. Hogy mindez „miért az oka és milyen szerepe van ebben sértődött és eltévelyedett, valamint önmagukat társadalomból kirekesztő fiatalok randalírozáshoz pláne gépfegyverrel”?

Azt hiszem a fentiek még erre az ok okozati összefüggésre is adnak némi magyarázatot. Még akkor is, ha a tutit nem tudom, csak „hangosan gondolkodtam”. Az említett jellemzőkkel bíró emberkék azok, akik fanatizálhatók, aktivizálhatók. Szinte bármivel, és szinte bárki ellen. Egy iszlám közösségben ebbe az irányba mozdultak. Lehet, hogy ha Miskolcon születnek, akkor valamelyik szatellit-gárda tagjaivá válnak. Ha jegesmedvének, akkor a fehérszőrűek nevében acsarkodnának a barna-bőrűekre (a jegesmedve alapból fehér szőrrel és sötét bőrrel él). Ezt is írtam talán már valamikor. De szinte mindegy, hogy nyilaskereszteseknek, vagy Boko Haram-nak hívják. Ahogy az is, hogy a Turulra vagy a Koránra hivatkozva gyilkolnak. Ezen a szinten már csak kifogások a rajzok.

Azt hiszem, valahol itt van talán a megoldás. Az egyik oldalról kellene tudni annyira emberszámba venni a másikat, hogy nem rajzoljuk le a másik anyját a szomszéd kutyájával szeretkezve. A másik oldalon pedig csökkenteni azt a szociológiai, és nem csak szociális, gap-et, ami bármivel fanatizálható csürhévé degradálhat embereket. De ez a mindkét oldalon működtetendő társadalmi nevelés nem feltétlenül célja a jelen állapotok haszonélvezőinek, Egyik oldalon sem. Így néha az oroszlánok megesznek néhányat az arénába bekeveredők közül. A lelátón pedig borzongunk, és együtt érzünk. Hol a gladiátorral, hol az oroszlánnal. Aki pedig mindkettővel? Az lesz a tigris vacsorája.

Andrew_s