A valamikori magánnyugdíj-pénztárak valamikori vagyonának
valamikori begyűjtéséről már többen többször írtak. Magam is. Például akkor, amikor már nyilvánvalóvá
vált, hogy Selmeczi Gabriella még akkor is a kormányzati döntések
nyugdíjvédelmi apostolaként tetszelgett, amikor már számára is nyilvánvaló
kellett legyen: hazugságot véd. Akkor, augusztusban, már nyilvánvaló volt, hogy Schmitt Pál erre nézve
sem mondott igazat. A folytatásban talán számíthatott volna a kormány arra, hogy a nyugdíj sokaknak felejtést hozón távoli pont az életében.
A történet azonban nem nyugalmat hozva folytatódott. Amire talán számítani lehetett, hiszen a zsarolásszerűen
begyűjtött, államosított vagyonnak mégis csak az lett volna a szerepe, hogy a
nyugdíjakra nyújtson fedezetet. Amely szerephez nyilvánvalóan nyilvántartásra,
és vagyonra egyaránt szükség van. A vagyont illetően az elhíresült MOL-ügylet
mellett olyan ötletelés is elindult, mely a folyó költségvetés lyukain elfolyó
pénzek pótlását szánta az eredetileg nem éppen erre szolgáló vagyonnak. Azzal,
hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel dobra
veretik a nyugdíjalap papírjait. Az unortodox gazdaságpolitika
következtében unortodox nyugdíjat is ígérve azoknak, akik nem a miniszterekhez
hasonló unortodox nyugdíjban részesülnek a kormányzat kegye vagy éppen parancsa
alapján. Mely utóbbi esetben az igazmondás továbbra sem alapkövetelmény.
A napokban bukott le ugyanis az Emberi Erőforrások
Minisztériuma azzal, hogy hazugságra
kényszerítenek vezetőket a kényszernyugdíjazások kapcsán. Alighanem annak a
jegyében, hogy a demokrácia a félelemnélküli igazságkimondások rendszere. Ahogy
a megosztásmentességé is. Elvégre Balog Zoltán maga
mondta, hogy együtt kell tiltakoznunk a diktatórikus megnyilatkozások
ellen. Így nyilvánvalóan mi sem áll távolabb tőle, mint a hazugságra
kényszerítés, a diákság
megosztása, és demokratának aligha tekinthetően rasszista elveket valló
Békemenet-vezér kitüntetése. Ha valaki mégis ellentmondást, netán jelentősebb ellentmondást vél felfedezni Balog
Zoltán, a beszédtartó, és Balog Zoltán, a miniszter megnyilatkozásai között, az
vessen magára. A miniszter majd meggyón legfeljebb, és számára minden rendben
lesz. Lelkészként ő csak tudja, mi ilyenkor a teendő. S mielőtt ez
személyeskedésnek tűnne, arra is érdemes gondolni, hogy a nyugdíjrendszerrel,
nyugdíjazásokkal kapcsolatos herce-hurcához is kellhet némi lelkierő. Nem a
rendeletek meghozásához, hanem a következmények elviseléséhez.
Mert a gazdaságot stabilan megülni látszik az unortodox
növekedés, vagyis a recesszió. Ami nem jelenti azt, hogy kormányzat
demokratikus pénzéhsége csökkenne. Amit azért jelez némileg az alighanem eleve
blöffnek szánt lázári
kirohanás a svájci bankrendszer ellen. Megüzenve egyben
azt is, hogy munkahelyek márpedig nem lesznek. Amelyek azért nem ártanának, ha
a fiataloknak kellene megtermelni a leendő nyugdíjakat. Balog Zoltánnak azonban
úgy tűnik komoly hazugságmentesítői feladat juthat. Miniszterként vagy
lelkészként biztosítva azt, hogy ne okozzon lelki törést a nyugdíjpénztári
vagyon maradékának, akár hazugságokkal is fedezett, eltüntetése. A Népszava
ugyanis éppen ez utóbbit állítja. Azt, hogy a kormányzat hazugságok árán is be akarja
olvasztani a maradék pénzeket a közös kalapba. Elvileg januártól kellene az Országos
Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál (ONYF) kezelni az egyéni számlákat. Amilyeneket
alighanem még kevesen láttak. Ha azonban az állami rendszerbe való
visszalépéssel valóban igaz, hogy „a tag követelése is megszűnt a számlán
nyilvántartott összeggel szemben”, akkor tényleg mire fel volt Selmeczi Gabriella
nyugdíjvédelmisége. Annak idején ugyanis olyasmit állított a hölgy, hogy
mindenki viszi magával a pénzét.
Ha tehát a Népszava információjára nem érkezik cáfolat a
rabszolgaügyi minisztériumból, akkor az ismét hazugságban maradhat. A nyugdíjak,
nyugdíjazások és a magánnyugdíj-pénztárak ügyei ez esetben vonzani látszanak
az unortodox igazmondást. Csak aztán a végén, mint az igazmondás gátjait, ne helyezzék
átok alá a nyugdíjakat és nyugdíjasokat. Pál apostollal szólva mi is csak annyit
tehetnénk ehhez hozzá, hogy: „Azért
levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert
egymásnak tagjai vagyunk.” (Ef 4,25).
Andrew_s
Teljesen ízlésem szerinti írás, grat! .-)
VálaszTörlésA magánynyögdíj azért javítandó..
VálaszTörlésJavítva, és köszönöm.
Törlés