2013. január 18., péntek

A nyugdíjmese új fejezete.

A valamikori magánnyugdíj-pénztárak valamikori vagyonának valamikori begyűjtéséről már többen többször írtak. Magam is. Például akkor, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy Selmeczi Gabriella még akkor is a kormányzati döntések nyugdíjvédelmi apostolaként tetszelgett, amikor már számára is nyilvánvaló kellett legyen: hazugságot véd. Akkor, augusztusban, már nyilvánvaló volt, hogy Schmitt Pál erre nézve sem mondott igazat. A folytatásban talán számíthatott volna a kormány arra, hogy a nyugdíj sokaknak felejtést hozón távoli pont az életében.

A történet azonban nem nyugalmat hozva folytatódott. Amire talán számítani lehetett, hiszen a zsarolásszerűen begyűjtött, államosított vagyonnak mégis csak az lett volna a szerepe, hogy a nyugdíjakra nyújtson fedezetet. Amely szerephez nyilvánvalóan nyilvántartásra, és vagyonra egyaránt szükség van. A vagyont illetően az elhíresült MOL-ügylet mellett olyan ötletelés is elindult, mely a folyó költségvetés lyukain elfolyó pénzek pótlását szánta az eredetileg nem éppen erre szolgáló vagyonnak. Azzal, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel dobra veretik a nyugdíjalap papírjait. Az unortodox gazdaságpolitika következtében unortodox nyugdíjat is ígérve azoknak, akik nem a miniszterekhez hasonló unortodox nyugdíjban részesülnek a kormányzat kegye vagy éppen parancsa alapján. Mely utóbbi esetben az igazmondás továbbra sem alapkövetelmény.

A napokban bukott le ugyanis az Emberi Erőforrások Minisztériuma azzal, hogy hazugságra kényszerítenek vezetőket a kényszernyugdíjazások kapcsán. Alighanem annak a jegyében, hogy a demokrácia a félelemnélküli igazságkimondások rendszere. Ahogy a megosztásmentességé is. Elvégre Balog Zoltán maga mondta, hogy együtt kell tiltakoznunk a diktatórikus megnyilatkozások ellen. Így nyilvánvalóan mi sem áll távolabb tőle, mint a hazugságra kényszerítés, a diákság megosztása, és demokratának aligha tekinthetően rasszista elveket valló Békemenet-vezér kitüntetése. Ha valaki mégis ellentmondást, netán jelentősebb ellentmondást vél felfedezni Balog Zoltán, a beszédtartó, és Balog Zoltán, a miniszter megnyilatkozásai között, az vessen magára. A miniszter majd meggyón legfeljebb, és számára minden rendben lesz. Lelkészként ő csak tudja, mi ilyenkor a teendő. S mielőtt ez személyeskedésnek tűnne, arra is érdemes gondolni, hogy a nyugdíjrendszerrel, nyugdíjazásokkal kapcsolatos herce-hurcához is kellhet némi lelkierő. Nem a rendeletek meghozásához, hanem a következmények elviseléséhez.

Mert a gazdaságot stabilan megülni látszik az unortodox növekedés, vagyis a recesszió. Ami nem jelenti azt, hogy kormányzat demokratikus pénzéhsége csökkenne. Amit azért jelez némileg az alighanem eleve blöffnek szánt lázári kirohanás a svájci bankrendszer ellen. Megüzenve egyben azt is, hogy munkahelyek márpedig nem lesznek. Amelyek azért nem ártanának, ha a fiataloknak kellene megtermelni a leendő nyugdíjakat. Balog Zoltánnak azonban úgy tűnik komoly hazugságmentesítői feladat juthat. Miniszterként vagy lelkészként biztosítva azt, hogy ne okozzon lelki törést a nyugdíjpénztári vagyon maradékának, akár hazugságokkal is fedezett, eltüntetése. A Népszava ugyanis éppen ez utóbbit állítja. Azt, hogy a kormányzat hazugságok árán is be akarja olvasztani a maradék pénzeket a közös kalapba. Elvileg januártól kellene az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál (ONYF) kezelni az egyéni számlákat. Amilyeneket alighanem még kevesen láttak. Ha azonban az állami rendszerbe való visszalépéssel valóban igaz, hogy „a tag követelése is megszűnt a számlán nyilvántartott összeggel szemben”, akkor tényleg mire fel volt Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmisége. Annak idején ugyanis olyasmit állított a hölgy, hogy mindenki viszi magával a pénzét.

Ha tehát a Népszava információjára nem érkezik cáfolat a rabszolgaügyi minisztériumból, akkor az ismét hazugságban maradhat. A nyugdíjak, nyugdíjazások és a magánnyugdíj-pénztárak ügyei ez esetben vonzani látszanak az unortodox igazmondást. Csak aztán a végén, mint az igazmondás gátjait, ne helyezzék átok alá a nyugdíjakat és nyugdíjasokat. Pál apostollal szólva mi is csak annyit tehetnénk ehhez hozzá, hogy: „Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.” (Ef 4,25).

Andrew_s

3 megjegyzés: