A diákok és a kérdőjelek.

Forrás: Origo (MTI/Kovács Tamás) nyomán

Amíg a korábbi írás végső soron egyfajta esélylatolgatás volt arra nézve, hogy Orbán Viktor milyen bejelentéssel próbálja meg lecsitítani, esetleg megosztani, de minden esetre kifárasztani a diákságot, egy kérdés már megválaszolást nyert. Amíg a várakozáskor még az eseménykövetés szempontjából véltem úgy, hogy könnyen válhat egy ugrássá a sötétébe, azóta kiderült ennek szélesebb értelmezhetősége. Jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy a kormányzat a diákoktól vár hasonló mutatványt. Ennek előkészítésére Orbán Viktor és Balog Zoltán miniszter szinte összecsiszolt párosként adta elő a kulcs-mutatványt. A szinte semmi intenzív kommunikációjának szaltóját a kirakatmondatok trapézáról. A diákok részéről közzétett válasz minden esetre azt sugallja, hogy egy újabb madárnak nézési akcióként értékelték Orbán Viktor üzenetét.

Az ügy előzményéhez tartozik az a miniszteri beharangozással meghirdetett kormányfői beszéd, melynek alapján Balog Zoltán kap vagy három napos határidőt a felsőoktatás rendbe tételi megoldásának, a keretszámokat is nélkülöző, kidolgozására. A videó-üzenet homálya után mindenesetre a legbiztosabb a bizonytalanság marad, amit az Eduline-on publikált találgatáshalmaz is mutat. Egy korábban vélelmezett szándék azonban teljesen nyilvánvalóan bebizonyosodott. Ez a tiltakozók megosztásának a szándéka. A keretszámok formális eltörlésének meghirdetésével megpróbálják a középiskolások vitorlájából kifogni a szelek egy részét. Ugyanakkor a három napos határidő nyilvánvalóan túlnyúlik azon a december 17.-ére tervezett tüntetés időpontján. Ezzel végső soron a diákoknak oda lehet vetni foghegyről, hogy mit ugráltok, nem érint titeket az ügy, és különben se üssétek az orrotokat a nagyok dolgába. A Humán Platform tüntetését meg a már szokott szöveggel lehet lesöpörni az asztalról: „még nincs döntés, tehát nem értjük miért tüntetnek”. Amihez az orbáni üzenetet kiegészítendő megszületet Balog Zoltán populista hozzáfűzése is a diákok ügyéhez.

Tehette különben, hiszen a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) korábban a december 18.-ai időpontot jelezte megbeszélésre alkalmasnak Balog Zoltánnak. Így a miniszter tulajdonképpen a HÖOK idő-javaslata alapján is elhamarkodottnak bélyegezheti az említett, ehhez képest egy nappal korábbra szervezett tüntetést. Ami bizonytalanságot okozhat, az az, hogy Balog Zoltán egy vasárnapi sajtótájékoztatón a hétfőre előrehozott időpontot látná jobbnak. Miközben azt is kijelentette, hogy „semmifajta tandíj bevezetésére a kormány nem hajlandó, nem készül és nem is látja azt szükségesnek”. Ezzel a kijelentéssel, ha a fogalmak tartalmára, és nem az alternatív elnevezések kormányának munka-szótárára gondolt, gyakorlatilag hülyét csinált Hoffmann Rózsából, és rajta keresztül a KDNP-ből. Fel sem fogva talán, hogy Hoffmann Rózsa az ő minisztériumának államtitkári rangban bomló eleme, és így tulajdonképpen saját magából is hülyét csinált a miniszter. Az pedig, hogy a Gíró-Szász Andrással közös sajtótájékoztató kapcsán ismét felmerült Orbán Viktor hallgatói konzultációjának ténye, erre a konzultációra is ráirányítja a figyelmet. Arra, hogy tulajdonképpen kikkel is konzultált Orbán Viktor? Erről az az információ került ki, hogy az említett találkozót a Fidelitas szervezte, s ezzel gyakorlatilag előre preparáltnak tekinthető. Olyannak, ami a megoldási szándék helyett inkább azt demonstrálja, hogy a kormányfő tényleg nem mer mások, mint a sajátjai előtt megszólalni. Még egy romkocsmában sem.

A miniszter szerint egyébként úgy gondolják ingyenessé tenni a keretszám nélküli felsőoktatást, hogy cserébe a röghöz kötést tennék az így továbbtanulóknak kötelezővé. Ezzel populizmusból jelest érdemel az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, hiszen a rendszerben nem érdekeltek számára oda lehet dörgölni, hogy a haza érdekében van erre szükség. Miközben elfeledkezik annak hozzátételére, hogy hazánk az Orbán-Matolcsy páros ténykedésének eredményeként recesszióban van, és ezzel a munkanélküliség növekszik. Amikor tehát a diák aláírja esetleg a kötelezvényt, akkor ezzel önként dugja hurokba a nyakát. Legalább annyira, mintha diák-hitelt venne fel, melynek visszafizetésére ugyancsak biztos egzisztencia kellene. Balog Zoltán röghöz kötési kijelentése tehát nem más, mint a diák-szerveződések cinikus letörésének kísérlete. Megpróbálva a lakosság egy részét szembe állítani a felsőfokú képzésre jelentkezőkkel. Valamint, ezzel párhuzamosan, csökkentve a diák-tüntetések társadalmi támogatottságát.

Erőteljes kérdőjeleket téve azon kérdés után, hogy tulajdonképpen mi mondanivalója lenne a HÖOK számára? Az esetleg, hogy a miniszterelnök populista ígéretei nyomán kialakult helyzetet az egyetemek felelősségi körébe utalja? Hoffmann Rózsa ugyanis továbbra is görcsbe merevedett kézzel őrzi az ennek fedezetét esetleg szolgáló, a felsőoktatástól elvont, zárolt pénzeket. Ahogy az sem teljesen világos, hogy a többpólusú diákmegmozdulások kialakulása, a középiskolások, a tanárok és szülők szervezeteinek bevonódása után a miniszter miért csak egy szervezetet vár a tárgyalóasztalhoz? Már akkor, ha valóban érdemi megoldásokra, és nem időhúzásra, a közvélemény fárasztására, és a tüntetések társadalmi bázisának megosztására törekszik. Akár a saját szakállára, akár, és ez a valószínűbb, a miniszterelnök parancsára. Mert ezek szerint Balog Zoltán, még cinikus is csak parancsra mer lenni. Igazi gerinces kiállásként egy demokratikus kormányzat miniszterétől.

Andrew_s